A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) Kőszeg Ferenc kezdeményezésére A törvény előtti egyenlőség érvényesülése a büntetőeljárásban cigány és nem cigány terheltek esetén címmel kezdett kutatást. A kutatás szociológiai módszerekkel próbál fényt deríteni arra, hogy a büntetőeljárásban és esetlegesen a büntetés kiszabása során más elvek érvényesülnek-e a roma és a nem roma terheltek esetében. A próbakutatás lényegében a módszertan tisztázását, finomítását szolgálta, illetve azokat a nehézségeket volt hivatott feltárni, amelyeket a bíróságokkal való kapcsolatfelvétel és az akták megfelelő kezelése rejtett.
Az itt található eredmények nem nagy mintán alapulnak, 146 aktából származnak. A próbakutatás során megállapíthattuk, hogy a büntetőeljárásnak vannak olyan szakaszai, amelyekben szociológiai és statisztikai módszerekkel kimutatható, szignifikáns különbség mutatkozik a roma és nem roma terheltek mutatói között.
A próbakutatás első lépése egy nagyobb arányú kutatásnak, amelyben nagyobb elemszámot figyelve lesz lehetőség az immár finomodott módszertan újabb megmérettetésére, az itt tapasztalt eltérések alátámasztására vagy megcáfolására.
Magyarország az alkotmányban és számos nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettséget arra, hogy biztosítja minden személy számára a törvény előtti egyenlőséget. Hazánkban a lakosság 5-7 százaléka cigány. A büntetés-végrehajtási intézetekben azonban Huszár László[1] kutatásai szerint jóval magasabb az arányuk. A pontos arányszámot senki sem tudja, hiszen a hivatalos statisztikák az etnikai eredetet nem tartják, nem tarthatják nyilván. A tényt azonban mindenki észlelheti, aki járt már valaha büntetés-végrehajtási intézetben. Huszár megállapítása szerint a cigány elítéltek számára vonatkozó becslés sokkal erősebben torzít felfelé, ha magáról a csoportról van szó, mintha az csak az egyénre vonatkozik. A jelenség magyarázataként két szélsőséges álláspontot szoktak megfogalmazni. Az egyik így hangzik: a cigányok - etnikai, szocio-kulturális vagy gazdasági okokból - sokkal inkább hajlanak a bűnözésre, mint a nem cigányok. Az elítéltek aránya még alatta is marad az elkövetőkének. A másik állítás ezzel szemben azt hangoztatja, hogy a bűnüldözés valamennyi szereplője - a rendőr, az ügyész, a bíró, de még a feljelentő és a tanú is - nyílt vagy látens rasszista. Ha ismeretlen a tettes, a bűncselekmény elkövetésével elsőként a cigányokat gyanúsítják, a cigány gyanúsítottat kevesebb bizonyíték alapján súlyosabb büntetésre ítélik, mint a nem cigányt. Amiért a nem cigány elkövető pénzbüntetést kap, azért a cigányra éveket mérnek.
Mindkét állítás prekoncepción alapszik, ezért a valósághoz az sem visz közelebb, ha akár az egyiket, akár a másikat az életből vett példákkal támasztják alá. A valóság megismerésében csak úgy juthatunk előre, ha a két hipotézist - a büntetőeljárásban van/nincs szerepe az etnikai diszkriminációnak - valamilyen személytelenített, objektív módszerrel próbáljuk igazolni vagy megcáfolni.
Hazánkban a cigányok és a bűnözés viszonyáról korábban végzett kutatások, az ezzel kapcsolatos tudományos közbeszéd a kérdés történeti leírására, illetve a bűnözésnek a cigányok társadalmi helyzetével, a szegénységgel való összefüggéseinek a megvilágítására törekedett (Tauber,[2] Gönczöl,[3]). Ezek a kutatások nem érintették azt a kérdést, hogy más szociológiai jellemzőktől függetlenül, kizárólag a cigánysághoz való tartozás milyen összefüggéseket mutat a büntetőeljárásba való bekerüléssel és az annak során való bánásmóddal, hatósági megítéléssel. A Magyar Helsinki Bizottság arra keresett választ, hogy a magyar körülmények között ezen összefüggések feltérképezhetők-e, lehet-e módszertanilag megalapozott kijelentéseket tenni a cigányok törvény előtti egyenlőséghez való jogának gyakorlati érvényesüléséről. Célunk egy próbakutatás lefolytatása során a magyar viszonyokra kidolgozott módszer tesztelése volt.
A próbakutatásról való gondolkodást 1997-ben James A. Goldston, a Nyílt Társadalom Intézet igazgatóhelyettese indította el, s a kezdeti szakaszban gyakorló ügyvédek, bírók, szociológusok is részt vettek,
- 125/126 -
megosztva egymással azt a tapasztalatukat, hogy a büntető igazságszolgáltatás működése során a cigányokat hátrányos megkülönböztetés éri mind elkövetőként, mind pedig sértettként. A későbbi megbeszélések során a régió több országának gyakorló jogászai állították, hogy hazájukban is diszkriminatív a büntető igazságszolgáltatás. Ezzel ellentétes példákat is hoztak gyakorlati szakemberek, ám a többségi konszenzus a diszkrimináció létezésének feltételezése mellett alakult ki.
Amerikai példa alapján Goldston eredeti javaslata arra vonatkozott, hogy bírósági akták felhasználásával kerüljön sor statisztikai adatok gyűjtésére, azt bizonyítandó, hogy az eljáró hatóságot, illetve bíróságot intézkedése, ítélkezése során - az előzetes letartóztatás elrendelésekor, vádemelésnél, a büntetés kiszabásánál - befolyásolta az elkövető, illetve a sértett etnikai hovatartozása. Megítélése szerint a magyar viszonyok megegyeznek más országok adottságaival annyiban, hogy a jogszabályok általában faji szempontból semleges kifejezéseket használnak, vagy egyáltalán nem is utalnak ilyen szempontokra. Mindazonáltal a jogszabályok alkalmazásának, értelmezésének, illetve végrehajtásának vizsgálata elvezethet a diszkrimináció megállapításához.
A vizsgálat tervezése során több gyakorló jogász fenntartásokat fogalmazott meg a próbakutatással kapcsolatban. Legtöbben az adatvédelmi problémákra utaltak. Mások számára annak meghatározása okozta a nehézséget, hogy ki tekinthető romának. Voltak olyanok, akik szerint a büntetőeljárás statisztikái gyakran hiányosak, nem hozzáférhetők. Többen jelezték, hogy a bírósági aktákból többnyire nem állapítható meg, hogy a terhelt cigány-e vagy sem. Végül némelyek azért féltek a vizsgálattól, mert annak eredménye szerintük a cigányok és a bűnözés kapcsolatának kimutatása, így az előítéletek megerősítése is lehet. Ez utóbbi félelmet több okból nem oszthattuk. A próbakutatás olyan mutatók létrehozására irányult, amelyek a bánásmódbeli különbséget tudják megvilágítani, ezért alapvetően az etnikai csoporthoz tartozáshoz kötődnek. A mintavétel módszere miatt eredményeink nem vonatkoznak sem a cigány, sem a nem cigány bűnözés nagyságára, illetve az összbűnözésben elfoglalt arányára. A cigányok és a bűnözés kapcsolatához alapul vehető szociológiai-kriminológiai jellemzők közötti összefüggéseket - például iskolai végzettség, gyermekek száma, átlagjövedelem, munkahely - már korábban generáltak más kutatások, igaz, eltérő aspektusokból (Kemény István, Havas Gábor, Kertesi Gábor, Kézdi Gábor, Huszár László, Póczik Szilveszter[4]), ám tapasztalataink szerint ezek egyike sem vezetett az előítéletek megerősödéséhez. Éppen ellenkezőleg, a szabadságvesztés-büntetésüket töltő cigányokat vizsgáló Póczik és Huszár kutatási eredményeinek megvitatása során sem kerültek felszínre szokatlan mélységű előítéletek.
