Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 2003. január 15-én tanácsadók és társszervezetek bevonásával indította útjára a hírközlési törvény és végrehajtási rendeletei módosításának előkészítését. A TelLex-projekt a Hkt. és végrehajtási rendeletei módosításával az Európai Unió szabályozásával összhangban elő kívánja segíteni az információs társadalom kialakulását és javítani szeretné a magyarországi távközlési piac versenyképességét. A hazai szabályozás az európai jogharmonizációs követelményeknek megfelelően, a külföldi tapasztalatok felhasználásával, de a magyar piaci sajátosságok figyelembevételével fog majd megszületni: a TelLex-projekt keretében a jogharmonizáció kérdéseivel külön munkacsoport foglalkozik. Tekintettel arra, hogy a magyar hírközlési jog az EU korábbi távközlési irányelvei és rendeletei nyomán történt átalakítása a 2001-es hírközlési törvénnyel lezártnak és teljes körűen eurokonformnak korántsem volt tekinthető, a törvénymódosításnak nem csak az új szabályozási elemeket kell megjelenítenie, de (immáron azokkal összhangban) a liberalizációs folyamatot is befejezetté kell tennie. Írásunk Hkt. felülvizsgálatának összefüggésében a távközlési jog egy sajátos területét, az Internet-szolgáltatók jogállására vonatkozó hírközlési jogi szabályozást tekinti át.
A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény 20. § (1) bekezdése és az egyes távközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 48/1997. (III. 14.) Korm. rendelet előírásai szerint az Internet-szolgáltatás közcélú távközlési szolgáltatásnak (díj ellenében - előfizetők vagy igénybevevők részére - végzett jelátvitelt vagy hozzáférést biztosító távközlési tevékenység, amelyet a szolgáltató koncessziós szerződés, a Tt. 3. §-ának (1) bekezdése, vagy hatósági engedély alapján, a Tt. 3. §-ának (2) bekezdése szerint jogosult nyújtani, ide nem értve azt a távközlési tevékenységet, amelyet a szolgáltató - bejelentés alapján - meghatározott minőségi és szolgáltatási feltételek mellett jellemzően azonos igénybevevői csoport számára nyújt, Tt. Melléklet, 10. pont), így engedélykötelesnek minősült. A 48/1997. (III. 17.) Korm. rendelet egyébként a távközlési szolgáltatások körét nem határozta meg: hatálya mindazokra a szolgáltatókra terjedt ki, akik a Tt. 3. §-ának (3) bekezdése alapján a Szolgáltatások Jegyzékében felsorolt valamely közcélú távközlési szolgáltatást nyújtják, vagy erre a Tt. 20. §-ában foglalt szolgáltatási engedélyt kérnek.
Az új hírközlési törvény szerint az Internet-szolgáltatás (a hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó főszabály szerint) már nem engedélyhez, csak bejelentéshez kötött. A törvény a hírközlési szolgáltatás fogalmát úgy határozta meg, mint olyan, más részére ellenszolgáltatásért végzett távközlési és postai tevékenységet, amely küldemény, adat, jel, kép, hang, továbbá bármilyen információ továbbítása a hírközlési infrastruktúra használatával (110. § 20. pont). Távközlési szolgáltatás az ellenszolgáltatásért végzett hálózati, illetőleg előfizetői szolgáltatás, amely részben vagy egészben jeleknek távközlő hálózaton történő átviteléből és irányításából áll (Hkt. 110. § 76. pont). E fogalmi körbe tartozik az Internet-szolgáltatás is, aminek fogalmát azonban a törvény önállóan nem definiálta. Az internetszolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő elérésének áráról, valamint az internetszolgáltatás távközlő hálózaton keresztül történő nyújtása esetén a távközlő szolgáltatás díjának azon hányadáról, amelyet a távközlési szolgáltató átad az internetszolgáltatónak szóló 30/2001. (XII. 23.) MeHVM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint - de csak a rendelet alkalmazásában - Internet szolgáltatónak az Internet hozzáférési szolgáltatás távközlő hálózaton keresztül - előfizetői szolgáltatásként - történő nyújtását végző távközlési szolgáltató minősül.
Meghatározta viszont a Hkt. az Internet szolgáltatás elérése távbeszélő hálózaton keresztül fogalmat: azt a szolgáltatást érti ez alatt, amellyel a felhasználó a távbeszélő hálózat végpontján csatlakoztatott végberendezésével a távbeszélő hálózaton át csatlakozhat az Internethez abból a célból, hogy az Internet szolgáltatótól adatátviteli szolgáltatást vegyen igénybe (Hkt. 110. § 35.).
E meghatározásnak elsődlegesen a hírközlési szolgáltatók az általuk az előfizetőknek, illetve felhasználóknak nyújtott előfizetői árai vonatkozásában volt jelentősége: egyetemes távbeszélő szolgáltatás előfizetői díja az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 9. §-ának (1) bekezdése szerinti hatósági árnak minősül, melynek kiszámítására vonatkozó előírások meghatározásával kell - egyebek mellett - megállapítani az Internet szolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő elérésének árát és - Internet szolgáltatás távközlő hálózaton keresztül történő nyújtása esetén - a távközlő szolgáltatás díjának azt a hányadát is, melyet a távközlési szolgáltató átad az Internet szolgáltatónak [Hkt. 27. § (2), (3) d)-e) pontok].
