https://doi.org/10.59851/mj.72.12.5
A magánjog és a közjog szembehelyezése, a különbségek feltárása és elemzése a jogtudomány klasszikus kérdései közé tartozik, amely diskurzusnak a jog fejlődése, változása ad újabb és újabb lendületet. A jogi stúdiumok általános részét taglaló tankönyvek mellett számos szakcikk foglalkozik ezzel a kérdéssel, amelyeknél megjelenik a két terület határán álló jogintézmények besorolása is. A tradicionális felosztást nem kívánom megkérdőjelezni, ugyanakkor a jogrendszert alapvetően egységként kell felfogni, és ebben a rendszerben kell megtalálni a vagyonkezelési szerződés helyét is.
Kulcsszavak: magánjog; közjog; vegyes jogági szerződések; vagyonkezelési szerződés
The confrontation between private law and public law, the exploration and analysis of the differences between the two, is one of the classic questions of jurisprudence, a discourse that is given new impetus by the development and changes in the law. In addition to the textbooks on the general part of the legal disciplines, there are also a number of papers on the subject, which also include the classification of legal institutions that are at the interface between the two areas. I do not wish to call into question the traditional division, but the legal system should be seen as a whole, and the asset management contract should be placed within this system.
Keywords: private law; public law; mixed contracts; asset management contract
A magánjog és a közjog elválasztásának értelme vitatott a jogirodalomban. A szétválasztásnak mégis van helye, a korábban szilárdnak tekintett (vagy szilárdnak hitt) mezsgye azonban mindinkább elhalványul, amikor egyes jogintézményeket alaposabban megvizsgálunk. Folyamatos tendencia a magánjog és a közjog egymásra hatása, megfigyelhető a magánjog közjogiasodása és a közjog magánjogiasodása, továbbá a közfeladatok magánjogi eszközökkel és keretek között történő ellátása is.[1] Az államnak magánjogi, azon belül szerződéses viszonyokban való részvétele nem újkeletű; a 20. századra egyre jellemzőbbé vált annak elfogadottsága, hogy egyes közfeladatok ellátásában szerződéseket alkalmazzanak.[2] A közigazgatás szerződései mindkét jogágba kapaszkodnak: egyrészt a magánjog szerződéses elemeit alkalmazzák, másrészt a közjog aktív, beavatkozó technikáit. Ezért a magán- jogászok a "közjog magánjogba hatolásától" tartanak, míg a közigazgatási jogászok a "közjog magánjogba menekülésétől" óvják a jogterületet.[3]
Kardinális kérdés a közjog és a magánjog szétválasztása ahhoz, hogy megtaláljuk, melyek azok a jegyek, amelyek a vagyonkezelési szerződést a két jogág határára helyezték. Nem célja a tanulmánynak az, hogy a közjog és a magánjog fogalmait és elhatárolásukat részleteiben kifejtse.[4] Számos mű érinti ezt a kérdést, több szerző utal arra: habár mintegy jogászi hagyományként a közjog és a magánjog elválasztása fenntartható, az elhatároló ismérveket jól meg kell
- 754/755 -
választani. Azokat az álláspontokat is idézzük, amelyek ezzel együtt az elhatárolás viszonylagosságára hívják fel a figyelmet, azaz nem lehet egyértelműen fenntartani ezt a különbségtételt.[5] Bár a tagolás teljesen következetesen nem valósítható meg, sőt a felosztás létjogosultsága is megkérdőjelezhető, mégis az egyes jogviszonyokat megvizsgálva - különösen annak fényében, hogy "az állampolgárok egymással fennálló és az állammal szembeni, közhatalmon alapuló jogviszonyait sohasem láttuk azonos természetűnek, és eltérő paradigmákon is nyugszanak" -, meggyőző alternatív rendszert még nem határoztak meg.[6]
