A common law országok nemzetközi magánjogában kialakult szabályok szerint a bíróság a külföldi elemet tartalmazó ügy vizsgálatát két alapvető kérdés megválaszolásával kezdi. Először is eldönti, hogy az általános joghatósági szabályok szerint az ügyet elbírálhatja-e. Ez többnyire azon múlik, hogy a bíróság jogosult-e az alperest perbe hívó writ kiküldésére (general jurisdiction vagy subject matter jurisdiction). Ezután a bíróság megvizsgálja azt is, hogy nincs-e olyan ok, amely az eljárás lefolytatását az általános joghatóság ellenére kizárja.
Az egyik ilyen eljárást kizáró ok az, amikor a jogvita tárgyára (pl. külföldi ingatlan), a perben álló személyekre (pl. külföldi állam, külföldi diplomáciai testület tagja) tekintettel, vagy más miatt a bíróság mégsem járhat el. Ezt az esetet a common law-ban a joghatóság korlátozásának (limitation of jurisdiction) nevezik és tulajdonképpen a magyar nemzetközi magánjogban is ismert kizárt joghatósághoz hasonlatos. A másik esetkörbe tartozó ügyekben a bíróság mérlegelési jogkörében szabadon döntheti el, hogy eljár-e vagy pedig a kereset elutasításával "megállítja" az eljárást (stay of the proceedings). Ide az olyan jogviták tartoznak, amelyekre vonatkozóan a felek a szerződésükben egy külföldi ítélkezési fórum (rendes vagy választottbíróság) kizárólagos illetékességét kötötték ki, illetve amelyekben a forum non conveniens elvét kell alkalmazni.[1]
A forum non conveniens doktrína szerint, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy egy másik állam bírósága alkalmasabb fórum a jogvita elbírálására, mint ő maga (illetőleg általában országa bíróságai közül bármelyik), az eljárás lefolytatását megtagadhatja.
A doktrína alkalmazása a nemzetközi udvariasságra (comity) vezethető vissza, amely a nemzetközi jogviták kezelésére vonatkozó, az államok által széles körben elismert, bár nem kötelező alapelv[2]. Ugyanez az alapelv áll a külföldi ítéletek elismerésére és végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalás mögött is. Burke megfogalmazása szerint a doktrína feladata, hogy "rugalmasságot vigyen a joghatóság szigorú területi megalapozásába"[3].
A forum non conveniens az angolszász jogrendszerek különleges jogintézménye; a kontinentális jogokból hiányzik. A skót jogban történő kialakulását követően az angol és az amerikai jogban indult - némiképp eltérő - fejlődésnek, és terjedt el a common law jogrendszerekben. A jelen tanulmány célja, hogy felvázolja a doktrína fejlődéstörténetét a kezdetektől napjainkig.
Latin elnevezése ellenére a szabálynak semmilyen római jogi vagy kontinentális jogi gyökere nincs, annak kialakulása a skót jogban történt meg[4]. A terminológia először a XIX. század végén jelent meg a bírósági ítéletekben, az elv maga azonban valamivel korábban megfogalmazódott: Skócia legfelsőbb magánjogi fóruma, a Court of Session a MacMaster v MacMaster ügyben[5] már 1833-ban kimondta, hogy a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyaknak a bíróság illetékességi területén való elhelyezkedése önmagában még nem elegendő indok arra, hogy a végrendelet külföldi végrehajtója Skóciában perelhető legyen. Nem sokkal később, a M’Morine v Cowie ügyben[6] Lord Fullerton megállapította, hogy "(n)em lehet azt mondani, hogy nincs joghatóságunk, bár, amikor megvizsgáljuk az ügyet, mondhatjuk, hogy ez nem a megfelelő fórum…"[7]. Látható, hogy a doktrína alkalmazása itt már egyértelműen elválik a joghatóság kérdéskörétől. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezekben a korai skót döntésekben még a forum non competens elnevezést használták, amit csak a XIX. század vége felé váltott fel a forum non conveniens elnevezés[8].
A skót jog vezető esete a La Société du Gaz de Paris v La Société Anonyme de Navigation "Les Armateurs Français" ügy[9] volt. A felperesek egy elsüllyedt hajó szénszállítmánya miatt támasztottak kártérítési igényt az alperesekkel szemben egy skót bíróság előtt, az alperesek azonban arra hivatkoztak, hogy a pert Franciaországban kellene megindítani. A Lordok Háza, hasonlóan az alsóbb bírósághoz, azon a véleményen volt, hogy valóban nem a skót bíróság a jogvita elbírálására alkalmas fórum. Ez a döntés volt az első, amely a "conveniens" szót az "alkalmas" (appropriate) szóval azonosította[10]. Lord Sumner bíró a szabályt a következőképpen magyarázta: "A tárgy a forum non conveniens szavak alatt az, hogy megtaláljuk azt a fórumot, amely az igazság szolgáltatásának céljára az alkalmasabb, és amely előnyben részesítendő, mivel a per folytatása azon a fórumon valószínűbben biztosítja azt a célt."[11] Az eljáró bírák emellett azt is hangsúlyozták, hogy "a megfelelőség egyszerű mérlegelése nem elégséges", és hogy kell lenni valamiféle "tisztességtelen hátránynak" (unfair disadvantage), vagy "igazi méltánytalanságnak" (real unfairness)[12] ahhoz, hogy az eljárás megállítására vonatkozó kérelem sikeres legyen.
1/2
Az angol jog a skót jogtól eltérően hosszú időn keresztül nem alkalmazta a forum non conveniens doktrínát. A tradicionális angol jog lényegében csak két esetben tette lehetővé a bíróságok számára az eljárás megállítását: akkor, ha korábban más angol vagy külföldi bíróság előtt ugyanazon felek között azonos tárgyban már indult eljárás (lis alibi pendens), illetve akkor, ha a felperes a pert az adott fórum előtt kifejezetten "bosszantásból" vagy jogaival visszaélve (vexation and oppression) indította, kizárólag azért, hogy ezzel külön kellemetlenséget okozzon az alperesnek[13]. Minden egyéb esetben elismerték a felperes diszkrecionális jogát ahhoz, hogy megválassza, mely bíróság előtt perel.
