"Időközben szentesítvén ...az első folyamodású királyi törvényszékek és járásbíróságok életbeléptetéséről, a királyi ügyészségről ...szóló törvényczikkeket, van szerencsém átnyújtani azon kéréssel, hogy kihirdetésüket elrendelni méltóztassék" - 1871. június 10-én gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek ezekkel a szavaival zárult le a királyi ügyészségről szóló törvényjavaslatnak a Magyar törvénytárig vezető útja.[1] Az 1871. évi XXXIII. szám alatt a Corpus Juris Hungaricibe becikkelyezett törvénnyel kiteljesedett, bár be nem fejeződött az az igazságügyi reformprogram[2], melyet még 1867-ben a Horvát Boldizsár irányította igazságügyi tárca hirdetett meg.
Különös jelentősége volt annak, hogy a később természetes gyakorlattá lett megoldást, hogy ti. a trónbeszédet a kormány készítette elő, 1869-ben Horvát Boldizsárra bízták.[3] Ennek eredményeképpen az igazságügyi reform a ciklus kormányzati és törvényalkotási programjának középpontjába került. "Mindenek előtt az igazságkiszolgáltatás fontos ügye az, a melyre Önök komoly figyelmét felhívom. A jó, gyors és részrehajlatlan igazság szolgáltatás a rendezett államélet első kellékei közé tartozik. Ennélfogva szükséges, hogy egyrészről az, a kire a nagy horderejű bírói hatalom gyakorlása bízva van, mind egyesek, mind a közhatalom irányában, a függetlenség minden biztosítékaival elláttassák; másrészről viszont mindenki biztosítva legyen a birói hatalom túlterjeszkedése ellen. Kormányom tehát javaslatokat fog Önök elé adni a birói hatalom gyakorlásáról, s a bírói felelősségről. Ezzel kapcsolatban áll az első bíróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat, mely arról intézkedik, hogy az első folyamodási bírósági közegek állandó székhelyekhez legyenek kötve, s hogy e székhelyek a népesség s a közforgalom igényeihez képest állapíttatván meg, mindazok a kiknek bírói segélyre van szükségük, azt biztosan és gyorsan feltalálhassák." [4]
Az 1867. évi kiegyezés megnyitotta az utat a polgári Magyarország felépítése előtt. A feladatok legfontosabbika a jogrendszer modernizációja volt, a jogi keretek rögzítése nyújthatott garanciát a gazdaság és a társadalom átalakulásához. A nemzeti függetlenség eszméje új utakra talált, a forradalmi tettek helyett a hétköznapok törvényalkotó munkája következett. A törvénykezési szervezet kodifikációja évszázados törekvések folytatásaként váltott ismét ütemet. A 18. század első évtizedei óta folyamatosan hol a rendek, hol a kormányzat által napirenden tartott törvénykezési reform a kiegyezést követő években jött lendületbe. A rendi megfontolások hagyományosan sarkalatos jogokat védő utóvédharcai 1848-ig tartottak. A forradalmi napok eufóriája az úrbériséggel együtt az úriszéket is kisöpörte a magyar alkotmánytörténetből. A forradalom "rombolásának áldásai éppen abból állnak, hogy nagy részben halomra döntötte azt, ami egy nagyszerű belső átalakulás útjában állott".[5]
Az áprilisi törvényhozás megnyitotta ugyan az utat a reformok előtt, az úriszéki elsőfokú hatáskörök vármegyéhez telepítésével azonban a megyei törvényhatósági befolyást növelte, az önkormányzatiságot erősítette meg. Ez 1848-ban nem is történhetett másként. A népképviseleti választójog ugyan a törvényhatósági képviselet felszámolását hozta, de a vármegyei hatóságra vonatkozó végleges szabályozás még váratott magára. 1867-ben, a parlamentáris kormányzat kiépítésével, a modern Magyarország konstrukciójának megteremtésekor az uralomra jutott liberális generáció törekvései megváltoztak. A kormányzat hatékonyságának záloga az államapparátus átalakítása volt, elsősorban is az elhalasztott törvényhatósági reform megvalósítása. S mivel az igazságszolgáltatás municipális alapjai a vármegyei tradíciókon nyugodtak, az átalakulás szempontjából kardinális kérdésként jelent meg a törvénykezés kivonása a megyei hatáskörből. Amikor a bírói hatalomról szóló törvényjavaslatot[6] a kormányzat beterjesztette, a bírói hatalmi ág leválasztásának ügyével alapvetően a vármegyei törvényhatóságok betagolása vette kezdetét a korábbiakhoz képest mindenképpen centralizáltabb parlamentáris kormányzati modell képletébe. A népszuverenitásra épített népképviseleti törvényhozás és felelős kormányzat eszméje nem fért össze a rendi megfontolások mentén vizionált municipalista túlsúllyal. Az
- 329/330 -
igazságszolgáltatás reformját tehát a rendi jogot mindegyre felelevenítő vármegyei apparátusok s a negyvennyolcas alapokhoz a visszafordulás jegyében ragaszkodó ellenzék politikai pergőtüzében kellett levezényelni.