Az egyes távközlő hálózati szerződésekről és azok megkötéséről szóló 251/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet Melléklete a hálózati szolgáltatások fogalom-rendszerében határozza meg az Internet közvetett hozzáférési forgalmi szolgáltatást (az előfizetői internethívás-továbbítást biztosítja az internetszolgáltató hálózati hozzáférési pontjára a szolgáltatóválasztó előtéttel kiválasztott - közreműködő szolgáltató földrajzi számáról az internethozzáférés-szolgáltatás elérése céljából; lehet alapszegmens vagy egyszeres szegmens közvetett hozzáférés, amelyben a hálózati hozzáférési pont és a hívó előfizető hálózati végpontja ugyanazon a földrajzi számozási területen van, illetőleg ugyanazon a regionális irányítási területen van (2.4) és az Internet-számfordítás hozzáférési forgalmi szolgáltatást (az előfizetői internethívás továbbítása az internetszolgáltató hálózati hozzáférési pontjára a távközlési szolgáltató nem földrajzi számáról; lehet alapszegmens vagy egyszeres szegmens számfordítás, amelyben a hálózati hozzáférési pont és a hívó előfizető hálózati végpontja ugyanazon a földrajzi számozási területen van, illetőleg ugyanazon a regionális irányítási területen van (2.5).
Ezen túlmenően sajátos, az Internetre vonatkozó hírközlési jogi szabályok csak az Hkt. 27. § (3) bek. d) és e) pontok összefüggésében, az árképzés és díjmegosztás, valamint a Hkt. 42. §-a és 105. § (4) bekezdése összefüggésében a költségszámítások vonatkozásában kerültek kimunkálására. Egyebekben a hírközlési, távközlési szolgáltatásokra "általánosan" vonatkozó előírásai irányadók.
Bizonyos fogalmakat más jogszabályok is értelmeznek, de nyilvánvalóan csak alkalmazási körükben: hírközlési jogi forrásoknak így nem tekinthetők. A Szolgáltatások Jegyzékéről szóló, hatályos 9004/2002. (SK 7.) KSH közlemény az adat-, jeltovábbítási távközlési szolgáltatások (SZJ 64.20.1) körében az osztott üzleti hálózati szolgáltatást (a kiválasztott (két pont, vagy egy és több pont közötti) állomások (végberendezések) közötti távbeszélő-kapcsolat létrehozását nyilvános (osztott) hálózaton keresztül biztosító hálózati szolgáltatás; elsősorban távolsági hangátvitel létrehozására szolgál, de bizonyos változatai alkalmasak fax- vagy adatátvitelre is, SZJ 64.20.14), adathálózati szolgáltatást (az adatátvitelt biztosító hálózati szolgáltatás azonos vagy eltérő protokollt alkalmazó állomások (végberendezések) között; a szolgáltatás közcélú hálózaton vagy dedikált vonalon - beleértve a fogyasztói felhasználóknak dedikált hálózatokat keresztül - nyújtható, 64.20.16), az összekapcsolási szolgáltatást (egy távközlési szolgáltató által egy másiknak nyújtott szolgáltatás, amikor az egyik szolgáltató területén kezdeményezett közlésnek át kell haladnia egy másik szolgáltató hálózatán ahhoz, hogy a rendeltetési helyére eljusson, SZJ 64.20.23), e körben, de konkrétan az Internet összefüggésében két szolgáltatási formát határoz meg: ezek a mobiltelefon-szolgáltatás (a rádiótelefon-szolgáltatások, amelyek hordozható készülék segítségével biztosítanak kétirányú beszéd- és adatátvitelt, valamint internet-hozzáférést a nyilvános vezetékes hálózattal vagy más mobiltelefonnal, SZJ 64.20.13) és az Internet hozzáférés-, ellátás szolgáltatása (az internet hozzáféréshez szükséges feltételek biztosítása, SZJ 64.20.18.0).
A közbeszerzések körében az országosan kiemelt termékekre vonatkozó állami normatívákról szóló 1054/2000. (VI. 30.) Korm. határozat az Internet-szolgáltatás körében ugyancsak számos, az Internettel összefüggő fogalmat definiál: - értelemszerűen, hisz a teljes lehetséges szolgáltatási kört le kívánja fedni - nem válnak viszont külön az adatátviteli- összekapcsolódási- hozzáférési és a tartalomszolgáltatással összefüggő elemek. Az Internetes szolgáltatási vonatkozásában a Versenytanács egyes határozataiban is értelmezett, sőt ki is alakított fogalmakat (üzleti Internet-szolgáltatások piaca, közvetített Internet-szolgáltatások, egyéb Internethez kapcsolódó szolgáltatások), e fogalom-használat azonban - értelemszerűen - versenyjogi, piacközpontú megközelítést követ.
A hálózati hozzáférési szerződés körében a Hkt. 38. §-a előírja, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatót - ha korlátos erőforrás ezt nem teszi lehetetlenné - szerződéskötési kötelezettség terheli hálózati hozzáférés tekintetében tett, gazdaságilag és műszakilag indokolt ajánlat esetén azzal, hogy a hozzáférést bármely igénylő vállalkozás részére - beleértve a saját érdekkörébe tartozó vállalkozásokat is - igénylők szerinti hátrányos megkülönböztetéstől mentes műszaki, jogi és gazdasági feltételekkel köteles biztosítani. A szerződésnek a Hkt. 37. § (3) bekezdésében foglaltakon túl rendelkeznie kell a hozzáférés biztosítása miatt felmerült és indokolt költségek viseléséről is.