A Lordok Háza (House of Lords) az 1974-es Motor Vessel Atlantic Star (Owners) v Motor Vessel Bona Spes (Owners) ügyben[14] egyhangú döntéssel fenntartotta ugyan a doktrína általános alkalmazhatóságának elutasítására vonatkozó álláspontját, mégis alapjaiban változtatta meg a gyakorlatot. A perben, ahol két, a belga felségvizeken összeütközött holland hajó tulajdonosai voltak érintettek, a Court of Appeal - összhangban az addigi gyakorlattal - elutasította az eljárás megállítására vonatkozó kérelmet arra hivatkozással, hogy a fenti feltételek egyike sem áll fenn. Meglepetésre azonban a Lordok Háza szabályosan újradefiniálta a vexation and oppression elvet, jelentősen kiszélesítve azoknak az eseteknek a körét, amelyekben az eljárás megállítható. Őlordságaik úgy vélték, hogy a tradicionális angol szabályt sokkal szabadabban és rugalmasabban kell értelmezni és az eljárás megállításának helye lehet még olyan esetekben is, amikor a felperest nem a rosszhiszeműség vezérelte. Lord Wilbeforce kijelentette, hogy az eljárás megtagadására vonatkozó döntés meghozatala során mérlegelni kell a felperes oldalán az Angliában történő perlésből származó előnyöket és az alperesi oldalon ugyanebből jelentkező hátrányokat, Lord Reid pedig egyenesen lokálpatriotizmussal és sovinizmussal vádolta meg a Court of Appeal bíráit. Bár a gyakorlat továbbra is elutasító maradt a doktrína alkalmazásával szemben, az öreg terminológia és koncepció mögé vadonatúj filozófiát sikerült állítani[15].
A Lordok Háza egy 1978-as döntésében, a MacShannon v Rockware Glass Ltd.[16] ügyben hozott ítéletében tovább liberalizálta a doktrína alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatot. A testület ezúttal is elutasította az elv általános alkalmazhatóságát[17], és óvakodott attól is, hogy az elvet a nevén nevezze, indokolásában azonban elismerte, hogy az eljárás megállítására vonatkozó mérlegelési jogkörrel kapcsolatos angol jogban alkalmazott elvek és a forum non conveniens közötti különbség "sokkal inkább elméleti, semmint gyakorlati"[18].
A MacShannon ügyben skót felperesek indítottak kártérítési pert Angliában bejegyzett társaságok ellen. A károkozás helye Skócia volt, és ugyancsak itt voltak fellelhetők az ügy tanúi is. Minthogy az alperesek angolok voltak, a bíróság általános joghatósága megállapítható volt. Az alperesek mindenesetre az eljárás megállítását kérték, azon az alapon, hogy a felpereseknek Skóciában kell pert indítaniuk. A Lordok Háza az alperesi kérelemnek adott helyt és megállapította, hogy az ügy "alkalmas" (appropriate), illetve "természetes" (natural) fóruma Skóciában volt, hiszen minden lényeges körülmény emellett szólt. A bíróság továbbá nem talált olyan előnyt, amely indokolta volna, hogy a felperesek az eljárást Angliába hozzák. A döntés még ebben az ügyben is inkább a tradicionális angol jogelvek alapján, semmint a forum non conveniens alapján született.
A MacShannon döntés ugyanakkor arra azért jó volt, hogy a hatására ugrásszerűen megnőjön azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben az alperes az eljárás megállítását indítványozta, még akkor is, ha ezeket az indítványokat a bíróságok általában el is utasították. Az ilyen kérelmek megsokszorozódása pedig ráirányította a figyelmet a problémára, így elkerülhetetlen volt, hogy a különböző szintű bíróságok újra és újra állást foglaljanak a kérdésben.
A Lordok Házának a The Abidin Daver ügyben[19] 1984-ben hozott ítélete nyugodtan tekinthető vízválasztónak, ebben a döntésében ugyanis a testület már kénytelen volt elismerni a forum non conveniens elv létezését az angol jogban és kifejezetten arra hivatkozva állította meg az eljárást[20].
A forum non conveniens elv aztán az 1986-os Spiliada Maritime Corpn v Cansulex Ltd. ügyben[21] került végérvényesen elfogadásra. A tényállás szerint British Columbiában kanadai kereskedő kénszállítmányt rakodott két hajóba és azokban a nedves kén kárt okozott. A pert, amelyben a szerződésre irányadó angol jog alapján követelt kártérítést, a libériai hajótulajdonos indította a kereskedő ellen. Az elsőfokú bíróság az ügyet befogadta, a Court of Appeal azonban úgy foglalt állást, hogy a költségtényezők közötti különbségek és a British Columbiában érvényes elévülési idő nem számít elégséges indoknak ahhoz, hogy a felperes Angliában perelhessen. Végül a Lordok Háza, helyt adva a felperes fellebbezésének, az eljárás megállítására vonatkozó kérelemnek helyt adó döntést hatályon kívül helyezte.
North és Fawcett az 1987-ben megjelent munkájukban az angol forum non conveniens ismérveinek összegzésekor arra a következtetésre jutnak, hogy a doktrína alkalmazása során három tényező játszik szerepet:
(a) az eljárás lefolytatására legalkalmasabb fórum megtalálása;
(b) az egyéb releváns körülmények vizsgálata;
(c) a két tényező közötti egyensúly megtalálása[22].
A MacShannon ügy óta a kiindulópont annak vizsgálata volt, hogy van-e külföldön az eljárás lefolytatá-
2/3
sára alkalmasabb bíróság. A Spiliada ügyben Lord Goff a kérdést már úgy tette fel, hogy van-e külföldön az eljárás lefolytatására világosan (clearly) alkalmasabb bíróság. Annak érdekében, hogy efelől be lehessen bizonyosodni, szerinte szükséges megkeresni azt az országot, amelyhez az ügyet a legvalósabb és leglényegesebb kapcsolat (the most real and substantial connection) fűzi. A bíróság tehát kapcsoló tényezőket kell, hogy keressen, "nemcsak kényelmességet és költségeket befolyásoló tényezőket, hanem más tényezőket is, mint például az adott ügyletre alkalmazandó jog ... és a hely, ahol a felek székhelye van, vagy ahol a tevékenységüket folytatják".[23] Ettől kezdve ez vált a "természetes fórum" jelentésévé.
Ha a felek a szerződésükben külföldi bíróság joghatóságát kötik ki, igen erős jel arra, hogy a megfelelő fórum külföldön van és súlyos tényezőként hat abba az irányba, hogy az angol eljárást leállítsák a forum non conveniens alapján[24]. Ugyanígy az angol bíróság joghatóságának, valamint az angol jog alkalmazásának a kikötése olyan tényezők, amelyek az eljárás megállítására irányuló kérelem elutasítása mellett szólnak[25].
Abban az esetben, ha nincs világosan alkalmasabb külföldi fórum, akár azért, mert nincs olyan ország, amelynek a bírósága természetes fórum (natural forum) lenne, akár pedig azért, mert a természetes fórum Angliában van, a bíróságok automatikusan megtagadhatják az eljárás megállítását anélkül, hogy egyéb körülményeket vizsgálnának[26]. Viszont ha van az eljárásra az angolnál világosan alkalmasabb fórum, a bíróságnak vizsgálnia kell az egyéb körülményeket is. Figyelembe kell vennie például azt, ha a felperes azért nem kereshet máshol igazságot, mert az alternatív bíróság nem független[27], vagy azt is, hogy ha a felperest valamilyen más előnytől fosztaná meg az Anglián kívüli pereskedés.
Itt érdemes rámutatni arra, hogy a Spiliada-ügy előtt a Lordok Házának gyakorlata nem volt egyértelmű abban a tekintetben, hogy hol van a bizonyítási teher[28]. A Spiliada-ügyben aztán a Lordok Háza úgy döntött, hogy a felperesnek kell megfelelően igazolnia, miért Angliában pereskedik.
