A fájlcsere olyan dinamikus folyamat, amelyben a felhasználók gépük merevlemezén található különféle tartalmakat tesznek elérhetővé, és egyúttal más felhasználók által elérhetővé tett tartalmakhoz férnek hozzá. A technika adta gyorsaság és szinte korlátlan elérés csábító eszköz szerzői jogilag védett tartalmak többszörözésére, hozzáférhetővé tételére és azok elérésére is. A jelenség volumenét érzékeltetendő, az International Federation of the Phonographic Industry (továbbiakban: IFPI) 2012-es felmérése szerint globális szinten az internetezők 28%-a fért hozzá zeneszámokhoz nem engedélyezett forrásból (ezek fele fájlcserélő rendszerek útján). Az egyik legnépszerűbb fájlmegosztó protokoll, az ún. BitTorrent használatával kapcsolatos 2011-es amerikai felmérés (a felhasználást fél éves időintervallumban vizsgálva) kimutatta, hogy a jogszerű forrásból megvásárolt műpéldányok számát lényegesen meghaladta a BitTorrent útján történt többszörözések száma. Minden eladott zeneműre 10,7 megosztott és teljes egészében átvitt fájl jutott. Ez a szám filmek esetében a hagyományos hordozón számított értékesítéshez képest 3,6 volt. Ennél nagyobb arányú volt a különbség a jogszerű forrásból történő letöltés és a fájlmegosztás során többszörözött filmalkotások száma között, itt az arány 1:227. A teljes adatforgalom mindössze 0,55%-át adta a jogszerűen közzétehető és többszörözhető tartalom. Egy másik, német felmérés szerint 2006-ban a napi szintű adatforgalom 25-40%-a a BitTorrent használatából származott, míg a teljes fájlcserével összefüggő adatáramlás 50-80% közé tehető. Összességében megállapítható, hogy a BitTorrenten keresztül napi szinten több százmillió szerzői jogsértés követnek el világszerte. (Bővebben lásd: Peter Mahlmann és Christian Schindelhauer: Peer-to-Peer-Netzwerke. Algorithmen und Methoden. Berlin, Springer, Berlin/Heidelberg. 2007. 247. Valamint Mateus Alexandre M. és John M. Peha: Quantifying Global Transfers of Copyrighted Content using BitTorrent. TPRC 2011 - The 39th Research Conference on Communication, Information and Internet Policy. 2011. 35., 16., 18.)
Azt, hogy a fájlcsere milyen kárt okoz alapvetően két szempontból vizsgálhatjuk. Az egyik egy tágabb értelemben vett, gazdasági kérdés, a másik pedig az egyedi jogviszonyok szintjére vetített vizsgálat. Előbbi esetben azt a kérdést tehetjük fel: káros-e és ha igen mennyiben például a zene-, filmiparra a fájlcsere? Ennek megítélése nem is annyira jogi, mint inkább gazdasági kérdés. A tények (jó esetben a maguk teljességében történő) vizsgálatára irányuló felmérések mellett érdemes megemlíteni néhány gyakran hangoztatott véleményt, amelyek a jogi értelemben vett kár vizsgálatával is összefüggést mutatnak, és amelyek némileg megkérdőjelezik a társadalmi hatás volumenét. Ilyen például az a (véleményem szerint részigazságként kezelendő) feltevés, hogy a "fájlcsere" egyáltalán nem okoz károkat, mivel széles körben ismertté teszi az előadókat, így a fellépésekből a kieső bevétel bőven megtérülhet. Ehhez szorosan kapcsolódó érv, hogy az illegális felhasználás növelheti a tényleges keresletet az adott mű iránt, vagy közvetett hatást kifejtve: serkentheti a későbbi művek iránti keresletet. Természetesen az esetleges gazdasági kiegyenlítődés sem legitimálja önmagában az adott magatartásokat, "az alkoholistát sem védjük meg amikor ellopja első sörét, pusztán azért, mert így valószínűbb, hogy a következő hármat majd meg fogja venni." (Lawrence Lessig: Szabad Kultúra. A kreativitás természete és jövője. elektronikus kiadás: Kiskapu. 48.) Továbbá ez egyrészt legfeljebb a zeneiparra lehetne igaz, hiszen a filmiparban például kevésbé meggyőző az az érv, hogy a letöltő a már birtokában lévő filmet újra megtekinti, megszerzi legális forrásból, és ezért fizetni is hajlandó. Másrészt egyes felmérések szerint ez a zeneiparban sem igaz minden előadóra, ugyanis a letöltések hatását a feltörekvő, még ismeretlen előadók igencsak megérezhetik, hiszen épp az ismertté válásuk financiális alapját ingatja meg. (Legalábbis, ha a klasszikus üzleti modellekben gondolkodunk, ugyanis a kiadókat és szponzorokat mellőző, videomegosztó
7/8
oldalakon debütáló előadók adott esetben szintén ismertté válhatnak.)