Az MHB - figyelembe véve a korábbi viták tanulságait - olyan vizsgálati módszer kidolgozását kísérelte meg, amely jelentősen csökkenti az adatvédelmi nehézségeket és nagyrészt áthidalja az etnikai hovatartozás bizonytalanságából eredő problémákat. A módszer kidolgozásánál nem az e téren kialakított amerikai módszerekre voltunk figyelemmel, hanem a Roger Hood oxfordi kriminológus által a brit kormány működtette Commission for Racial Equality (Bizottság a faji egyenlőségért) megrendelésére készített, 1992-ben megjelent Race and Sentencing (Faj és ítélkezés) című kutatási jelentésben megtett alapvetésekre. Az adatlapokat joghallgatók, végzett jogászok és egy szociális munkás segítségével vettük fel. A kutatási terv mellé adatkezelési szabályzatot készítettünk (az adatgazda dr. Loss Sándor) és azt az adatvédelmi biztos hivatalával véleményeztettük. Beszereztük az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, egyben a Legfelsőbb Bíróság elnökének elvi hozzájárulását, majd a bírósági elnököknek a bírósági ügyviteli szabályzat szerint elengedhetetlen hozzájárulását az aktákba való betekintéshez. Az adatlapok kitöltését 2000 őszén ejtettük meg.
A kutatás során elvetettük a vizsgált személyek önmeghatározására alapuló kiválasztás elvét, hiszen az adatvédelmi jogszabályok értelmében az eljáró hatóságok erre vonatkozó kérdéseket nem tehetnek fel, ezt az adatot az eljárás során nem is kezelhetik. Kutatásunk tárgya nem az volt, hogy a magukat cigányként meghatározó személyekkel szembeni, a büntetőeljárásban megnyilvánuló bánásmódot, illetve megítélést térképezzük fel. Arra kívántunk választ kapni, hogy adatlapunk megfelelő-e annak rögzítésére, hogy a bármely hivatalos személy (ideértve az ügyvédet is, hiszen az ügyben nyújtott teljesítménye releváns a törvény előtti egyenlőség érvényesülése szempontjából) által cigánynak tekintett személyek eltérő bánásmódban részesülnek-e az iratanyagban található információk alapján az eljárás bármely szakaszában a nem cigány csoporthoz képest. Bár felismertük, hogy az eljárásban részt vevő hivatalos személyek eltérő véleményen lehetnek egyes terheltek etnikai hovatartozásának megítélésében, megelégedtünk azzal, hogy e személyek közül akár csak egy cigánynak tartsa a vizsgált személyt. Azt tekintettük tehát cigánynak, akit az ügyében eljáró ügyvéd (illetve azon húsz akta esetében, melynek kiválasztására egy bíróságot kértünk meg, az ügyben eljárt bíró) cigányként határozott meg. Bár kidolgoztunk egy szempontrendszert az etnikai hovatartozás meghatározására, tapasztalataink szerint az esetek túlnyomó többségében erre teljes
- 126/127 -
bizonyossággal emlékeztek vissza az ügyvédek. Az esetek kisebb részében pedig az ügyfél neve, édesanyja neve, lakcíme és az elkövetett bűncselekmény típusa alapján erősítették meg, illetve idézték fel, hogy cigány vagy nem cigány személyről van-e szó. Ez a módszer egyébként egybeesett a Hood által alkalmazottal. Bár az Egyesült Királyságban a büntető hatóságok jogszerűn kezelhetik a terheltek etnikai hovatartozására vonatkozó adatokat (s ott, csakúgy, mint Magyarországon 1990 előtt, nem az önmeghatározás érvényesül), az hiányzik az aktákból, ha a pártfogók elmulasztják a bírósághoz eljuttatni a környezettanulmányt (Social Inquiry Report). Az ilyen akták esetében Hood a pártfogóktól szerezte be az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatot.
A kutatás során tehát nem kezeltük az etnikai hovatartozás megnevezésű adatot, álláspontunk szerint sokak adatvédelemmel kapcsolatos aggályait védve ki így. Az általunk kezelt adat az ügyvéd meghatározása a vizsgált személy etnikai hovatartozásáról. Az ehhez megadott szempontrendszerünk a következő volt: rasszjegy; név; öltözködés, viselkedés, nyelvhasználat; lakóhely (község, város, cigánysor, cigánytelep); saját elmondás; az ügyben eljáró, illetve az ügybe bevont személy iratanyagában fellelhető, illetve az ügyvéd közlése alapján rekonstruálható megítélés; egyéb.
Szélsőséges körülmények elgondolása esetén felvethető, hogy olyan személy került bele cigányként próbakutatásunk mintájába, akit csak és kizárólag az ügyvéd érzékelt e kisebbséghez tartozónak. Mivel a többségi társadalométól általában eltérő bőrszínű, felismerhető kisebbségről van szó, ennek rendkívül kis lehetőségét látjuk. Az ilyen hibák kiküszöbölésére álláspontunk szerint azok a kutatások sem voltak alkalmasak, amelyek a rendőrség (Csepeli György, Örkény Antal, Székelyi Mária[5]), illetve az önkormányzati dolgozók részéről (Sík Endre) a cigányokkal szemben fennálló előítéletességet mérték.
A nem cigány mintánknál ügyeltünk arra, hogy külföldi állampolgárt ne vegyünk fel ebbe a csoportba, így a külföldiekkel szembeni esetlegesen eltérő bánásmód nem torzíthatta vizsgálatunkat. Elképzelhető, hogy egyéb (nemzeti, vallási, eltérő szexuális orientációjú) kisebbségekhez tartozó személyek jelen vannak a mintában, azonban az e kisebbségekhez való tartozást nem tekintettük torzító hatásúnak kutatásunk szempontjából. A mintavétel ilyen módja nem zárja ki nem cigány bekerülését a cigány mintába, de ezt statisztikailag kiegyenlíti, hogy a fordítottja is ugyanilyen valószínűséggel előfordulhat.
Sík Endrének[6] a TÁRKI számára végzett kutatása szerint az önkormányzati dolgozók között általános a cigányokkal szembeni előítéletek megléte (1997-ben a válaszadók 61%-a nem engedett volna be romát a településére). A Csepeli-Örkény-Székelyi kutatás a magyar rendőrségen belül állapította meg a rasszizmus meglétét, főképp azon vidéki rendőrök között, akik cigányok által sűrűbben lakott vidékeken teljesítenek szolgálatot. Az MHB fogdamegfigyelő programjának elemzése szerint a cigányok nagyobb arányban panaszkodnak bántalmazásra, illetve a nyomozati szakaszban "kivert vallomásra", mint a nem cigányok. Bár az ügyészek és a bírák cigányokkal kapcsolatos érzelmeiről nem állnak rendelkezésünkre kutatásokkal alátámasztott adatok, azt sem áll módunkban feltételezni, hogy az előítéletes gondolkodás e körben nincs jelen. A mélyinterjúk során a megkérdezett rendőrtisztek, ügyészek és bírák a cigányokkal kapcsolatos olyan általánosító szemléletről számoltak be a kutatásvezetőnek, amely arra utal, hogy a többségi társadalom előítéletes gondolkodásához hasonló módon vélekednek a cigányok életmódjáról és attitűdjeiről.