A felperesi előny lehet személyes vagy jogi természetű. A előny személyes jellege nyilvánvaló, ha a felperes angol rezidens[29]. Ami a jogi természetű előnyöket illeti, itt lehet szó a kedvezőbb anyagi jogi szabályoktól[30] kezdve az olcsóbb és gyorsabb eljáráson[31] át a magasabb kártérítésig[32] vagy éppen a kedvezőbb elévülési időig[33]. Ugyanakkor a Lordok Háza arra is rámutatott, hogy a bíróságoknak tartózkodniuk kell az angol és a civiljogon alapuló eljárási rendszerek keretében történő igazságszolgáltatás minőségének az összehasonlításától[34]. Pusztán az a tény, hogy az angol Kereskedelmi Bíróság vagy Tengerjogi Bíróság esetleg nagyobb tapasztalattal rendelkezik egy ügy eldöntésére, szintén nem számíthat felperesi előnynek[35]. Egy másik ügyben[36] a bíróság megállapította, hogy az angol jogban ismert tárgyalást megelőző discovery eljárás önmagában szintén nem tekinthető a felperes oldalán előnynek, mivel - azonos eljárás hiányában - a bíróság nem tudta elvégezni az angol és a másik érintett jog, a belga jog összevetését.
Az eljárásjogi előnyökkel kapcsolatos bizonytalanságoktól eltekintve három világos korlátozás azért megfigyelhető volt: először is, a felperes oldalán tapasztalható előnynek valóságosnak, azaz objektív módon kimutathatónak kell lennie. Ez a korlátozás nyert például megerősítést a MacShannon ügyben, ahol a felperesek puszta őszinte meggyőződése, hogy az angliai pereskedésből előnyük származik, nem bizonyult elégségesnek. Másodszor, az előnynek az angliai pereskedés és az adott alternatív külföldi fórum előtti pereskedés viszonylatában kell fennállnia. Így például nincs szó ilyen előnyről, ha a követelésre biztosíték követelhető ugyan az angol bíróság előtt, de ugyanúgy az adott külföldi bíróság előtt is[37]. Harmadrészt az előnynek legitimnek kell lennie. Az alperes zaklatása nyilvánvalóan nem tekinthető ilyen legitim előnynek[38].
Ami a két tényező közötti egyensúly megtalálását illeti, a Spiliada-ügyet megelőzően a bíróságok egyszerűen összevetették az eljárás megállítását indokoló körülményeket az annak megtagadását indokoló körülményekkel. A körülmények ilyetén összevetésének az egyik eklatáns példája az angliai pereskedéshez fűződő felperesi előnyök összemérése az alperesi oldalon található hátrányokkal[39]. Más esetekben a felperes általi angliai perindítás előnyeit a külföldi tárgyalás helyénvalóságával vetették össze[40].
A piliada ügyben született döntés folyományaképpen megtöbbszöröződött Angliában azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben az eljárás megállításra került. Mindez annak ellenére történt így, hogy 1987. január 1. napján az Egyesült Királyságban hatályba lépett a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1968. évi Brüsszeli Egyezmény (a "Brüsszeli Egyezmény"). A Brüsszeli Egyezmény a forum non conveniens elvet nem ismerte, ezzel szemben a lis alibi pendens elv talaján állt[41]. Ez némileg új helyzetet teremtett a brit joggyakorlatban is, és a szigetország bíróságai számára is nyilvánvalóvá vált: a forum non conveniens alkalmazása csak olyan esetekben merülhet fel, amelyben nem a brüsszeli Egyezmény más részes államában található fórum érintett[42].
E megközelítés eklatáns példája a Re Harrods (Buenos Aires) Ltd. ügyben a Court of Appeal által hozott döntés.[43] Ebben az ügyben ugyanis arra hivatkozással tudta az Angliában honos, de Argentínában tevékenységet folytató vállalkozás alperes esetében az argentin bíróság alkalmasabb mivoltát megállapítani a bíróság, hogy a Brüsszeli Egyezmény nem alkalmazandó kötelezően olyan esetekben, ahol részes és nem részes állam bíró-
3/4
ságai érintettek[44]. A Lubbe v. Cape PLC ügyben[45] pedig, ahol dél-afrikai állampolgár felperesek nyújtottak be azbesztsugárzással kapcsolatos kártérítési keresetet több dél-afrikai vállalat közös angol anyavállalatával szemben, azért nem merültek fel a Brüsszeli Egyezmény alkalmazhatóságával kapcsolatos problémák, mert a Lordok Háza elutasította az alperesnek az eljárás megállítására vonatkozó kérelmét és az eljáró angol bíróság joghatósága a Brüsszeli Egyezmény 2. Cikkén alapult[46]. Mindazonáltal Lord Bingham azon a véleményen volt, hogy ha ilyen probléma felmerült volna, a taláros testületnek mindenféleképpen ki kellett volna kérnie az Európai Bíróság véleményét[47].
Ilyen vélemény beszerzésére végül, miután az Európai Bíróság a Group Josi Reinsurance SA v. Universal General Insurance Company ügyben[48] megállapította, hogy a Brüsszeli Egyezmény 2. Cikkelye kötelező érvénnyel bír még akkor is, ha a felperes lakóhelye nem szerződő államban van, az Owusu v. Jackson (trading as ’Villa Holidays Bal-Inn Villas’) and Others ügyben[49] került sor. A perbeli esetben Owusu, egy angliai lakhellyel rendelkező brit állampolgár 1997 októberében jamaicai nyaralása alatt búvárkodás közben súlyos balesetet szenvedett ahhoz a nyaraló ingatlanhoz tartozó partszakaszon, amelyet Jacksontól, egy másik angliai lakóhellyel rendelkező brit állampolgártól bérelt. Balszerencséjére beverte a fejét egy víz alatti homokpadba, gerincsérülést szenvedett és végtagjai lebénultak. Owusu a kártérítési keresetet Angliában nyújtotta be Jackson, valamint több jamaicai alperes ellen. A keresettel szemben az alperesek a forum non conveniens alapján nyújtottak be kérelmet az eljárás megállítására arra hivatkozással, hogy az ügy Jamaicával szorosabb kapcsolatban van, ezért egy ottani bíróság az ügyet a felek érdekei és az igazságszolgáltatás célja szempontjából megfelelőbben bírálná el. Az elsőfokú bíróság - figyelemmel a Group Josi döntésre - a kérelmet elutasította, még a jamaicai alperesek vonatkozásában is. Az alperesek fellebbezése folytán eljáró Court of Appeal az előtte folyó eljárásban az Európai Bírósághoz benyújtott előzetes kérdésben kérte annak megállapítását, hogy a forum non conveniens doktrína alkalmazható-e nem szerződő állam érintettsége esetén.