A határok elmosódtak, sok a "keresztül- vagy keresztbe fekvő" jogterület, sok a kölcsönhatás; így a klasszikus dichotómia csekély értékkel bír. Mindamellett a pozitív jog szempontjából nem teljesen irreleváns, tekintettel arra, hogy a köz(igazgatási)jogi és a polgári jogi jogviták egymástól eltérőek, nincs más kategória, és e kettő valamelyikébe be kell tudni sorolni minden - nem büntetőjogi - bíróság elé kerülő jogvitát.[7]
A közjog és a magánjog elhatárolása korábbi jogirodalmunkban is kérdés tárgyát képezte annak ellenére, hogy az ulpianusi gondolatok kifejtése óta is már mintegy 1700 év eltelt a lent idézett sorok írásakor. Tóth Lajos Grosschmid Béni írásait is alapul véve írja azt, hogy "[k]özjognak, magánjognak valami éles határvonala nincsen [...] Különösen a határszéleken álló jelenségekre sokszor nehéz megmondani, hogy közjogiak-e, vagy pedig magánjogiak. Emellett számtalan sok az átmeneti alakzat is."[8]
Tomcsányi Móric műveiben Tóth Lajos gondolataira is reflektálva közjogi szempontból közelítette meg a kérdéskört,[9] 1944-ben egy külön rövid értekezést szentelt a témának.[10] A közjog és a magánjog elhatárolását örök problémaként, a jogtudomány általános érvényű, elméleti és gyakorlati szempontból alapvető jelenségű kérdéseként kezelte. "Annál csodálatosabb, hogy a probléma nagy fontossága és a tudományos közérdeklödés ellenére a communis opinio még mindig nem kristályosodott ki teljesen, s a vita nyugvópontra mindezideig nem jutott."[11]
A magyar jogéletben (értve ezalatt a jogalkotást és a jogalkalmazást is) a rendszerváltást követően az önálló közigazgatási perrendtartással és annak tárgyi hatályával részben már joggyakorlati jelentősége is van az elhatárolásnak, abban az értelemben mindenképpen, hogy mi minősül közigazgatási jogvitának, amelynek az eredőjét a közjogban látják.[12]
A szerződések osztályozását tekintve több rendszer létezik.[13] Az általam irányadónak tekintett osztályozás[14] a
- 755/756 -
szerződéseket két nagy részre bontja - ahogy a jogrendszert is hagyományosan tagoljuk -, közjogi és magánjogi szerződésekre. A további alkategóriákat bővebben nem ismertetve, e helyen az átmeneti kategóriát jelentő vegyes jogági szerződést emelem ki, egyszerre megjelenítve a közjog magánjogiasodását és a magánjog közjogiasodását. Vegyes jogági szerződésnek[15] a koncessziós szerződés (mely fokozatosan kiválik az atipikus szerződések közül), a támogatási szerződés, a közbeszerzési szerződés, a közszolgáltatási szerződés és a vagyonkezelési szerződés minősül; frappáns elnevezéssel ezek az "ütközőzónában" lévő szerződések.[16]
Az általa közszerződéseknek tekintett jogintézményekről írta Horváth M. Tamás, hogy a közszerződések esetében nem feltétlenül két jogág szüntelen viaskodásáról, hanem normál körülmények között egyfajta szimbiózisáról kell beszélni. Olyan együttélésről, amely a gazdasági és társadalmi folyamatok hatására szüntelenül kihívásokkal néz szembe.[17] A "köz- és a magánjog tehát normál körülmények között nem kanalizálatlanul, nem egyikük dominanciája alatt olvadnak össze, hanem az adott relációkban egyenként nagyon is megtartják alapkarakterüket".[18] E megállapítások teljes mértékben igazak a vegyes jogági szerződésekre, amelyek részben átfedést mutatnak a közszerződésekkel.[19]