Koncepciónk szerint a fenti vizsgálatok által feltárt előítéletek a gyakorlatban is megjelennek, s ennek nyomán a büntetőeljárásban a rendőrök, ügyészek vagy bírák eltérő módon járnak el a cigány, mint a nem cigány terheltekkel szemben. A vizsgálat célja az eltérő bánásmód megnyilvánulási formáinak, gyakoriságának kimutatására alkalmas tényezők azonosítása volt. A törvény előtti egyenlőség elve sérelmének tekintettük azokat az aktusokat, amelyek során valakivel szemben cigány voltára utaló sajátosságai miatt az ügyében eljáró hivatalos személy a jogszabályok szerint megkívánt, lehetséges, átlagos, a dokumentumokon alapuló helyzetértékelés alapján elvárhatónál súlyosabb jogkövetkezményt alkalmaz, illetve ilyen személlyel szemben az illető számára hátrányt okozó különbséget tesz. A próbakutatás célja az volt, hogy kidolgozzuk, megtaláljuk és kipróbáljuk azokat a mutatókat és eszközöket, amelyek segítségével a bíróságon fellelhető iratanyag, akta elemzésével az esetleges egyenlőtlen bánásmód kimutatható. A próbakutatás nyomán később elvégzendő vizsgálat annak megállapítására irányulna, hogy az egyenlőtlen bánásmód, megkülönböztetés létezik-e, s ha igen, milyen gyakorisággal fordul elő, a folyamat mely pontjain, milyen formában tapasztalható, van-e ügytípus szerinti eltérés, milyen hátrányokhoz vezet.
A próbakutatást dokumentumelemzés segítségével végeztük el. Ez a megoldás nem tette lehetővé, hogy az esetleges egyenlőtlen bánásmód, megkülönböztetés teljes körét vizsgáljuk. Nem voltak vizsgálhatók az olyan esetek, amikor ugyanazon bűncselekmények ügyében egyes személyek ellen indul, mások ellen nem indul büntetőeljárás (például bolti lopás). A megfigyelés lehetőségének hiányában nem vizsgálhattuk például a gyanúsítottal szembeni visel-
- 127/128 -
kedésben, beszédmódban, az emberi méltóság tiszteletben tartásában vélelmezhető teljes megkülönböztetést. Nem elemeztük az eljárás során zajló nyelvi transzformáció kérdését sem. (Az egyén által elmondott, a hatósági személyek által nyelvileg "lényegre tömörített", jegyzőkönyvbe írt vagy diktált változat közötti különbséget.) Ezek a jelenségek minden "hivatali érintkezés" során előfordulhatnak, nem tartoznak tehát kizárólagosan a törvény előtti egyenlőség kérdésköréhez. A vizsgálatba való bevonásuk a tárgy szempontjából nem feltétlenül indokolt.
Van azonban egy terület, amelyet nem hagyhattunk figyelmen kívül: az eljárás során a gyanúsítottat ért fizikai bántalmazással, erőszakkal kivételt kellett tennünk. A vizsgálat módszerének megfelelően ezzel összefüggésben csak a panaszok számát és tartalmát tudtuk rögzíteni, a felderítési és ítéleti statisztika tükrében többre nem vállalkozhattunk.
Ugyancsak kimaradt az igazoltatások, közúti ellenőrzések és az eljárás indítása nélküli előállítások, illetve őrizetbe vételek számában, illetve módjában tapasztalható megkülönböztetés (az amerikai példák e téren ígéretesnek mutatkoznak, az általunk választott módszer azonban nem tette lehetővé ennek vizsgálatát). A "hogyan válik valaki gyanúsítottá" kérdése szintén nehezen lett volna vizsgálható; e téren rendőrökkel készített interjúk alapján az informátorok, családtagok körében végzett adatgyűjtésben és az ennek alapján kialakuló alapos gyanúhoz kapcsolódó technikákban tapasztalható eltérés. Ezek tehát fontos szempontok, de hatékony, racionális vizsgálatuk reménytelenül nehéz. A dokumentumelemzés (iratanyag) segítségével végzett kutatás tisztán a büntetőjog érvényesítése, alkalmazása terén vélelmezett egyenlőtlen bánásmódra, hátrányos megkülönböztetésre koncentrálódik, olyan ügyekben, amelyekben már jogerős elsőfokú ítélet született. Kiemelten próbáltuk kezelni a büntetett előéletnek és a visszaesésnek a büntetés kiszabására, az előzetes letartóztatás elrendelésre, illetve egyéb, eljárásbeli pontokra gyakorolt hatását.
Példáinkat az alábbi bűncselekménytípusokból választottuk: lopás vétsége, lopás bűntette, rablás. A cigány elítéltek Huszár és Póczik kutatásai szerint is felülreprezentáltak a vagyon elleni bűncselekmények, kiemelten pedig a fenti cselekmények elkövetői között. Választásunk azért esett e típusokra, hogy biztosíthassuk a megfelelő elemszámot a mintában. Feltételeztük, hogy olyan ügyekben, amelyekben a hivatalos személyek általában "hozzászoktak" a cigány elkövetők jelenlétéhez, kevesebb példát találunk, mely a kivételes bánásmódot dokumentálja. Hogy csökkentsük a jogszabályi változásokból eredő esetleges különbségeket az egyes eljárások között, törekedtünk arra, hogy olyan ügyeket válasszunk, melyekben 1997. január 1-jét követően indult meg a büntetőeljárás és amelyekben már legalább elsőfokú ítélet született.
200 aktát terveztünk feldolgozni, ám a gyakorlati nehézségek miatt csak 146-ot sikerült. Budapesti bíróságokon 70, egy megyeszékhelyi városi bíróságon 76 esetet vizsgáltunk. A vizsgált budapesti ügyek közül 35-nek, a vidékiek körében 34-nek az elkövetője volt cigány, míg a nem cigányokat érintő esetek száma a fővárosban 35, vidéken 42 volt. Budapesten 14 ügyvédtől, illetve ügyvédi irodától kaptunk elsőfokú bírósági ügyszámokat és meghatározást a vizsgált személy etnikai hovatartozásáról, míg vidéken 10 ügyvéd vett részt munkánkban. A budapesti ügyvédeket a büntető kirendelést vállaló ügyvédek jegyzéke alapján kerestük meg. A nyilvántartásból megállapítható volt, hogy abban valamennyi olyan ügyvéd, illetve ügyvédi iroda szerepel, aki, illetve amely általában, tehát megbízással is vállal büntető képviseletet. Bevalljuk, hogy bár kis számban, de akadtak olyan ügyvédek, akik mindent elkövettek azért, hogy ne kelljen a próbakutatásban együttműködniük. A kutatási helyszínek kiválasztását az befolyásolta, hogy mindkét város (Kertesi és Kézdi) közepesen roma-sűrű terület. A rendőri előítéletekről és a cigányoknak a két helyszínen való jelenlétéről tudottak birtokában azt feltételezhettük, hogy átlagosan előítéletes magatartásformákkal találkozunk.
A fentiekből látszik, hogy nem állt módunkban egy reprezentatív mintát létrehozni, de ez az adatvédelmi jogszabályok ismeretében nem is lehetett célunk.
Fontosnak tartjuk előzetesen leszögezni, hogy az itt ismertetett kezdeti eredmények a kicsi elemszám és a reprezentativitás hiánya miatt szakmai szempontból csak erős korlátok között védhetők! Állításaink csak egy országos reprezentatív vizsgálat lefolytatása esetén igazolhatók vagy cáfolhatók.
Nagyon fontosnak találtuk, hogy az elemzéskor a mintában szereplő adatokat ne csak a cigány/nem cigány viszonylatban vessük össze, hanem figyelembe vegyük azt is, hogy az ügyet a vidéki megyeszékhelyen vagy a fővárosban tárgyalták-e. A legtöbb eltérőséget mutató tendencia csak így követhető nyomon. A legnagyobb feladatnak a bírósági ítéletben foglalt szankciók összevetése mutatkozott. A rendelkezésünkre álló puszta számadatok feldolgozásához fel kellett vennünk a kapcsolatot rendőrségi, ügyészségi és bírósági statisztikusokkal. Ők tudták megvilágí-
- 128/129 -
tani azt, hogy az általunk kapott eredmények valójában mit is jelentenek az évek és területek vonatkozásában. Nem elég tudnunk, hogy átlagosan meddig tart egy lopás vétségének elbírálása a vidéki megyeszékhelyen vagy Budapesten, ha nem tudjuk, mi az országos átlag.
