A kezesség, mint járulékos személyi biztosíték, a hitelélet egy tradicionális és kiemelkedően fontos jogintézménye. A személyi biztosítéki jelleg azt jelenti, hogy a kezes felelőssége - a zálogkötelezett helytállási kötelezettségével szemben - nem korlátozódik egy meghatározott vagyontárgyra. A kezes egész vagyonával felel, vagyis a vagyonába tartozó bármely vagyontárgyra végrehajtást lehet vezetni. Ebből a szempontból a kezes felelőssége korlátlan, míg a zálogkötelezetté korlátozott.[1] Annak azonban nincs akadálya, hogy a kezes meghatározott vagyontárgyaira korlátozza felelősségét, vagyis a teljes vagyoni felelősség elvétől a felek a kezességi szerződésben eltérhetnek.
A kezesség nagy előnye, hogy megnövekszik a kötelezettség teljesítéséért felelős személyek száma, ami a jogosult követelése vagyoni fedezetének növekedésével is együtt jár.
A kezesség helytállás egy másik személy kötelezettségének a teljesítéséért. A kezes teljesíti a meghatározott másik személy (főadós, főkötelezett) kötelezettségét, ha az nem tesz eleget kötelezettségének. A kezesség a kötelem megerősítése azáltal, hogy az adós kötelezettségének teljesítéséért más is kötelezettséget vállal.
A kezesség fogalmához hozzátartozik az is, hogy a kezes felelőssége mögöttes, szubszidiárius jellegű, hasonlóan a közkereseti társaság tagjainak, illetve a betéti társaság beltagjának a felelősségéhez. A kezesség jellegzetessége továbbá, hogy annak tartalma és terjedelme a főkötelezettség mindenkori tartalmához és terjedelméhez igazodik.
A kezességi szerződéssel a kezes kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogy ha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezesség tehát a jogosult (a főkötelezett hitelezője) és a kezes közötti szerződés, mégpedig ún. egyoldalúan kötelező (unilaterális) szerződés.
A Ptk. 272. § (1) bekezdése ugyan nem tartalmazza azt a kitételt, hogy a kezes a jogosulttal szemben vállal kötelezettséget, ettől függetlenül azonban a törvény a hitelező (jogosult) és a kezes közötti megállapodást szabályozza, és nem a kezes és a főadós közötti jogviszonyt. Amennyiben valaki a főadóssal szemben vállal kötelezettséget arra, hogy helyette a hitelezőnek teljesít, az nem kezesesség, hanem vagy harmadik személy javára szóló szerződés (Ptk. 233. §), vagy pedig tartozásátvállalás (Ptk. 332-333. §). Ezekben az esetekben a jogosult és a teljesítést vállaló személy között nem jön létre jogviszony.
Annak ellenére, hogy a kezességi szerződés a jogosult és a kezes közötti kétoldalú megállapodás, egy háromoldalú jogviszonyt fog át, hiszen érinti a főadós és a jogosult közötti jogviszonyt is. Magából a kezességi szerződésből azonban a főadós számára sem jogok, sem kötelezettségek nem származnak, ő a kezesség létére hivatkozva nem szabadul saját kötelezettsége alól.
A kezességi szerződés lehet ingyenes, de lehet visszterhes is. Tipikus példája a kezesség visszterhes alakzatának a bankkezesség. A bankkezesség a hitelezés egyik formájaként jelenik meg, amely a felelősségbiztosítás jellegzetességeit is mutatja. Az ingyenes kezességi szerződésnél az ajándékozási szerződés egyes vonásait lehet felfedezni.
A kezesség ingyenes jellegétől természetesen független, hogy a főadós és a kezes közötti ún. fedezeti jogviszony ingyenes vagy visszterhes. Ez a fedezeti jogviszony amúgy sem hat ki a kezességi szerződés érvényességére. Kivételesen elképzelhető, hogy hiányzik a kezes és a főadós közötti fedezeti viszony.
