A jogalkalmazók sokfélesége miatt, az általuk alkalmazott és a rájuk vonatkozó szervezeti, etikai és általános magatartási szabályok heterogének. Bár az egyes jogalkalmazói csoportokra hivatásrendi és etikai szabályzatok készültek, nem mindegyikben emelik ki, hogy mekkora szerepe van a megrendelővel, panaszossal, ügyféllel való kommunikációnak a jogalkalmazásban. A jogalkalmazók prés alatt végzik munkájukat, mert egyszerre kell legalább négyféle normának eleget tenniük: (a) a szűkebben vett szakterületükre vonatkozó szabályoknak (például az igazságügyi fegyverszakértőt kötik a fizika szabályai, a rendőrt a kriminalisztika szakmai előírásai); (b) a tételes jogi előírásoknak (a példában az igazságügyi szakértőkről szóló vagy a rendőrségi, büntetőeljárási törvényben szereplőknek); (c) az etikai normáknak (a szakértői kamarai szabályzat, a Rendőrség Etikai Szabályzata szerintieknek legalább); (d) a szervezeti működésüket is keretbe foglaló közgazdasági, pénzügyi szabályoknak, például mert szűkös a költségvetés, s a vállalkozói racionalitás is követelmény velük szemben.
Ugyanakkor érzékeljük, hogy egyre több szakmai, gazdasági, etikai előírás fokozatosan átkerült a jogba, az szinte bekebelezi a jogalkalmazói működésre vonatkozó tevékenység egészét, azaz etikai, szakmai és közgazdasági kérdések sokasága válik egyben jogkérdéssé. Ezt a négy szférát és a heterogén jogalkalmazói közösséget egy további elvárás is összekapcsolja: az ügyfelekkel, kérelmezőkkel, panaszosokkal akadályoktól mentesen kell(ene) érintkezniük a szabályok alkalmazásakor. Az "akadálymentesített kommunikáció" egyszerre tartozik e négy halmazhoz, miközben a nyelv mint jelrendszer mindegyik szabályhalmaz alkalmazásának közege. A jogkereső ügyfél és a jogalkalmazás egyszerre követeli meg a gazdaságosságot, a racionális pénzügyi terhelést, a jóhiszemű, pártatlan és jogszerű intézkedést, valamint a konkrét ügyhöz igazodó természettudományos vagy egyéb szakismeret alkalmazását, mégpedig úgy, hogy minél kisebb kommunikációs szakadék legyen a jogalkalmazó (szakértő, közjegyző, ügyvéd, végrehajtó, köztisztviselő, bíró, ügyész) és az ügyfél között. Ha félreértik az ügyfél kérését, ha nem adják meg a jogi szabályokból következő eligazítást, ha nem tudja az ügyfél, hogy mihez van joga, nem tud felelősen sem megbízást adni, sem a legális lehetőségek közül választani.
Ám éppen azért, mert a négyféle szabályhalmaz más-más fogalmakkal dolgozik, a kommunikációs akadályok nem nyilvánvalóak, ahogyan az sem, hogy miért etikai vétség a szakmai zsargontól hemzsegő, pongyola vagy hiányos tájékoztatás. Az orvos-beteg kapcsolatban mára jogi és etikai követelmény a beteg tájékozott beleegyezésének elérése, ám többeknek meglepő lehet, ha a jogalkalmazók etikátlan magatartásának tekintjük a megértést, érdek- és jogérvényesítést akadálypályává alakító kommunikációt. Ezt eddig Magyarországon nem fogalmazták meg, pedig a nemzetközi színtéren nemcsak felismerték az ügyféllel való kommunikáció jelentőségét, de komoly eredményeket is elértek ennek egyszerűbbé tételében.
