A jegyző jogállásáról általában, e körben kinevezésének feltételeiről és kinevezésének módjáról viszonylag sok szó esik és annak törvényi szabályozása is alapvetően jól átlátható és egyértelmű. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy a jegyző tisztségének, közszolgálati jogviszonyának megszűnésére, megszüntetésére milyen módon kerülhet sor.
Ha figyelembe vesszük, hogy a jegyző is köztisztviselő, akkor ez is egyértelműnek tűnik, de azért egyáltalán nem ennyire egyszerű. Főleg, ha a sok vitát, félreértést kiváltó bizalomvesztésről van szó, azaz arról, amikor a jegyző a vezetője - azaz a polgármester - bizalmát elveszíti és ezért a közszolgálati jogviszonyát e címen szünteti meg a munkáltatói jogkört gyakorló polgármester.
Itt érdemes mindjárt egy félreértést tisztázni (már akinek ez félreértést jelent), mivel még mindig tapasztalható - szerencsére már jóval kevesebb számban - az a nézet, amely szerint a jegyzőt mindenféle indok nélkül lehet "eltávolítani" állásából.
Ez így nem igaz.
Nem azt állítom, hogy a polgármester-választásokat követően, az önkormányzati képviselők választása után vagy a jegyző "ellenszenvessé válása" kapcsán a jegyzők közszolgálati jogviszonyának megszűnése ne kerülne terítékre és történne meg nem kevés számban, valamilyen módon (pl.: felmentés, közös megegyezés, lemondás).
Csupán azt állítom, hogy a jegyző indokolás nélküli felmentésére jogszerűen nincs lehetőség.
A felmentési okok között szerepel - többek között - a bizalomvesztés esete, azaz fel kell menteni a jegyzőt akkor, ha vezetőjének - azaz a polgármesternek - a bizalmát elveszíti [Kttv. 63. § (2) bekezdés e) pont].
Leginkább ez az a felmentési ok, amely félreértésekhez vezet(het) és amely adott esetben munkáltatói oldalról lehetőséget lát a jegyzőtől való "megszabadulásra", munkavállalói (jegyzői) oldalról pedig az elbocsátástól való félelem miatt okozhat aggodalmat.
Ha azonban alaposan megnézzük és értelmezzük a Kttv. vonatkozó rendelkezéseit, akkor megállapíthatjuk, hogy indokolatlanul - a jogszabályok munkáltató általi betartása esetén - egyikre sem kerülhet sor.
A Kttv. 66. § (1) bekezdése alapján bizalomvesztésnek minősül, ha a jegyző a feladatait nem a vezetője iránti szakmai lojalitással látja el.
A Kttv. 76. § (2) bekezdése szerint szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, a szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést.
A bizalomvesztés fenti indokai alapvetően valóban nehezen körülhatárolhatóaknak tűnnek - főleg, hogy a felsorolás csupán példálódzó jellegű - mégis, mindezt a vezető által meghatározott szakmai elvárások alapján kell teljesíteni.
Emellett a bizalomvesztés indoka - a Kttv. 66. § (2) bekezdése szerint - kizárólag a jegyző magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet.
Mivel a félreértések, félreértelmezések leginkább ezen a ponton tapasztalhatóak, érdemes bővebben kitérni a közszolgálati jogviszony megszüntetésének e módjára.
Ha a bizalomvesztés - bizonyítható módon - bekövetkezik, a közszolgálati jogviszonyt "meg kell szüntetni" [Kttv. 63. § (2) bekezdés e) pont], s ezt - bizonyítható módon tehát - meg is kell indokolni [Kttv. 66. § (2) bekezdés]. A bizalomvesztésnek azonban - s ez gyakori munkáltatói értelmezési hiba - nem lehet fegyelmi eljárás megindítására alapot adó, de a Kttv. 76. § (2) bekezdésébe nem sorolható kötelezettségszegéssel indokolható oka. A 76. § (2) bekezdése körébe nem tartozó kötelezettségszegés ugyanis "csupán" olyan fegyelmi vétség, amely nem sorolható a bizalomvesztés okaként meghatározott magatartások körébe, így az arra való hivatkozás jogellenes indoknak minősül.
