A szokott bevezetőt (kevés az anyag, és ami van az is egyoldalú) félretéve kezdem az új összeállítást. A Magyar Nemzet 2005. június 2-i száma kissé hangzatos címet adott egy, az eutanáziával foglalkozó cikkének. A "Végrendelettel kérhető gyorsabb halál" azt a kérdést járja körül, hogy a polgárok közjegyző előtt tehetnek olyan nyilatkozatot, amelyben arról rendelkeznek, hogy gyógyíthatatlan betegségük esetén az orvosok ne folytassák az életet, s ezáltal a szenvedést is meghosszabbító kezeléseket. Egy konkrét esetet is említ a cikk, amikor az orvos nem fogadott el egy ilyen nyilatkozatot, nemes egyszerűséggel arra hivatkozva, hogy ő nem hallott ilyen lehetőségről. A lap munkatársa több orvost is megkérdezett, de hatból csak ketten tudtak erről a jogi eszközről. Ezekről az okiratokról nincs nyilvántartás a közjegyzői kamarában, de feltehetően csekély számban készülnek. Az orvosi kamara bizonyos ellenállást mutatva arra az álláspontja helyezkedett, hogy nem feladatuk ennek a népszerűsítése. Más kérdés, hogy önmagában a nyilatkozat lehetőségéről, megtételének módjáról adott tájékoztatást tekinthetjük-e népszerűsítésnek? A cikk egyébként következetesen "élő végrendeletnek" nevezi ezeket a jognyilatkozatokat. Miért van ebben az országban, hogy egy új jogintézménynek valakik azonnal adnak egy populárisnak szánt, de kínosra sikeredő elnevezést?
A Demokrata március 3-i száma dr. Ferencz Csabával, a Szent István Lovagrend Nagymesterével készített interjút. Ebben szó esik arról, hogy a király által 1017-1018-ban alapított ispotályok a gyógyításon, a zarándokok számára nyújtott szálláshelyen túl hiteles helyekké nőtték ki magukat. A riporter igazán méltó lehet az elismerésünkre, hiszen ráérzett arra, hogy ez a státusz a modern közjegyzői hivatalokkal rokonítja ezeket az intézményeket. Ugyancsak jogtörténeti vonatkozás, ugyancsak a Demokratában. Az április 7-i számban olvashatunk az ELTE Egyetemi Könyvtárának a Mohács előtti oklevelekből szervezett kiállításáról. Megemlítődik benne, hogy a korabeli közjegyzők különleges rajzzal hitelesítették okirataikat.
A Petőfi népe április 19-i száma arról ad hírt, hogy egy Bács-Kiskun megyei közjegyző ellen valószínűleg vádat emel az ügyészség. A történet lényege, hogy egy vállalkozó öt másik vállalkozónak fiktív számlákat állított ki, amelyeket azok beállítottak a könyvelésükbe. Köztük volt az egyik közjegyző is. A cikk afféle "számlagyárként" nevesíti az ügyet. Ez eszünkbe juttat egy másik számlagyárat, amiről jó néhány éve hallottunk először. Ítélet még nem született.
Szerettem volna, ha ebben a sajtótükörben kivételesen nem kell írnom a lakásmaffiáról. Ez azonban olyan jelenség, ami sötét árnyékként követ bennünket. A Magyar Hírlap április 18-i száma Németh Gézától közöl egy publicisztikát, aki sokadszor járja körül azokat a módszereket, trükköket, amelyek révén sokan elvesztették ingatlanaikat. A cikk középpontjában "a" közjegyző áll, aki az irodájában ismerősként köszönti az adóssal együtt megérkező kölcsönadót, és odateszi eléjük a kész adásvételi szerződést, majd elfedve annak lényegét, esetleges jogkövetkezményeit, puszta formalitásként állítja be azt.