Az akadálymentes kommunikáció etikai és (még) nem teljes körű jogi követelmény, mert bár valamilyen módon szerepel például az eljárási szabályok közt, de töredékesen. Például a Közigazgatási eljárási kódex (Ket.) értelmében az eljáró hatóság képviselőjére vonatkozó kötelezettség a hatáskör gyakorlásakor az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés, az ügyféli jogokról való tudomásszerzés és a joggyakorlásuk elősegítése [1. § (2) bekezdés, 5. § (1) bekezdés], az ügyfeleket megilleti az anyanyelv használata, a tisztességes ügyintézéshez való jog [4. § (1) bekezdés]. Ez magában foglalja az akadálymentes kommunikációt, de ha szövegkötötten olvassuk, akkor csak az alábbi részelemekre támaszkodhatunk [5. § (1a)-(4) bekezdése]:
■ a korlátozottan/semennyire sem cselekvőképes ügyfelet, egyéb eljárási résztvevőt, megfelelő légkör biztosítása mellett, korára, egészségi állapotára és értelmi szintjére tekintettel tájékoztatja az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, valamint a lefolytatandó eljárási cselekményről a hivatalnok, ám az átlagos ügyfelet már nem;
■ a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet kell csak tájékoztatni az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, valamint a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről, ám a laikusokból álló civil szervezetet már nem;
- 14/15 -
■ külön jogszabály kell ahhoz, hogy a bonyolult ügyekben az ügyfélnek, akár van jogi képviselője, akár nincs, tájékoztassák (a szabályokról, az eljárásról, a költségekről - de ezt már nem írták le);
■ egyéb tájékozódási lehetőségekkel csak törvényi korlátok között lehet élni (iratbetekintés, közmeghallgatás).
Ha pedig az etikai követelményeket pásztázzuk, például az Igazságügyi Szakértői Kamara kódexe [1] annyit árul el a kommunikációról, hogy a szakértő köteles szakvéleményét a magyar nyelv szabályai szerint olyan tartalmi egyértelműséggel megfogalmazni, hogy az a szakmai ismeretekkel nem rendelkező felek számára is érthető legyen (28. §). Az ügyvédi kamarai etikai szabályzat pedig annyival több, hogy rögzíti:
■ az ügyvédnek a megbízójával való kapcsolatában a középpontban a bizalmi jelleg áll, amelynek keretében fel kell tárnia az ügy összes lényeges körülményét, tájékoztatni kell az ügyfelet az ügy kimenetelének lehetséges változatairól, az alkalmazandó eljárásokról és a bizonyítékok beszerzésének szükségességéről (12/2. pont);
■ az ügyvéd köteles elkerülni az indokolatlan késedelmet a tájékoztatás elmulasztásával, a személyes kapcsolattartás mellőzésével vagy más hasonló magatartás tanúsításával (12/4. pont); [2]
■ a határokon átnyúló európai ügyvédi eljárásban pedig a tanácsadást késedelem nélkül, lelkiismeretesen és gondosan kell teljesíteni, az ügy állásáról tájékoztatva az ügyfelet (3.1.2. pont), ide értve az észszerűen, tisztességesen, szakszerűen és jogszerűen felszámított díjak és előlegek teljes körű megismerését (3.4. pont). [3]
A példákból kitűnik, hogy a bizalom és a tájékoztatási kötelezettség kapcsolja össze a jogi és etikai szabályokat, hogy számos alapjog érvényesüljön: így a tisztességes eljáráshoz való jog (amely nem korlátozható alapjog), az emberi méltóság tisztelete, a tájékozott beleegyezés (önrendelkezési jog), a jogorvoslathoz való jog, a rendeltetésszerű, jóhiszemű joggyakorlás, a joghoz férés, a bírói úthoz és a törvényes bírához való jog, a védelemhez, képviselethez való jog és az egyenlő bánásmód.
Az ügyféllel, kérelmezővel, panaszossal való írásbeli, szóbeli kommunikáció hatékonyságát, minőségét két körülmény nagyban megszabja: (a) az ügyfél/kérelmező/panaszos kora, neme, egészségi állapota, végzettsége, élettapasztalata; (b) a jogi nyelv sajátosságai. Az etikus jogalkalmazó tudatosan csökkenti a kommunikációs akadályokat, hiszen a laikus ügyféllel nem azonos tudással, tapasztalattal, társadalmi háttérrel rendelkezve, nem azonos nyelvi regiszterben érintkeznek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
