Több mint öt év eltelt azóta, hogy a 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. átalakította a vagyonvisszaszerzés rendszerét, és - legalábbis elnevezését illetően - újdonságként bevezette a vagyonkutatást. A vagyonvisszaszerzési eljárások lehetősége egyébként már a 2012. évi CCXXIII. törvény révén, 2013. július 1. napjától jelen van a magyar jogrendben, amely a korábbi Be. XXVIII/B. Fejezetként kizárólag külön eljárást jelentett.
A Be. miniszteri indokolásából is kitűnően a vagyonvisszaszerzés jelenleg egy tágabb fogalmat jelöl, míg a vagyonkutatás ennek egyik lehetséges formája, amelyet maga az indokolás is "speciális nyomozásnak" titulál. A magam részéről az utóbbi kifejezés a figyelemfelkeltő, amely arra utal, hogy a Be. alkalmazni enged egy különleges, nyomozásszerű eljárást egyes vagyonelemek felkutatásának céljából. Ez viszont eltér az eljárásjog-dogmatikában a "rendes" nyomozás céljaként meghatározottaktól, amely alapvetően a bűncselekmény és az elkövető felderítésére irányul (és a büntető anyagi jogi dogmatikához is kapcsolódva a tett és a tettes köré épül).[2]
A vagyonvisszaszerzés napjainkban nemcsak egy gyűjtőfogalom, hanem egyfajta új céllá és ideállá is vált, amelyet jól tükröznek egyrészt a háttérben húzódó EU-s és nemzetközi elvárások, másrészt a magyar (részlet)szabályozás is (számos alacsonyabb szintű norma, önálló, erre specializált szerv stb.). A Be. indokolása is egyértelművé teszi: "Az új büntetőeljárási törvény koncepciója alapján a bűncselekményből eredő vagyon visszaszerzése a büntetőeljárások kiemelt feladatát kell, hogy képezze." A vagyonkutatás azonban csak egy a módszerek és jogintézmények között, a továbbiakban viszont jelen tanulmány elsősorban erre a nyomozásszerű eljárási formára kíván koncentrálni (azzal, hogy szükségszerűen érinteni kell a vagyonvisszaszerzés egyéb kérdéseit is). Elsőként meg kívánom vizsgálni a jogi szabályozás célját, és a legfontosabb jogszabályi előírásokat, majd egyrészről kitérek a lehetséges elvi problémákra, másrészről pedig áttekintést kívánok nyújtani a jogintézmény eddigi gyakorlatáról, számadatokkal is szemléltetve az utóbbit.
A vagyonvisszaszerzés szükségességét, okait már több szerző is vizsgálta. Így ilyennek szokás tekinteni a megtorló jelleget, de emellett a megelőző jelleget is, valamint felmerül a sértetti reparáció is.[3] Konkrétabb okok viszont, hogy a vagyonvisszaszerzés képes lehet megakadályozni a bűnös vagyon beszivárgását a legális gazdaságba, vagy elvezethet egy bűnszervezet felsőbb vezetőihez.[4]
A törvényi szabályozást illetően van olyan szerző, aki a vagyonvisszaszerzést egészen a Csemegi-kódexig vezeti vissza, amelynek 61. §-a bűncselekményből eredő, vagy a bűncselekmény elkövetésére szolgáló dolgok elkobzását írta elő.[5] Mindezek valójában anyagi jogi előzmények, eljárásjogi szabályok csak a 2012. évi Be.-módosítás révén jelentek meg hazánkban.
A hazai szabályozást tekintve a legfontosabb jogszabály maga a Be.[6] A célokat illetően a törvény indokolása többet is megjelöl. Az általános indokolás ugyan a kérdésről nem szól, a részletes indokolás viszont két helyen - és ebből már körvonalazódik a szabályozás rendszere is -, egyrészt a nyomozás szabályainál (Be. 353-354. §, A bűncselekményből eredő vagyon visszaszerzése cím alatt), másrészt a külön eljárásokról szóló Huszadik Részben, az Eljárás vagyon vagy dolog elvonása, adat hozzáférhetetlenné tétele érdekében című CVI. Fejezethez kapcsolódóan ad magyarázatot.
