Doktori kutatásom témakörét az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggő felelősségi viszonyok és konfliktuskezelési lehetőségek képezik. Fontosnak tartom, hogy foglalkozzam azokkal a lehetőségekkel, amelyek a peres út elkerülését, a problémák egyszerűbb megoldását segítik. Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben indított kártérítési per alternatívájaként szolgáló konfliktuskezelési és kompenzációs eljárásokban a betegjogi képviselők kiemelt feladattal rendelkeznek. Segítik a konfliktuskezelési lehetőségek közötti eligazodást, iránytűként szolgálnak a panasztételi és igényérvényesítési lehetőségek között. A betegjogi képviselők jogszabályban meghatározott feladata, hogy a peren kívüli lehetőségek igénybe vételére ösztönözzék a sérelmet szenvedett személyeket. A beteg és az intézmény közötti egyeztetésre, egyezségkötésre, közvetítői eljárás igénybe vételére, intézményi panasztételre tehetnek javaslatot a peres eljárás kezdeményezése helyett.
Tanulmányom egyik célkitűzése az átalakulás alatt álló betegjogi képviselői rendszer problémaorientált vizsgálata, a szükségesnek vélt változtatásokra irányuló javaslatok megfogalmazása. A jogintézmény létrejöttének, a képviselők jogállásának áttekintése mellett foglalkozom a betegjogi képviselők tevékenységével is. Ehhez kapcsolódik az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eütv.) 29. § és 29/A § által lehetővé tett panaszlehetőségek és anomáliáik vizsgálata, amelynek igénybevételében gyakran nyújtanak segítséget a képviselők. A tanulmány elkészítésében segítséget jelentettek egy hivatásos betegjogi képviselővel folytatott konzultációk a rendszer gyakorlati működéséről, illetve az általa rendelkezésemre bocsátott források és statisztikák.
A betegjogi képviselő jogintézményének kialakulása az Eütv. hatályba lépéséhez kapcsolható. 1998 július 1-jétől új, haladó szemléletű ágazati jogszabály lépett hatályba, amely európai szinten is figyelemre méltó betegjogi katalógust tartalmaz. Szakítva a korábbi egészségügyi törvény paternalista szemléletmódjával az egészségügyi törvény nevesíti az egészségügyi ellátáshoz való jogot, az emberi méltósághoz való jogot, a kapcsolattartás jogát, az intézmény elhagyásának jogát, a tájékoztatáshoz való jogot, az önrendelkezési jogot, az ellátás visszautasításának jogát, az egészségügyi dokumentáció megismerésének jogát, az orvosi titoktartáshoz való jogot.[1] A betegjogokkal és azok érvényesítésével kapcsolatos tájékoztatás, a jogok érvényesülésének figyelemmel kísérése érdekében, jogszabályi kötelezés nélkül is több egészségügyi intézményben megjelentek a betegjogi képviselők a jogszabály hatályba lépését követően. Ebben az időszakban a jogvédelmi képviselők még a kórházak alkalmazásában álltak.[2]
2000 január 1-jén jött létre az egészségügyi intézményektől független betegjogi képviselői rendszer.[3] A függetlenség érvényesülését két tényező biztosítja. Az egyik a személyi függetlenség, azaz nem lehet betegjogi képviselő az adott intézményben, aki az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll.[4] A másik pedig a szervezeti függetlenség, vagyis, hogy a betegjogi képviselő külön jogszabályban meghatározott szervezet keretei között látja el feladatait.[5] Kezdetben egy EüM rendelet[6] szerint a betegjogi képviselők az ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézeteihez tartoznak és állnak munkavégzésre irányuló jogviszonyban. A legtöbben megbízási szerződést kötöttek, néhányan köztisztviselői jogviszonyban álltak az ÁNTSZ-szel. Ideiglenesen felállításra került a Betegjogi Koordinációs Tanács a képviselői rendszer kialakításának elősegítése, a betegjogi képviselők munkájának koordinálása, tevékenységük ellenőrzése érdekében.[7] 2004 januárjában létrejött a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány (továbbiakban: BEGYKA), amely átvette a betegjogi képviselők foglalkoztatásával összefüggő feladatokat.[8] A BEGYKA 2010 végi megszűnését követően a jogvédők átmenetileg a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalhoz kerültek. 2012 november 1-jétől az újonnan megalakult szervezet, az OBDK koordinálja a tevékenységüket.
Az OBDK-t az egészségügyért felelős miniszter irányítása alá tartozó központi hivatalként hozták létre, hatósági jogkörökkel nem ruházták fel az intézményt. Létrehozatalát, tevékenységének megkezdését nagy
- 215/216 -
várakozás előzte meg, ahogyan működésének jövőbeni eredményit is nagy figyelem övezi. Tevékenységi körei közül csak a téma szempontjából releváns, betegjogi képviselettel összefüggő feladatait vizsgálom. Az OBDK főbb feladatköreit e tárgykörben az alábbiak szerint határozhatjuk meg.
Központi szerephez jut a betegjogi képviselők foglalkoztatásával kapcsolatos tevékenység. A hivatal célkitűzése a foglalkoztatási forma egységesítése, valamennyi jogvédelmi képviselő munkaviszonyban, főállásban történő alkalmazása.[9] Fontos a betegjogi képviselők szakmai munkájának ellenőrzése, képzési, továbbképzési rendszerük szervezése.[10] Ide tartozik a jogvédelmi képviselet folytatására jogosult személyekre vonatkozó nyilvántartás vezetése is.
Az OBDK dokumentációs feladatai keretében ellátja a megszűnt egészségügyi intézményekben felhalmozódott dokumentáció nyilvántartását, segíti a hozzáférést ezekhez, őrzi a jogvédelmi képviselők lezárt ügyeire vonatkozó dokumentumokat.
