https://doi.org/10.59851/gj.34.3-4.1
2023. október 18-án fogadta el az Európai Parlament és a Tanács a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2023/2225 irányelvet, mely egyben hatályon kívül helyezi a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelvet. A tagállamoknak legkésőbb 2025. november 20. napjáig kell az irányelv átültetéséhez szükséges jogszabályokat megalkotniuk, az irányelv rendelkezéseit pedig 2026. november 20. napjától kell alkalmazni. Az irányelv a tagállamok fogyasztói hiteljogában első ránézésre jelentős módosításokat tesz szükségessé, nem véletlen, hogy az Európai Unió jogalkotója a tagállamoknak ilyen hosszú felkészülési időszakot biztosított az irányelv implementálására. A tanulmány célja, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassa és a fogyasztók szempontjából értékelje a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2023/2225/EU irányelv újításait, és egyben érzékeltesse, hogy a magyar jogalkotónak és jogalkalmazóknak milyen kihívásokkal kell számolnia a jövőben a fogyasztói hiteljog területén.
Kulcsszavak: fogyasztói hitelmegállapodás, fogyasztói hiteljog, 2023/2225/EU irányelv
On October 18, 2023, the European Parliament and the Council adopted Directive 2023/2225 on consumer credit agreements, which also repeals Directive 2008/48/EC on consumer credit agreements. Member States must adopt the legislation necessary to transpose the Directive by November 20, 2025, at the latest, and the provisions of the Directive must be applied from November 20, 2026. At first glance, the Directive necessitates significant amendments to Member States' consumer credit laws; it is no coincidence that the European Union's legislator has granted Member States such a long preparation period for the Directive's implementation. The aim of this study is to present, without claiming to be exhaustive, and to evaluate from the consumers' perspective the innovations of Directive 2023/2225/EU on consumer credit agreements, while also highlighting the challenges that Hungarian legislators and legal practitioners will face in the future in the field of consumer credit law.
Keywords: consumer credit agreement, consumer credit law, Directive 2023/2225/EU
A fogyasztói hiteljog európai szintű szabályozására elsőként 1987-ben az első fogyasztói hitelről szóló irányelvben került sor, melyet a 2008-as fogyasztói hitelirányelv követett több mint húsz év elteltével.[1] Bár a 2008-as fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv megalkotására alapvetően organikus fejlődés eredményeként került sor,[2] módosítására időről időre szükség volt. Az Európai Bizottság 2014-ben[3] és 2020-ban[4] nyújtott be jelentést a 2008/48/EK irányelv végrehajtásáról. A jelentések és a konzultációk alapján az volt megállapítható, hogy a 2008/48/EK irányelv[5] csak részben volt eredményes a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása és az egységes hitelpiac kialakításának előmozdítása terén. Ennek okai az irányelv egyes cikkeinek pontatlan megfogalmazásában és olyan külső tényezőkben, mint a digitalizáció, keresendők.[6] A 2008-as irányelv egyes cikkeinek pontatlansága és a teljes harmonizáció ellenére a tagállamoknak bizonyos területeken önálló szabályozást biztosító rendelkezései lehetővé tették, hogy a tagállamok eltérő rendelkezéseket fogadjanak el, ami hozzájárult a fogyasztói hiteljog fragmentációjához az Európai Unión belül.[7]
Az Európai Unió fogyasztói hitelpiaca az elmúlt másfél évtizedben jelentős változáson ment keresztül, amelynek fő mozgatórugója és központi magja kétségtelenül a digitalizáció volt,[8] amire maga az elfogadott irányelv is utal preambulumában.[9] Míg a korábbi 2008-as irányelv elfogadásakor a kölcsönszerződés megkötésére jellemzően banki környezetben, személyesen került sor, addig mára már természetszerűvé váltak az online szerződéskötések, platformok használata, az automatizált döntési folyamatok, új finanszírozási formák, az úgynevezett BNPL, azaz "buy now and pay later" konstrukciók.[10] Bár a digitalizáció számos előnnyel jár a fogyasztói hitelek piacán, a fogyasztók oldaláról nézve veszélyt és kockázatot is hordoz magában.[11]
A digitalizáció következtében a fogyasztói hitelek piaca átstrukturálódott, új hitelmegállapodások, hiteltermékek jöttek létre, új hitelezők és nem pénzügyi szolgáltatók jelentek meg a piacon, miközben ezzel párhuzamosan új értékesítési módszerek, üzleti modellek alakultak ki.[12]
További problémaként jelentkezett, hogy a klasszikus fogyasztóvédelmi tájékoztatási modell, amely a tájékoztatási kötelezettség teljesítését tekinti a védelem elsődleges eszközének, digitális környezetben már nem tudja betölteni korábbi funkcióját.[13] A digitális
- 3/4 -
környezetben a szerződéskötések gyakran egy kattintással történnek, és a fogyasztók gyorsan időnyomás alatt hoznak, impulzív környezetben döntést a kölcsön felvételéről, miközben annak pénzügyi következményeivel csak később kerülnek tisztába.[14]
Ennek következtében a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv szabályozása meghaladottá vált, a gazdasági és gyors technológiai változások folytán a fogyasztói hitelpiac átstrukturálódása miatt már nem tudta biztosítani a fogyasztók magas szintű védelmét. Az Európai Unió jogalkotója felismerve a gazdasági, technológiai és fogyasztói hitelpiaci igényeket a 2023/2225/EU irányelv (továbbiakban: CCD 2 irányelv)[15] elfogadásával egy átfogó reformot kívánt megvalósítani a fogyasztói hiteljog területén.
Az irányelv célja a fogyasztóvédelem magas és egységes szintű védelmének biztosítása, a tagállami szabályozások széttöredezettségének felszámolása, a felelős hitelezés elvének biztosítása, a hitelképesség vizsgálatok megerősítése, az irányelv tárgyi hatálya alól kimaradt hitelkonstrukciók bevonása a fogyasztóvédelem körébe, a túlzott eladósodás kockázatának csökkentése és a belső piac egységességének biztosítása. Az irányelv a teljes harmonizációt tűzi ki céljául, és néhány engedélyezett eltéréstől eltekintve, a tagállamok nem tarthatnak fenn, illetve vezethetnek be az irányelvtől eltérő nemzeti szabályokat.[16]
Az új CCD 2 irányelv egyik jelentős újítása, hogy széleskörűen kiterjeszti a tárgyi hatályát a 2008/48/EK irányelvhez képest, és főszabályként minden olyan fogyasztói hitelmegállapodást, melynek teljes hitelösszege a 100.000. eurót nem haladja meg, a hatálya alá von.[17] Ennek megfelelően az új irányelv tárgyi hatálya a 200 euró alatti hitelekre és azokra a hitelmegállapodásokra is kiterjed, amelyeket három hónapon belül vissza kell fizetni. Ezek korábban nem tartoztak a 2008/48/EK irányelv hatálya alá, rést ütve ezáltal a fogyasztóvédelem egységesnek hitt pajzsán. Ezek közzé tartoznak a rövid futamidejű, jellemzően kis összegű magas költségű fogyasztói kölcsönök, az úgynevezett "payday loan"-ok, amelyet a fogyasztók tipikusan a következő fizetésükből kötelesek visszafizetni, és amelyek a digitalizáció folytán különösen elterjedtek, vagy például az áruvásárlási hitelek.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