A Court of Appeal által feltett kérdések a következők voltak:
"1) A Brüsszeli Egyezménnyel (…) ellentétes-e, hogy valamely szerződő állam bírósága az ezen államban lakóhellyel rendelkező személy ellen indított kereset esetén, ha a felperes állítása szerint a joghatóság a 2. cikken alapul, nemzeti joga alapján megállapítsa joghatóságának hiányát valamely harmadik állam bíróságainak javára:
a) ha a Brüsszeli Egyezmény más szerződő állama joghatóságának kérdése nem merül fel;
b) ha a pernek más szerződő állammal semmilyen kapcsolata nincs?
2) Ha az első kérdés a) vagy b) részére igen a válasz, a Brüsszeli Egyezménnyel minden esetben ellentétes-e a joghatóság hiányának megállapítása vagy csupán egyes esetekben, és melyek ezek az esetek?"
Az Európai Bíróság az ítéletében egyértelműen megerősítette, hogy a Brüsszeli Egyezmény 2. Cikke kógens jellegű és akkor is alkalmazandó, ha szerződő állam és nem szerződő állam bíróságai közötti viszonyokról van szó. Úgy vélte továbbá, hogy a Brüsszeli Egyezmény Preambulumából is következő jogbiztonság és előreláthatóság elvével ellentétes lenne a széles mérlegelési lehetőséget biztosító forum non conveniens alkalmazása, és az elv elfogadása veszélyeztetné a Brüsszeli Szerződés joghatósági szabályainak egységes alkalmazását is. Éppen ezért az Európai Bíróság az első kérdést megválaszolva a forum non conveniens alkalmazását a Brüsszeli Egyezménnyel ellentétesnek minősítette. Az eset körülményeiből adódóan a második kérdést a testület nem is válaszolta meg.
A Brüsszeli Egyezmény helyébe lépő és azzal azonos elvi alapokon álló, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet ("Brüsszel I Rendelet") azonos rendelkezéseket tartalmaz a perfüggőség vonatkozásában[50]. Ugyan a forum non conveniens doktrína elfogadásáról vagy el nem fogadásáról a Brüsszel I Rendelet sem rendelkezik, az Owusu döntés fényében nem lehet kérdéses, hogy a doktrína alkalmazása ez utóbbival is ellentétes lenne.
Burke úgy értékeli, hogy az Owusu döntés "teljesen bezárta az ajtót" a forum non conveniens számára. Megítélése szerint a döntés egyértelműsége és a jogi előírások előreláthatósága mindenképpen üdvözlendő. Úgy véli azonban, hogy a döntés a határokon átnyúló kereskedelmi ügyletek világában provincialista, rugalmatlan, és nem alkalmas arra, hogy megkülönböztessen tapasztalt és nem tapasztalt felek között, akiknek nem feltétlenül van szükségük az Európai Bíróság paternalizmusára[51]. "Az Owusu ítélet" - írja - "bizonytalan feltételezésekre és nem megfelelő előrelátásra emelt erődöt épített Európa köré." Szerinte hibás annak a következtetésnek a levonása, hogy a doktrína képes lett volna destabilizálni a Brüsszel I Rendelet szabályait, és úgy véli, hogy annak, mint az adott ügy elbírálására legmegfelelőbb bíróság megtalálására irányuló szabálynak az elvetése "rejtélyes ítélet"[52].
Akárhogyan is, az Owusu döntés az Egyesült Királyság jogában a forum non conveniens halálát jelentette.
Az Amerikai Egyesült Államok jogában a forum non conveniens doktrína gyökerei már a XIX. század elején
4/5
megjelentek. A Willendson v Forsoket ügyben[53] egy pennsylvaniai szövetségi kerületi bíróság megtagadta az eljárást egy olyan perben, amit bérkövetelése miatt egy dán matróz indított dán kapitánya ellen, megállapítva, hogy ezt az ügyet dán bíróságnak kell eldöntenie. Más XIX. századi és XX. század eleji tagállami és szövetségi döntések alapján megállapítható, hogy a bíróságok, bár elismerték a joghatóság fennállását, megtagadták az eljárást, ha az külföldi felek között folyt, ha a per tárgya külföldhöz kötődött, vagy ha külföldi jog volt az alkalmazandó jog[54]. Ezeket a döntéseket analizálta Paxton Blair egy 1929-ben megjelent cikkében[55], amelyben rámutatott arra, hogy amikor a bíróságok udvariassági vagy alkalmassági okok miatt visszautasítják az eljárást, lényegében a forum non conveniens alapján járnak el, még akkor is, ha azt nem nevezik a nevén.
Az amerikai bírói jogban a fogalom maga 1947-ben jelent meg. A Gulf Oil Corp. v Gilbert ügyben[56] a Legfelsőbb Bíróság először tette fel azt a kérdést, hogy "vajon az Egyesült Államok Körzeti Bíróságának elidegeníthetetlen joga van-e ahhoz, hogy a keresetet elutasítsa a forum non conveniens doktrína alapján"[57].
Ebben az ügyben egy virginiai polgár nyújtott be keresetet egy New York államban található szövetségi körzeti bírósághoz egy Pennsylvaniában bejegyzett, de Virginiában tevékenységet folytató vállalkozással szemben, és kártérítést követelt azért, mert szerinte a vállalkozás hanyagsága miatt leégett a Virginiában található raktára. A körzeti bíróság elutasította a keresetet a forum non conveniens elvre hivatkozással azon az alapon, hogy az ügy jobban tárgyalható Virginiában. A másodfokon eljáró Second Circuit Court of Appeals ezzel ellentétesen foglalt állást, a Legfelsőbb Bíróság azonban úgy vélte, hogy a doktrínát alkalmazni kell. Jackson bíró szerint az amerikai bíróságokon "az az állítás, hogy egy joghatósággal rendelkező bíróság köteles azt gyakorolni, nem minden esetben igaz …" Ugyanő azt is megállapította, hogy a doktrínát akkor kell alkalmazni, ha egyébként van joghatóság, "de sohasem alkalmazandó joghatóság hiányában, vagy ha a keresetet rossz bírósághoz nyújtották be"[58].
A Gulf Oil döntés nem hagy kétséget afelől, hogy a doktrína alkalmazása akkor merül fel, ha legalább két olyan fórum létezik, amely elméletileg eljárhat az ügyben, hiszen "a doktrína az, amely a köztük való választáshoz szükséges kritériumokat szolgáltatja"[59]. A bíróságnak végső soron diszkrecionális joga annak meghatározása, hogy eljár-e, ezt a jogkört azonban megfontoltan kell használni. A diszkrecionális jog gyakorlása során magán- és közérdeket egyaránt figyelembe kell venni.
A peres felek ilyen magánérdekei közé tartozik például a bizonyítékok fellelhetősége, a megjelenni nem kívánó személyek előállítására vonatkozó eljárás lehetősége, a tanúk meghallgatásának a nehézségei, az esetleges helyszíni szemle szükségessége, az ítélet végrehajtásának a kérdése, "és minden más gyakorlati probléma, amely az ügy tárgyalását könnyűvé, gyorssá és olcsóbbá teszi". Az is "gyakran mondott", hogy a felperes, a fórum megválasztásával, nem zaklathatja, gyötörheti vagy nyomorgathatja (vex, harass or oppress) az alperest azáltal, hogy indokolatlanul nagy költségeket vagy nehézségeket okoz neki. Mindazonáltal "hacsak az egyensúly nem billen erősen az alperes felé, a felperes fórumválasztását csak ritkán szabad megzavarni"[60].