A Semmelweis koncepció az OBDK-t olyan módszertani központként is bemutatja, amely segíti a kormányt a betegek jogainak védelmét szolgáló feladatok megvalósításában, ajánlásokat készít.[11] Nemcsak a kormány, hanem az egészségügyi szolgáltatók számára is segítséget nyújt a hatékony jogérvényesítés közegének megteremtésében, útmutatók közzétételével, valamint azzal, hogy kérésre véleményezi a szolgáltató panaszkezelési szabályzatát.[12] A betegjogokkal összefüggő tudományos kutatásokban is részt vesz, összegzi és felhasználja a betegjogi képviselők gyakorlati tapasztalatait.[13]
Az OBDK jogköréhez tartozik, hogy egyedi ügyekben is vizsgálhatja az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szabályok érvényesülését, felvilágosítást kérhet az ellátásszervezést végző szervtől, illetve az egészségügyi államigazgatási szervtől. Javaslattételi joga van az e tárgykört érintő jogszabályok tartalmára, valamint arra vonatkozóan, hogy az egyedi ügyekben folytatott vizsgálatok eredményeképpen milyen intézkedések megtételére van szükség.[14] Megállapítható, hogy ez a tevékenységi kör bizonyos kontrollt jelent az egészségügyi ellátásokkal szemben, a korábban működő Egészségbiztosítási Felügyelet tevékenységéhez képest azonban jóval szűkebb terjedelemben. Egyrészről hatósági jogkör hiányában csak javaslattételi joggal bír, másrészt a vizsgálati terület is jóval szűkebb, mivel csak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, így az ellátásszervezéssel, beutalási renddel, betegtájékoztatással kapcsolatban van lehetőség vizsgálatra. További problémát jelent, hogy jelenleg sem jogszabályban, sem az intézmény honlapján nem érhető el információ arról, hogy milyen módon fordulhatnak a Központhoz az ellátást igénybe vevők.[15]
Az OBDK tölti be az Európai Unió által előírt, határon átnyúló egészségügyi ellátással összefüggő nemzeti kapcsolattartó pont szerepét.[16] A nemzeti kapcsolattartó pontok fő funkciója a betegek széleskörű tájékoztatása, például az adott tagállamban igénybe vehető egészségügyi ellátással kapcsolatos panasztételi eljárásokról, jogorvoslati lehetőségekről, alternatív vitarendezési lehetőségekről, betegjogokról. Fontos a Bizottsággal és a többi ország kapcsolattartó pontjaival történő együttműködés is. Véleményem szerint az OBDK felállítása, céljai, jogszabályban meghatározott feladatai üdvözlendők, amennyiben ezek ténylegesen megvalósulnak, valóban hozzájárulhatnak a betegelégedettség növeléséhez, a betegjogok szélesebb körű ismeretéhez és érvényesüléséhez.
A jogállás egyik kérdésköre a betegjogi képviselői státusz betöltéséhez szükséges követelmények rendszere. Ahhoz, hogy valaki betegjogi képviselő lehessen, az alábbi feltételeknek kell eleget tennie.[17]
1) Szükséges, hogy jogszabály által meghatározott felsőfokú végzettséggel rendelkezzék.[18]
2) Csak büntetlen előéletű személy lehet jogvédelmi képviselő.
3) Feltétel továbbá, hogy sikeresen teljesítse a jogvédelmi képviselői tanfolyamot, amelyet az OBDK szervez, illetve évente továbbképzésen vegyen részt.
4) Elvárás, hogy rendelkezzen a jogszabály által előírt legalább 3 éves szakmai gyakorlattal.[19]
A jogvédelmi képviselői feladatokra az OBDK ír ki nyilvános pályázatot és a már említetteknek megfelelően jelenleg az OBDK-val állnak munkavégzésre irányuló jogviszonyban a kórházaktól való függetlenség biztosítása érdekében.[20]
- 216/217 -
A jogállást érinti az összeférhetetlenség szabályozása, mint a személyi függetlenség záloga. Általánosságban az összeférhetetlenségi szabályok azokban az ügyekben zárják ki a betegjogi képviselő eljárási lehetőségét, amelyekben ő vagy közeli hozzátartozója az ellenérdekű fél vagy más ok miatt nem várható elfogulatlan eljárás.[21] További szabály, hogy a betegjogi képviselői státusz fennállása alatt és megszűnését követő 1 éven belül nem képviselheti hatóság előtt, permegelőző eljárásban azt az egészségügyi szolgáltatót, ahol képviselői tevékenységet végzett, valamint ügyvédi megbízást sem fogadhat el ettől az intézménytől. A betegjogi képviselői feladatok ellátása nem egyeztethető össze az ügyvédi tevékenységgel.[22] Speciális összeférhetetlenségi szabály azokkal szemben, akik egészségügyi szolgáltatóval állnak munkavégzésre irányuló jogviszonyban, hogy nem lehetnek betegjogi képviselők is ugyanabban az intézményben a jogviszonyuk fennállása alatt és megszűnését követő 1 évben.[23]
A betegjogi képviselő tevékenységének alapját az jelenti, hogy a betegek felkeresik problémájukkal. Feladatainak egyik fontos szeletét képezi a betegekkel folytatott konzultáció, kapcsolattartás. Ez minden egyéb jogosítvány kiindulópontja. Az egészségügyi intézmények jogszabály által előírt kötelezettsége, hogy a betegjogi képviselő nevét, telefonszámát, e-mail elérhetőségét és fogadóórájának időpontját jól látható helyen közzétegyék.[24] Ennek segítségével a betegek személyesen, fogadóórán, telefonon és írásban is kereshetik a betegjogi képviselőt.
A betegjogi képviselő megkeresésének többféle célja és eredménye lehet. Vannak esetek, amikor csak tájékoztatást kérnek tőle betegjogok érvényesítési lehetőségeiről, észrevételt fogalmaznak meg az ellátással kapcsolatban, sőt panaszt is tehetnek a betegek. A betegjogi képviselőnek minden megkeresésnél regisztrációs lapot kell kitöltenie arról, hogy milyen formában és milyen célból keresték föl. A regisztrációs lapok eredményeinek összesítése szolgáltatja az OBDK számára elkészítendő éves beszámoló alapját.