Ebbe a történelmi képletbe igazodott be az államügyészség intézményesítésének programja is. Az 1871-ben létrehozott királyi ügyészség történeti előzményeiként részben magyar joghistóriai elemeket, részben külhoni mintákat lehet megemlíteni.
A magyar alkotmányos gyökerek a középkorba nyúlnak vissza, a király érdekeit képviselő jogi megbízott megjelenéséig, akinek státusa a 15. századra állandósult (a 16. századtól már a Szent Korona ügyésze és a királyi ügyek igazgatója nevet viselte). A Habsburgok idején az állami javak ügyeinek jogi intézője, már a 15. században a Királyi Tábla tagja, később saját hivatallal, aligazgatóval, kincstári ügyészekkel. A "fiscalis Sacrae Coronae et director causa-rum regis" cím jól kifejezte a királyi ügyigazgató feladatainak kettősségét. A törvények, uralkodói rendelkezések és a szokás alapján hatáskörébe tartozott a Korona, a király képviselete, amelynek során őrködött ezek jogai felett, azok megóvásán, akár köz-, akár magánjogi érdekről is volt szó. Feladatkörében, mint ügyész felperes-vádlóként szerepelt, mint ügyigazgató pedig a koronajavak jogi ügyeinek intézője volt"[7]. A királyi ügyigazgató, bűntető ügyekben a nádor irányítása alatt folytatta le bizonyos pereknek előkészítését, kihallgatott, vallatott, házkutatásokat eszközölt. 1804-ben egy kancelláriai rendelet közjogilag ugyan vitathatóan, de hatáskörébe utalta az ügyvédi visszaélések elleni eljárásokat. Vádlóként főként hűtlenségi, felségsértési és izgatási ügyekben járt el. (Ezek a perek elsősorban vagyoni vonzatuk miatt kerültek a kincstári jogügyigazgató tevékenységi köréhez.) A kincstári jogügyigazgató pozíciója 1848-ban megszűnt. 1861-ben, a provizórium részeként, de már jelentősen gyengébb jogkörrel, átmeneti intézményként rövid időre tért vissza. [8]
A törvényhatósági (vármegyei, kiváltságos kerületi, szabad királyi városi) tiszti ügyészek az önkormányzatok területén élő ügyvédek közül kerültek ki, választással nyerték el tisztségüket. Hivatali munkájukat a közgyűlés, illetve a törvényszék felügyelete mellett teljesítették, emellett ügyvédi képviseletet is elláthattak. Nyáry Pál, aki 1836-tól Pest vármegye tiszti ügyésze volt, részletesen összefoglalta a vármegyei tiszti ügyész feladatait. Eszerint "Általányosan a Törvények, törvényes szokások, a Karok és Rendek jogai s gyülekezeteikben és törvényszékeiken az illedelem őre és megbosszulója,... az adózó nép képviselője, s ennek valamint az árvák jogainak is törvényes védelmezője, ... a közbátorság s erkölcsiség épségben tartásának, s azon ejtett sérelmeknek, a vétkesek megfenyítéséveli orvoslási eszköze". [9] Vagyis lényegében háromfelé ágazott el a tiszti ügyész feladata. Egyfelől hozzá tartozott a törvényességi felügyelet, másfelől a közpénzek (adók, közalapítványok, úrbéri követelések, az árvák vagyonának) védelme, harmadrészt a közbiztonság, közrend fenntartása.[10] A jogügyigazgató és hivatala, az országban felállított alárendelt ügyészi hivatalok és a törvényhatósági (uradalmi) tiszti ügyészi rendszer nem képezett országos szervezetet.[11] A tiszti ügyészek a vármegyék, kiváltságos kerületek, szabad királyi városok tisztviselői voltak; az ügyigazgató meghatározott feladatok teljesítésére megkereshette ugyan a törvényhatóságok tiszti ügyészeit, de irányukban utasítási joggal nem bírt, a tiszti ügyészek nem voltak semmilyen vonatkozásban sem alárendeltjei.[12] A tiszti ügyészi hivatalok a municipális rendszer organikus elemét képezték, tevékenységük szervesült a vármegyei, kerületi, városi jogéletbe. A megye sajátjának tekintette a tiszti ügyészt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