Közérdekű tényezők szintén szerepet játszanak a doktrína alkalmazása során. Adminisztratív problémák nehezíthetik például az eljárást, ha a pert túlterhelt bíróságon kell lefolytatni, ahelyett, hogy az "a saját eredeti helyén" folyna. Ugyanígy "az esküdti kötelezettségek olyan terhet jelentenek, ami nem vethető ki egy olyan közösség tagjaira, amelynek nincs köze a perhez". Aztán van egyfajta "helyénvalóság" (appropriateness) abban, ha a per abban az államban (országban) zajlik, amelynek a jogát az ügyre alkalmazni kell[61].
A Gulf Oil döntéssel egy napon a Koster v. Lumbermens Mutual Casualty Co ügyben[62] hozott döntésében a Legfelsőbb Bíróság a felek és a fórum kapcsolatát vizsgálta a forum non conveniens doktrína alkalmazása során. Ezt a pert egy kölcsönös biztosító társaságnál biztosítással és tagsággal rendelkező felperes indította saját fóruma, a New York-i Keleti Körzeti Bíróság (Eastern District Court of New York) előtt illinois-i alperesek (a biztosító társaság és elnöke) ellen a fiduciáris kötelezettségek állítólagos megszegése miatt. A többségi álláspontot megfogalmazó Jackson bíró itt a következőképpen fogalmazta meg a bíróság alkalmazkodási kötelezettségét a felperesi keresethez: "Ha egy jogvitában csak két fél van, van egy jó ok arra, hogy az a felperes saját fóruma előtt kerüljön tárgyalásra, ha ő azt választotta. Őt nem szabad megfosztani saját joghatóságának vélt előnyeitől, kivéve, ha olyan tények merülnek fel, amelyek vagy (a) a csekélynek vagy nemlétezőnek bizonyuló felperesi kényelemmel arányban nem lévő nyomást vagy zaklatást jelent az alperesnek, vagy (b) nem megfelelővé teszik az eljárást a választott fórumon tekintettel a bíróság saját adminisztratív vagy jogi problémáira"[63]. Ezen alkalmazkodási kötelezettség ellenére a Legfelsőbb Bíróság végül a forum non conveniens elv alapján elutasította a keresetet arra hivatkozással, hogy egy a vállalkozás belső viszonyaival kapcsolatos kereset elbírálására annak az államnak a bírósága alkalmasabb, ahol a vállalkozás található.
1948-ban a Kongresszus, mintegy válaszul a Gulf Oil és a Koster döntésekre[64] olyan hatásköri szabályt iktatott törvénybe, amely új mederbe terelte helyi ügyekben a forum shopping és az ügyek feltorlódásának a kezelését. A United States Code ("USC") ugyanis polgári ügyekben lehetővé tette a helyi bíróságok számára az ügyek áttételét más helyi bírósághoz, ha "a felek és a tanúk kényelme", vagy "az igazságszolgáltatás érdekei" azt indokolták[65]. E rendelkezés eredményeképpen az amerikai állampolgárok közötti pereket már nem a forum
5/6
non conveniens doktrína alapján, hanem egyszerű áttétel problémaként szokás kezelni[66].
Két másik fejlemény ugyancsak a doktrína alkalmazásának a korlátozása irányába hatott. Az egyik az ún. "minimum kapcsolat" elv jelentős mértékű finomítása a tagállami törvények más államok lakosaira történő alkalmazásának a korlátozása tekintetében[67], amely a nem megfelelő fórummal kapcsolatos érvelést joghatósági problémafelvetésként kezelte. A másik pedig az volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság a fórummal elégtelen kapcsolatot felmutató nem rezidens alperesek feletti in rem joghatóságot korlátozta[68].
A Legfelsőbb Bíróság az 1981-ben született Piper Aircraft Co. v. Reyno ügyben[69] definiálta tovább a forum non conveniens elvre vonatkozó amerikai szabályt. Ezt a pert egy skóciai légiszerencsétlenséggel kapcsolatban skót felperesek indították ohiói és pennsylvaniai alperesek (a repülőgép gyártói) ellen egy kaliforniai tagállami bíróság előtt. Az ügy először egy szövetségi körzeti bírósághoz került áttételre, majd pedig - az USC 1404 (a) szakasz alapján - Pennsylvaniába. Itt az alperesek a forum non conveniens elvre hivatkozással kérték a kereset elutasítását. A körzeti bíróság a kérelemnek helyt is adott, a fellebbviteli bíróság (Third Circuit Court of Appeals) azonban a döntést megváltoztatta. A Legfelsőbb Bíróság végül az elsőfokú bíróságnak adott igazat:
"A Fellebbviteli Bíróság tévedett, amikor megállapította, hogy a felperesek pusztán azon az alapon megtámadhatják a forum non conveniens alapján hozott elutasító határozatot, hogy az alternatív főrum előtt alkalmazandó jog kevésbé előnyös a felperesek számára, mint a jelenlegi fórum joga. Az anyagi jog változásának a lehetősége önmagában nem lehet döntő jelentőségű vagy akár lényeges súlyú a forum non conveniens vizsgálata során."
Következésképpen a forum non conveniens alapján elutasítható a kereset még akkor is, ha az alternatív fórum joga kevésbé előnyös a felperes számára, mint az általa választott bíróság államának a joga. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a jogok közötti különbség ne lehetne a bíróság által figyelembe veendő körülmény. A Legfelsőbb Bíróság azon a véleményen volt, hogy ha az alternatív fórum joga által biztosított jogorvoslat "olyannyira világosan elégtelen vagy nem kielégítő, hogy már csak nem is jogorvoslat", a jogok előnytelen cseréje akár olyan jelentős súlyú tényező is lehet, amely alapján a kereset elutasítása már nem indokolt.
Az Amerikai Egyesült Államok bíróságai előtt jelenleg a Gulf Oil, Koster és Piper döntésekben kijegecesedett tényezők számítanak a forum non conveniens alapjainak. Az elutasítási kérelem elbírálása eszerint mindig annak vizsgálatával kezdődik, hogy létezik-e adekvát alternatív fórum. Ha igen, akkor a bíróságnak a magánérdek - közérdek analízist kell elvégeznie a Gulf Oil döntés szerint. Önmagában az a tény, hogy a felperes olyan fórumot választ, ahol rá nézve kedvezőbb az alkalmazandó jog, nem bír jelentőséggel, és a külföldi felperes választása általában kisebb súllyal értékelendő, mint a helyi felperes fórumválasztása. Ezt követően - a Koster döntésnek megfelelően - nagyobb súllyal kell tekintetbe venni, ha a felperes fórumválasztása a saját fórumának a választására irányult.