A korábbi szabályok valamennyi fekvőbeteg ellátást nyújtó intézményben előírták, hogy heti rendszerességgel lehetőséget kell biztosítani a betegjogi képviselővel folytatható személyes konzultációra, azaz fogadóórát kell tartania. A jelenlegi szabályozás azonban ezt a kötelezettséget csak a 100 ágyasnál nagyobb kapacitású intézményekben írja elő. Bár működik 7 regionális jogvédő iroda is, úgy vélem azonban, hogy a kisebb kapacitású intézményekben sem indokolt a kötelező fogadóóra megszüntetése. Sem a telefonon, sem a levélben végzett egyeztetés nem biztosít lehetőséget olyan személyes, bizalmas kommunikációra, amelyet a betegjogi képviselő személyes megkeresése az ellátást nyújtó intézményben lehetővé tesz.[25] A területi jogvédő intézmények felkeresése pedig sok esetben bonyolult lehet a betegeknek. Amennyiben a beteg nemcsak általános jelleggel, tájékoztatás kérése végett keresi fel a képviselőt, hanem panasza, problémája merült fel, a betegjogi képviselő az alábbiak szerint járhat el. Segíti a betegeket az egészségügyi dokumentáció elérésében, valamint abban, hogy kérdéseket tehessenek fel, észrevételeket fogalmazzanak meg.[26] Segít a betegnek eligazodni a panaszkezelési lehetőségek útvesztőiben. A betegogi képviselők legfontosabb feladata, küldetése, hogy a problémákat, konfliktusokat helyi szinten próbálják megoldani.[27] Ennek érdekében közvetítenek a beteg és az egészségügyi szolgáltató között, megkísérlik az egyezség létrehozását, informális egyeztetés útján a panasztételt megelőzően, vagy a panaszkezelési eljárásban. Amennyiben a sérelmet szenvedett panasszal szeretne élni, ehhez is segítséget nyújtanak. Segítik a beteget panasza megfogalmazásában, illetve az is lehetséges, hogy panaszt tegyenek a nevében, az eljárásban pedig ellássák a képviseletét.[28] Ezt csak írásos meghatalmazás birtokában tehetik. A meghatalmazás aláírásával egyidejűleg tényvázlat is készül, amelyet szintén alá kell írnia a panaszosnak. A képviselő a tényvázlat mellékleteként köteles rögzíteni az ügy állását, a megtett intézkedéseit időrendben, valamint a panaszra érkezett válaszról, a jogorvoslati és más eljárási lehetőségekről folyamatosan köteles tájékoztatni a beteget.[29]
A betegjogi képviselő fontos feladata, hogy figyelemmel kísérje az egészségügyi intézmény működését és szükség esetén észrevételezési jogot gyakoroljon. Amennyiben jogsértő gyakorlatot, hiányosságot tapasztal, köteles azt jelezni az intézmény vezetőjének és fenntartójának, egyidejűleg megoldási javaslatot is tehet.[30] Az intézmény vezetőjének 15 napon belül, a fenntartónak pedig 30 munkanapon belül kell megvizsgálnia az észrevételt és válaszolnia arra.[31] A betegjogi képviselő feladataként jelöli meg az Eütv., hogy rendszeresen tájékoztatnia kell az egészségügyi dolgozókat is a betegjogokról, illetve a kapcsolódó szabályok módosításáról. Hasznos lenne, ha az egészségügyi ellátást végző személyek is valós tájékoztatásban részesülnének a saját és a betegek jogosultságairól, kötelezettségeiről, ezek változásairól. Tapasztalataim szerint a vizsgált intézményekben ez nem működik. Ehhez több betegjogi képviselőre és több fogadóórára lenne szükség. A betegjogi képviselő beléphet az egészségügyi szolgáltató működési
- 217/218 -
területére, iratbetekintési jogot is gyakorolhat, illetve kérdéseket intézhet a dolgozókhoz.[32] E jogosítványait az ellátás zavartalanságának biztosítása mellett gyakorolhatja, a szolgáltató pedig köteles biztosítani az ezek gyakorlásához szükséges feltételeket.[33]
A rendszer létrehozásakor 52 betegjogi képviselő kezdte meg tevékenységét, akiket minden évben önkéntes képviselők is segítettek. Annak ellenére, hogy véleményem szerint ez a képviselői létszám sem elegendő a jogvédelem hatékony megvalósításához, 2012 végére az OBDK adatai szerint a betegjogi képviselők létszáma 38-ra csökkent. 2013-ban mindössze 25, igaz már főállású betegjogi képviselő tevékenykedik.[35] Indokoltnak tartom a képviselők létszámának bővítését.
A képviselők tevékenységére évről évre növekvő igény mutatkozik. A kezdeti időszakban évente körülbelül 5000 esetben keresték föl őket, ezt követően évente átlagosan 8-10.000 megkeresés tapasztalható.[36] A megkeresések csak csekély számban érkeznek levélben, viszont a személyes és a telefonos kapcsolatfelvételek száma a kezdetekhez képest jelentősen átalakult. Az ezredfordulót követő első néhány évben az esetek kétharmadában személyes konzultáció történt a betegjogi képviselő és az érintett között. Ehhez képest 2008-tól több telefonos megkeresés történik, mint személyes. Ez az adat többféle következtetésre is alapot adhat. Ebben az is közrejátszhat, hogy a betegjogi képviselői jogintézmény egyre népszerűbb, akik pedig már ismerik a képviselőket nagyobb bizalommal keresik őket telefonon is például tájékoztatás kérése végett. Lehetséges viszont az is, hogy nagyobb lenne az igény a képviselőkkel történő konzultációra, mint amit a fogadóórák lehetővé tesznek, ezért nőttek a fogadóórákon kívüli telefonos megkeresések.
A betegjogi képviselők megkeresésének az esetek többségében nem panasztétel a célja, nagyobb arányú a tájékoztatás kérése, segítségkérés és a megkereséseknek csak körülbelül harmadában történik panaszkezdeményezés vagy észrevételezés. A képviselői rendszer létrehozása óta évről évre ugyanazon jogok sérelme miatti panaszok jelennek meg nagy számban. Egyik leggyakoribb a tájékoztatáshoz való jog sérelme. Sok panasz gyakran érkezik az emberi méltósághoz való jog sérülése miatt is. Ennek keretében gyakran a sérelmet a betegek várakoztatása, a nem megfelelő kommunikáció, az intimitás megsértése vagy a diszkrimináció okozzák.[37] Nagy számban fordulnak elő az egészségügyi ellátás jogának megsértése miatti panaszok. Leggyakrabban a nem megfelelő egészségügyi ellátás jelent problémát, de sokszor kifogásolják a várólisták, előjegyzések rendszerét, a pszichiátriai ellátást, problémák jelennek meg a hálapénzzel kapcsolatban is.
