A Cstv. 2006. évi módosítása során iktatták a törvénybe a vezetői felelősséggel kapcsolatos új szabályokat, amelyet a törvény indokolása "wrongful trading"-ként említett, és ilyen néven vonult be a köztudatba. A törvény módosítása nem előzmény nélküli, ezért röviden tekintsük át azokat a problémákat, amelyek indokolttá tették a változtatásokat, illetve nagyon rövid ismertetést kell adni a mintaként szolgáló angolszász törvényi szabályozásról.
A régi (1997. évi) Gt. szabályozásával kapcsolatban merült fel, hogy a csődjogban egyre erőteljesebb igényként jelentkezett a vezető tisztségviselők felelőssége szigorításának szükségessége azért, ha tevékenységük folytán a társaság csődhelyzetbe került, illetőleg nem tettek meg mindent, ami tőlük elvárható volt a csőd elkerülése érdekében. A régi Gt. erre vonatkozó szabályokat nem tartalmazott, mind a gyakorlat, mind az elmélet egyre inkább hiányolta a vezetői felelősség kiterjesztését. Így merült fel - elsősorban a jogirodalomban - az ún. "wrongful trading" és az "árnyékdirektor" intézménye bevezetésének igénye. A wrongful trading célja a hitelezők védelmének biztosítása azáltal, hogy a menedzsmentet ösztönözze a csődvédelem kérelmezésére, illetőleg a társaság veszteséget okozó gazdaságpolitikájának beszüntetésére a fenyegető fizetésképtelenségi (csőd) helyzetben. Amennyiben ezen kötelezettségeit a vezető tisztségviselők elmulasztják, akkor magánvagyonukkal is felelnek a hitelezőknek okozott károkért. Az elméleti szakemberek szerint csődhelyzetben (fenyegető fizetésképtelenségi helyzetben) akkor van egy vállalat, ha hátrasorolt kötelezettségekkel csökkentett tartozásállománya 10-20%-os mértékben meghaladja a számviteli törvény szerinti eszközértékét. Legtöbb csődjogban ezen állapot észlelését követően haladéktalanul össze kell hívni a társaság legfőbb szervét a fizetésképesség helyreállítása érdekében, ha ez nem jár sikerrel, akkor kötelező a csődeljárás kezdeményezése.
Nochta Tibor már jóval a Cstv. 2006. évi módosítása előtt kifejtette "A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban" c. művében (Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2005.), hogy a vezetői felelősség hazai szabályozása nem eléggé kidolgozott. A társaságok vezető tisztségviselőinek felelőssége szempontjából fontos annak eldöntése, hogy amely érdek elsődleges szolgálatát kell tevékenységük során szemük előtt tartaniuk. A társaság vagy a tagok érdekeit részesítsék-e a tisztségviselők előnyben? Álláspontja szerint a vezető tisztségviselők tevékenysége a társasághoz kötődik és csupán áttételesen lehetséges szerepüket a tulajdonosi (tagi), esetleg hitelezői, munkavállalói érdekek biztosításában megjelölni. A vezető tisztségviselők tevékenységének felelősségi szempontú elemzésénél természetesen a "minden lehetséges" körülménnyel számolni kell. Azaz a tisztségviselőkkel szembeni kártérítési keresetek nem csupán a társaság által indíthatók meg, mert ha a kár a hitelezőt, vagy alkalmazottat éri és azt a tisztségviselő okozta, felmerül a közvetlen vagy a tárasággal való együttes perlés lehetősége is. "Úgy tűnik számunkra, hogy a nemzetközi összehasonlítás fényében feltétlenül átgondolást érdemelnek a vezető tisztségviselők felelősségének irányai" - írja Nochta Tibor az idézett művében, és ennek a felvetésének tett eleget a Gt. és a Cstv. 2006. évi módosítása, amely a vezetői felelősség, közismertté váló nevén "wrongful trading" szabályait a hazai jogalkalmazásban is bevezette.