Az egyes távközlő hálózati szerződésekről és azok megkötéséről szóló 251/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet 9. § (7) bekezdés alapján a távközlési szolgáltatás nyújtására alkalmas hálózattal rendelkező, hozzáférési szerződés kötésére kötelezett távközlési szolgáltató - igény esetén - köteles szerződést kötni Internet közvetett hozzáférés forgalmi szolgáltatás és Internet számfordítás hozzáférési szolgáltatás, mint hálózati hozzáférési szolgáltatások nyújtására.
Az Internet-szolgáltató és a távbeszélő szolgáltató közötti jogi kapcsolat természetével és tartalmával az Internet-szolgáltató és a távbeszélő szolgáltató közötti díjmegosztással összefüggő elvi jelentőségű ügyben a Hírközlési Döntőbizottság 1/2002. (III. 7.) elvi döntése foglalkozott behatóan. Az elvi döntés abból indul ki, hogy a Hkt. 27. § (3) bekezdésének e) pontjában, valamint a miniszteri rendelet 2. §-ban szabályozott Internet-szolgáltatás távközlő hálózaton keresztül történő nyújtása olyan sajátos szolgáltatás, amely két szolgáltatási elemből épül fel: egyrészt egy távbeszélő, másrészt egy adatátviteli szolgáltatási elemből. A szolgáltatás távbeszélő eleme azonos a Hkt. 110. § 35. pontjában definiált "Internet-szolgáltatás elérése távbeszélő hálózaton keresztül" szolgáltatással: e szolgáltatás révén a felhasználó a távbeszélő hálózat végpontján csatlakoztatott végberendezésével a távbeszélő hálózaton át csatlakozhat az Internethez, abból a célból, hogy az Internet szolgáltatótól adatátviteli szolgáltatást vegyen igénybe. E két szolgáltatási elem kifejezetten elkülönül, miután az Internet-szolgáltatás a távbeszélő hálózaton keresztül történő nyújtásának az Internet szolgáltató által végzett adatátviteli szolgáltatási eleme nem távbeszélő szolgáltatás, míg "az Internet-szolgáltatás elérése távbeszélő hálózaton keresztül" szolgáltatási elem a távbeszélő szolgáltató által nyújtott szolgáltatás.
A Hkt. 38. §-ának megfelelően - összhangban a Korm. rendelet 1. § (5), valamint 9. § (7) bekezdésével - a szolgáltatás nyújtására alkalmas hálózattal rendelkező távbeszélő szolgáltató igény esetén köteles szerződést kötni azzal Az Internet-szolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő elérésének áráról, valamint az internetszolgáltatás távközlő hálózaton keresztül történő nyújtása esetén a távközlő szolgáltatás díjának azon hányadáról, melyet a távközlési szolgáltató átad az Internet-szolgáltatónak szóló 30/2001. (XII. 23.) MeHVM rendelet 2. §-a szerint távközlési szolgáltatónak minősülő Internet-szolgáltatóval, akinek a szolgáltatását távbeszélő hálózaton keresztül érik el. Az Internet-szolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő nyújtása érdekében tehát a távbeszélő szolgáltatónak és az Internet-szolgáltatónak egymással hálózati hozzáférési szerződést kell kötniük.
Ha a szolgáltatást a távközlési előfizetési szerződésekről szóló 249/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet hatálybalépését megelőzően kötött előfizetői szerződés keretében nyújtották, az előfizetői szerződés a rendelet 36. § (5) bekezdése szerint - annak módosításáig - mindaddig hatályban maradt, ameddig az előfizetői szerződés helyébe lépő hálózati szerződés hatályba nem lép. A hatályban lévő előfizetői szerződés megfelelő módosítását a rendelet 36. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamon (főszabály szerint a rendelet hatályba lépésétől számított 90 nap) belüli ésszerű határidőben az Internet-szolgáltatónak kellett kezdeményeznie. A Korm. rendelet 16. § (6) bekezdés c) pontja értelmében a szolgáltató az előfizetői szerződés megszegése esetén az előfizetői szerződést tizenöt napos határidővel, a Korm. rendelet 16. § (3)-(5) bekezdésben meghatározott feltételek szerint felmondhatta, ha az előfizető az előfizetői szolgáltatást az 5. § (2) bekezdése szerinti, a jogkövetkezményekre figyelmeztető értesítését követően is a szolgáltató hozzájárulása nélkül harmadik személy részére továbbértékesítette, vagy azt továbbra is a hálózati szerződésekről szóló kormányrendelet szerinti hálózati szolgáltatás céljára használta. A Korm. rendelet 36. § (5) bekezdése e rendelkezéssel összefüggésben támasztott kivételt: ha szolgáltatók e rendelet hatálybalépése előtt olyan szolgáltatásra kötöttek előfizetői szerződést, amely a Hkt. alapján hálózati szolgáltatásnak minősül, a Korm. rendelet 13. § (6) bekezdés c) pontját azzal az eltéréssel kellett alkalmazni, hogy a kötelezett szolgáltató az előfizetői szerződést arra az időpontra jogosult felmondani, amikor az előfizetői szerződés helyébe lépő hálózati szerződés hatályba lépett. E rendelkezések azonban érdemben nem kerültek alkalmazásra.