Kérdés, hogy a kezességi szerződés alapján a kezes milyen jellegű szolgáltatásra köteles? Kizárólag pénzszolgáltatással tartozik, vagy akár természetben is teljesíthet a főadós helyett? Mivel ebben a tekintetben a Ptk. nem tartalmaz megszorítást, azt mondhatjuk, hogy a kezes nemcsak dare szolgáltatásra, illetve nemcsak pénzszolgáltatás teljesítésére vállalhat kötelezettséget. Adott esetben tehát egy vállalkozási szerződés is biztosítható kezességgel, amely alapján a megrendelő a kezestől követelheti a vállalkozási szerződésben meghatározott eredmény (mű) előállítását és megvalósítását. Ha erre a kezes nem képes, akkor kártérítésre kötelezhető. A kártérítésre kötelezés alapja ebben az esetben a kezességi szerződés megszegése.
A Ptk. 272. § (1) bekezdésének fordulata - miszerint "a kezes arra vállal kötelezettséget" - azt tükrözi, hogy a kezességi szerződés alapján a főszolgáltatásra a kezes válik kötelezetté, vagyis a hitelezőt/jogosultat legfeljebb járulékos, másodlagos kötelezettségek terhelik. Ilyen másodlagos kötelezettség például a tájékoztatási kötelezettség, vagy az az eset, ha a jogosult vállalja a kezes felé, hogy tovább hitelez a főadósnak.
Ennek a tájékoztatási kötelezettségnek a mértéke a magyar jogban jelenleg nem egyértelműen körülhatárolt. A bírói gyakorlat szerint például nem minősül a tájékoztatási kötelezettség megszegésének, így szerződésszegésnek, ha a jogosult a főadóssal kötött kölcsönszerződés felmondása előtt nem tájékoztatja a kezest az adós mulasztásáról (BH 2010/9. sz. 252. jogeset). Más esetekben azonban a kezességi szerződés szigorúbb tájékoztatási-értesítési kötelezettséget írhat elő - akár a jogosult bank üzletszabályzatára való utalással is -, amelynek megsértése esetére a felek az elállás jogát is kiköthetik a kezes számára.
A hitelezőt a kezes irányában a joglemondás tilalmának kötelezettsége is terheli. Leszkoven László a kezességi szerződésről írt és a közelmúltban megjelent monográfiájában külön szól a kezest megillető mellékjogok fenntartására és behajtására vonatkozó hitelezői kötelezettségről.[2] Ennek kapcsán arra is figyelemmel kell azonban lenni, hogy a hitelező a kölcsönszerződés és a kezesi szerződés alapján jogosult, de nem köteles a szerződésekből eredő igényeit érvényesíteni, így az igényérvényesítéssel nem eshet késedelembe (BH 2010/9. 252.). Nem feltétlenül egyszerű egyértelműen meghatározni, hogy mikor következik be az az időpont, amikor a hitelező ugyan nincs késedelemben, de már megsérti a kezes irányában fennálló óvó- és védő kötelezettségeit.
A hitelőzőt terhelő ezen óvó- és védő kötelezettségek gyakorlati jelentőségére hívja fel a figyelmet Leszkoven legújabb tanulmányában is, amelyben az 1/2010. Polgári Jogegységi Határozat néhány megállapításával száll vitába. Ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy az adóssal szembeni követelés fenntartása és megóvása a hitelezőnek a kezessel szembeni kötelmi kötelezettsége. A követelésével hanyag módon bánó - azt elveszni hagyó - hitelezőnek ennek alapján számolnia kell a mulasztása miatt jogot vesztő harmadik személyek (pl. a kezes) mentesülésével.[3] Ebből következően pedig Leszkoven arra az álláspontra helyezkedik, hogy a főadós ellen indított felszámolási eljáráshoz kapcsolódva nem a készfizető kezes kötelessége, hogy minden vizsgálódás és lehetséges perbeli védekezés nélkül azonnal fizessen, annak érdekében, hogy a követelést magához váltva beléphessen a felszámolási eljárásba. Ilyen esetben ugyanis szerinte a hitelezőnek kell a kezes törvényen alapuló engedményi jogát megóvandó a felszámolási eljárásba bejelentkeznie, akkor is, ha konkrét cselekményekre nem fog sort keríteni. Ha ugyanis a jogosult a követelés megóvása, fenntartása érdekében ezt az egyszerű lépést nem teszi meg, számolnia kell a kezes mentesülésével.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