A vegyes jogági szerződések közé tartozik a támogatási szerződés is,[20] amelynél Gombos Katalin mutat rá, hogy a magánjog és a közjog a szembenállás helyett egymásba simul.[21] Közjogi elemként tekint általában a jogszabály által előírt szerződéskötési kötelezettségre, továbbá a felek tartalomalakító szabadságát közjogi szempontból alakító vagy legalább befolyásoló helyzetek polgári jogi szabályozására. Az általam is irányadónak tekintett osztályozásra figyelemmel állapítja meg azt, hogy "nem a közvetlen tárgy (a szolgáltatás) alapján minősíthető a kontraktus vegyesnek, hanem aszerint, hogy több jogág normái alkalmazandók rá, és speciális közjogi reguláció irányadó a szerződéskötéstől a szerződés megszűnéséig terjedően, párhuzamosan a Ptk. közös szerződési előírásaival, amelyek szubszidiárius jelleggel irányadóak".[22] Különös aktualitást ad, és a vagyonkezelési szerződésre mutatis mutandis alkalmazható a 4/2025. Jogegységi határozat: a jelenlegi jogi környezet alapján a támogatási szerződés polgári jogi szerződés. "Ezzel a jogalkotó nem hagy kétséget a támogatási szerződések jogági hovatartozásáról, ugyanakkor mindez természetesen nem jelenti azt, hogy - a legfőbb ügyész véleményével egyezően - a támogatási jogviszonyban nem keverednek magánjogi és közjogi elemek, az a magánjog és a közjog határán helyezkedik el, ebből következően pedig az alapvetően polgári jogi szabályrendszer közjogi elemeket is hordoz [...]."[23]
A vagyonkezelési szerződés tekintetében habár nem minden esetben jelenik meg kifejezetten az állam vagy a helyi önkormányzat közvetlenül szerződő félként, a szerződések egyik alanya (hangsúlyozottan csak általában) mégis közhatalmat is gyakorol, és e szerződések megkötésével (általában közvetve) valamilyen jogszabályban meghatározott közfeladatot[24] lát el, vagy annak megvalósulását segíti elő. Nem a vagyonkezelés a közfeladat, arra a közfeladat ellátásának elősegítéseként kell tekinteni.
E jogintézmény rendkívül sematikusan azt jelenti, hogy a nemzeti vagyon körébe tartozó dolog tulajdonosa a dolgot olyan módon bízza másra, az Nvt. által taxatíven felsorolt vagyonkezelőre, hogy ez utóbbi személy számos olyan jogot tud gyakorolni, amely egyébként a tulajdonost illetné meg, beleértve a rendelkezési jogot, pontosabban annak egy részét is,[25] elkülönítve ezzel a Polgári Törvénykönyvben megjelenő korlátolt dologi jogoktól. A Kúria egy felülvizsgálati ügyben arra mutatott rá, miszerint téves a felperesnek azon felülvizsgálati érvelése, hogy a vagyonkezelési jog szélesebb jogosítványokat jelent a tulajdonosi joggyakorlásnál, mivel a vagyonkezelő jogosultságai tartalmát a törvényi keretek között éppen a vagyonkezelésbe adóval megkötött szerződés határozza meg, így végső soron a vagyonkezelő valamennyi jogosultsága a tulajdonosi joggyakorló részéről történő átadásból ered.[26]
A Tomcsányi által használt képet[27] átültetve, a közjogi fonalakat alkotják példának okáért a nemzeti vagyon, a vagyonkezelő és a tulajdonos személye, a közfeladat ellá-
- 756/757 -
tása[28] a vagyonkezelésen keresztül. A magánjog fonalait teszik ki a tulajdonosi jogálláshoz hasonló jogok és kötelezettségek összessége, az Nvt. 11. § (8) bekezdésében biztosított tartalomalakítási szabadság. E fonalak sajátos keveredése az, amikor a vagyonkezelési szerződés viszonyában megvizsgáljuk a szerződési szabadság teljességét, ugyanis annak egyes elemeinél mind a magánjog, mind a közjog felé való eltérés megfigyelhető.[29]
Czibrik Eszter szerint a közjog és a magánjog éles elválasztását követően évszázadokkal később bebizonyosodott, hogy elkerülhetetlen az egyes jogintézmények és jogágak keveredése.[30] Nagy Marianna meghatározása alapján a tételes jog közigazgatási szerződésnek tekinti azt a szerződést vagy megállapodást, amelyet két magyar közigazgatási szerv közfeladat ellátására köt.[31] Összegző gondolata nyomán lényegében a magyar szakirodalom a hazai "Verwaltungsprivatrecht" kidolgozása mellett foglalt állást, amihez további figyelembe veendő javaslatokat is megfogalmazott.[32]