A távközlési előfizetői szerződésekről szóló 249/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet, valamint az egyes távközlő hálózati szerződésekről és azok megkötéséről szóló 251/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet módosításáról szóló 42/2003. (III. 27.) Korm. rendelet 2003. április 4-ével hatályba lépett, módosított 36. § (5) bekezdése szerint ha a szolgáltatók e rendelet hatálybalépése előtt olyan szolgáltatásra kötöttek előfizetői szerződést, amely a Hkt. alapján hálózati hozzáférési szolgáltatásnak minősül, a rendelet 13. §-ának (2) bekezdése és 13. §-a (6) bekezdésének c) pontja nem alkalmazható. A szerződő felek az így meghatározott szerződést az egyes távközlő hálózati szerződésekről és azok megkötéséről szóló 251/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet 2. §-a (1) bekezdésének 8. pontja szerinti jogosult szolgáltató [a rendelet 1. § (5)-(6) bekezdése alapján hálózati szerződés megkötésére jogosult szolgáltató, aki hálózati szerződés kötésére ajánlatot tesz, vagy aki referencia ajánlat alapján kezdeményezi összekapcsolási szerződés kötését] erre irányuló, 2003. április 30-ig benyújtásra kerülő ajánlata esetén módosítaniuk kell, vagy hálózati hozzáférési szerződést kell kötniük.
A módosítás ezzel összefüggésben a 251/2001. Korm. rendelet 25. §-át is érintette: az új, (9) bekezdés szerint ha a szolgáltatók a rendelet hatálybalépése előtt olyan szolgáltatásra kötöttek előfizetői szerződést, amely a Hkt. alapján hálózati hozzáférési szolgáltatásnak minősül - a jogosult szolgáltató erre vonatkozó, a Hkt. 38. §-a szerinti, az előfizetői szerződés műszaki, díjazási és egyéb kereskedelmi feltételeinek alapvetően megfelelő, 2003. április 30-ig benyújtásra kerülő ajánlata esetén - a szolgáltatók kötelesek az előfizetői szerződést módosítani, vagy az előfizetői szerződés helyébe lépő hálózati hozzáférési szerződést kötni. A módosított előfizetői szerződésnek meg kell felelnie a hálózati hozzáférési szerződésre vonatkozó jogszabályi előírásoknak.
A 249/2001. Korm. rendelet újonnan beiktatott, 2003. április 4-étől hatályos (7) bekezdése szerint az (5) bekezdés szerinti előfizetői szerződés megszűnik
a) az érintett szolgáltatók között az R. 25. §-ának (9) bekezdésében foglaltak szerint létrejövő hálózati hozzáférési szolgáltatási szerződés hatálybalépésével egyidejűleg;
b) ha a jogosult szolgáltató 2003. április 30. napjáig nem teszi meg az R. 25. §-ának (9) bekezdése szerinti ajánlatát, e határidő lejártát követő 60. napon;
c) ha a jogosult szolgáltatónak az R. 2. §-a (1) bekezdésének 9. pontja szerinti kötelezett szolgáltató szerződéskötés kötelezésére irányuló kérelmét a Hírközlési Döntőbizottság elutasítja, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 60. napon.
Az ugyancsak újonnan beiktatott (8) bekezdés szerint a kötelezett szolgáltató az (5) bekezdésben meghatározott előfizetői szerződést a (7) bekezdés a)-c) pontja szerinti megszűnéséig, illetőleg az R. 25. §-a (9) bekezdésében foglalt módosítás vagy hálózati hozzáférési szerződés hatálybalépéséig kizárólag a rendelet 13. §-a (6) bekezdésének a), b) pontja, illetve 13. §-ának (7) bekezdése alapján jogosult felmondani.
A hálózati hozzáférési szerződés alapján az Internet-szolgáltató hálózata egy, vagy több hálózati hozzáférési ponttal csatlakozik a távbeszélő szolgáltató hálózatához, abból a célból, hogy az Internet szolgáltató hálózatán nyújtott szolgáltatások igénybe vehetővé váljanak az előfizetők (felhasználók) részére. Ennek érdekében a 10/2001. (III. 27.) MeHVM rendelet 1. sz. Melléklet 2.1.4 pontja alapján a távbeszélő szolgáltató kötelezettsége saját hálózatában biztosítani az Internet-szolgáltatás elérését az SHS 51-es szolgáltatás- és hálózatkijelölő szám csatlakozásának biztosítása. (A Hírközlési Döntőbizottság az SHS 51-es szolgáltatás- és hálózatkijelölő szám használatával kapcsolatban hozott 2/2002. (IX. 30.) elvi döntése az Internet-szolgáltatás az előfizetők részére történő folyamatos biztosítása érdekében mondta ki, hogy a távközlési szolgáltató - miután az Internet hozzáférési szolgáltatás kizárólag az SHS 51-es szolgáltatás- és hálózatkijelölő számmal nyújtható - mindaddig köteles saját hálózatából az Internet szolgáltató elérését e szám felhasználásával biztosítani, míg közte és az Internet szolgáltató között Internet hozzáférési szolgáltatás nyújtására vonatkozó - akár előfizetői, akár hálózati szerződéses formában - szerződés hatályban van). A hozzáférési szerződés alapján tehát a szolgáltatók a hálózatok csatlakoztatásában állapodnak meg, vagyis a hálózati szerződés tárgya a két hálózat csatlakoztatásának biztosítása.
A szerződéskötési kötelezettség a felek szerződési szabadságát korlátozza: a törvényben meghatározott kötelező tartalmi elemeken túl azonban egyező akarattal (és nem sértve más jogszabály kötelező előírásait) más szerződési kérdésekben is megállapodhatnak: az 1/2002. sz. elvi döntés erre példának azt hozza fel, mikor az Internet-szolgáltató értékesíti az előfizetők részére azt a távbeszélő szolgáltatást, mely az előfizetői hívásokat a hálózati hozzáférési pontra továbbítja. Ilyen megállapodás esetén a távbeszélő szolgáltatás díjának számlázása az azt értékesítő Internet szolgáltató kötelezettsége.