Az indokolás nemzetközi, vagy EU-s előírásokról nem beszél, de külföldi mintát sem említ. A témát érintő szerzők többsége azonban egyértelműen megjelöl néhány EU-előírást, amelyek a magyar szabályozás alapját kellett, hogy képezzék. Ilyen elsősorban a 2014/42/EU számú, A bűncselekmények elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló irányelv, de szorosan kapcsolódnak a témához a 2003/577/IB, a 2005/2012/IB,
- 536/537 -
a 2006/783/IB, illetve a 2007/845/IB[7] számú tanácsi kerethatározatok is.[8]
Itt jegyzem meg, hogy mind az EU-s előírások, mind a korábbi szakirodalom a tipikusnak mondható bűncselekmények, illetve kriminológiai értelemben vett elkövetési formák oldaláról közelítik meg az eljárási szabályozást is.[9] Így elsősorban a szervezett bűnözés, illetve terrorizmus, továbbá a korrupciós bűncselekmények, a pénzmosás, a kábítószer- vagy fegyverkereskedelem voltak azok a kiindulási alapok, amelyek esetén feltétlenül szükségessé vált a bűnös vagyon felkutatása és elvonása. Mindemellett szintén az anyagi jogi szemlélet dominált a tekintetben is, hogy az előírások (illetve a szakirodalom is) a vagyonvisszaszerzés végeredményére fókuszáltak, és elsősorban a vagyonelkobzás, illetve az elkobzás intézkedések szerepét domborították ki.[10] Úgy vélem azonban, hogy mára teljes mértékben el tudott ettől szakadni az eljárásjogi szabályozás, hiszen a hatályos előírások akár egy egyszerű lopási cselekményből származó vagyon tekintetében is lehetővé teszik a vagyonkutatás vagy más vagyonvisszaszerzési formák alkalmazását.
Érdemes megemlíteni - anélkül, hogy kiterjedtebb nemzetközi összehasonlítást végeznék -, hogy a hazaihoz nagyban hasonló szabályokkal találkozhatunk más országok előírásai között is. Így például a német büntetőeljárási kódex, az StPO 6. könyvének teljes 3. része az elkobzást és vagyonelkobzást célzó (külön) eljárási rendről szól, a 435. § (4) bekezdése pedig kifejezetten azt írja elő, hogy az általános büntetőeljárási szabályok alkalmazandók az olyan nyomozásokra is, amelyek kizárólagos célja a vagyonelkobzás, ám ennek során a terheltre vonatkozó eljárási cselekmények, illetve leplezett eszközök nem alkalmazhatók. Számos országban működik külön szerv a vagyonvisszaszerzés lefolytatására, így pl. a spanyol büntetőeljárási kódex hatodik kiegészítő módosítása révén - épp a már fentebb említett 2014/42/EU irányelv alapján - létrejött a Vagyonvisszaszerzési és -kezelési Hivatal (Oficina de Recuperación y Gestión de Activos, ennek büntetőeljárási feladatairól a kódex 367. szakaszában találunk előírásokat), amely az Igazságügyi Minisztérium szerve. Hasonlóképpen az Egyesült Királyságban korábban működött önálló Vagyonvisszaszerzési Ügynökség (Assets Recovery Agency), amely később a feladatot megőrizve beolvadt a Serious Organized Crime Agency nevű szervbe.
Visszatérve a magyar szabályozás indokaira, elsőként a korábbi Be. megoldásait szükséges vázolni. Az 1998. évi kódexben kizárólag külön eljárásként szerepelt a "vagyon-visszaszerzés".[11] Itt a törvény kétféle eljárási lehetőséget biztosított: egy nyomozáshoz kapcsolódó folyamatot (bár a törvényszöveg a folyamatban lévő nyomozással való kapcsolatot nem hangsúlyozza, de az indokolás ezt "nyomozás idején folytatható vagyonvisszaszerzési eljárásként" említi), és egy, a jogerős bírósági határozatot követő formát, amely az elrendelt elkobzás, vagyonelkobzás végrehajtása érdekében történhetett. Emellett kvázi harmadik lehetőségként a korábbi Be. különleges eljárásként szabályozta (569. §) az olyan elkobzásra, vagyonelkobzásra irányuló bírói döntést, amelyre vádemeléssel nem záruló, megszüntetett, vagy felfüggesztett nyomozásokat követően volt lehetőség (amely a hatályos Be.-ben már az új külön eljárás egyik részeleme).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
