Béky Zoltán Balázs (a szerző) "A műsorelosztók vételkörzetének törvényi korlátozása" című vitaindító cikkében kitér a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rttv.) 115. §-a (4) bekezdésének (az egyharmados szabály), valamint az Európai Közösség (EK) elektronikus hírközlési tevékenységre vonatkozó szabályozásának viszonyára.
A szerző álláspontja szerint, az "[európai] közösségi hírközlési szabályozás egyáltalán nem érinti sem az uniós, sem pedig a tagállami szintű olyan intézkedéseket, amelyek például a médiapluralizmus védelme érdekében születnek, azaz amelyek a tartalomszabályozás területére esnek." Ebből fakadóan - a szerző szerint - az egyharmados szabály, mint a tartalomszabályozás területére eső korlátozó rendelkezés, nem ütközik az EK hírközlési tevékenységre vonatkozó szabályozásának az elektronikus hírközlési hálózatok létrehozásának, bővítésének és/vagy rendelkezésre bocsátásának, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának korlátozását tiltó rendelkezéseibe.
A jelen cikk célja az egyharmados szabálynak az EK elektronikus hírközlési tevékenységre vonatkozó szabályozásával (EK hírközlési szabályozás)[1] való összeegyeztethetőségének vizsgálata.
A szerzőnek az infrastrukturális és a tartalomszabályozás megkülönböztetésére vonatkozó megállapításai felvetik a "műsorelosztás" fogalmi meghatározásának, illetve a "műsorelosztásnak" a "műsorszolgáltatáshoz" való viszonyának a kérdését.
Az Rttv. szerint műsorelosztás a műsorszolgáltató által előállított jelek egyidejű, változatlan továbbítása vezetékes (kábeles) hálózaton vagy nem műsorszóró rádiótávközlő rendszeren a műsorszolgáltató telephelyétől, illetőleg a műsorszétosztó hálózat végpontjától elkülönült szervezet közbeiktatásával az arra jogosult felhasználó vevőkészülékéhez, a tíznél kevesebb vevőkészülék csatlakoztatására alkalmas hálózat segítségével történő jeltovábbítás kivételével.[2]
Ezzel szemben műsorszolgáltatás esetén a műsorszolgáltató a nyilvánosság számára vételre szánt rádió-, illetve televízió-műsort előállítja, a műsorszámok sorozatát megszerkeszti, dönt arról, hogy a műsorban mely műsorszámok szerepeljenek, a műsort elektronikus jelek formájában megjeleníti és a felhasználó vevőkészülékéhez továbbítja, vagy más vállalkozással továbbíttatja bármely műsorszétosztó és műsorterjesztő rendszeren.[3]
Az egyharmados szabály a műsorelosztásra vonatkozik. Ennek értelmében azon a lakott területen, amelyen a műsorelosztó vállalkozás kábelhálózata kiépült és a terület lakosságának lehetősége van a hálózat gerincvezetékéhez az adott lakott területen szokásos díj ellenében csatlakozást létesíteni[4], kevesebb, mint az ország lakosságának egyharmada élhet, ennél nagyobb vételkörzettel a műsorelosztó vállalkozás nem rendelkezhet.[5]
A Keretirányelv szerint az elektronikus hírközlő hálózat olyan átviteli rendszer, esetleg kapcsoló vagy útválasztó eszköz, valamint egyéb erőforrás, amely lehetővé teszi a vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton történő jelátvitelt, beleértve a műholdas hálózatokat, a helyhez kötött (vonal- és csomagkapcsolt, beleértve az Internetet) és mobil földi hálózatokat, az elektromos vezetékrendszereket, annyiban, amennyiben azokat jelek továbbítására használják, a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztő hálózatokat, valamint a kábeltelevízió-hálózatokat, a továbbított információtípusra tekintet nélkül.[6]
Ugyancsak a Keretirányelv fogalom-meghatározása szerint az elektronikus hírközlési szolgáltatás olyan, általában díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, amely teljes egészében vagy nagyrészt elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből áll, beleértve a műsorterjesztő hálózatokon nyújtott távközlési szolgáltatásokat és átviteli szolgáltatásokat, de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatást, illetve az ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést biztosító szolgáltatásokat.
- 54/55 -
Azt maga az Engedélyezési irányelv is elismeri, hogy ugyanaz a vállalkozás, például egy kábelüzemeltető, kínálhat mind elektronikus hírközlési szolgáltatást - például televíziójel-átvitelt -, mind pedig az Engedélyezési irányelv hatálya alá nem tartozó szolgáltatást - például rádióműsor- vagy televízióműsor-tartalomszolgáltatási ajánlat piaci értékesítését.[7] Ugyanakkor a Verseny irányelv világossá teszi, hogy a rádió- és televízióműsorok átvitelét és terjesztését elektronikus hírközlési szolgáltatásként kell elismerni, az ilyen átvitelhez és terjesztéshez használt hálózatokat pedig hasonlóképpen elektronikus hírközlő hálózatként kell elismerni.[8]
Az Rttv. definíciós rendszeréből nem következik, hogy az egyharmados szabály - ahogy a szerző írja - "egyértelműen és kizárólagosan tiszta tartalomszabályozási normának minősül", hiszen az elsősorban a műsorszolgáltató által előállított jelek továbbításának tevékenységét korlátozza, még abban az esetben is, ha a rendelkezés mögött (még explicit utalás hiányában is) sejthető a tartalomszabályozási jogalkotói cél.
Ugyanakkor az Rttv. által korlátozott műsorelosztási tevékenység az EK hírközlési szabályozása értelmében minden kétséget kizáróan elektronikus hírközlési szolgáltatásnak minősül. Ez még abban az esetben is igaz, ha a műsorelosztási tevékenység részének tekintjük a programcsomagok összeállításával járó korlátozott szintű szerkesztői ellenőrzést, hiszen ettől még az Rttv. szerinti műsorelosztás "nagyrészt elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből" áll, és elsősorban "a műsorterjesztő hálózatokon nyújtott átviteli szolgáltatásnak" minősül.
Az Engedélyezési irányelv általános szabálya szerint a tagállamok kötelesek biztosítani az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának szabadságát, az Engedélyezési irányelvben foglalt feltételekre is figyelemmel, és a tagállamok nem akadályozhatnak meg egy vállalkozást elektronikus hírközlő hálózatok vagy elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásában.[9]
A szerző helyesen idézi az EK hírközlési szabályozásának az elektronikus hírközlési hálózatok korlátozásoktól mentes létesítésére és az elektronikus hírközlési szolgáltatások korlátozásoktól mentes nyújtásra vonatkozó, a fenti általános szabályból következő alapelvét, amely szerint:
"A tagállamok gondoskodnak arról, hogy - a 2002/19/EK, a 2002/20/EK, a 2002/21/EK és a 2002/22/EK irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül - az elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói által létesített elektronikus hírközlési hálózatokon keresztül, illetve a harmadik személy által rendelkezésre bocsátott infrastruktúrán keresztül, illetve hálózatok, egyéb eszközök vagy telephelyek közös használata útján történő nyújtására vonatkozóan semmilyen korlátozás bevezetésére, illetve fenntartására ne kerüljön sor."[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