A Hkt. 27. § (3) bekezdés d) és e) pontja, valamint az árak megállapításáról szóló - többször módosított - 1990. évi LXXXVII. törvény (Ámt.) 7. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján született Az Internet-szolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő elérésének áráról, valamint az Internet-szolgáltatás távközlő hálózaton keresztül történő nyújtása esetén a távközlő szolgáltatás díjának azon hányadáról, amelyet a távközlési szolgáltató átad az internetszolgáltatónak szóló 30/2001. (XII. 23.) MeHVM rendelet a díjmegosztásról úgy rendelkezik, hogy az Internet szolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő eléréséért az előfizetőnek felszámított percdíjból az Internet szolgáltatót illeti meg, mely a nappali időszakban felszámított díj 30%-a, a kedvezményes időszakban felszámított díj 10%-a [30/2001. (XII. 23.) MeHVM rend. 4. § (2) bek., a 2003. II. 15-étől hatályos szöveget a 3/2003. (II. 7.) IHM rendelet iktatta be]. Amennyiben a távbeszélő szolgáltató az előfizetőnek az Internet-szolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő eléréséért átalánydíjat számít fel, akkor az Internet-szolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő eléréséért az előfizetőnek felszámított díj 13%-a az Internet szolgáltatót illeti meg [30/2001. (XII. 23.) MeHVM rend. 5. §].
Az Internet-szolgáltató és a távbeszélő szolgáltató közötti díjmegosztással összefüggő elvi jelentőségű ügyben a Hírközlési Döntőbizottság 1/2002. (III. 7.) elvi döntése egyrészt az átadás fogalmi, tartalmi tisztázására törekedett, másrészt a szolgáltatók közötti - a Hkt. 36. §-ban rögzített általános kötelezettségből adódó - jóhiszemű, esélyegyenlőséget biztosító együttműködés konkrét követelményrendszerét egyértelműsítette. A döntés azokra a távbeszélő szolgáltatókra vonatkozott, akiknek hálózatán keresztül, az általuk nyújtott távbeszélő szolgáltatás igénybe vételével lehet elérni az Internet-szolgáltatást, és azokra az Internet-szolgáltatókra, akiknek a szolgáltatását az előfizetők a távbeszélő hálózat igénybe vétele útján érik el.
A Hkt., a miniszteri rendelet címe és 5. §-a kifejezetten és egyértelműen úgy rendelkezik, hogy az Internet-szolgáltatás távbeszélő hálózaton keresztül történő eléréséért fizetendő távbeszélő szolgáltatási díj átadásának, és ezért - utalva az átadás fogalmának nyelvtani, logikai és rendszertani értelmezésére - beszedésének, számlázásának kötelezettsége a távbeszélő szolgáltatót terheli. Az egyes távközlő hálózati szerződésekről és azok megkötéséről szóló 251/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet 13. § (6) bekezdése a távközlési szolgáltató részére meghatározott adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő az Internet-szolgáltató felé, amelynek alapján az Internet szolgáltató közvetlenül számlát állíthat ki.
Itt említendő meg, hogy egy, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bek. 1. pont összefüggésben született iránymutatás szerint a távközlési szolgáltató által az internetszolgáltató részére a törvényi előíráson alapuló díjmegosztás részeként fizetett összeget a számvitel szempontjából a távközlési szolgáltató könyvelésében igénybe vett szolgáltatás költségének és ennek megfelelően az internetszolgáltatónál értékesítés árbevételének lehet tekinteni. Ezt támasztja alá az is, hogy a távközlési szolgáltatási díj meghatározott részének jogszabály alapján történő átadása az internetszolgáltató részére - áttételesen - a Szolgáltatások jegyzékében is szereplő szolgáltatás.
Ebben az esetben azonban nem beszélhetünk közvetített szolgáltatásról, hiszen a távközlési szolgáltató nem közvetít előfizetőinek olyan szolgáltatást, amelyet változatlan formában az Internet-szolgáltató vállalkozásról vesz igénybe. Az adott esetben a távközlési szolgáltató a telefonvonal használatát nyújtja az előfizetőinek és ezért a szolgáltatásért szedi be az ellenértéket. Az Internet-szolgáltató az internet-hozzáférés lehetőségét - mint szolgáltatást - közvetlenül a saját előfizetőinek nyújtja, akiktől az ellenértéket a szolgáltatást kiszámlázva be is szedi. A távközlési vállalatot a 30/2001. (XII. 23.) MeHVM rendelet kötelezi arra, hogy a saját hálózatában nyújtott távközlési szolgáltatások közül az internetelérést biztosító szolgáltatásaiért beszedett díj meghatározott hányadát átadja az internetszolgáltatónak.
Ez az átadás szolgáltatásnak tekintendő, de semmiképpen sem tekinthető közvetített szolgáltatásnak. Az internetszolgáltatónak az átvett díjhányaddal kapcsolatban a számviteli előírásokból fakadóan nem keletkezik - más szolgáltatásnyújtás bevételének elszámolásától eltérő - további nyilvántartási kötelezettsége. Az így befolyt összeget az általános szabályoknak megfelelően szolgáltatásnyújtás bevételeként kell elszámolni (77/2002. Számviteli kérdés).
A hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó részletes szabályokról szóló 1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet hatálya kiterjed a távbeszélő, a béreltvonali, illetve az összekapcsolási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatókra terjed ki, s e körre nézve határoz meg a költségszámítással összefüggő alapvető fogalmakat (ellenérték, felár (mark-up), homogén költségkategóriák, hosszú távú, előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere, költségmennyiség függvények, költségszámítási modell, költségmeghatározó tényező, tőkeköltség, helyi hozzáférési hiány). Költségszámítási modellt kialakítani és a Hírközlési Döntőbizottsághoz jóváhagyás céljából benyújtani a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a Hkt. 40. § (1) és 41. § (2) bekezdései szerinti referenciaajánlat-tervezetben a nyújtott szolgáltatás ellenértékének kialakításakor, a béreltvonali szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a Hkt. 40. § (1) bekezdése szerinti referenciaajánlat-tervezetben a nyújtott szolgáltatás ellenértékének kialakításakor, az összekapcsolási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a távbeszélő szolgáltatótól a távközlő hálózatok összekapcsolására vonatkozó szerződések alapján kért ellenérték kialakításakor köteles [1/2002. (I. 11.) MeHVM r. 3. § (1)].
A 2003. január 1-jétől kizárólagosan alkalmazható hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere alkalmazása során az egyes szolgáltatások ellenértékét úgy kell meghatározni, hogy a költségszámítási módszert alkalmazó költségszámítási modell alapján a szolgáltató meghatározza a szolgáltatás egy egységére jutó költségeket és ráfordításokat, és ehhez hozzáadja a szolgáltatás igénybevételének időpontjában hatályos előírások szerint kiszámított tőkeköltséget és a felárat. A hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszerében alkalmazandó tőkeköltségszorzó értéke 19 százalék. Az így meghatározott tőkeköltséget és tőkeköltségszorzót a miniszter által kiadott, a hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszerére vonatkozó irányelvben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell alkalmazni. A miniszter ebben az irányelvben teszi közzé a felár alkalmazható tartományát és alkalmazásának módszertanát. A Hírközlési Döntőbizottság jogosult a szolgáltató által alkalmazott költségszámítási modell és az annak alapján működő szoftver kalkulációs módszereit a 4. § szerinti irányelvekben foglaltakkal összevetni. A szolgáltató kizárólag e módszertan szerint meghatározott, a megadott határon belüli felár értéket érvényesíthet a modell számítása során. A Hkt. 40. § (1) és 41. § (2) bekezdések szerinti referenciaajánlat-tervezet benyújtásakor a szolgáltató köteles az általa érvényesíteni kívánt mértéket megindokolni [1/2002. (I. 11.) MeHVM r. 3. § (2), 4. §, 6. § (1)-(3)].
Helyi hozzáférési hiányt a 1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet a 3/2003. (II. 17.) IHM rendelettel megállapított új szövegű, 2003. II. 15-étől hatályos 6. § (4) bekezdése szerint az alábbi összekapcsolási forgalmi szolgáltatások tekintetében lehet felszámítani:
a) közvetett hozzáférés forgalmi szolgáltatás,
b) közvetett hozzáférés és tranzitforgalmi szolgáltatás,
c) végződtetés forgalmi szolgáltatás,
d) végződtetés és tranzitforgalmi szolgáltatás.
A helyi hozzáférési hiány egy szolgáltatási egységre jutó mértéke az ugyanezen módosítással megállapított új szöveg szerint:
a) a Hkt. 110. §-ának 26. pontja szerinti helyi koncessziós társaság, illetve jogutódja által nyújtott, a rendelet szerint meghatározott összekapcsolási forgalmi szolgáltatások alapján percenként 2 forint;
b) a Hkt. 110. §-ának 52. pontja szerinti országos koncessziós társaság esetében az általa nyújtott, a rendelet szerint meghatározott összekapcsolási forgalmi szolgáltatások alapján percenként 1 forint.
Az ugyancsak új szövegű 6. § (7) bekezdés értelmében a hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszerének alkalmazása esetén a 3. §-ban foglalt kötelezettségek teljesítése során a kialakított költségszámítási modell értelmezéséhez szükséges adatnak minősül különösen az eszközök átértékelésének módszere és annak indokai, valamint a költségszámítási modellhez tartozó költségmennyiség függvények is. A 1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet 4. §-ban jelzett irányelv egyelőre még nem került kiadásra.
A távközlési szolgáltatóknak a 2002. január 1. és 2002. december 31. közötti időszakban lehetőségük volt arra, hogy a megjelölt szolgáltatásokra vonatkozó költségszámítási modell(ek) kialakítása során a teljesen felosztott költségek szerinti költségszámítási módszert alkalmazzák. A Miniszterelnöki Hivatalt Vezető Miniszter A teljesen felosztott költségek szerinti költségszámítási módszer alkalmazásáról szóló 1/2002. (I. 11.) MeHVM irányelve 14.1 pontja értelmében a távközlési szolgáltató köteles volt külön szolgáltatási ellenértéket meghatározni az összekapcsolási szolgáltatásokra arra az esetre nézve, ha az összekapcsolási szolgáltatást az igénybevevő (közreműködő szolgáltató) arra használja, hogy az előfizetőnek szolgáltatóválasztás során - a közreműködő szolgáltatótól Internet közvetett hozzáférés forgalmi szolgáltatást igénybe vevő távközlési szolgáltató útján - Internet szolgáltatás távközlő hálózaton történő igénybevételét biztosítsa (az Internet szolgáltatás távközlő hálózaton történő nyújtása során történő felhasználásra nyújtott összekapcsolási szolgáltatás).