A társadalmi hatással kapcsolatban a másik oldal érvelése a is kétségbe vonható, a folyamatosan jósolt zene- és filmipari apokalipszis ugyanis még mindig nem következett be. Bár a fájlmegosztás valóban hatással van a klasszikus értékesítési módokra, ez a hatás semmiképpen sem képezhető le olyan egyszerűen, hogy az internetes kalózkodás tulajdonképpen lopás. Nem csak a lopás-analógia jogi pontatlansága miatt, a gazdasági realitás is ez, a hagyományos hordozókra eső egységnyi értékesítések visszaesése bár tényszerű, de számszerűleg kisebb, mint az ennek okaként kikiáltott letöltések száma. (Lessig: idézett mű. 53-54.) A Holland kormány által 2009-ben készíttetett ún. TNO jelentés például kimutatta, hogy a fájlletöltéseknek összességében pozitív gazdasági hatásai vannak. (Ez a jelentés is nagyban közrejátszott abban, hogy Hollandiában a letöltés legális maradhatott.) Továbbá megemlítendő, hogy a fájlcseréléssel érintett mozifilmek évről évre növekvő bevételeket produkálnak. (Németh László: Az elsők és a Másnaposok - filmkritika a torrentes letöltésekben? Jogelméleti Szemle, 2012/2. 118-128.) Az érvek között megnyugtató elméleti középutat találni nehéz, azért is, mert alapvetően globális szintéren jelentkező problémával állunk szemben, a felmérések, kimutatások mint egyik, mint másik oldalon általában szektorálisak.
Lényeges megjegyezni, hogy a szerzői vagyoni jogok értékét esetről esetre lehetne meghatározni. Bár a közös jogkezeléssel kapcsolatban erre vannak sémák (licenc díjak), azonban az egyes jogellenes felhasználási cselekmények által okozott pontos károkat nehéz megállapítani, ráadásul sok esetben az ezekkel kapcsolatos perek is bíróságon kívüli egyezségekkel zárulnak. Ezek pontos tartalmát pedig nem hozzák nyilvánosságra. E kérdések vizsgálata azonban már átvisz minket az egyes polgári jogi jogviszonyokra.
A következőkben azt vizsgálom, hogy polgári jogi értelemben milyen kárral számolhatunk a fájlcsere során megvalósuló jogsértéseknél. Ha a kár egyes elemeit nézzük, vagyonban beállott értékcsökkenés (damnum emergens) nem, sokkal inkább elmaradt haszon (lucrum cessans) mutatható ki. Ennek önálló megállapíthatósága azonban nem teljesen egyértelmű. A brit jogban pure economic loss elnevezéssel illetik (megkülönböztetve a consequential economic loss-tól) azt az elmaradt hasznot, amely damnum emergens hiányában, vagy attól függetlenül következik be. Míg a tényleges kárhoz kapcsolódó elmaradt hasznot a legtöbb európai ország polgári joga megtéríteni rendeli, a "tiszta" elmaradt haszonnal kapcsolatban azonban közel sem ilyen egységes a gyakorlat (a megtérítés országonként és esetenként különböző lehet). (Lásd: Mauro Bussani és Vernon Valentin Palmer: The liability regimes of Europe - their facades and interiors. In Pure Economic Loss in Europe. 2003 120-162. Cambridge University Press, New York. 123-162.) A pure economic loss-nak valamiféle egységes, európai fogalmát így nem lehetne meghatározni. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a legtöbb jogrendszer nem tekinti önálló kategóriának. (Az általam vizsgált német és angol jog ismeri a fogalmat.) A pure economic loss megtérítése általában elfogadott, ha ilyen veszteségek egy törvény által védett különös érdek sérelméből következnek, példának okáért szabadalmi vagy szerzői jogi jogsértések esetén. A német jog is ismeri és használja a fogalmat (reiner Vermögensschaden), ráadásul ez különféle gazdasági érdekek sérelme esetén is megállapítható. Míg esetről esetre változhat, milyen mértékű elmaradt hasznot ítél meg a bíróság, nem kétséges, hogy a tényleges vagyoni értékcsökkenés hiányában jelentkező elmaradt haszon megtérítése a szerzői jogban alkalmazható és bevett jogi megoldás. (Lásd: Basil S. Markensis és Hannes Unberath: The German Law of Torts. A Comparative Treatise. Oxford and Portland, Hart Publishing, Oregon., 2002. 52-73.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