A következőkben azokat a panaszlehetőségeket tekintem át, amelyeknek az igénybevételében gyakran segítenek a betegjogi képviselők, vagyis az Eütv. 29. és 29/ A. §-a által szabályozott intézményi, intézmény fenntartója általi, illetve az ÁNTSZ által végzett panaszkezelést.
Az Eütv. 29. § (1) bekezdése biztosítja a beteg számára a lehetőséget, hogy az egészségügyi ellátással kapcsolatosan panaszt tegyen az egészségügyi szolgáltatónál. Ez tehát a legáltalánosabb, közvetlen lehetőség a problémák kezelésére. A panasz jellegétől és a beteg döntésétől függően gyakran nyújtanak segítséget a betegjogi képviselők ennek igénybe vételéhez.[38] A helyi panaszkezelés kötelező előírásán túl az Eütv. megteremti a kötelezettséget arra is, hogy az egészségügyi szolgáltatók rendelkezzenek a panasz kivizsgálására vonatkozó részletes szabályzattal. A törvény a panasz kivizsgálására rendelkezésre álló időt 30 munkanapban maximálja. E szűkszavú előírásokon túl további jogszabályi rendelkezések nem jelentek meg az intézményi panaszkezelési szabályzatokról. Emiatt tanulmányoztam néhány intézmény szabályzatát.
A panaszkezelési szabályzatokhoz[39] interneten, illetve személyesen, intézményből kikérve jutottam hozzá. Az intézményi szabályzatokra vonatkozó tapasztalataim, észrevételeim az alábbiakban foglalhatók össze. Az első, ami megállapítható, hogy nagyon heterogének és különböző részletességűek. Találkoztam olyan panaszkezelési szabályzatokkal is, amelyek példaértékűen, kellően részletesen tartalmazzák az eljárási rendet, az eljárási szakaszokra rendelkezésre álló határidőket, a hatáskörök megosztását a főigazgató, az orvos igazgató, illetve az osztályvezetők között. Sajnos vannak viszont olyan szabályzatok is, amelyek alig tartalmaznak többet az Eütv. szűkszavú információin túl, és nehezen konkretizálható fordulatok is megjelennek bennük.[40] Több egyéb tekintetben eltérést mutatnak a szabályzatok. Lényeges kérdéskör például, hogy kinek a hatáskörébe tartozik a vizsgálat lefolytatása. Az egyik lehetőség, hogy minden panasz elsőként az intézmény főigazgatójához kerül és annak kivizsgálását vagy ő maga vagy az általa megbízott személy, jel-
- 218/219 -
lemzően a panasszal érintett részleg vezetője végzi el. A másik lehetőség, hogy a panaszt elsőként az osztályon kell megtenni, így annak kivizsgálása osztályvezetői hatáskörbe tartozik. Amennyiben a sérelmet szenvedett elégedetlen az intézkedéssel, további panasszal élhet az orvos igazgatónál, illetve az intézmény főigazgatójánál. Véleményem szerint az előbbi megoldás hatékonyabb és követendő, amikor valamennyi problémás ügy elsőként a legmagasabb vezetőhöz érkezik be, aki az ügy jellege, súlya alapján eldöntheti, hogy melyik szint a legmegfelelőbb a vizsgálathoz.
Úgy vélem, szükséges lenne az intézményi panaszkezelési szabályzatok felülvizsgálata és egységesítése vagy egységesebbé tétele. Ez megvalósulhat alacsonyabb szintű jogszabályban meghatározott részletekkel, illetve az OBDK felállításával. Új lehetőségként jelenik meg, hogy az intézmények előzetesen véleményeztethetik a Központtal panaszkezelési szabályzatukat. Ezt akár kötelezettségként is elő kellene írni, illetve nemcsak előzetesen, hanem a felülvizsgálatra is lehetőséget kellene biztosítani. Valamennyi szabályzatnak tartalmaznia kellene, hogy milyen formában lehet panaszt tenni, hova kell benyújtani/hol kell előadni a panaszt, a kivizsgálásra rendelkezésre álló időt, a vizsgálat rendjét, a határozat tartalmi elemeit, közlésének rendjét, valamint azt a tényt, hogy a panaszjog gyakorlása nem érinti a betegnek azt a jogát, hogy a külön jogszabályokban meghatározottak szerint más szervekhez forduljon. Sok esetben ugyanis még ezek az alapvető információk sem jelennek meg.
A másik észrevételem, hogy a kórházaknak csak elenyésző hányada teszi közzé internetes honlapján panaszkezelési szabályzatát, holott a közzététel szerintem szükséges lenne. Igaz, ha az intézményekben kérjük, lehetőség van arra, hogy megtekintsük a panaszkezelési szabályzatot, de az ehhez való hozzáférést automatikusan biztosítani kellene az intézmény honlapján történő közzététellel, valamint a betegjogi képviselőre vonatkozó kifüggesztetett információk mellé helyezéssel. Ha nem is magát a szabályzatot függesztenék ki, de legalább alapvető információkat közölnének az intézményi panaszkezelésről, például, hogy milyen formában, kihez címezve tehető panasz és milyen határidővel várható annak kivizsgálása.
A betegjogi képviselőkkel folytatott konzultáció alapján azt mondhatom, hogy az intézményhez intézett panaszok a legkevesebb esetben zárulnak a panaszos számára kedvező válasszal, a hiba, hiányosság elismerésével, megfelelő intézkedés megtételével vagy például peren kívüli egyezségi javaslattal. Általában egy rövid, elutasító határozat születik a vizsgálat nyomán, amely nem ad megnyugtató választ a sérelmet szenvedett személynek.
Az Eütv. 29. § (1) bekezdése biztosítja a beteg számára a lehetőséget, hogy az egészségügyi ellátással kapcsolatosan panaszt tegyen az egészségügyi szolgáltató fenntartójánál. A fenntartó általi panaszkivizsgálás elsősorban az intézménytől kért tájékoztatáson alapul. Így annak ellenére, hogy ez elviekben magasabb szintű fórum, mint az intézmény, a vizsgálat mégis hasonló eredményre vezet, mint az intézmény által végzett panaszkivizsgálás.