Tény, hogy bőséges adathalmazzal rendelkezünk, de bele kell törődnünk abba, hogy ez egy próbakutatás, és sok kérdés megválaszolásához túl kicsi a minta. Számolnunk kellett azzal, hogy bizonyos helyeken adathiány van. Adathiányt eredményezett, ha az aktában eleve nem volt megtalálható a szükséges információ, ha a bírósági tárgyalásról csak rövidített jegyzőkönyvet állítottak ki, illetve hogy az ügyészségi iratok bizonyos esetekben nem kerültek be a bírósági aktába. Egy nagyobb mintában, nagyobb elemszámmal nem fognak jelentkezni ilyen jellegű nehézségek, hiszen a próbakutatás elérte azt a célt, hogy a szignifikáns adatokat feltárta.
A bűncselekménytípusok megoszlása cigány és nem cigány elkövetők esetén. A mintába kerülő bűncselekmények (lopás vétsége, lopás bűntette és rablás bűntette) közötti arányok a két városban megegyeztek, tehát az ilyen bontásban mutatkozó különbségeket (főváros/vidék, cigány/nem cigány) el kell fogadnunk. A Huszár által végzett BV-kutatás adataival összecsengenek a mi arányszámaink, bár a próbakutatás mintájában a rablások esetén a cigányok némileg felülreprezentáltak.
*
Milyen arányban található az iratanyagban az eljárás alá vont személyek cigány mivoltára utaló jelző? A teljes iratanyag áttekintése alapján 41 aktákban találtunk utalást arra, hogy cigány terhelttel állunk szemben, ami az összes vizsgált cigány elkövető 62,1%-át jelenti. Az összes feldolgozott aktánál Budapesten ez az arány 24,3%, vidéken magasabb, 31,6%.
Ez az érték azért jelentős, mert az előzetes ügy- és iratismeret az eljárás sarokpontja lehet. Ha az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatról az eljáró szervek már az iratokból tudomást szereznek, az anélkül befolyásolhatja őket döntéshozatalukban, hogy személyesen találkoznának a terhelttel vagy meggyőződnének arról, ki az, aki felől ítélkezniük kell. Az eltérő bánásmódot jelző mutatók esetében a cigányságra utaló jelzőt tartalmazó ügyiratok vizsgálata olyan szignifikáns különbségekhez vezetett a nem cigány mutatókkal való összehasonlításban, aminek következtében állíthatjuk, hogy az esetleges diszkriminációt statisztikai eszközökkel akkor is tetten érhetjük, ha a cigányságra utaló jelzőt nem tartalmazó cigány aktákat nem cigány aktaként kezeljük.
A további kutatás szempontjából jelentős ez az adat, hiszen felveti annak lehetőségét, hogy kizárólag az aktákban található információk alapján határozzuk meg a vizsgált személy etnikai hovatartozását. A próbakutatás adatai alapján azt várhatjuk, hogy a később vizsgálandó akták harmada tartalmaz majd cigányságra utaló jelzőt. Az utalások a következő formákban fordultak elő a leggyakrabban: cigány, roma, cigány férfiak, cigány nők, cigány család, hosszú hajú cigányasszony, fiatal cigány férfi, roma származású, barna bőrű, kreol bőrű, sötét bőrű, feltűnően sötét bőrű, cigány kinézetű, cigány nemzetiségű, cigány suhancok.
Az elkövetők milyen arányban büntetett vagy büntetlen előéletűek? A mintában szereplő személyek 60,3%-a volt büntetett, 30,7%-a büntetlen előéletű. A nem cigány büntetlen előéletűek száma mintánkban magasabb volt a cigány mintához képest, de a különbség statisztikailag nem jelentős. Az előzetes letartóztatásba kerülőknél az etnikai hovatartozás szerinti arány pont ellenkezőleg alakul. A cigányok közül 38-nak, a nem cigányok közül 48-nak volt priusza. Ez arra utal, hogy a bűnöző előélet a nem cigányoknál kisebb, míg a cigányoknál nagyobb súllyal esett latba az előzetes letartóztatás elrendelésénél.
Az elkövetők egyedül követték-e el a bűncselekményt vagy társtettesekkel együttműködve? Hipotézisünk az volt, hogy a cigány elkövetők között nagyobb arányban találunk olyanokat, akik nem egyedül, hanem legalább egy másik társukkal követnek el bűncselekményt. A statisztikai adatok szerint a cigányok 74%-ának, a nem cigányok 46%-ának volt társa a bűncselekmény elkövetésekor. Különbség mutatkozott abban, hogy hány társtettes szerepelt a bűncselekményben. A cigányoknál átlagosan 1,6, a nem cigányoknál 1 társtettessel találkoztunk a vizsgált iratokban.
Nyomozati szakasz: mi alapján indul meg az eljárás? Az eljárás háromféle módon indulhat meg: bejelentésre, hivatalos észlelésre vagy feljelentésre. Hi-
A bűncselekmény-típusok megoszlása cigány és nem cigány elkövetők esetén
| Típus | Összes elem | Budapest | Vidék | Cigány | Nem cigány |
| Lopás vétsége | 31,7% | 34,8% | 28,9% | 27,3% | 36,4% |
| Lopás bűntette | 33,1% | 26,1% | 39,5% | 30,3% | 36,4% |
| Rablás bűntette | 26,9% | 27,5% | 26,3% | 36,4% | 16,9% |
- 129/130 -
potézisünk az volt, hogy cigány elkövetők esetén gyakoribb lesz a feljelentésre (ismeretlen személy ellen, de személyleírással) induló büntetőeljárások száma. A teljes mintát vizsgálva az esetek 31,7%-a indul bejelentésre, 6,9%-a hivatalos észlelésre és 61,4%-a feljelentésre. A rendelkezésre álló adatok alapján azt az eredményt kaptuk, hogy a cigány elkövetők ellen indított eljárások 65,2%-a kezdődik feljelentéssel, míg nem cigány elkövetők esetében ez az arány 58,4%-os. Budapesten és vidéken az eltérés a feljelentések számát tekintve egy híján azonos, tehát e szempontból nincs különbség a települések között. Az adatok azt mutatják, hogy a bejelentésre induló eljárások között nagyobb arányban vannak a nem cigány elkövetők, 35%-os ez az arány, a cigányok esetében pedig 29%. A bejelentéseknél nagyobb az esélye annak, hogy konkrét személy került a rendőrség látókörébe, nem is keresnek más elkövetőket. Ha nem konkrét személyről van szó (ez cigány elkövetőknél valószínűbb), a rendőrségnek az elkövetőt még fel kell kutatnia, meg kell szaporítania az adott körzetben az igazoltatások, elszámoltatások és az esetleges előállítások számát.
A továbbiakban úgy gondolkodtunk, hogy döntő az, kitől érkeznek a feljelentések, illetve a feljelentést követő időszakban a rendőrség milyen lépéseket tesz az elkövető felkutatására, azaz hogyan jut a tettes nyomára cigány és nem cigány elkövetők esetében.
Hogyan jutott a rendőrség az elkövető nyomára? Nem mutattak számottevő eltérést cigányok és nem cigányok esetében a tanúk azonosítása, illetve a tettestárs terhelő vallomása alapján felkutatott elkövetők. A tettenéréses bűncselekmények a nem cigány elkövetők esetében a mintában egyharmaddal gyakoribbak, tehát a bűncselekmény elkövetése és az eljárás megindulása között átlagosan több idő telik el cigányok esetében.