További két lényeges érv a forum non conveniens alkalmazása mellett a külföldi fórum választására irányuló szerződéses kikötés, vagy a külföldön zajló párhuzamos eljárás, bár ez utóbbi nem számít döntő jelentőségűnek[70].
Az utóbbi bő két évtized joggyakorlata két újabb aspektust tett hozzá a forum non conveniens amerikai szabályaihoz. Az American Dredging Co. v. Miller ügyben[71] a pert egy mississippi illetőségű matróz indította Louisianában a Pennsylvaniában honos vontatóhajó tulajdonos ellen kártérítést követelve az ún. Jones Act alapján, amely matrózok számára személyi sérülés esetén lehetővé tette a munkáltató perlését akár tagállami, akár szövetségi bíróság előtt. Az alperes forum non conveniens alapján a kereset elutasítását kérte, és e kérelemnek a szövetségi hajózási törvényekkel kapcsolatos joggyakorlatot figyelembe véve mind az elsőfokú bíróság, mind pedig a fellebbviteli bíróság helyt adott, a Louisiana Supreme Court azonban úgy vélte, hogy az a helyi törvény, amely a Jones Act alá eső ügyekben kizárja a doktrína alkalmazását, elsőbbséget élvez a szövetségi szabályokkal szemben. A szövetségi Legfelsőbb Bíróság ezzel az utóbbi állásponttal értett egyet. A Scalia bíró által lejegyzett többségi álláspont szerint még a szövetségi hajózási törvények alapján a tagállami bíróságok előtt induló ügyekben is helye van a tagállami forum non conveniens szabály alkalmazásának, annál is inkább, mivel a doktrína sokkal inkább procedurális, semmint anyagi jogi szabály, amely azt a célt szolgálja, hogy "elvegye a felperes kedvét a forum shoppingtól"[72].
A másik új elem a Legfelsőbb Bíróság Sinochem Int'l v. Malaysia Int'l Shipping Corp. ügyben[73] hozott döntésében lelhető fel. A perbeli esetben a Sinochem, egy állami tulajdonú kínai vállalkozás, acéltekercseket vásárolt egy amerikai vállalkozástól, amely az árut a maláj hajózási vállalattal kívánta Kínába szállíttatni. Az adásvételi szerződés alapján a fizetés hajóraklevélen alapuló akkreditívvel történt. A kínai fél a maláj vállalat ellen kínai bíróság előtt nyújtott be keresetet a hajóraklevél visszadátumozása miatt és kérte a hajó feltartóztatását. A kínai bíróságok mind első fokon, mind pedig másodfokon helyt adtak ennek a kérelemnek. Ezt követően a maláj fél egy amerikai körzeti bíróság előtt nyújtott be keresetet, amelyben a kínai felet hamis nyilatkozatok megtételével vádolta a kínai ügyben és kárigényt nyújtott be a hajó feltartóztatása miatt. A Sinochem több okból is a kereset elutasítását kérte, egyrészt a joghatóság hiánya miatt, másrészt a forum non conveniens alapján. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a tárgyi joghatósága fennáll, és azt is feltételezte, hogy egy korlátozott discovery a személyi joghatóság
6/7
fennállását is igazolná. Ugyanakkor viszont a forum non conveniens alapján a keresetet elutasította. A másodfokon eljáró Third Circuit Court of Appeal az elsőfokú döntést megváltoztatta. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság nem utasíthatta volna el a keresetet a forum non conveniens alapján, amíg nem állapítja meg egyértelműen, hogy van-e személyi joghatósága is. Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely elvi éllel mondta ki, hogy a bíróságoknak a forum non conveniens vizsgálatát a többi tényező vizsgálatától függetlenül kell elvégeznie. Ennek megfelelően, ha azt állapítja meg, hogy egy külföldi bíróság alkalmasabb az ügy elbírálására, már nem kell foglalkoznia azzal, hogy egyáltalán lenne-e az ügy eldöntésére joghatósága.
A Legfelsőbb Bíróság nem mellékesen azt is rögzítette, hogy a Sinochem döntés a forum non conveniens tankönyvben rögzítendő iskolapéldája.
A fentiekből levonható lehetne az a következtetés, hogy az amerikai joggyakorlat teljesen egységes a forum non conveniens szabály alkalmazásában. Andrew J. Batog azonban - további jogesetek vizsgálatán át - arra mutat rá, hogy ez koránt sincs így. Szerinte az egyes ítéletekből kimondottan hiányzik a konzisztencia és az előreláthatóság[74].
A helyzetet bonyolítja, hogy a Legfelsőbb Bíróság fentebb elemzett döntéseiben rögzített elveket csak többé-kevésbé vették át az USA egyes tagállamai, a joggyakorlat tehát ebből a szempontból sem tekinthető egységesnek[75].
Kanadában a különböző tartományi bíróságok előtt már 1974 előtt is gyakran felmerült a forum non conveniens alkalmazásának a kérdése, és a bíróságok már ekkor is a doktrína létezését állapították meg[76]. Később, miután az angol bíróságok is magukévá tették a doktrína alkalmazását, a különböző kanadai bíróságok előszeretettel vették alapul a kérdésben született angol precedenseket, így konkrétan előbb a MacShannon, majd a Spiliada döntést.
Napjaink kanadai joggyakorlatának vezető esete a forum non conveniens doktrína érvényesülése terén az Amchem Products Inc. v. British Columbia Worker’s Compensation Board ügy[77]. Ez az ügy British Columbiában kezdődött, egy az Egyesült Államokban, Texas államban szerződésen kívüli kár okozása miatt indított per folyományaként. A texasi per felperesei British Columbia tartományban lakóhellyel rendelkező személyek voltak, az alperesek pedig azbeszt gyártásával és forgalmazásával foglalkozó amerikai vállalatok, amelyek korábban ugyan folytattak gazdasági tevékenységet Texasban, de nem ott voltak bejegyezve. Az amerikai alperesek azt szerették volna elérni, hogy a per ne Texasban folyjon, ezért, első körben, ott nyújtottak be az eljárás megállítására vonatkozó kérelmet azon az alapon, hogy a texasi bíróság forum non conveniens. Mivel azonban ez a kérelem elutasításra került, ún. pergátló intézkedésként (anti-suit injunction), annak megállapítását kérték a British Columbiai Legfelsőbb Bíróságtól, hogy az ügy elbírálására a megfelelő fórum mégiscsak British Columbiában van. A British Columbia Supreme Court helyt is adott a kérelemnek, mire Texasban az eljáró bíróság egy anti-anti-suit injunction kibocsátásával megerősítette a saját joghatóságát. Miután a British Columbia Court of Appeal másodfokon is jóváhagyta a kanadai döntést, az ügy a kérelmezők fellebbezése folytán a Kanadai Legfelsőbb Bíróság elé került, amely azonban úgy ítélte meg, hogy nincs elégséges alap ahhoz, hogy kétségbe vonják a texasi joghatóságot, így a fellebbezésnek helyt adott.