Egyetértek Papp Teklával abban, hogy a közterület-használattal összefüggő kúriai joggyakorlatban megfogalmazott tendenciák alapján akár a vagyonkezelési szerződést is a Kp. hatálya alá tartozó szerződésnek lehetne minősíteni a későbbiekben,[33] amivel a közigazgatási bíróságok a Ptk.-nak a szerződésekre vonatkozó szabályait lennének kénytelenek alkalmazni, de maga a jogvita nem a polgári ügyszakos bíróság alá tartozna.[34] Mindemellett egyértelmű lenne a fórum kijelölése: Auer Ádám utal arra, hogy a közbeszerzési szerződéseknél volt olyan gyakorlat, amelyben a jogvita természete volt kérdés. Ha a vagyonkezelési szerződések is a közigazgatási bíróságokhoz tartoznának, akkor egységes joggyakorlat alakulhatna ki. Erre tekintettel támogatom azt a felvetését, hogy vegyes tanácsot alakítsanak ki e szerződésekre, amelyben a közigazgatási ügyszakos bírók mellett polgári ügyszakos bírók is ítélkezhetnének a tanácsban.[35]
A közjog és a magánjog elhatárolásához nem kell olyannyira ragaszkodni; fel kell ismerni, és sokan fel is ismerték már, hogy a két terület nem egymással kibékíthetetlen ellentétben álló fogalompár, sokkal inkább osztályozás. Ez az osztályozás azonban alapvetően meghaladott. Ezért érdemes - más kérdésben, de idevonható következtetésként - Juhász Ágnes szavait idézni: "A fogalmak lehetnek kapaszkodók, azonban az azokhoz való görcsös ragaszkodás néha meggátolja azt, hogy kellőképpen nyitottak legyünk, és jogi rendelkezéseinket képesek legyünk hozzáigazítani a megváltozott életviszonyokhoz".[36] Fontos annak felismerése, mikor kell felülvizsgálni a hagyományos definíciókat, alaposan mérlegelni kell, valóban fennáll-e a változtatás szükségessége.
A határokon álló jogintézményekre ugyanúgy ügyelni kell, ne sodródjanak el olyan irányba, ami a létezésüket kiüresítené, ezért figyelni kell többek között a vagyonkezelési szerződésre is, hogy betölthesse a szerepét, mely a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás közfeladat megfelelő ellátása érdekében. Úgy vélem, hogy a magyar jogirodalomban van egy jó irány,[37] amely elősegítheti, hogy a magánjogászok és a közjogászok közösen gondolkodhassanak, és találjanak a felmerülő kérdésekre választ. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány a Magánjogot Oktatók Egyesülete és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara által 2025. május 16-án szervezett a Magánjogot Oktató Fiatalok XIX., valamint a Magánjogot Oktatók Egyesületének XVII. rendes konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett változata.
[1] Papp Tekla: A közigazgatási szerződés egyes kérdései a magánjog szempontjából - avagy a legújabb közigazgatási jogi fejlemények helyénvalóságáról. In: Auer Ádám (szerk.): Közszer- ződési jogi koncepciók. Tanulmányok a közszerződések köréből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2022. 1-13. DOI: https://doi.org/10.1556/9789634548492.3; Auer Ádám: Reflexiók a közszerződések jogi kérdéseiről szóló vitához. Jogtudományi Közlöny, 2022. (10), 403. Más megközelítésben: Jakab András: Közjog, magánjog, polgári jog - A dogmatikatörténet Próteuszai és az új Ptk. tervezete. Állam- és Jogtudomány, 2007. (1), 14.; Nagy Gellért: Jogágak határán - közjog és szerződések korrelációja. Erdélyi Jogélet, 2023. (4), 116.; Lévayné Fazekas Judit: A magánjog kihívásai a XXI. században. Jog - Állam - Politika, 2020. (Különszám), 131-136.; Nochta Tibor: A magánjog és a közjog viszonyáról az új Ptk. alapján is. Jogtudományi Közlöny, 2016. (10), 481.