A sértettek azonosítása alapján kétszer annyi cigány "bukik le", mint nem cigány. Elképzelhető, hogy a többségi társadalomhoz tartozók a külsődleges kisebbségi jegyeket jobban megjegyzik és a felismerésre bemutatás alkalmával leginkább e jegy alapján azonosítják az elkövetőt. Az ügyészekkel készített mélyinterjúk során az ügyészek panaszkodtak egy sajátos csapdahelyzetre. "A felismerésre bemutatások valóban félelmetesek, a munkám során én is itt találkozom a leggyakrabban azzal, hogy a rendőrök eredménykényszer alatt dolgoznak, és ezzel bennünket, ügyészeket is a mély vízbe rántanak. Ezzel együtt is az a tapasztalatom, hogy a bíróság elfogadja ezeknek a nyomozati cselekményeknek az eredményeit..." A nem cigány elkövetők közel fele tettenérés során került a hatóságok látókörébe, míg utcai igazoltatás során feleannyi nem cigány, mint cigány elkövető nyomára tudott rábukkanni a rendőrség. Úgy tűnik, hogy a nyomozó hatóság a cigány elkövetőket tettenérés híján is nagyobb számban tudja kézre keríteni.
A tanúkihallgatás során tett beismerő vallomás alapján cigányok egyetlen esetben sem kerültek a rendőrség látókörébe. Ennek oka lehet különösen az - és ezt a szerepváltozások sorrendje is alátámasztja -, hogy cigányokat igen kevés esetben hallgatnak ki tanúként. Első kihallgatásuk alkalmával leggyakrabban már gyanúsítottként állnak a nyomozók előtt. Információkat kellett volna gyűjtenünk arról, hogy pusztán a sértetti felismerés szolgálta-e a vád, illetve az ítélet alapját, vagy a rendőrség más módszerekkel is meggyőződött az elkövető kiléte felől.
A tanúként kihallgatáskor a terheltnek igazmondási kötelezettsége van, viszont gyanúsítottként való kihallgatáskor ez az igazmondási kötelezettség megszűnik, a kihallgatott gyanúsított a vallomástételt egészében és külön-külön kérdésekre is megtagadhatja. Abban az esetben, ha nem tesz vallomást, beismerő vallomást, még hosszú ideig elhúzódhat az eljárás, és ilyenkor a rendőrségnek és az ügyészségnek alkalma nyílik a puha-rejtett diszkrimináció alkalmazására. Sok esetben hallunk arról, hogy az előzetes letartóztatásban lévőkre pszichikai nyomást gyakorolnak azzal, ahogyan - bár a törvény szabta keretek között - szabályozzák a látogatók fogadását vagy a csomagok, levelek érkezését vagy indítását.
Hogyan jutott a rendőrség az elkövető nyomára?
| Rendőrségi csel. | Összes elem | Budapest | Vidék | Cigány | Nem cigány |
| Tettenérés | 37,9% | 37,7% | 38,2% | 28,8% | 44,2% |
| Sértettek azonosítása | 21,4% | 24,6% | 18,4% | 28,8% | 15,6% |
| Tanúk azonosítása | 12,4% | 10,1% | 14,5% | 12,1% | 13% |
| Tettestárs terhelő vallomása | 5,5% | 1,4% | 9,2% | 6,1% | 5,2% |
| Tanúkénti kihallgatás | 1,4% | 1,4% | 1,3% | - | 2,6% |
| Elszámoltatás | 5% | 0% | 6,6% | 4,5% | 2,6% |
| Utcai igazoltatás | 12% | 13% | 5,3% | 12,1% | 6,5% |
| Közúti ellenőrzés | 3% | 2,9% | 1,3% | 0% | 3,9% |
| Egyéb | 10% | 8,7% | 5,3% | 7,6% | 6,5% |
- 130/131 -
Majdnem kétszer olyan gyakran igazoltatnak és számoltatnak el cigányokat, mint nem cigányokat. Ez mintha azt mutatná, hogy a rendőröknek nagyobb kedve van cigányokkal szemben lefolytatni olyan intézkedéseket, melyek közül az előbbi nem kíván semmiféle indoklást, az utóbbi pedig a jogszabályok szerint nem is létezik.
*
Az ügyvédi aktivitás vizsgálata a gyanúsított első kihallgatásán. Azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált 146-ból 68 esetben volt kötelező ügyvéd kirendelése. Abból a 87 ügyből, melynek elkövetője büntetett előéletű volt, 32 alkalommal írtak elő kötelező védelmet. Ez az összes eset 36,8%-a. A védő az összesen vizsgált 146 esetből 4 alkalommal jelent meg. Ez nagyon alacsony fokú aktivitást mutat. A 146 esetből 99 alkalommal nem értesítették a védőt, legalábbis a dokumentációból ez nem volt utólag rekonstruálható.
Érkezett-e panasz a rendőrséghez vagy az ügyészséghez az őrizet elrendelése és/vagy foganatosítása miatt? A teljes mintában a cigány őrizetesek 17,9%-a, a nem cigányok 12,7%-a tett panaszt. Az őrizetes cigányok több mint fele nem tett panaszt. Nagy különbség mutatkozik a budapestiek és a vidékiek panasztevési hajlamában.
Előzetes letartóztatásba került-e a terhelt az eljárás folyamán? Az adatok azt mutatják, hogy az eljárás megindulását követően a cigány terheltek 50%-a, míg a nem cigány terheltek 40,8%-a kerül előzetesbe. A különbség mintegy 10 százaléknyi. Tovább vizsgálódva azt találtuk, hogy a teljes mintában szereplő esetek 57%-ában a büntetett előéletűek előzetes letartóztatásba kerültek.
*
Megfelelő elemszám hiányában nem vizsgálhattuk meg az előzetes elrendelése és a Hood által a fekete és fehér terheltek közötti eltéréseket leginkább magyarázó tényezők közötti kapcsolatot: a bűncselekménnyel okozott kár megtérülése, a sértett magánszemély volta, az elkövető családi állapota, a büntetőeljárás hatálya alatti újabb bűnelkövetés, bizonytalan családi háttér, 2-4 vagy 5-7, illetve 11-nél több korábbi elítélés, korábbi elítélés erőszakos bűncselekmény, rablás vagy fegyver használata, korábban elkövetett, a jelenlegivel azonos főbűncselekmény, korábbi azonos bűncselekményért előzetes mellőzése, korábbi szabadságvesztést, illetve pénzbüntetést kiszabó ítélet, korábbi próbára bocsátás, az arra való reakció alacsony foka, elítélés három hasonló vád alapján, egyéni elkövető, illetve ő vitte a vezető szerepet, rablást követett el.
Az eljárás hányadik napján kerültek a terheltek előzetes letartóztatásba? A cigányok átlagosan már az eljárás 102. napján előzetes letartóztatásba kerülnek, a nem cigányok pedig csak a 179. napon. Ehhez még azt is figyelembe kell vennünk, hogy cigány terheltek esetén az eljárás hosszabb ideig tart, ami azt jelzi, hogy a cigányok több időt töltenek előzetes letartóztatásban. A tény, hogy az előzetes letartóztatásra csak ennyire hosszú idővel az eljárás megindulása után kerül sor, megkérdőjelezi annak létjogosultságát. Nehéz megmagyarázni, miért kell félnünk az elrendeléskor a szökéstől, elrejtőzéstől, a bizonyítékok megsemmisítésétől vagy a bűnismétléstől, ha már több mint száz nap eltelt az eredeti bűncselekmény elkövetése óta. Ennyi idő alatt is hatékonyan el lehetett volna szökni, rejtőzni, bizonyítékokat eltüntetni. Az itt leírtak természetesen nem vonatkoznak azokra az esetekre, amikor azért csúszik az előzetes elrendelése, mert a gyanúsított tényleg elrejtőzött a nyomozó hatóság elől. Az eljárás megindulását a nyomozás elrendelésének napjától számítottuk. Ahol ez az adat nem szerepelt az aktában, a feljelentés megtételének időpontját vettük figyelembe.
Az előzetes elrendelésének indokai között a következő tipikus fordulatokat találtuk: a megvalósulni látszó bűncselekmény tárgyi súlya, fokozott társadalmi veszélyessége, nem megfelelő életvitel, a szökés, elrejtőzés veszélye, a sértett megfélemlítésének lehetősége, kedvezőtlen előélet, az összebeszélés veszélye, nincs állandó foglalkozása, hajléktalan, munkanélküli, eddigi életvitele alapján feltehető, hogy bűncselekmények elkövetéséből tartja fenn magát, az előzetes letartóztatás feltételei fennállnak stb.
