1. A munkavállalók szervezeti formában fennálló képviselete különbözőképpen jelenik meg a vállalati szinttől felfelé és vállalati szinttől lefelé.
Vállalati szinttől felfelé a szakszervezetek szövetségei képviselik a munkavállalói érdekeket, vállalati szinten és attól lefelé pedig a szövetségek tagszakszervezetei, ill. a közreműködésükkel a tagságuk által megválasztott vállalati szakszervezeti bizalmi, üzemi szinten pedig az üzemi tanács. A vállalati szint azonban nem jelent cezúrát, mivel az üzemi tanács intézménye vállalati, sőt konszern, ezen kívül még európai vállalati és konszern szinten is megjelenik, ugyanakkor a szakszervezet a vállalati szinttől lefelé, az üzemi tanácsra is kisebb-nagyobb mértékben befolyással van. A szakszervezeti és az üzemi tanácsi hatáskör és megosztás a germán típusú jogrendszereknél viszonylag élesen elválik egymástól. Ez áll fenn Németországban, Ausztriában és Hollandiában. Ezzel szemben a latin és frankofon jogrendszerekben a két szerv között igen erős az áthatás és a hatáskör-összecsúszás. Ez a helyzet Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban, Spanyolországban, Portugáliában, valamint a skandináv államokban is.
Magyarország e téren a közbülső helyen áll, ahol egy vegyes rendszer alakult ki. A szakszervezeteknek az üzemi tanács (Üt.) választásoknál jelentős közreműködési jogosítványaik vannak a jelöltállítás és a választási bizottság létrehozatala terén, ugyanakkor azonban a német jog részbeni átvételével a munkavállalók is közvetlenül állíthatnak üzemi tanácstag-jelölteket. E tekintetben a magyar üzemi alkotmányjog egyrészt a spanyol-portugál, a belga-francia és a német jog egyvelege. Bár az 1991. évi első Mt. javaslat még a német modellt követte, a szakszervezetek és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek ellenállása következtében az Mt. az itt jelzett kompromisszumot alakította ki. E kompromisszum eredményeképpen az üzemi tanácsválasztásba a szakszervezetek beleszólhatnak, de az Üt. és a szakszervezeti képviselet elkülönül egymástól.
2. A munkáltatói/vállalaton felüli munkavállalói érdekképviseletet országos általános szinten Magyarországon az Országos Érdekegyeztető Tanács látja el. Ez - ellentétben a német érdekegyeztetési konstrukcióval - tripartit érdekegyeztetési fórum elrontott holland-belga mintára. Amíg Hollandiában és Belgiumban ugyanis a Nemzeti Gazdasági és Szociális Tanácsba, ill. a Nemzeti Munkaügyi Tanácsba, valamint az ágazati és területi bizottságokba törvényi szintű jogforrással (királyi rendelet) megállapított taglétszám és egyedüli vagy konföderatív 50%-ot meghaladó ágazati lefedettség mellett lehet bekerülni, addig Magyarországon ezt az Mt. még most sem mondja ki, csupán az utóbbira a kollektív szerződés megkötésénél feltételként megjelölt 50%-os vállalati reprezentativitás együttes szemléletéből lehet következtetni. 1997-ben háromoldalú országos kollektív szerződéssel elkészült az Országos Érdekegyeztető (Munkaügyi) Tanács szabályzata, amely az érdekvédelmi szervezetek mindkét oldalára nézve a holland-belga joghoz hasonló reprezentativitási feltételeket írt elő. Ennek ellenére ez az Mt.-ben átvezetésre nem került és a gyakorlatban még mindig a SZOT, vagy annak a szakszervezetek közötti 1991. évi taglétszám arányában történt felosztása szerint kerül megállapításra. Ezt az Mt. első, azóta már hatályon kívül helyezett szövege rendelte el, ami az ÉT-én belül ma is fennálló nagyfokú képviseleti aránytalanságot idézett elő a SZOT-ból kialakult MSzOSz szocializmusból visszamaradt tagszervezetei előnyére és az újonnan alakult szakszervezeti szövetségek (LIGA, Munkástanácsok Szövetsége, Autonóm és Alternatív Szakszervezeti Szövetség) hátrányára. Míg az előbbiek, azaz az MSzOSz az ÉT-ben ma is az akkori vagyonfelosztás arányában megállapított 90%-os reprezentativitással rendelkezik, addig az újonnan alakultak együttesen csak 10%-on osztozkodnak. Ezen kívül mindmáig a gazdasági munka világában nem alakultak ki sem az ágazati, sem a területi bizottságok. Ezekre az Mt.-ben sincs semmiféle rendelkezés, ami a szakszervezetek obstrukciójának, ellenállásának köszönhető, mivel, ha e téren átfogó jogi rendezésre kerülne sor, elvesztenék a szakszervezeti vagyonfelosztáskor megszerzett előnyös helyzetüket. Ennél fogva ma ezen a téren az Mt.-ben egy komoly joghézag áll fenn, ami azzal a diszkriminatív helyzettel is párosul, hogy a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek az ÉT-be történő bekerülésére az Mt. sem korábban, sem most nem írt és nem ír elő reprezentatív kikötéseket. A már említett háromoldalú kollektív szerződéssel megkötött szabályzat ennél fogva nem került végrehajtásra. Három- és kétoldalú országos ágazati és területi érdekegyeztetés csak a közalkalmazotti szférában alakult ki, ami annak köszönhető, hogy a Kjt. fél évvel később készült el és lépett hatályba, mint az Mt.