Érdekes körülmény, hogy ebben a kanadai döntésben nem egy helyben indult eljárásban előterjesztett eljárási kifogás alapján merült fel a forum non conveniens alkalmazása, hanem éppen ellenkezőleg: a bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy az ő joghatóságuk megelőzi-e egy külföldi bíróság joghatóságát egy ez utóbbi előtt már megindult ügyben.
A Kanadai Legfelsőbb Bíróság ebben a döntésben látszólag a Spiliada ítélet iránymutatását követte, amikor megállapította, hogy a doktrína alapján az eljárást akkor kell megállítani, ha "van másik fórum, amely világosan alkalmasabb, mint a hazai fórum"[78]. Ezt a kapcsolódást nem mondta ki nyíltan és kifejezetten[79]; ehelyett az elv angliai fejlődését és az ausztrál, új-zélandi, amerikai és kanadai megközelítéseket tekintette át történeti szempontból, megállapítva, hogy "a common law jogrendszerek joga, ahogyan azt Lord Goff a Spiliada ügyben észleli, figyelemreméltóan egységes. Bár vannak különbségek a használt nyelvezetben, minden jogrendszer az eljárásra legalkalmasabb vagy megfelelő fórum meghatározására alkalmas elveket alkalmazza az eljárást és a feleket a versengő fórumokhoz kötő tényezők alapján".
A testület kimondta ugyanakkor azt is, hogy ha viszont a fórumok egyformán megfelelőek, a hazai fórum élvez előnyt. Ezen felül azon a véleményen volt, hogy - bár alapvetően a kérelmező feladata, hogy igazolja egy a felperes által választottnál "világosan" alkalmasabb fórum létezését - a bizonyítási teher kérdésének nincs szignifikáns jelentősége, hiszen úgyis a bíró diszkrecionális joga annak megállapítása a felek által előterjesztett anyagok alapján, hogy a forum non conveniens alkalmazásának a feltételei fennállnak-e[80]. Úgy tűnik, ezen a ponton a Kanadai Legfelsőbb Bíróság némiképp túllépett a Spiliada döntésben a bizonyítási teher tekintetében felállított szabályon.
2003-ban Kanada Egységes Jogi Konferenciája (Uniform Law Conference of Canada) elfogadta a bírósági joghatóság és eljárások átadásáról szóló modelltörvényt (Model Court Jurisdiction and Proceedings Transfer
7/8
Act - "Modelltörvény"), amelyet több tartomány és terület is beépített a saját jogrendszerébe. A Modelltörvény 11(1) cikkelye az Amchem döntés szövegének alapulvételével rögzíti az alábbiakat:
"11(1) Megvizsgálva a felek eljáráshoz és igazságszolgáltatáshoz fűződő érdekeit, a bíróság elutasíthatja területi hatáskörének a gyakorlását az eljárásban azon az alapon, hogy egy másik állam bírósága az eljárás lefolytatására alkalmasabb fórum."
Ezen túlmenően a Modelltörvény- a bíróságok korábbi gyakorlata alapján - meghatározza azokat a körülményeket is, amelyek az alkalmasabb fórum kiválasztásában szerepet játszhatnak. Ilyenek az alábbiak - bár nem kizárólagos jelleggel:
− a felek és az általuk állított tanúk eljárásban való részvételével kapcsolatos kényelme és költségei;
− az alkalmazandó jog;
− az eljárások többszöröződésének az elkerülése;
− a különböző bíróságok által hozott esetleges egymással ütköző döntések elkerülése;
− az ítélet végrehajtása; és
− a kanadai jogrendszer, mint egész tisztességes és hatékony működése.[81]
Bár a Modelltörvényt nem minden kanadai tartomány és terület ültette át a saját jogrendszerébe, kijelenthető, hogy a kérdésben nincs különbség az egyes common law alapokon álló területi egységek gyakorlata között[82].
A Modelltörvényben rögzített szabályok Legfelsőbb Bíróság általi "tesztelésére" a Teck Cominco Metals Ltd. v Lloyd’s Underwriters ügyben[83] került sor. Ebben az ügyben a felperes, akit Washington államban perelték be kártérítésért a Columbia-folyó szennyezése miatt, saját biztosító társaságát perelte be, szintén Washington államban, annak érdekében, hogy a biztosító fedezze a környezeti károkat. A washingtoni bíróság megállapította a joghatóságát, és elutasította a biztosító társaság forum non conveniens alapján előterjesztett megállítási kérelmét. Ezt követően a biztosító társaság British Columbiában kezdett párhuzamos eljárást, ahol viszont a Teck Cominco Metals Ltd. kérte az eljárás megállítását forum non conveniens miatt, az eljárások többszöröződésére hivatkozással. Az ügyben eljáró két tartományi fórum és a Legfelsőbb Bíróság is elutasította a megállítási kérelmet kinyilvánítva, hogy az eljárások esetleges megtöbbszöröződésének a veszélye csak egyike az alkalmasabb fórum kiválasztásában szerepet játszó tényezőknek és önmagában még nem ok az eljárás megállítására.
Új-Zélandon megfigyelhető a bíróságok ragaszkodása az angol precedensjogi fejlődéshez, ez igaz volt a tradicionális angol álláspont tekintetében is[84], de abban is megnyilvánult, hogy az ítélkezési gyakorlat azonnal alkalmazkodott a Spiliada döntéshez. Ennek első megnyilvánulása a Club Mediterranee NZ v Wendell ügyben az Új-Zélandi Fellebbviteli Bíróság (New Zealand Court of Appeal) által hozott döntés volt[85]. Ebben az ügyben a keresetet az új-zélandi felperes nyújtotta be az ugyancsak új-zélandi alperes ellen, miután a Club Med New Caledoniában tett látogatása során ételmérgezést kapott. Az alperes az eljárás megállítását kérte arra hivatkozással, hogy a károkozás helye miatt Új-Kaledóniában kellene a pert lefolytatni. Az elsőfokú bíróság az eljárás megállítását megtagadta és hasonló álláspontra helyezkedett a Court of Appeal is, lényegében arra hivatkozással, hogy az alperesnek nem sikerült bizonyítania azt a tényt, hogy az új-kaledóniai bíróság az ügy elbírálására megfelelőbb lenne. A bíróságok elismerték, hogy a releváns események ott következtek be, de minden tényezőt mérlegelve az ügy Új-Zéland irányába mutatott, ahol a szerződés létrejött, és amelynek joga alkalmazandó volt. Cooke bíró ebben az ügyben konkrétan Lord Goff iránymutatására hivatkozott[86].
Ezt a megközelítést egy viszonylag friss jogeset erősítette meg. Az Udovenko v The Ship "MV Pelican" ügyben[87] a felperes az MV Pelican nevű hajó legénységéhez tartozott és elmaradt munkabér, nyugállományba helyezés és kártérítés miatt indított in rem keresetet. A hajó új-zélandi zászló alatt közlekedett és kotróhajóként funkcionált új-zélandi vizeken. A hajó ausztrál bérlője, aki az alperes (a hajó) oldalán beavatkozóként lépett a perbe, az eljárás megállítását kérte arra hivatkozva, hogy mivel a felperes munkaszerződése ausztrál kollektív szerződés alapján köttetett, amely rögzítette az ausztrál szakszervezet bevonásának kötelezettségét a jogvitába, és mert a tanúk Ausztráliában voltak fellelhetők, nem az új-zélandi bíróság a forum conveniens, hanem valamely ausztrál bírói testület.