A Népszabadság január 6-i száma az igazságügyi tárcának a lakásmaffia elleni hatékonyabb fellépéshez szükséges jogszabály-módosítási javaslataival foglalkozik. Említést érdemel, hogy a tárca célszerűnek látja árverési csarnokok létrehozását, ami lehetővé tenné, hogy semleges környezetben, szervezettebb módon kerüljön sor az árverések lefolytatására. A mai gyakorlat általában az, hogy csak egy szűk kör, a tisztességtelen módszerekkel elért alacsony áron szerzi meg az árverezett ingatlanokat. Fontos lenne még annak jogszabályi és technikai lehetővé tétele, hogy az ingatlan ügyletet készítő közjegyzők online hozzáférést kapjanak a népesség-nyilvántartás adataiba.
A Napi Gazdaság január 6-i számában Bakonyi Elvira a lakáshitel-szerződésekkel kapcsolatban kifejti, hogy miért jelent biztonságot a közjegyzői közreműködés a szerződő felek számára. Ugyancsak a Napi Gazdaságban (a február 17-i számban) Parti Tamás, a MOKK szóvivője elemzi igen alaposan, hogy a közjegyző milyen jótékony szerepet játszhat az üzleti élet szereplőinek szerződéses viszonyaiban. Természetesen az okirat közvetlen végrehajthatóságát állítja a középpontba, de írása mégsem puszta propaganda-anyag, hanem nagy empátiával, sok tapasztalat birtokában megírt szakmai cikk.
Ha már a végrehajthatóságnál tartunk, érdemes megemlíteni a Világgazdaság március 22-i cikkét, amely arról szól, hogy egy új közösségi rendelet szerint a nem vitatott, és egy másik tagállamban érvényesíteni kívánt pénzkövetelések végrehajtásához szükségtelenné váltak egyes eljárási intézkedések. A másik államban történő végrehajtáshoz korábban arra volt szükség, hogy az adott határozatot a végrehajtás szerinti országban végrehajthatóvá nyilvánítsák, s az eljárás foganatosítására csak ezt követően kerülhetett sor. Az új közösségi rendelet éppen ezt az időigényes eljárást iktatja ki, kimondva, hogy a rendelet szerinti külföldi határozatok egyenrangúak a hazaiakkal. Ide sorolódnak - többek között - a közokiratba foglalt, az adós kifejezett beleegyezésén alapuló kötelezettségvállalások. Mindez jelentősen felértékeli a közjegyzői okiratokat.
Jó, ha tudjuk, hogy ma már Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete is létezik. A Heti Világgazdaság március 18-i számában ezen egyesület képviselője, Lénárd Mariann a következőket mondja: "...az itthoni hitelszerződések sokszor megsértik azt a Polgári Törvénykönyvben megfogalmazott erkölcsi szabályt, miszerint a polgári jogi viszonyban a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően kell eljárni, és a feleknek figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire." Ezek kemény szavak, lehet velük egyetérteni vagy vitatkozni, de figyelmünkre mindenképp érdemesek, mert azt jelzik, hogy valami nincs rendben ezen a téren.
Túl vagyunk már a "Megasztár" nemes versenyén, mely annyi tehetséget hozott felszínre, sokunk őszinte örömére. A ma.hu internetes hírmagazin azonban különös, felborzoló levelet tett közzé erről a hónapokon át tartó vetélkedésről. A magát bennfentesnek feltüntető levélíró szerint a szavazatszámláló készülékeket úgy állították be, hogy azok eltérő arányban fogadták és regisztrálták a különböző versenyzőkre adott szavazatokat. Ezt a manipulációt a közjegyző "természetesen" nem tudja észlelni. Az érintett televíziós társaság kreatív igazgatója cáfolta a vádakat. Anélkül, hogy állást kívánnék foglalni, megkérdezem: talán érdemes lenne végiggondolnunk közjegyzői szempontból is, hogy miről is szól egy olyan ténytanúsító jegyzőkönyv, amely által tanúsított tények voltaképpen virtuálisak?
A FigyelőNet internetes újság "Top állások: kevés munka sok pénzért" című anyaga élén a közjegyzők állnak, megelőzve az EU képviselőket és Monetáris Tanács tagjait. Az összeállítás tartalma hűségesen igazodik a címhez. Közhelyekből, tévhitekből és rosszindulatból összegyúrt valami. Megtudhatjuk belőle, hogy feladataink nagy része rutin, de inkább nem folytatom; akinek ezek után van kedve, kattintson rá. ■
Visszaugrás