Az előzetes letartóztatásból szabadulók a nyomozás megindulásától számított hányadik napon kerülnek szabadlábra? Ehhez a kérdéshez 35 cigány és 34 nem cigány elkövetőről volt az előzetes letartóztatással kapcsolatos információnk. Látnunk kell, hogy annak ellenére, hogy Budapesten jóval hosszabb ideig tartanak az ügyek, nem mutatkozik szembetűnő különbség a Budapesten vagy vidéken előzetes letartóztatásban töltött napok száma között (Budapest: 321, vidék: 311 nap). Ezt figyelembe véve még erőteljesebben alá kell húznunk azt a tényt, hogy a cigányok
Előzetes letartóztatásba került-e a terhelt az eljárás folyamán?
| Összes elem | Budapest | Vidék | Cigány | Nem cigány | |
| Előzetes letartóztatásba kerül | 45,8% | 54,4% | 38,2% | 50% | 40,8% |
| Más bcs. miatt szabadság-vesztését tölti | 6,9% | 7,4% | 6,6% | 7,6% | 6,6% |
- 131/132 -
átlagosan 385 napot, a nem cigányok átlagosan 232 napot töltenek előzetesben. A kettő közötti különbség 5 hónap.
Az ügyészségi szakaszban nyomon követtük a váderedményesség alakulását az elmúlt öt évben, a megyében és a fővárosban. Az igen magas váderedményességi arányokat még ilyen kicsi mintában is érzékelhettük. A nyomozati, ügyészségi szakban, illetve az ítélet kiszabásakor nagyon kis százalékban változik meg a bűncselekmények típus szerinti megoszlása. A mi adataink alapján az ügyészi váderedményesség mindkét városban nagyon magas, ez pedig azt jelenti, hogy a bíróság a megvádolt személyeket többnyire bűnösnek is fogja találni. A felmentő ítéletek száma olyan kicsi volt, hogy ebből nem szabad következtetéseket levonnunk a megoszlásra vonatkozólag. Az ügyészségi szak az, amelyről a bírósági akták alapján a legkevesebb információk áll rendelkezésre. Az ügyészség előtt zajló eseményekről részletes leírás nem kerül be a bírósági aktába, ezeket az ügyészségen tárolják.
Bírósági szakasz. Az eljárás hányadik napján jutnak el az elkövetők a bírói szakba? A kapott eredmények alapján a cigányok ügye átlagosan a 237., míg a nem cigányoké az eljárás megindulását követő 190. napon kerül bírói szakba. Ez azt jelenti, hogy a nem cigányok esetében a nyomozás rövidebb. Ez ellentmondani látszik annak a hipotézisünknek, hogy a cigányok ügyeit igyekeznek gyorsabban befejezni és mihamarabb megkezdeni a büntetés végrehajtását. Ugyanakkor figyelemmel kell lennünk arra, hogy a cigányok 50%-a előzetes letartóztatásba kerül, és az ügy lezárásáig nagyon sok esetben már nem is kerül szabadlábra. Tehát az eljárás elhúzódásával komolyan megnőhet a jogerős ítélet nélkül előzetes fogva tartásban töltött idő. Az ügyfélforgalom különbözőségeit ezek az eredmények sem támasztják alá, mert míg Budapesten a 207. napon jut az ügy a bírói szakba, addig vidéken átlagosan csak a 217. napon.
Hányadik napon jut el az ügy a bírói szakba a bűncselekmény típusa szerint? Az előző kérdést kell továbbgondolni, figyelembe véve azt is, hogy a kisebb súlyú bűncselekmények megítélése és felderítése egyszerűbb lehet, ebből következően feltehetően hamarabb kell eljutnia a bírói szakba. Ilyen bontásban az eredmények azt sugallják, hogy bár az átlagot tekintve a cigányok ügyei később jutnak a bírói szakba, ez nagyban függ a bűncselekmény minősítésétől.
A kisebb súlyú bűncselekmények esetén a cigányoknál a nyomozati szak átlagosan 30 nappal rövidebb, mint a nem cigányok esetében. A nehezebben megítélhető lopás bűntette esetében a cigányoknál majdnem másfélszer annyi idő telik el nyomozati és ügyészségi szakban, mint nem cigányok esetén (428, illetve 284 nap). A rablásos bűncselekmények tisztázása is átlagosan 77 nappal tovább húzódik, ha cigány az elkövető (cigányok 182 nap, nem cigányok: 105 nap).
Milyen hosszú a bírósági szak? A cigányok esetében a bírósági szak átlagosan 511 napig tart, ez nem cigányoknál 365 nap. A kettő közötti különbség 146 nap, ez közel 5 hónapos különbséget jelent. A két város között is eltérés mutatkozott, vidéken az átlag 301 nap, Budapesten viszont 592 nap.
Milyen hosszú a bírósági szak az egyes bűncselekménytípusok esetében? A lopás vétségének elbírálásakor nem mutatkozik szignifikáns különbség cigány és nem cigány elkövetők között (cigány: 315 nap, nem cigány: 333 nap). A súlyosabb bűncselekményeknél viszont a kapott eredmények azt jelzik, hogy lopás bűntette esetében átlagosan 8 hónappal, rablás bűntette esetében több mint 10 hónappal tovább tart a cigány elkövetők ügyeinek elbírálása (lopás bűntette, cigány: 612 nap, nem cigány: 371 nap; rablás bűntette, cigány: 598 nap, nem cigány: 285 nap).
Hány tárgyalási napot tartottak a bírósági szakban? A cigányok esetében átlagosan 3,4, míg nem cigányok esetében 2,7 alkalommal volt tárgyalás. Ha figyelembe vesszük, hogy a cigányok ügyei milyen nagymértékben elhúzódnak, arra a következtetésre jutunk, hogy két tárgyalási nap között több idő telik el a cigányok esetében, hosszabb lesz az az idő, amíg "nem történik" semmi, és 50%-uk ezt az időt előzetes letartóztatásban tölti. Aligha érvényesül a soronkívüliség elve, amit az előzetesben fogva tartottak számára a törvény privilégiumként kezel.
A tárgyalási napok számánál figyelembe vettük azokat a napokat is, amikor csak rövidített jegyzőkönyv készült vagy elnapolásra került sor. Cigányok esetén átlagosan 3,5, nem cigányok esetén 2,81 tárgyalási nap volt kitűzve összességében az eljárás során. A további bontással azt vizsgáltuk, hogy hány olyan tárgyalási nap volt, amelynek történései utólag rekonstruálhatók. Gondot jelentett a rövidített jegyzőkönyves tárgyalások feldolgozása. A problémát az jelentette, hogy a rövidített jegyzőkönyvből nem mindig derülnek ki a foganatosított eljárási cselekmények, az, hogy miért csak rövidített jegyzőkönyvet töltöttek ki és elnapolás esetén nem mindenhol vehető ki tisztán, hogy azt mi is alapozta meg valójában.
Hány olyan tárgyalási nap volt, ahol érdemben történt valami és ez a jegyzőkönyvekből is kiderül? Cigányok esetén 1,6, nem cigányok esetén 1,1 olyan tárgyalási napot tűztek ki, amikor az események folyása utólag rekonstruálható volt. A kapott eredmények alapján az eljárás hosszát és a kitűzött tárgyalási napok számát összevetve arra a következtetésre jutottunk, hogy cigányok esetében a büntetőeljárás során gyakrabban, sűrűbben tűznek ki eljárási na-
- 132/133 -
pokat, de a több kiszabott tárgyalási nap nem segíti elő az ügy gyorsabb lefolyását.
Az egyes bűncselekménytípusok esetében átlagosan hány tárgyalási nap alatt bírálták el első fokon a cselekményt? A hasonló bűncselekménytípusok esetében a tárgyalási napok száma között nem mutatkozik különbség. De tudjuk azt, hogy ugyanannyi tárgyalást nem azonos időtartam alatt tűznek ki és a két tárgyalási nap között eltelt idő a cigányok esetében jóval hosszabb lehet, mint a nem cigányok esetében.