A fenntartóhoz intézett panasz jogintézménye tekintetében változást idézett elő az önkormányzati fenntartásban levő egészségügyi intézmények állami kézbe adása. E több lépcsőben megvalósuló folyamat a Fővárosi Önkormányzat, illetve a megyei önkormányzatok intézményeinek átvételével indult,[41] majd 2012 februárjában megvalósult a települési önkormányzatok fekvőbeteg intézményeinek átvétele is.[42] A települési önkormányzatok járóbeteg szakellátást nyújtó intézményeivel kapcsolatos teendőkről az Eütv.-be iktatták az önkormányzatok teendőit.[43] 2013 február 15-ig nyilatkozhattak a települési önkormányzatok, hogy vállalják-e az intézmények további működtetését vagy állami kézbe bocsátják azokat. Ennek nyomán 2013 május 1-jétől kerülhettek volna a települési önkormányzatok járóbeteg szakellátást nyújtó intézményei állami fenntartásba. Végül a tervezett átvétel az önálló, nem kórházhoz integráltan működő járóbeteg szakellátást nyújtó intézmények esetében elmaradt, ezeket továbbra is a települési önkormányzatok működtetik.[44] Az állami tulajdonba és fenntartásba került intézmények esetén a fenntartói jogokat a 2011-ben létrejött Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség-és Szervezetfejlesztési Intézet (továbbiakban: GYEMSZI) gyakorolja. Így a fenntartóhoz intézett panaszok kivizsgálása is a GYEMSZI feladata, annak térségi igazgatóságaihoz tartozik az egészségügyi intézményekkel szemben felmerülő lakossági panaszok kezelése.[45]
Az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény (továbbiakban: Ehi.) rendelkezései szerint az egészségügyi államigazgatási szerv felügyeli az egészségügyi intézmények működésére vonatkozó szabályok érvényesülését, felügyeletet gyakorol az egészségügyi szolgáltatók felett.[46] Ezt a tevékenységét igazgatási és koordinációs feladatkörében eljárva látja el. Amennyiben felmerül az ellátással kapcsolatban a szakmai szabályok megszegésének gyanúja, a beteg az intézményen és
- 219/220 -
a fenntartón kívül panaszt tehet az ÁNTSZ erre illetékes szervénél is.
Az ÁNTSZ kétféle eljárás keretében vizsgálódhat. Az egyik típusú eljárás alapvető célja és eredménye az egyéni betegpanaszokkal kapcsolatos állásfoglalás, jogos panasz esetén pedig a jogszerű állapot helyreállítása, a sérelem orvoslása, a szükséges intézkedések megtétele.[47] Ezt az eljárást a 2004. évi XXIX. törvényben (továbbiakban: Panasztörvény) meghatározott rend szerint végzik, alapja pedig az Eütv. 29/ A §-ában foglalt panasztételi jogosultság. A másik lehetőség a 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) rendelkezései alapján folytatott hatósági eljárás, amelynek nyomán lehetőség nyílik egészségügyi bírság kiszabására jogsértés megállapítása esetén. Ennek alapját az egészségügyi szolgáltatások szakmai felügyelete jelenti, nincs arra vonatkozó jogszabályi rendelkezés, hogy egyéni betegpanasz alapján ilyen típusú eljárást kellene lefolytatni. Ennek ellenére ezen eljárás rövid áttekintését is indokoltnak tartom, mivel sok esetben az ÁNTSZ egyéni bejelentésekből szerez tudomást a jogsértésről és ez ad alapot a Ket. szerinti eljárás lefolytatására.
A két eljárás egymáshoz való viszonya a jogszabályok szerint úgy értelmezhető, hogy a Panasztörvény szerinti eljárásnak akkor van helye, ha a panasz elintézése nem tartozik más, például államigazgatási eljárás alá.[48] Panasz beérkezése esetén elsőként a jogszabály szerint azt kellene megvizsgálni, hogy a Ket. szerinti eljárás feltételei fennállnak-e. Amennyiben igen, akkor aszerint kell megvizsgálni az esetet, azaz a Panasztörvény rendelkezései és eljárása akkor jön figyelembe, ha az ügy nem sorolható a Ket. hatálya alá.[49] Az ÁNTSZ honlapján közzétett egészségügyi bírságot kiszabó határozatok tanulmányozását követően megállapítható, hogy a gyakorlatban általában ez éppen fordítva működik. Ha betegpanasz érkezik az illetékes ÁNTSZ szervhez, azt elsőként a Panasztörvény szerinti eljárásban vizsgálják. Ennek lezárását követően, ha a panaszeljárás vizsgálata nyomán ez indokoltnak látszik, folytatják a Ket. szerinti eljárást is, amelynek keretében szükség esetén egészségügyi bírságot szabnak ki.
A Panasztörvény rendelkezései szerint bárki fordulhat állami vagy önkormányzati szervhez panasszal[50] vagy közérdekű bejelentéssel.[51] Az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban is él ez a jogosultság, méghozzá az adott egészségügyi szolgáltató működési engedélyének kiadására jogosult egészségügyi államigazgatási szervnél gyakorolható.[52] Ha a sérelmezett tevékenységről vagy mulasztásról való tudomásszerzéstől számított 6 hónap eltelt, az ÁNTSZ mellőzheti a panasz kivizsgálását, az 1 éven túl benyújtott panaszt pedig automatikusan elutasítják. A Panasztörvénynek ezt a fordulatát nagyon sok intézményi panaszkezelési szabályzatban is megtalálhatjuk. Véleményem szerint nem indokolt az igényérvényesítési határidő ilyen mértékű rövidítése a peres lehetőségéhez képest, hiszen ez is a peren kívüli vizsgálat és megoldás ellen hat.