Lényeges annak hangsúlyozása, hogy ezen új jogintézmény létrehozásának alapvető indoka a társaság vezető tisztségviselőinek a társasági hitelezők irányában fennálló felelőtlenségének kiküszöbölése volt. A vezető tisztségviselőt sem kontraktuális, sem deliktuális felelősség nem terheli a hitelezőkkel szemben (szerződéses ún. önkéntes hitelezők, illetve szerződésen kívül károsultak ún. kényszerhitelezők) szerződésszegésért, illetve működési körében általa szerződésen kívül okozott kárért. Egyrészt a vezető tisztségviselő a társaság képviselőjeként eljárva köt szerződést a társaság hitelezőjével, ennek megfelelően szerződéskötése révén nem ő, hanem a társaság válik a szerződés alanyává. Ezért szerződésszegés címén a hitelező közvetlenül a vezető tisztségviselővel szemben igényt nem érvényesíthet, amint arra már számos eseti döntés is rámutatott. (A Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20.062/2005. számú, vagy akár a Csongrád Megyei Bíróság 1. Gf. 40.028/2002/8. számú döntései).
A Szegedi Ítélőtábla elsősorban a tagok, de közvetve a vezetők felelősségét vizsgálta egyik - a 2006. évi IV. tv., (új Gt.) elfogadása előtti - kollégiumi előterjesztésben. "A jogi személy önálló, elkülönült jogalanyisága ellenére a joggyakorlatban időről-időre felmerül a kérdés, hogy a jogi személy - adott esetben a jogi személy gazdasági társaság (továbbiakban: gazdasági társaság) - tagja és a jogi személlyel szerződéses vagy más jogviszonyba került külső harmadik személy között keletkezhet-e, létezhet-e valamilyen jogviszony. Közelebbről: a jogi személy tagja a jogi személlyel szerződő harmadik személlyel szemben érvényesíthet-e a saját nevében valamilyen kontraktuális vagy deliktuális igényt (például a szerződés megtámadása, szerződésszegési igény, kártérítés stb.). A kérdésfelvetés "pandantja", hogy a jogi személy szerződésszegése vagy más jogellenes magatartása miatt a külső harmadik személy a jogi személy tagjával (ügyvezetőjével) szemben érvényesíthet-e közvetlenül valamilyen polgári jogi igényt, milyen alapon." - teszi fel a kérdést Kemenes István az 1/2005. (VI. 17.) számú kollégiumi ajánlás indokolásában.
A kollégium a fenti ajánlásban azt az álláspontot foglalta el, hogy ha a jogi személy tagja (vezető tisztségviselője, tisztségviselője, alkalmazottja) a jogi személy tevékenységi körében eljárva a jogi személlyel szerződéses vagy szerződésen kívüli jogviszonyban álló harmadik személynek vagyoni érdeksérelmet okoz, a polgári jogi felelősségi jogkövetkezmények a jogi személlyel szemben alkalmazhatók. A taggal (tisztségviselővel, alkalmazottal) szemben közvetlenül e jogkövetkezmények akkor sem alkalmazhatók, ha a magatartás egyúttal bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg.
A kollégiumi vélemény szerint a taggal, a vezetőként eljáró taggal szemben csak kivételesen lehet fellépni. Ennek indokát a kollégiumi vélemény abban látja, hogy a jogi személyiség klasszikus kritériumai között a tagoktól elkülönült vagyon és felelősség a jogi személy önálló jogképességéből szükségképpen következik. Az elválasztás elvét a Ptk.-nak a jogi személyre vonatkozó általános szabályai ugyan absztrakt módon nem fogalmazzák meg, a jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó külön rendelkezések azonban tartalmazzák.
Az előzőekből következik, amennyiben a jogi személy nevében, tevékenységi körében eljárt taggal szemben külső harmadik személy közvetlenül lép fel és érvényesít polgári jogi igényt, akkor az a helyzet áll elő, hogy a harmadik személy és a jogi személy tagja között sem szerződéses, sem szerződésen kívüli jogviszony nincs, jogviszony hiányában a harmadik személy közvetlen követelése alaptalan. A jogi személy (társaság) kötelezettségeiért való vagyoni felelősség kiterjesztése a tag magánvagyonára lényegében nem jelentene mást, mint a jogi személyiség figyelmen kívül hagyását. A magánszemély taggal szemben a polgári jogi felelősségi következmények alkalmazása azt eredményezné, hogy a jogalkalmazó a jogi személy tagjának olyan magatartása miatt alkalmaz polgári jogi szankciót, amely magatartás miatt az adott természetes személlyel szemben a törvényi szabályozás a felelősségi szankció alkalmazását nem teszi lehetővé, illetve főszabályként kizárja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