A teljes eljárásra és a büntetéskiszabásra vonatkozó információk. Milyen hosszú a teljes eljárás cigány és nem cigány elkövetők esetében? A cigányok ügyei az eljárás megindításától az elsőfokú ítélet meghozataláig átlagosan 753 napig, a nem cigányoké 550 napig tartanak. Ez közel 7 hónappal hosszabb ideig tartó bizonytalanságot jelent a cigányok számára. Az ügyek elhúzódásában természetesen a bíróságok túlterheltsége is szerepet játszik, de mivel átlagokat tekintettünk és a mintában fele-fele arányban szerepeltek cigányok és nem cigányok, az ügyek általános elhúzódása ezeket az eredményeket nem befolyásolta. Budapesten az "elintézési" idő 804 nap, vidéken átlagosan 511 nap.
Milyen hosszú a teljes eljárás cigány és nem cigány elkövetők esetén az egyes bűncselekménytípusok tekintetében? Ismét azt tapasztaljuk, hogy a bűncselekménytípusok szerinti bontás más képet mutat, mint a teljes átlag. Egyszerű, kis súlyú bűncselekmények esetén a teljes eljárás, az elsőfokú ítélet meghozatala átlagosan 1 hónappal rövidebb időt vesz igénybe a cigányoknál, ha az időintervallum kezdetének a nyomozás elrendelését tekintjük.
Azonban a súlyosabb bűncselekmények mindkét fajtájánál lelassul a cigányok ügyének menete, átlagosan mintegy 1 évvel tovább tart az eljárás. Ezt megalapozta egyrészt a nyomozati és a bírói szak különös elhúzódása.
Azok a cigány terheltek tehát, akik előzetes letartóztatásba kerültek, több időt töltenek jogerős ítélet nélkül szabadságvesztésben. A meghozott ítélet tartama nem ritkán napra pontosan megegyezik az előzetes fogva tartás időtartamával, következésképp a hasonló típusú bűncselekmények miatt kiszabott ítéletek súlyosabbak lesznek a cigány elkövetők esetében.
*
Hány tanút hallgattak meg az eljárásban összesen? A cigányok ügyeiben átlagosan 5, nem cigányok esetében 3,8 tanút hallgattak meg az eljárásban. Eredeti feltételezésünk az volt, hogy a cigányok tárgyalása azért húzódik el jobban, mert több társtettessel kell számolni, és egyáltalán nagyobb az esélye annak, hogy társtettesek szerepeltek a bűncselekményben. Ez indokolná, hogy azonos ügyben több eljárás alá vont személy és ennek megfelelően több tanú meghallgatása miatt az eljárás jobban elhúzódik. Az itt kapott eredmény viszont nem alapoz meg akkora különbséget, mint amekkora eltérést találunk a cigány és nem cigány ügyekben folytatott tárgyalások időtartamában.
Büntetéstípusok. A nem cigányoknál kétszer olyan gyakorisággal szabnak ki büntetésül felfüggesztett szabadságvesztést! Pénzbüntetést a cigány elkövetők 16,7%-a, míg a nem cigányoknak csak 10,4%-a kapott. A bírósági statisztikák alapján tudjuk, hogy a pénzbüntetések 45%-át később letöltendő szabadságvesztésre váltják a pénzbüntetés meg nem fizetése miatt. Az adatközlő bírósági jegyző ennek az adatnak a közlésekor odasúgta, mintegy magyarázatként: "Tudja, a cigányoknál!"
A kiszabott büntetés tartamára vonatkozó információk, a letöltendő szabadságvesztés tartama. Amennyiben csak a letöltendőként kiszabott szabadságvesztés büntetéseket vetjük össze, azt a különbséget kapjuk, hogy a cigányokra átlagosan 185 nappal hosszabb idejű büntetést szabnak ki. Ez fél évnyi különbséget jelent!
*
Az egyenértékesítéshez napokra számoltuk át a büntetési tételeket az ítéletekben található napi tétel és a Btk.-nak a különböző végrehajtási fokozatokra vonatkozó rendelkezései alapján. Ilyen bontásban a cigányokra és a nem cigányokra mért szankciók között 130 nap különbség mutatkozik. De ha az iratanyagban az elkövető cigány voltára utaló jelző is
Milyen hosszú a teljes eljárás cigány és nem cigány elkövetők esetén az egyes bűncselekmény-típusokban?
| Bűncselekmény-típus | Cigány | Nem cigány |
| Lopás vétsége | 423 nap | 453 nap |
| Lopás bűntette | 1040 nap | 662 nap |
| Rablás bűntette | 784 nap | 390 nap |
A letöltendő szabadságvesztés tartama
| Cigány | Nem cigány |
| 504 nap | 319 nap |
- 133/134 -
szerepelt, ez a különbség már 279 nap. Ez több mint 9 hónap eltérés.
*
Az elkövetési érték alakulása. A nem cigány elkövetők esetében az elkövetési érték a duplája volt a cigányok ügyeiben tapasztaltnak (326, illetve 152 ezer forint). Érdekes, hogy a kiszabott szankciók súlya pontosan fordítottan arányosan alakul!
Az egyenértékesített szankciók (tartamok) hogyan alakulnak az egyes bűncselekménytípusoknál? Lopás vétsége esetén a cigány elkövetők átlagosan 2 hónappal hosszabb tartamú szabadságvesztést kapnak. Lopás bűntette esetén a kiszabott időtartamok nem mutattak szignifikáns eltérést. A szankciók tekintetében a legjelentősebb eltérés a mintában szereplő legnagyobb tárgyi súlyú bűncselekménynél, a rablás bűn-tetténél figyelhető meg. A cigány elkövetők rablás bűntette miatt átlagosan 343 nappal hosszabb tartamú büntetést kapnak, ami közel 1 év különbséget jelent .
Mindenekelőtt a kutatás önértékét szeretnénk hangsúlyozni. Rendkívül fontos volna, hogy a különféle világnézeti gyökerű prekoncepciókat objektív kutatáson és elemzésen alapuló kép váltsa fel. A társadalom önismerete szempontjából fontos, hogy hiteles véleményt alkothassunk arról, mely szakaszokban és hogyan érvényesül a diszkrimináció az igazságszolgáltatásban és mennyire támasztható alá megléte.
Álláspontunk szerint a próbakutatás számos olyan tényezőt azonosított, amely a cigány és nem cigány terheltek közötti eltérő bánásmódot valószínűsíti. Belátjuk, hogy a próbakutatás elemszáma nem teszi lehetővé statisztikailag védhető következtetések levonását, ám felvázol trendeket és megalapozza egy teljesebb, a reprezentativitást jobban biztosító vizsgálat igényét.
A kutatás eredményei a későbbiekben esetleg jogi eljárásokban is felhasználhatók. Rendelkezésünkre áll az Alkotmány 57. §-a a bíróság előtti egyenlőségről és a 70/A §, mely a megkülönböztetés tilalmát mondja ki. Konkrét ügyekben a kutatás eredményeire és a fenti alkotmányos rendelkezésekre hivatkozva elfogultságot jelenthetünk be, illetve jogorvoslatot kérhetünk. Egyes ügyekben módunk lehet arra, hogy nemzetközi fórumok elé lépjünk. Valamely konkrét jogsértés esetén a panaszos az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt hivatkozhat arra, hogy esetében diszkrimináció érvényesült. A Polgári és politikai jogok egyezségokmánya idevágó rendelkezései alapján a sértett az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága előtt is indíthat eljárást. Arra is van mód, hogy a sértett a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésére létrejött nemzetközi szerződés alapján az egyezmény által felállított bizottság előtt keressen jogorvoslatot. Az Emberi jogok európai egyezményének 12. jegyzőkönyvét Magyarország is aláírta, az esetleges
Egyenértékesített időtartamok (szabadságvesztés, pénzbüntetés, felfüggesztett szabadságvesztés, a végrehajtási fokozatokat is figyelembe véve)
| Budapest | Miskolc | Cigány | Ebből cigányságra utaló jelzővel | Nem cigány |
| 402 nap | 398 nap | 464 nap | 613 nap | 334 nap |
Az egyenértékesített szankciók (tartamok) hogyan alakulnak az egyes bűncselekmény-típusoknál?
