Horvátországban a többpártrendszer bevezetése óta (1990) tizenkettedik alkalommal tartottak választásokat 2020. július 5-én. Az elmúlt harminc évben a kormányt a rendszerváltó Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska demokratska zajednica HDZ) egyedül vagy koalíciós kormányok élén alkotta, kivéve azt a két ciklust (2000-2003 és 2011-2015), amikor a legnagyobb rivális, a Szociáldemokrata Párt (SDP, a Horvát Kommunista Párt utódja) kormánykoalíciója vezette az országot.
Az 1990-ben bevezetett többségi rendszert 1992-ben felváltotta a kombinált vagy vegyes rendszer, meghatározták a 3%-os választási küszöböt a D-Hondt számítási módszer alkalmazásával. Egy évvel később módosították a választási küszöböt. 2000-ben az arányos rendszer lépett hatályba, amely az angolszász többségi rendszerhez képest talán jobban képviseli az adott társadalmon belüli politikai rétegződést.
A 2000-ig fennálló Megyék Háza nyolc évig tartó tevékenysége során nem alkotott maradandót, így a Sabor nevű országgyűlés ismét egykamarás parlament lett. Jellemzője, hogy a parlamenti képviselők számát nem az alkotmány jelöli meg, hanem a választási törvény, valamint, hogy a 2011 óta 151 fős képviselő-testület 140 tagját tíz választókörzetben választják meg a szavazópolgárok. További nyolc képviselőt a nemzeti kisebbségek választanak meg külön választókörzetben, végül a határon kívüli horvátok jogosultak három képviselő megválasztására. A nemzeti kisebbségek és külhoni horvátok képviseletével kapcsolatosan már három évtizede jogi és politikai vita zajlik, amely mindeddig nem hozott konkrét eredményt. A jobboldali ellenzék csökkentené a kisebbségi képviselők számát, és korlátozna a jogaikat csupán a kisebbségi kérdések tárgyalására, de nem tenné lehetővé, hogy ők mérleg legyenek a kormányalakításnál. Velük szemben a balliberálisok betiltanák a határon túliak képviseletét, sőt akár a választási jogukat is. Azonban a kormányzó nemzeti-konzervatív oldal a status quo híve, mert a mostani konstelláció alapján a kisebbségiekkel és a külhoniakkal együtt kezében tudja tartani a hatalmat. Ennek bizonyítéka a 2020. évi választás eredménye is.
In Croatia, the multi-party system was introduced in 1990. Since then, twelve elections have been held. The latest was held on July 5, 2020. For the past thirty years, the government has been formed by the National-Conservative Croatian Democratic Community (Hrvatska demokratska zajednica HDZ) alone, or at the head of coalition governments, except for the two cycles (2000-2003 and 2011-2015) when the Social Democratic Party (SDP) led the governing coalition in the country. The majority system, introduced in 1990, was replaced in 1992 by a combined or mixed system.
The 3% election threshold then set was replaced a year later by the 5% election threshold that has been applied ever since. Mandates are calculated according to the D'Hondt calculation method.
In 2000, the proportional system came into force, which is perhaps more representative of the political stratification within a given society than the Anglo-Saxon majority system.
After the elections held in 2000, the House of Counties was abolished, so the parliament called "Sabor" became a unicameral parliament again. It is characterized by the fact that the number of members of parliament is not determined by the constitution but by the electoral law.
Since 2011, 140 MP-s of the 151-member representative body have been elected by voters in ten constituencies. Another eight members are elected by national minorities in a separate constituency, and finally Croatians outside the border are entitled to elect three representatives. The representation of national minorities and Croatians abroad has been the subject of a legal and political debate for three decades. The right-wing opposition would reduce the number of minority representatives and limit their rights to discuss minority issues only, but it would not allow them to be a balancing force in the formation of a government. Left-wing parties and liberals want to ban cross-border representation, and even their right to vote.
However, the status quo is beneficial for the ruling party, the HDZ, because based on the current constellation, it can hold on to power together with the minorities and representatives of Croatians abroad.
The results of the 2020 election are also evidence for this fact.
Keywords: Sabor, Croatian elections, Croatian parliamentarism, HDZ, SDP, national minority representatives, cross-border representative
Más szláv népekhez hasonlóan a horvátoknál is ősidők óta létezett a népgyűlés, nemzetgyűlés, vagyis a Sabor (a szábor szó jelentése "összegyűlni"), főleg a törvényhozás, béke megkötése, közös politika kialakítása, olykor a herceg megválasztása céljából. Ülésein az uralkodó (herceg, később király), a bán, a zsupánok, az egyháziak és "a nép" együtt ülésezett. 1102-től 1918-ig Horvátország a Magyar Királyság ré-
- 111/112 -
sze lett, így a Sabor (congregatio) is a magyar alkotmány- és parlamentarizmus történetének része. A 13-14. századtól a Sabor rendi gyűlés volt: az egyik a középkori Szlavóniában, a másik pedig Horvátországban és Dalmáciában ülésezett. 1442 óta kezdték Szlavóniából küldeni követeiket a magyar országgyűlésre (nuncii regni Sclavonie vagy oratores regni Sclavonie), majd a mohácsi vész utáni időszakban az immár horvát-szlavón szábornak nevezett horvát rendi gyűlés nunciusai megjelentek a pozsonyi országgyűlésen, egy a felsőházban és kettő az alsóházban.[1]
Változást a kiegyezésről szóló törvénycikk (a magyar 1868:XXX. tc. és a horvát 1868:I. tc.) hozott.[2] A magyar alkotmánytörténetben addig Horvátország "társországként" tartománynak számított, a Sabor pedig tartománygyűlésnek. A kiegyezési törvény azonban a drávántúliakat már "társországnak" nevezte, a Sabort pedig országgyűlésnek. Ezt követően eltér a törvények addigi egységes idézése, így 1871-től a Sabor által hozott törvények idézése a szentesítés napjának, s a törvény tárgyának megjelölésével történt. A horvát országgyűlés szervezetét az 1870:II. tc., az 1881. július 15-i törvény, valamint az ezeket módosító 1888. szeptember 29-i törvény, illetve az 1870:II. tc. 14. §-ba foglalt felhatalmazások alapján a házszabályok alakították ki. A Sabor 1868 után is delegált képviselőket (már nem követeket) a magyar országgyűlésbe, akik a közös magyar-horvát kérdésekben voltak hivatottak dönteni.[3]
Újdonságként megjelent a horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter intézménye is, aki a kiegyezési törvénycikk 44. §-a szerint tartotta az összeköttetést az autonóm kormány és a király között. Ő a magyar minisztertanács kilenc miniszterének egyike volt, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel, feladata volt véleményezni a Sabor által elfogadott horvát törvényjavaslatokat, majd a minisztertanácson előadta az álláspontját. Észrevételezhette, ha valamelyik törvényjavaslat ellenkezett "az állami közösség érdekeivel" amely így nem kapta meg az előszankciót. A kifogásokat Zágrábnak figyelembe kellett venni a módosított törvényjavaslat benyújtásánál. Ha a miniszternek nem volt ilyen kifogása, akkor a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