A panaszt az ÁNTSZ illetékes szerve fő szabályként 30 nap alatt köteles megvizsgálni. A vizsgálat lefolytatásához bekérik az egészségügyi dokumentációt, illetve információt kérnek az egészségügyi szolgáltatótól. Lehetőség van a panaszos személyes meghallgatására is, ha ez indokolt.[53] A panasszal kapcsolatos döntés meghozatalában fontos szerep jut az ÁNTSZ által az egészségügyi szolgáltatók szakmai felügyelete érdekében működtetett szakfelügyeleti rendszernek is. Az érintett terület szakfelügyelő főorvosai vizsgálják, hogy az ellátás az egészségügyi jogszabályok, irányelvek, módszertani levelek, szakmai protokollok szerint történt-e. Amennyiben ezt a betegpanasz szükségessé teszi, helyszíni vizsgálatot is folytathatnak. A panasz nem határozattal, hanem értesítéssel zárul, így az ellen jogorvoslat igénybe vételére nincs lehetőség.[54] Ha megalapozottnak találják a panaszt, az egészségügyi intézménynek gondoskodnia kell a jogszerű állapot helyreállításáról, a szükséges intézkedések megtételéről, például a feltárt hibák okainak megszüntetéséről, felelősségre vonás kezdeményezéséről és erről írásban értesítenie az ÁNTSZ-t.
Amint említettem gyakran az ilyen eljárást követően kerül sor hivatalból közigazgatási hatósági eljárásra. Itt is szűk határidő érvényesül, a hatóság tudomásszerzésétől számított 6 hónapon, a cselekmény elkövetésétől számított 1 éven túl nincs lehetőség eljárni. A vizsgálat eredménye lehet a jogsértést elkövető intézmény figyelmeztetése, eltiltása a további jogsértéstől, a jogszerű állapot helyreállítására kötelezés vagy egészségügyi bírság kiszabása is.[55] Az Ehi. szabályai szerint[56] egészségügyi bírság kiszabására adhat okot például az, ha az egészségügyi szolgáltató az egészségügyi szolgáltatás nyújtására vonatkozó szakmai követelményeket vagy jogszabályi rendelkezéseket súlyosan megszegi vagy indokolatlanul eltér a betegbeutalási rendtől. A bírság összege 30.000 forinttól 5 millió forintig terjedhet,[57] megállapításánál az eset összes körülményeinek mérlegelésével kell eljárni.[58] A vizsgálatban a Ket. alapján meghozott határozattal szemben az intézmény jogorvoslattal élhet a közigazgatás rendszerén belül,[59] végső fokon pedig lehetőség van közigazgatási perre is.
A betegjogi képviselői rendszer létrejöttének célját, a betegjogi képviselői feladatok körét elméletben és
- 220/221 -
egy képviselő segítségével a gyakorlatban is megvizsgálva két alapvető megállapításra jutottam. Az egyik, hogy nagyon hasznos jogintézményről van szó, melynek működése kívánatos. Az viszont szintén bizonyos, hogy a jogszabályokban megjelölt feladatok optimális, még hatékonyabb ellátásához szükséges változtatásokat eszközölni a jövőben.
Miért hasznos egy jól működő, kellő bizalmat élvező, ezáltal gyakran igénybe vett betegjogi képviselői rendszer? Az egyik fontos okot abban látom, hogy általa lehetővé válik, hogy a panaszok kezelése a legalacsonyabb alkalmas szinten történjen. A betegjogi képviselő tisztában van az igényérvényesítési lehetőségek rendszerével, így a panaszt meghallgatva annak jellegétől függően a legalkalmasabb fórumot tudja a beteg figyelmébe ajánlani és az igényérvényesítését segíteni.
A másik, amit fontosnak tartok e körben, hogy a betegjogi képviselők jogszabályban meghatározott feladata, hogy a peren kívüli lehetőségek igénybe vételére ösztönözzék a sérelmet szenvedett személyeket. Ha elérhető lenne, hogy a sérelmet szenvedők nagy része elsőként betegjogi képviselő tanácsát kérje, annak javaslatai alapján vélhetően nagyobb arányban vennék igénybe a peren kívüli megoldásokat. Ezért is fontos, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon e jogintézmény. Az összeférhetetlenségi okok egyértelművé teszik a kórháztól való függetlenség követelményét. Ezt az intézménytől való függetlenséget még inkább közismertté kellene tenni, és hangsúlyozni a képviselőkkel szembeni nagyobb bizalom érdekében. Arra, hogy egy széles körben ismert, nagy hatásfokkal működő intézmény legyen a betegjogi képviselői rendszer, esélyt ad az OBDK létrehozása, amely koncepcionális változásokat is hozhat.
Ahogy említettem, vannak olyan tényezők, amelyek a jogintézmény hatékony működése ellen hatnak. Az egyik ilyen az alacsony képviselői lét-szám.[60] Sokkal több betegjogi képviselőnek kellene tevékenykednie több kórházakban eltöltött idővel és fogadóórával. Erre lenne szükség például ahhoz, hogy megvalósuljon az egészségügyi dolgozók jogszabály által megkívánt tájékoztatása, oktatása is a betegjogokkal kapcsolatban. Vagy ahhoz, hogy a jogintézmény betöltse iránytű szerepét és legyen kapacitás arra, hogy általános jelleggel, elsőként szinte valamennyi sérelmet szenvedett betegjogi képviselőhöz forduljon. Továbbá ahhoz is, hogy több idő jusson egy-egy panaszosra, a kommunikációra, az ügyének intézésére. Jelenleg megyénként átlagosan egy-két képviselő tevékenykedik, azaz valamennyiüknek több kórházban kell ellátnia feladatokat. Bár az OBDK már egységesen főállású munkavállalóként alkalmazza őket, emellett is szükségesnek tartom a képviselői létszám növelését. Az is indokolt, hogy kórházanként (legalább is a nagyobb, központi intézményeknél) legyen külön betegjogi képviselő. Ez lehetővé tenné, hogy a jelenlegi heti, kétheti egy alkalom helyett jóval többször elérhetők legyenek személyesen az intézményben. Fontosnak tartom, hogy a korábbi szabályozással összhangban ne csak a 100 ágyasnál nagyobb kapacitású intézményekben, hanem valamennyi intézményben legyen fogadóóra.