[2] Nagy Marianna: Szerződés a közigazgatási jogban. Jogtudományi Közlöny, 2022. (4), 142.
[3] Nagy Marianna: Közigazgatási szerződés. In: Jakab András - Könczöl Miklós - Menyhárd Attila - Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: Balázs István) http://ijoten.hu/szocikk/kozigazgatasi-szerzodes (2023). [11]; Nagy Marianna: A szerződés mint metafora? Megjegyzések a közigazgatás kontraktualizációjához. KözigazgatásTudomány, 2025. (1), 71. DOI: https://doi.org/10.54200/kt.v5i1.94
[4] Csupán jelzésként soroljuk fel a témakörrel összefüggésben: Buza László: A közjog és a magánjog fogalmi elhatárolásának kérdése. Kolozsvár, András László Könyvnyomda, 1943.; Harmathy Attila: A polgári jog a változó jogrendszerben. In: Lamm Vanda - Sajó András (szerk.): Studia in honorem Lajos Vékás. Budapest, HVG-ORAC, 2019. 143.; Lábady Tamás: A magánjog általános tana. Budapest, Szent István Társulat, 2018. 21-22.; Leszkoven László: A polgári jog a magánjog rendszerében. In: Barzó Tímea - Papp Tekla (szerk.): Civilisztika I. Általános tanok - Személyek joga - Szellemi alkotások joga. Budapest, Dialóg Campus, 2018. 19-21.; Földi András - Jakab András: Magánjog. In: Jakab András - Könczöl Miklós - Menyhárd Attila - Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (A magánjog általános része rovat, rovatszerkesztő: Földi András) http://ijoten.hu/szocikk/maganjog (2024); Alain Supiot: The public-private relation in the context of today's refeudalization. International Journal of Constitutional Law, 2013. (1), 129. DOI: https://doi.org/10.1093/icon/mos050; Zlinszky János: Ius privatum (a római magánjog története). Budapest, Szent István Társulat, 2014. 15-19.
[5] Jakab: Közjog, magánjog, polgári jog... 4.; Hamza Gábor: A modern jogrendszerek tagozódása és a római jogi tradíció. Állam- és Jogtudomány, 2005. (1-2), 4.; Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Huszonnegyedik átdolgozott és bővített kiadás, Budapest, Oktatási Hivatal, 2020. 52-53.; Földi - Jakab: Magánjog. [32]; Sándor István: Szladits Károly munkásságának hatása a mai magyar magánjogra: Szemelvények a bírósági gyakorlatból. In: Sándor István - Czirfusz György (szerk.): Szladits Károly születésének 150. évfordulója. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., 2022. 43-63.; Tomcsányi Móric: Magánjogi elemek a közigazgatási jogban. In: Angyal Pál et al.: Ünnepi dolgozatok Concha Győző egyetemi tanársága negyvenéves emlékére. Budapest, Franklin Társulat nyomdája, 1912. 267-277.; Lapsánszky András - Patyi András - Varga Zs. András: A magyar közigazgatás jog általános tanai. Második, bővített kiadás. Győr, Universitas-Győr Nonprofit Kft., 2024. 78-80.; Attila Harmathy: Civil law and the role of the State. Hungarian Journal of Legal Studies, 2020. (4), 343. DOI: https://doi.org/10.1556/2052.2021.00312; Peter Goodrich: The Political Theology of Private Law. International Journal of Constitutional Law, 2013. (1), 146. DOI: https://doi.org/10.1093/icon/mos039; Stephanie Law et al.: Private law, private international law and public interest litigation. Global Constitutionalism, 2024. (1), 1-12. DOI: https://doi.org/10.1017/S2045381724000017; Menyhárd Attila: A polgári jog tudománya Magyarországon. In: Jakab András - Menyhárd Attila (szerk.): A jog tudománya. Tudománytörténeti és tudományelméleti írások, gyakorlati tanácsokkal. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2015. 218-260.