Az is igen problematikus kérdés, hogy a kormányzati szervek az Országos Érdekegyeztető Tanácsban megkötött minden olyan megállapodást, ami nem a minimálbérrel, a leghosszabb munkaidővel, vagy a csoportos létszámleépítéssel függ össze, olyannak tartanak, amelyek az azt aláíró kormányzati szerveket nem kötik, azon az alapon, hogy e megállapodások nem polgári jogi szerződések. Ezt az elképesztő álláspontot először a magyar munkajog egyik elméleti képviselője fejtette ki, amikor az ún. "Bokros-csomag" meghozatala során annullálta a Kormány a Közintézmények Érdekegyeztető Tanácsában a minimálbér emelésére vonatkozóan két héttel ezt megelőzően megkötött megállapodást. Utóbb pedig hasonló álláspontot fogadott el a Legfelsőbb Bíróság a köztisztviselők létszámleépítésével kapcsolatosan 2003 novemberében megkötött és a Magyar Közlönyben is közzétett háromoldalú országos megállapodással kapcsolatban. Ha ezt az EU jogalkotási technikája vetületében nézzük, teljesen elfogadhatatlan nézet, mivelhogy azokban az államokban, ahol a háromoldalú érdekegyeztetést alkalmazzák, tripartit országos megállapodással irányelv átültetése lehetséges (Belgium, Hollandia, Luxemburg stb.).
3. A vállalati szintű szakszervezeti munkavállalói érdekképviselet és a kollektív szerződés rendszere az Mt.-ben megoldott. Reprezentatívnak a vállalaton belül az a szakszervezet számít, amelyik az üzemi tanácsválasztások során a 10%-ot eléri. Az a szakszervezet, amelyik az üzemi tanácsválasztások során a 10%-ot nem éri el, ilyen jelleggel a vállalaton belül a saját tagjai érdekeit az újabb üzemi tanácsválasztás idejéig nem képviselheti. Ilyen képviseleti joggal akkor fog rendelkezni, ha az újabb, három évenkénti üzemi tanácsválasztások valamelyikén eléri a 10%-ot. Ez a megoldás a belga, spanyol-portugál megoldáshoz hasonlít. A belga rendszerben ugyanis az az érdekvédelmi szerv, amelyik nem éri el a királyi rendeletben előírt feltételeket a négyévenkénti nemzeti munkatanácsi választásokon, négy évig, azaz a következő választásokig érdekképviseletet sem a Nemzeti Munkatanácsban, sem az ágazati és a területi bizottságokban, sem pedig vállalati-üzemi szinten nem láthat el. Ehhez viszonyítva a belgához hasonló holland rendszer jobb, mivel a Nemzeti Gazdasági és Szociális Bizottságba be nem került szakszervezet és munkáltatói érdekvédelmi szervezet, ha valamelyik ágazati vagy területi bizottságban, vagy valamelyik vállalatnál jelentős, azaz reprezentativitással bír, elláthat ott képviseletet. A vállalati szinttől felfelé történő előző pontban tárgyalt érdekképviseleti fórumrendszernél a magyar munkaügyi kapcsolatokkal foglalkozók túlnyomó része ezt a megoldást szeretné kialakítani az érdekegyeztetési fórumrendszernél jelentkező Mt.-beli joghézag kitöltését illetően (Herczog, Héthy, Ladó, Prugberger).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