Természetesen nemcsak az alacsony képviselői létszám hat a rendszer hatékony működése ellen, hanem a rendelkezésre álló peren kívüli kompenzációs és konfliktuskezelési lehetőségek működési anomáliái is. Érthető, hogy ezekhez a lehetőségekhez képest a jogkeresők előnyben részesítik a peres utat, hisz jelenleg azzal érhetők el a legjobb eredmények. Minden hátrányával együtt ez hatékony, működőképes út. A peren kívüli lehetőségek jelenleg kusza rendszert alkotnak, nagyon sokféle vizsgálati mód és eljárás áll rendelkezésre, viszont egyik sem igazán hatékony és működőképes. Például azért nem, mert hiányzik a bizalom ezek iránt az eljárási lehetőségek iránt, vagy nem közismertek, vagy nem kellőképpen függetlenek a kórházaktól, vagy az eljáró intézményeknek nincs elegendő hatásköre. Tanulmányom kereteit meghaladja valamennyi peren kívüli konfliktuskezelési eszköz vizsgálata, az általánosan igénybe vehető panaszlehetőségek működésének áttekintését tűztem ki célul.
Az intézményi panaszkezelés folyamata, ahogyan a nevében is benne foglaltatik, nem ad a kórháztól független vizsgálati lehetőséget, az intézményen belül, első lehetőségként áll a sérelmet szenvedett betegek rendelkezésére. Annak ellenére, hogy ez a panaszeljárás nem független az intézménytől, véleményem szerint még működhet hatékonyan, és kívánatos is lenne a megfelelő működése. Ahhoz, hogy legyen hatékony belső kontroll, amely megnyugtató választ és orvoslást tud adni a panaszos számára, az intézménynek is érdeke, mivel nem kerül rendszeren kívülre az eset. Ennek ellenére számos tényező hat az intézményi panaszkezelés hatékony működése ellen. Ilyen az intézményi panaszkezelési szabályzatok egységes rendszerének hiánya, a problémák, hibák feltárása és elismerése ellen ható érdek. Ez utóbbi tényező pedig az intézmény fenntartója panaszkezelési eljárásának eredményességét is jelentősen rontja, mivel ott döntően az intézmény által adott felvilágosítás alapján történik döntés.
A betegek előtt nyitva áll az egészségügyi államigazgatási szervhez intézett panasz lehetősége is, amellyel kapcsolatban a legnagyobb probléma véleményem szerint az, hogy a vizsgálat nem a közigazgatási hatósági eljárás szabályai, hanem a Panasztörvény szerint történik. Így nem születik jogorvoslattal megtámadható határozat a panaszeljárás
- 221/222 -
nyomán, hanem csak egy értesítés. A döntéshozatal általában az egészségügyi intézménytől bekért dokumentumok alapján feltárt tényállás szakértő főorvosok általi értékelésével történik. További problémaként jelenik meg a panasz benyújtására előírt, más igényérvényesítési lehetőségekhez képest rövid határidő.
Annak ellenére, hogy kívánatos a peren kívüli, azon belül is az intézményen belüli vagy ahhoz kötődő konfliktuskezelési lehetőségek előtérbe helyezése, jelenleg ezek a lehetőségek véleményem szerint nem kellő hatékonysággal működnek. Hatékonyabb működésük esetén ezek népszerűsége is növekedne, hisz számos előnyös vonással rendelkeznek a perekhez képest. Ez esetben pedig a betegjogi képviselők szerepe is növekedne, elérhetővé válna, hogy az igényérvényesítés első lépéseként hozzájuk forduljanak. Így létrejöhetne egy, az OBDK által preferált egyablakos betegjogi ügyintézéshez hasonló mechanizmus. A kedvező változáshoz szükségesnek tartom a peren kívüli lehetőségek integrációját, racionalizálását. Elegendő lenne kevesebb, de hatékonyan működő út a problémák megoldására, melyek így a peres igényérvényesítés valódi alternatíváivá válhatnának. ■
JEGYZETEK
[1] A betegjogi katalógus teljes körű, részletes elemzése terjedelmi korlátok miatt nem képezi e munkám tárgyát. A betegjogokkal kapcsolatos részletes elemzést lásd például: Sándor Judit: A betegek jogainak kodifikálásáról. Fundamentum 1997. 1. sz. 87-100. o.
[2] Kőszegfalvi Edit: Egészségügyi jogi kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1999. 90. o.
[3] A betegjogi képviselővel folytatott személyes konzultáció révén tudomásomra jutott, hogy a betegek sokszor nincsenek tisztában a képviselők kórháztól való függetlenségével, éppen ezért több alkalommal merült föl olyan eset, amikor a beteg tartott tőle, hogy a panasza negatívan befolyásolja további ellátását.
[4] Eütv. 32. § (2)
[5] Eütv. 32. § (1)
[6] 77/1999. (XII.29.) EüM rendelet
[7] Az intézmény 2002 december 31-én szűnt meg.
[8] 1/2004 ESzCsM rendelet a betegjogi, az ellátottjogi és a gyermekjogi képviselő működésének feltételeiről
[9] A betegjogi képviselővel való személyes konzultáció alapján.
[10] 214/2012. (VII.30.) Korm. rendelet az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központról 3. § 11
[11] Semmelweis tervezet az egészségügy megmentésére 130.
[12] 214/2012. (VII.30.) Korm. rendelet 19. § c)
[13] Szendy Erzsébet: A betegjogok felett őrködünk, Med et Jur, 2012. 3. sz. 7. o.
[14] 214/2012. (VII.30.) Korm. rendelet 2.§ (2)
[15] Az Alapvető Jogok Biztosának jelentése az AJB-5863/2012. számú ügyben, 23.
[16] 2011/24/EU irányelv a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről 6. cikk
[17] A jogintézmény létrejötte óta a feltételek nem változtak számottevően. Újdonság a szakmai gyakorlat előírása, melynek tartamát a hatályos kormányrendelet 3 évre rövidíti a korábbi 5 év helyett. A tanfolyam tartama viszont megduplázódott a 120 órás rendszer bevezetésével.
[18] Megfelelő, ha jogász, általános orvos, pszichológus, szociális munkás, gyógypedagógus, teológus, kommunikációs szakon szerzett szakképzettségű személy, fogorvos, gyógyszerész, egyetemi szintű okleveles ápoló, főiskolai szintű diplomás ápoló, egészségügyi intézetvezető vagy szakoktató, védőnő, egyéb egészségügyi felsőoktatásban szakképzettséget szerzett személy. [214/2012 Korm. rendelet 4. § (3) b); (4) a)]
[19] Ennek megfelelő az egészségügyi szolgáltatások szervezésében és nyújtásában, az egészségügyi igazgatási területen, az egészségügy területén működő egyházi jogi személynél, civil szervezetnél, alapítványnál, közalapítványnál, közhasznú társaságnál, egyéni vagy társas vállalkozásnál, illetve az ellátottjogi vagy gyermekjogi képviselőként végzett tevékenység.