[6] Menyhárd Attila: Közjogi vagy magánjogi állam? In: Menyhárd Attila - Varga István (szerk.): 350 éves az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara. A jubileumi év konferenciasorozatának tanulmányai. II. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2018. 879-890.
[7] F. Rozsnyai Krisztina: D mint dichotómia, dominancia és dualizmus. Közjog és magánjog viszonya közigazgatási perjogi szempontból. Jogtudományi Közlöny, 2024. (12), 533-534., 543. DOI: https://doi.org/10.59851/jk.79.12.1
[8] Tóth Lajos: Közjog - magánjog. Magyar Jogi Szemle, 1920. (8), 460-461.
[9] Tomcsányi Móric: A közjog és magánjog határa. Magyar Jogi Szemle, 1921. (7), 401-419.; Tomcsányi Móric: A közjog és magánjog határa. Magyar Jogi Szemle, 1921. (8), 465-483.
[10] Tomcsányi Móric: Közjog - magánjog. Felolvasta a M. Tud. Akadémia II. osztályának 1943. december 13-án tartott ülésén. Budapest, 1944.
[11] Tomcsányi: Közjog - magánjog. 3. Lásd még: Szontagh Vilmos: Közjog és magánjog elválasztása. Jogállam, 1938. (5), 172-181.
[12] Vö. a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. §. A szakasz és benne a közigazgatási szerződés normatív fogalmának értékelését többek között lásd: Várhomoki-Molnár Márta: A közigazgatás szerződései és a koncessziók Európában. Budapest, Wolters Kluwer, 2021. 295-302.; Horváth M. Tamás: Áttetsző viszonyok. Közszerződés és magánjog. Közjogi Szemle, 2022. (2), 4-6.; Horváth M. Tamás: Boncasztalon. Jogtudományi Közlöny, 2023. (10), 455.; Nagy: Szerződés a közigazgatási jogban. 140.; Koi Gyula: Szerződéstípus a közigazgatási jog és a magánjog határán. A közigazgatási szerződés mint sajátos contractus, különös tekintettel a hatósági szerződésre a hazai jogban. A fenntarthatóság és a reziliencia szempontjai. Erdélyi Jogélet, 2023. (4), 139.
[13] Példának okáért lásd: Fuglinszky Ádám - Tőkey Balázs: Szerződési jog. Különös rész. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2018. 27-40.; Benke József (szerk.): Magyar magánjog. Kötelmi jog II. Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2023. 19-21.; Papp Tekla: Atipikus szerződések. Budapest, HVG-ORAC, 2019. 19-28.
[14] Papp: Atipikus szerződések. 33-57.
[15] Papp Tekla (szerk.): Atipikus szerződések. Budapest, Opten Kiadó, 2015. 459-561.
[16] Papp Tekla: A közjog és magánjog küzdelme a szerződések kapcsán - vázlatos helyzetkép. Erdélyi Jogélet, 2023. (3), 31-40. A koncessziós szerződéssel összefüggésben lásd még Zoványi Nikolett: Szereptévesztés megtámogatva. Magyar Jog, 2016. (6), 359-360.
[17] Horváth M.: Áttetsző viszonyok. 5.
[18] Horváth M.: Boncasztalon. 462.
[19] A vegyes jogági megállapodások és a közszerződések kategóriájának összeegyeztethetőségéről ír: Horváth M. Áttetsző viszonyok. 3.
[20] Papp Tekla: Opuscula Civilia. Magánjogi látlelet. Szeged, Lectum Kiadó, 2013. 62.