Nagyon fontos tehát a fegyelmi vétség körébe tartozó kötelezettségszegés és a vezetői bizalom elvesztése mint felmentési ok elhatárolása.
A bizalomvesztés indokának a fegyelmi vétség elkövetésénél - a hivatalvesztést kivéve - általában súlyosabb okon kell alapulnia, hiszen a jogkövetkezmény is súlyosabb. A bizalmi viszony megrendülése, illetve megszűnése nem szubjektív értékítélet alapján, hanem csak alapos és súlyos okok miatt, objektív tények alapján állapítható meg. A munkavégzés során elkövetett kisebb hibák a munka minőségével kapcsolatosak, önmagukban a bizalmi viszonnyal nem állnak összefüggésben. Ennek alapján nem általában szükséges azt megvizsgálni, hogy az adott magatartás a bizalomvesztésre okot adhat-e, hanem a konkrét esetben kell vizsgálni a vezetői bizalom elvesztését. A bizalomvesztésre való hivatkozáshoz nem elegendő tehát valamilyen köztisztviselői kötelezettségszegés igazolása, hanem szükséges a kölcsönös munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvben bekövetkezett "törésre" történő utalás és ennek bizonyítása is (hiv.: EBD 2016.M.7.).
A Kttv. 76. § (1) bekezdésében szereplő kötelezettségszegések vétkes megszegése esetén viszont - ennek megfelelően - kötelező a fegyelmi eljárás megindítása, ezért az nem vonhat maga után "a vezetője bizalmát elvesztette" jogcímen történő felmentést. Kiüresítené a fegyelmi eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, ha a munkáltató a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségének megszegését bizalomvesztésként értékelné, s erre tekintettel felmentéssel szüntetné meg közszolgálati jogviszonyát (hiv.: Kúria tájékoztatója az Mfv.II.10.018/2016/3. szám alatt a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata tárgyában született határozatáról).
S mivel egy súlyos következményeket magával vonó munkáltatói intézkedés nem alapítható feltételezésre, a vezető szubjektív érzetére, az intézkedést objektív tényekkel, körülményekkel kell a munkáltatónak alátámasztania. Ezen tényállításoknak pedig olyan súlyúaknak kell lenniük, amelyekből okszerűen következik az, hogy a jogviszony a továbbiakban nem tartható fenn (hiv.: Kúria tájékoztatója a M.II. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.II.10.093/2015. számú ügyről).
A törvény a bizalomvesztés feltételeit szigorúan szabályozza, amely azt jelenti, hogy e feltételek hiányában a munkáltató még a konkrét indokok megjelölésével és ezek bizonyításával sem hivatkozhat megalapozottan bizalomvesztésre és nem szüntetheti meg ilyen alapon a közszolgálati jogviszonyt azonnali hatállyal (hiv.: Kúria tájékoztatója az Mfv.10.740/2016/4. szám alatt tárgyaláson kívül meghozott határozatáról).
- 12/13 -
A bizalomvesztés mint felmentési indok tehát a köztisztviselő magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható objektív tényen alapulhat. A munkáltatónak bizonyítania kell a felmentés indokának valósága mellett annak okszerűségét is (hiv.: EBH 2016.M.24.).
Már csak azért is, mert akkor, de csak akkor, ha a Kttv. 66. § (2), illetve 76. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak, a munkáltató eldöntheti, hogy a kötelezettségszegés miatt fegyelmi eljárást indít vagy a közszolgálati jogviszonyt bizalomvesztés címén megszünteti (hiv.: Kúria tájékoztatója az Mfv.II.10.089/2018. számú ügyről). Ez egyben a törvény szigorú szabálya alól - bizalomvesztés esetén a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni [Kttv. 63. § (2) bekezdés e) pont] - a Kúria általi értelmezés szerinti méltányosabb elbírálás lehetőségét is jelenti. Ugyanis a fegyelmi eljárás indítása enyhébb lehetőség a bizalomvesztés miatti azonnali hatályú felmentésnél. Fordítva ez nem járható út: a Kttv. szerinti fegyelmi vétséget - s nem a 66. §-ról és a 72. § (2) bekezdéséről beszélünk - elkövető köztisztviselő ellen jogszerűtlen a bizalomvesztés és az annak alapján történő jogviszony-megszüntetés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