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 23. § (1) b) pontja alapján összefonódásnak minősülő vállalati irányításszerzés esetében az engedélykérési kötelezettség küszöbértékeket a Tpvt. 24. § (1) bekezdése határozza meg. Amennyiben a részesedésszerzés e küszöbértéket túllépi, úgy a Versenytanácsnak az engedélyezési eljárásban az érintett termékpiac meghatározása során a Tpvt. 14. §-ának megfelelően kell eljárnia: az összefonódások vizsgálata során azok a piacok számítanak érintett piacoknak, amelyeken az összefonódásban résztvevő vállalkozások bármelyike piaci tevékenységet folytat. A Versenytanács az elmúlt években több olyan határozatot is hozott, mely az Internettel összefüggő, érintett piacok vonatkozásában iránymutatónak tekintendő.
A Versenytanács a Wallis European Management Services Limited és a PSINet Magyarország Informatikai és Számítástechnikai Kft. összefonódásának tárgyában hozott 143/2002/9. VJ határozata kialakította az üzleti Internet-szolgáltatások piaca, a közvetített Internet-szolgáltatások és az egyéb Internethez kapcsolódó szolgáltatások versenyjogi értelmezését.
A versenytanács e határozatban az üzleti Internet-szolgáltatások piacát úgy definiálja, mint amely az üzleti felhasználók (vállalkozások, államigazgatási szervezetek, oktatási intézmények stb.) részére nyújtott Internet-hozzáférési szolgáltatásokat jelenti. Az így meghatározott átfogó termékpiac tovább szegmentálható aszerint, hogy milyen technológia igénybevételével történik a hozzáférés nyújtása. A nagyobb üzleti felhasználók nagy többsége bérelt vonali szolgáltatást vesz igénybe, míg a kis és a középvállalkozások körében a dial-up kapcsolat a legelterjedtebb. Az előbbi üzleti fix, az utóbbi üzleti dial-up piaci szegmensként, külön-külön került elemzésre (12. pont).
A közvetített Internet-szolgáltatások köre, amely a más Internet-szolgáltatók (ISP-k) részére nyújtott nagykereskedelmi jellegű Internet-szolgáltatásokat takarja. A versenytanács vizsgálatának megállapításai szerint a közvetített Internet-szolgáltatások helyettesítő termékei az egyéb nagykereskedelmi infrastruktúra-alapú távközlési szolgáltatások is. Ezen szolgáltatások skálája a kábelhely-, vagy csőbérlettől, a sötétszál bárbeadáson, a távközlési berendezések, hálózatelemek, kapacitások bérbeadásán át egyéb speciális nagykereskedelmi jellegű távközlési szolgáltatásokig terjed. Ennek alapján a közvetített Internet-szolgáltatásokat is magába foglaló nagykereskedelmi infrastruktúra-alapú távközlési szolgáltatási piac egésze tekinthető érintett termékpiacnak (23. pont).
Az egyéb Internethez kapcsolódó szolgáltatások átfogó kategóriája többféle, egyenként külön piacot alkotó szolgáltatást foglal magába: domain név regisztráció és karbantartás, POS terminálok üzemeltetése, VoIP szolgáltatás, stb. A hardver- és szoftver értékesítés keretében Internetes eszközök eladása, bérbeadása, PC-, szerver-, LAN-eladás, illetve a szoftverek eladása történik (14. pont).
A Versenytanács a Pantel Távközlési és Kommunikációs Rt. és a Novacom Távközlési Kft. összefonódása tárgyában hozott 133/2002/30. VJ határozatában az üzleti adatkommunikációs szolgáltatásokat, az Internet szolgáltatások két alapvető típusának elkülönülését és a domain név regisztráció piaci tartalmát határozta meg.
A Határozat szerint az üzleti adatkommunikációs szolgáltatásokat olyan vállalkozások veszik igénybe, amelyek jelentős a vállalkozáson belüli kommunikációs igénnyel rendelkeznek. Ezek a szolgáltatások különböző technológiai megoldásokkal biztosíthatók (ADSL vonalak, bérelt vonalak, optikai kábelek, műholdas technológia, IP alapú virtuális hálózatok (12. pont). Az Internet szolgáltatásokon belül lényegesen eltérő árujellemzőkkel rendelkezik az üzleti, illetve a lakossági Internet szolgáltatás. Az üzleti felhasználók ugyanis jellemzően jobb minőségű, nagyobb sávszélességű, több emelt értékű szolgáltatással kiegészített és így drágább szolgáltatást igényelnek, mint a lakosság (16. pont). A domain név regisztráció keretében a vállalkozások (tipikusan az Internet szolgáltatók) nyilvántartásba vétellel kapcsolatos szolgáltatást, továbbá adatbázis és fenntartási szolgáltatást nyújtanak. A szolgáltatást nyújtó vállalkozások a nemzeti regisztrátorral, az Internet Szolgáltatók Tanácsával (ISZT) állnak kapcsolatban, és a szolgáltatási tevékenységre vonatkozó szabályokat is az ISZT mint önszabályozó testület hozza meg (19. pont).