[21] Gombos Katalin: A szerződési jog közjogi vonatkozásai - Az elmélet és a gyakorlat találkozása a támogatási szerződés példáján keresztül. In: Barna Attila et al. (szerk.): Laudator temporis acti. Ünnepi tanulmányok a 65 éves Horváth Attila tiszteletére. Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2024. 190. DOI: https://doi.org/10.36250/01249_18
[22] Gombos: A szerződési jog közjogi vonatkozásai... 190-191.
[23] 4/2025. Jogegységi határozat (Jpe.IV.60.030/2024/13.) [76].
[24] Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 3/A. § (1) bekezdése alapján közfeladat a jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat. Közfeladat ellátásának átadásával függ össze a vagyonkezelési szerződés, lásd: a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvt.) 7. § (1)-(2) bekezdés, Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 109. § (1) bekezdés. Lásd még: Horváth M.: Áttetsző viszonyok. 1.
[25] Részletesen lásd: Dúl János: A vagyonkezelési szerződés fogalmáról. Pro Publico Bono - Magyar Közigazgatás, 2019. (4), 46-79. DOI: https://doi.org/10.32575/ppb.2019.4.3
[26] Kúria Kfv.37.096/2024/8. [27].
[27] Tomcsányi: Közjog - magánjog... 22.
[28] Ehhez lásd még: Csibor Ferenc: A közszerződések fogalmának meghatározása a kapcsolódó szakirodalom áttekintése alapján. Polgári Jog, 2024. (11-12), [36]-[41]. DOI: https://doi.org/10.55413/193.A2400601.POJ
[29] Részletesebben lásd: Dúl János: A vagyonkezelési szerződés karakterisztikája. Mozaikok és aktuális kérdések. In: Auer Ádám (szerk.): Közszerződési jogi koncepciók. Tanulmányok a közszerződések köréből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2022. https://mersz.hu/dokumentum/m1010kjk__42/#m1010kjk_35. Lásd még Nagy: Közigazgatási szerződés. [16]; Horváth M.: Áttetsző viszonyok. 3.; Horváth M.: Boncasztalon. 454-455., 458.
[30] Czibrik Eszter: Kontraktualitás a közigazgatásban, egy évszázad tendenciái. KözigazgatásTudomány, 2021. (1), 117. DOI: https://doi.org/10.54200/kt.v1i1.11
[31] A közigazgatási szerződés fogalmi jegyeire lásd Nagy Marianna: Közigazgatási szerződés az európai uniós eljárásjogban, avagy szabályozás Szkülla és Kharübdisz között. Jogtudományi Közlöny, 2017. (9), 389.; Nagy: Szerződés a közigazgatási jogban. 139-140.; Papp: Atipikus szerződések. 34-41.; Horváth M.: Áttetsző viszonyok. 1-6. Lásd még: Várhomoki-Molnár: A közigazgatás... 51-69., 289-294.; Nagy Marianna: A közszerződések érvénytelensége közigazgatási jogi aktustani nézőpontból. Jogtudományi Közlöny, 2024. (11), 510-518. DOI: https://doi.org/10.59851/jk.79.11.3
[32] Nagy: Közigazgatási szerződés. [60]-[62].
[33] Vö. Papp Tekla: A közterület-használat joggyakorlata magánjogi szempontból. Jogtudományi Közlöny, 2022. (4), 153.
[34] Vö. Bordás Péter: Kié a köztér? A közterület-használat közjogi gyakorlata. Jogtudományi Közlöny, 2023. (1), 29.
[35] Auer: Reflexiók a közszerződések jogi kérdéseiről szóló vitához. 406. Vö. F. Rozsnyai: D mint dichotómia, dominancia és dualizmus. 543.
[36] Juhász Ágnes: A fogalomalkotás szükségességéről - egy XXI. századi magánjogász nézőpontjából. Erdélyi Jogélet, 2023. (4), 40.
[37] A hivatkozott tanulmányokon túlmenően ennek egyik lenyomata: Auer Ádám (szerk.): Közszerződési jogi koncepciók. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2022. https://mersz.hu/dokumentum/m1010kjk__1/
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, adjunktus, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Civilisztikai Tanszék. https://orcid.org/0000-0001-5445-687X.
Visszaugrás