[20] Intézményi függetlenség
[21] 214/2012 Korm. rendelet 6. §
[22] 214/2012 Korm. rendelet 4.§ (5) bek.
[23] Eütv. 32. § (2) bek.
[24] 214/2012 Korm. rendelet 8. § (1) bek.
[25] Azért sem megfelelő ez a kapcsolatfelvételi forma minden esetben, mert, ahogy a későbbiekben kifejtem, a panaszokkal kapcsolatos képviselethez írásbeli meghatalmazás szükséges. A telefonon, illetve levélben történő kommunikáció például már folyamatban levő panaszüggyel kapcsolatos tájékozódás, sürgős megkeresések esetén megfelelő lehet.
[26] Eütv. 30. § (2) bek. a)
[27] Polecsák Mária (szerk.): A betegek jogai. Vince Kiadó, Budapest 1999. 55. o.
[28] Fontos, hogy bírósági eljárás során betegjogi képviselő általánosságban nem rendelkezik képviseleti jogosultsággal. Ez alól kivételt képez a pszichiátriai betegek képviselete például az intézeti gyógykezelés szükségességének felülvizsgálatára szolgáló nemperes eljárás keretében. Ld. Kőszegfalvi Edit: Egészségügyi és betegjogi kézikönyv. KJK Kerszöv, Budapest 2001. 105. o.
[29] 214/2012 Korm. rend. 7. § (1) bek. b) pont
[30] Sáriné Simkó Ágnes - Hídvéginé Adorján Lívia: Orvos- beteg jogviszonyok az egészségügyben I. A betegek jogairól. Medicina, Budapest 2012. 174. o.
[31] Ennek eredménytelensége esetén jogosult az illetékes szervhez, személyhez fordulni. (Eütv. 30. § (4) bek.)
[32] Eütv. 31. § (1) bek.
[33] 214/2012 Korm. rendelet 8. § (1) bek.
[34] A fejezetben megjelenő statisztikai adatok a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány évkönyvéből, valamint az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs központ 2012. évi szakmai beszámolójából származnak (Ld. http://obdk.hu/index.php/hu/koezerde-ku-adatokhttp://obdk.hu/index.php/hu/koezerdeku-adatok, letöltve: 2013. április 10.)
[35] Niczky Emőke: OBDK: Apró dolgok, nagy lépések. Orvosok Lapja 2013. 5. sz. 11. o.
[36] Kiugróan sokan, 16.000-nél is többen fordultak 2008-ban betegjogi képviselőhöz.
[37] Heuer Orsolya (szerk.): Betegjogok Magyarországon- Szabályok és gyakorlat. TASZ, Budapest 2002. 27. o.
[38] Ahogyan korábban említettem, természetesen vannak olyan esetek, ahol nem is történik írásos panasztétel, a betegjogi képviselő megkeresése, a közvetítő munkája is elegendő a beteg és az intézmény közötti megfelelő kommunikációhoz és a probléma megoldásához egyszerűbb esetekben.
[39] A berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórház, a budapesti Szent Imre Kórház, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja, a Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata, a pásztói Margit Kórház szabályzatait vizsgáltam.
[40] Pl. "a jogos betegpanaszokat írásban kell rögzíteni"; "névtelen bejelentés esetén a vizsgálat akkor rendelhető el,
- 222/223 -
ha alaposan feltételezhető, hogy a bejelentés tartalma a valóságnak megfelel".
[41] 2011. évi CLIV. törvény a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, valamint a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről
[42] 2012. évi XXXVIII. törvény a települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról
[43] A 2012. évi CCXII törvény 49. §-a iktatta be az Eütv. 244/D. §-t.
[44] 2013. évi XL. törvény 10. §-a rendelkezik az Eütv 244/D § hatályon kívül helyezéséről. A működtetéssel kapcsolatos feladatokról rendelkezik az Eütv. 152. § (3) bek.
[45] GYEMSZI szervezeti és működési szabályzat 7.1.4. e)
[46] Ehi. 6. § (1) bek. b) pont
[47] Kovácsy Zsombor - Dósa Ágnes (szerk.): A vállalkozó orvosok nagy kézikönyve. Complex, Budapest 2011. 709. o.
[48] Panasztörvény 141. § (2) bek.
[49] Kovácsy - Dósa i.m. 708. o.
[50] A panasz olyan kérelem, amely egyéni jog vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul és elintézése nem tartozik más - így különösen bírósági, államigazgatási - eljárás hatálya alá. (Panasztörvény 141. § (2) bek.)
[51] A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. (Panasztörvény 141. § (3) bek.)
[52] Eütv. 29/A. § alapján, a 96/2003 Korm. rendelet 7. § (2) bekezdése szerint a panasz az Országos Tisztifőorvosi Hivatal vagy a járási népegészségügyi intézet felé tehető meg aszerint, hogy milyen típusú ellátást nyújtó intézményről van szó.
[53] Panasztörvény 142. § (3) bek.
[54] Kovácsy - Dósa i.m. 708. o.
[55] Kötelező bírságot kiszabni ismételt jogsértés esetén, továbbá, ha a jogsértés a lakosság széles körének egészségét sérti vagy veszélyezteti. (Ehi. 13/A. § (8) bek. a) b) pont)
[57] A bírság kifizetésével kapcsolatban részletes szabályokat tartalmaz a 79/2010. Korm. rendelet.
[58] Ehi. 13/A. § (5)-(6) bek.
[59] A 295/2004. Korm. rendelet szerint az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalról jelöli ki a fellebbviteli közigazgatási szervet annak függvényében, hogy első fokon melyik szerv járt el.
[60] Emellett más tényezők is nehezítik a képviselők tevékenységét, így például forráshiány, intézményenként eltérő hozzáállás a betegjogi képviselők tevékenységéhez. Ld. Antal Géza: Egy aktív magyar betegjogi képviselő vallomása. Comitatus 2007. november-december 100-109. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, Debreceni Egyetem.
Visszaugrás