Az Internet-szolgáltatás hírközlési jogi fogalmát a fentiek alapján úgy közelíthetük meg, mint szolgáltató részéről bejelentési kötelezettséghez és nyilvántartásba vételhez kötött, alapvetően a felhasználók részére nyújtott távközlési hozzáférési szolgáltatás, melyhez kiegészítő szolgáltatások kapcsolódhatnak. E kiegészítő szolgáltatások (pl. elektronikus levelezés) vonatkozásában a hírközlési jog nem tartalmaz különös szabályokat: az egyes, az Internettel és internetes szolgáltatásokkal összefüggő fogalmak legtöbbjére nézve még egységesnek mondható fogalmi rendszer sem alakult ki. A területre vonatkozó szabályozás csak deduktív módon ismerhető meg és tárható fel: az általános, a minden hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó szabályok (együttműködési kötelezettség, bejelentés, nyilvántartásba vétel, hatósági jogkörök stb.) a szolgáltatási csoportra vonatkozó különös szabályok (műszaki megfelelőség, hálózati szerződések, előfizetői szerződések, HDB-eljárások stb.) és a specifikus "Internet-szabályok" (díjmegosztás) összességéből áll össze. Az egységes, törvényi alapú fogalom-használat, valamint az Internet-szolgáltatások és kiegészítő szolgáltatások nagykereskedelmi és kiskereskedelmi jellegű határozott megkülönböztetése hiányában alapvető jogok és - jelentős szankciókkal sújtható - kötelezettségek miniszteri rendeleti szinten kerül sor, vagy azokra nézve a HDB értelmezése irányadó.
Nincs olyan, az értelmezést segítő hatósági tájékoztató, mely az Internet-szolgáltatásra vonatkozó hatályos szabályok alapján tudna - a jogszabályok alapján - iránymutatást nyújtani: a Hírközlési Főfelügyelet az Internet szolgáltatással és az Internet hálózat beszédcélú felhasználásával kapcsolatos tudnivalókról szóló, 2001. szeptember 17-én kelt - e körben egyetlen - tájékoztatója még a Hkt. hatályba lépése előtti törvényi, rendeleti szabályozás alapján került kialakításra. Mindez úgy a jogszabá-lyok hatósági alkalmazása, mint az érintett szolgáltatók jogkövetési szándékának érvényesítése szempontjából olyan fokú bizonytalanságot eredményez, mely már nyilvánvalóan ellentétes a jogállamiság alkotmányos elvével, adott esetben pedig a Hkt. 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott alapvető követelményekkel, így különösen a hatékony versenypiac kialakulásának elősegítésével és a versenysemlegesség csak indokolt mértékű korlátozásának törvényi szinten megfogalmazott igényével.
A Hkt. 53. § (6) bekezdése értelmében a távközlési szolgáltatók összekapcsolási kiadásokkal, illetőleg célzott díjcsomagok alapján nyújtott egyetemes szolgáltatásból származó árbevétellel csökkentett - távközlési szolgáltatásból származó, a finanszírozási szükséglet alapján jogszabályban meghatározott mértékét kötelesek az Alap javára befizetni. Az Internet-szolgáltató "főszabály szerinti" távközlési szolgáltatónak minősítése - azaz annak tételezése, hogy a 6. § (1) bekezdése alapján nyilvántartásba vétellel a más távközlési szolgáltatókkal való "összemosása" azt eredményezi, hogy az Internet hozzáférési szolgáltató az Egyetemes Távközlési Támogatási Alap működésére, felügyeletére és felhasználására vonatkozó részletes szabályokról szóló 10/2003. (I. 25.) Korm. rendelet 5. §-a szerinti és az Egyetemes Távközlési Támogatási Alapba fizetendő hozzájárulás és a teljesíthető támogatás mértékéről, illetőleg meghatározásának módjáról szóló 4/2002. (I. 26.) MeHVM rendelet 3. § (1) bekezdése szerinti kötelezett szolgáltatónak minősülhet.
Tekintettel arra, hogy az Alap a Hkt. 53. § (7) bekezdése és 10/2003. (I. 25.) Korm. rendelet 6. §-a alapján az Alap kezeléséhez, működtetéséhez szükséges költségek fedezetén túl - külön jogszabály és az egyetemes szolgáltatási szerződés szerint - az egyetemes távközlési szolgáltatást végző szolgáltatónak az egyetemes távközlési szolgáltatásból eredő többletterhei mérséklésének támogatására, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatást végző szolgáltató piacelhagyása, vagy az egyetemes szolgáltatásra kötött szerződés előre nem látható megszűnése miatt szükséges rendkívüli kiadásokra használható fel, az ilyen értelmezés azt eredményezné, hogy az alapvetően adatátviteli szolgáltatás igénybe vételének lehetőségét biztosító Internet-szolgáltatóknak olyan vállalkozás az egyetemes szolgáltatásból adódó veszteségeit kellene befizetéseikkel kompenzálni, mely vállalkozás piacán maguk nem jelennek meg: az egyetemes távközlési szolgáltatás körébe ugyanis a Hkt. 47. § (3) bekezdése alapján a - meghatározott követelményeknek megfelelő - távbeszélő szolgáltatáshoz való hozzáférés, amely, az ötszáz lakosonként, illetve ennél kisebb lélekszámú településenként egy darab nyilvános távbeszélő állomás működtetése, továbbá kettőezer-ötszáz lakosonként hallás-, illetőleg mozgáskorlátozottak által is használható kialakítással, kezelői szolgáltatások fenntartása, illetőleg előfizetői névjegyzék elérhetővé tétele és az ingyenes segélyhívás tartozik.
Mint a Hírközlési Döntőbizottság idézett, 1/2002 (III. 7.) elvi döntése alapján levezethető, a hozzáférési szerződés alapján a szolgáltatók alapvetően eltérő funkciójú hálózatok csatlakoztatásában állapodnak meg. Az Internet-szolgáltatások ezen sajátos jellege, funkcionalitása indokolja, hogy a törvény folyamatban lévő felülvizsgálata során határozottan elkülönítésre kerüljenek. ■
Visszaugrás