Lopás vétsége
| Cigány | Nem cigány |
| 197 nap | 135 nap |
Lopás bűntette
| Cigány | Nem cigány |
| 300 nap | 304 nap |
Rablás bűntette
| Cigány | Nem cigány |
| 703 nap | 360 nap |
- 134/135 -
ratifikálást követően a rendőrség, ügyészség, s esetleg a bíróság diszkriminatív eljárása miatt panaszt lehet benyújtani az Emberi Jogok Európai Bíróságához.
Hood kutatása is hozzájárult ahhoz, hogy a brit belügyminisztérium megfigyelő rendszert működtet a diszkriminatív büntető igazságszolgáltatási hatósági gyakorlat feltérképezésére és programokat dolgoz ki annak kiküszöbölésére. A hatósági válaszoknak természetesen a bíróságok ítélkezési gyakorlatát sem szabad kikerülnie. Ha szükséges, a bírói mérlegelés szempontrendszerének kritikai összefoglalását, kibővítését, illetve formalizálását kell kezdeményezni, s a változásoknak megnyerni az elvi irányító szerepet betöltő Legfelső Bíróságot és a megyei büntető kollégiumokat.
A kutatási eredményekre támaszkodva meg lehet kísérelni a jogpolitika befolyásolását. Az emberi jogi szervezetek mind a törvényeket előkészítő kormányzati szerveknél, mind pedig az országgyűlési képviselők körében lobbizhatnak annak érdekében, hogy diszkrimináció-ellenes garanciák épüljenek be a büntető joganyagba. Ebben a tekintetben különösen sürgető volna a büntetések reformja, az előzetes letartóztatás elrendelésére vonatkozó jogszabályok pontosítása, továbbá a súlyosbító és enyhítő körülményekkel foglalkozó joganyag korszerűsítése. A lobbizás mellett a sajtó segítségével természetesen felhasználhatók a kutatási eredmények a közvélemény meggyőzésére, azaz - visszatérve az előző gondolathoz - a társadalom önismeretének növelésére is.
A bírósági ügyek irataiba történő betekintés jogát az eljárási törvények, valamint a bírósági ügyviteli szabályzatról szóló, módosított 123/1973. IM utasítás (Büsz.) szabályozza. Ennek 38. § (1) bekezdésében foglaltak nem teszik lehetővé az ügyben nem érintett személyeknek az iratokba való betekintését, az iratok kutatását. Az ügyviteli szabály (4) bekezdése alapján az (1) bekezdésben foglaltakon kívül más személynek az iratokba való betekintést, a felvilágosítás megadását - az ehhez fűződő jogi érdek igazolása után - a bíróság elnöke engedélyezheti.
A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény 9. §-a értelmében a közfeladatot ellátó szerv irata közokirat, tehát a bírósági iratok kezelésére is alkalmazni kell a törvény rendelkezéseit.
A bírósági ügyek iratainak irattári kezelését, selejtezését jelenleg a 107/1980. (IK. 5.) IM utasítás szabályozza. Az ennek mellékletét képező irattári terv szerint például a büntetőügyek iratai - kevés kivétellel - nem selejtezhetők, a levéltárba történő átadás ideje 25 év. A már irattározott, a közlevéltárnak átadott iratok a hivatkozott törvény 22. §-a szerint kutathatók. Így az ott őrzött, 1980. május 1. után keletkezett levéltári iratok, ha a keletkezés évétől számított 30 éven túliak, és az 1990. május 2. előtt keletkezett, ha a keletkezés naptári évétől számított 15 éven túliak, kutathatók. Ha a levéltári anyag személyes adatot is tartalmaz, a védelmi idő hosszabb (30-90 év).
A törvény 24. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a védelmi idő lejárta előtt is kutatható legyen az anyag. Akkor, ha (a) a kutatás - a kérelmező költségére - anonimizált másolattal is megvalósítható, (b) a kutatáshoz az érintett, illetőleg annak halálát követően bármely örököse vagy hozzátartozója a kutató kérésére hozzájárult vagy (c) a kutatásra tudományos célból van szükség- feltéve, hogy a 22. § (1) bekezdésében meghatározott 30, illetve 15 év már eltelt - és a kutató eleget tesz a hivatkozott törvény (3) és (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek, így többek között írásos nyilatkozatban vállalnia kell, hogy a megismert és a kigyűjtött személyes adatokat az adatvédelmi törvény 32. §-ában meghatározott módon kezeli és használja fel, továbbá az írásos nyilatkozatban meg kell jelölnie az adatkezelés helyét.
Konkrét kutatásunkat kutatási kérelmünk, illetve adatkezelési tervünk alapján mind a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Solt Pál, mind az akkori adatvédelmi biztos, Majtényi László támogatta a hatályos törvények alapján. A felsorolt jogszabályi korlátok viszont erős szűkítésekkel teszik lehetővé a tudományos kutatások céljának, értelmének és fontosságának alkotmányos megalapozottságát. Gyakorlatilag a bíróságok elnökeinek engedélyétől függ a kutatás, nem a jogszabályokból következik.
A tanulmány szerzői szerint a fenti jogszabályi hivatkozások erősen gátolják a tudományos kutatás szabadságát. A tudományos kutatás szabadságának korlátozása gátolja annak konkrét végrehajtását, illetve lehetetlenné teheti a tanulmányunk elején felvetett kérdések megválaszolását. Ezekre a kérdésekre viszont válaszolni kell! ■
JEGYZETEK
[1] Huszár László: Roma fogvatartottak a büntetés-végrehajtásban, Belügyi Szemle, 1999/7-8, 130-145.
[2] Tauber István: A hátrányos társadalmi helyzet és a bűnözés összefüggései, különös tekintettel egyes kisebbségi csoportokra, Budapest, Tankönyvkiadó, 1986; Tauber I., Vígh J., Madácsi I.: A hátrányos tár-
- 135/136 -
sadalmi helyzet és a bűnözés kapcsolata. Kriminálstatisztikai és kriminológiai értékelés, Budapest, BM Könyvkiadó, 1988; Tauber István: Szubkultúrák és konfliktusok Magyarországon, in Félünk. Etnikai és szociális konfliktusok elkerülésének, feloldásának lehetőségei, szerk. Nagy Gábor Tamás, Budapest, Fővárosi Önkormányzat Kisebbségi, Emberi Jogi és Vallásügyi Bizottsága, 1993, 31-35.
[3] Gönczöl Katalin, Korinek László, Lévai Miklós: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll, Budapest, Corvina Kiadó, 1996.
[4] Kemény István: A magyarországi cigány lakosság, Valóság, 1974/1, 64-72; Kemény István, Havas Gábor, Kertesi Gábor: Beszámoló a magyarországi roma (cigány) népesség helyzetével foglalkozó, 1993 októbere és 1994 februárja között végzett kutatásról. Az ILO-programiroda részére készült tanulmány, Budapest, kézirat; Kertesi Gábor, Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon, Budapest, Socio-Typo Kiadó, 1998.
[5] Csepeli György, Örkény Antal, Székelyi Mária: Rendőrök és romák. Szertelen módszerek. A megkülönböztetésmentes viselkedés lehetőségei és akadályai, in Szöveggyűjtemény a kisebbségi ügyek rendőrségi kezelésének tanulmányozásához, szerk. Csányi Klára, Budapest, COLPI Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet, 1997, 130-173.
[6] Tárki. Előzetes kutatási eredmény.
Visszaugrás