A tengerjogi bíróságként eljáró Felsőbíróság (High Court in Admiralty) a Spiliada döntésre támaszkodva úgy ítélte meg, hogy azt kell megvizsgálnia, melyik bíróság előtt biztosított inkább az igazság érvényesülése. Az eljáró J.W. Gendall bíró szerint a felperes anyagilag sokkal nehezebb helyzetbe kerülne, ha Ausztráliában kellene pereskedni, míg az alperes szempontjából a tanúmeghallgatások nem jelentenek számottevő nehézséget, hiszen azok akár videokonferencia útján is meghallgathatóak. A bíró ezen túlmenően nem tulajdonított jelentőséget sem annak, hogy a jogvitára az ausztrál jog volt az irányadó, és arról sem volt meggyőződve, hogy az ausztrál szakszervezet bevonása a jogvitába számottevő előnnyel járna.
Az angol jogfejlődést általában követő ausztrál jogban a hetvenes évek végének joggyakorlata azt látszott mutatni, hogy az ausztrál bírák ebben a kérdésben is követik angol kollégáikat. Az Atlantic Star és a MacShannon ügyben hozott döntéseket követően alsóbb szintű bíróságok Ausztráliában is hasonló következtetésre jutottak[88].
8/9
Ilyen előzmények után nagy meglepetést okozott a Legfelsőbb Bíróság döntése az Oceanic Sun Line Special Shipping Co Ltd v Fay ügyben[89]. A tényállás szerint a felperes Ausztráliában befizetett egy görög szigetek közötti hajóútra. Az általa kapott, de el nem olvasott brosúra hivatkozott az alperesi utazási iroda általános szerződési feltételeire, amelyben rögzítésre került, hogy bármilyen az utazási szerződéssel kapcsolatos jogvitában a görög bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Miután a hajó fedélzetén agyaggalamb-lövészet közben sérüléseket szenvedett, Fay a kártérítésre irányuló pert Ausztráliában, Új Dél-Walesben indította meg, az alperes pedig az eljárás megállítását kérte arra hivatkozással, hogy a perre a görög bíróságoknak (illetve az általános szerződési feltételek alapján konkrétan az Athéni Bíróságnak) van joghatósága. Az alsóbb szintű bíróságok az alperes megállítási kérelmének a forum non conveniens elv alkalmazását megerősítő angol precedensekre tekintettel helyt adtak, a High Court eljáró bírái azonban 3:2 arányban megváltoztatták a döntést, és - nyíltan visszatérve az 1974 előtti, a doktrína alkalmazását kizáró tradicionális angol állásponthoz - kimondták, hogy a felperes joga eldönteni azt, hogy hol indít pert és e döntést a bíróság sem kérdőjelezheti meg.
Figyelemreméltó módon még a forum non conveniens elv alkalmazása ellen szavazó három bíró sem tudott egységes álláspontot kialakítani az ítélet indokolása tekintetében. Az érvek között egyaránt szerepelt a keresetbenyújtással megalapozott ausztrál hatalom melletti kitartás, az az álláspont, hogy a bíróság nem tagadhatja meg a felperesnek az eljáró fórum megválasztására vonatkozó jogát, továbbá a mérlegelési jogkör gyakorlásával kapcsolatos általános bizalmatlanság is. Ahogy azt később látni fogjuk, a három álláspont közül Deane bíró érvelése volt az, amely meghatározóvá vált az ausztrál joggyakorlatban, aki a Spiliada "világosan alkalmasabb fórum" tesztjével szemben a "világosan alkalmatlan fórum" (clearly inappropriate forum) tesztjét részesítette előnyben[90].
Az ausztrál jogirodalom általában úgy ítéli meg, hogy az Oceanic Sun döntéssel a joggyakorlat visszatért az 1974 előtti állapotokhoz, és erőteljesen vitatja annak helyességét, különösen az egyhangú döntés hiánya és az indokolásbeli különbségek miatt, mely indokolásokat ráadásul korántsem tart meggyőzőnek[91]. Vannak azonban olyan vélemények is, és a jelen cikk szerzője is inkább ennek az álláspontnak az elfogadására hajlik, hogy valójában a döntés nem jelenti a forum non conveniens elvetését, csupán annak némiképp eltérő megfogalmazását[92].
A Voth v Manildra Flour Mills Pty Ltd ügyben[93] a Legfelsőbb Bíróság egyfelől nagy részben kiküszöbölte az Oceanic Sun döntés bizonytalanságait, másfelől megerősítette az ausztrál precedensjognak az angol jogtól való relatív eltávolodását.
Az ügy tényállása szerint az alperes (a kérelmező) amerikai állampolgár volt és könyvelőként élt és praktizált Missouri államban. Ebben a minőségében adott tanácsokat a Manildra cégcsoporthoz tartozó Manildra Milling Corporationnek, egy Kansas államban bejegyzett társaságnak. Az alperes hanyagsága a cégcsoport két ausztrál tagjának kárt okozott, akik ezért Ausztráliában pert indítottak az alperes ellen. Az eljáró bíróság befogadta az ügyet és kézbesítette a keresetet az alperesnek, aki elsődlegesen e kézbesítés jogszerűségét támadta, másfelől pedig az eljárás megállítását kérte. Új Dél-Wales Legfelsőbb Bírósága, majd Fellebbviteli Bírósága is elutasította az alperes kérelmeit. A High Court azonban helyt adott a fellebbezésnek és az eljárás megállítását rendelte el.
Az alperes az eljárás során azt az álláspontot képviselte, hogy az Oceanic Sun döntésben foglalt elveket felül kell vizsgálni és a Spiliada döntést kell figyelembe venni. A High Court azonban nem osztotta ezt az álláspontot és az Oceanic Sun mintájára a "világosan alkalmatlan fórum" (clearly inappropriate forum) vizsgálat mellett voksoltak. A Mason CJ, Deane, Dawson és Gaudron bírók által képviselt többségi álláspont szerint:
"(E)nnek az országnak a bíróságai alkalmasabbak egy olyan teszt alkalmazására, amely a helyi bíróság alkalmatlanságára fekteti a hangsúlyt, melyet a helyi bírák felismernek és amelyre nézve tapasztalattal rendelkeznek, mint egy olyan teszt alkalmazására, mely egy olyan meghatározott külföldi bíróság alkalmasságára vagy viszonylagos alkalmasságára irányul, amelyet valószínűleg csak kevéssé ismer vagy amellyel kapcsolatban kevésbé rendelkezik tapasztalattal."[94] Ezen túlmenően a többségi álláspont szerint nehéz a Spiliada elvet elfogadni irányadó jogelvként, mivel azt kívánja meg a bíróságtól, hogy "elutasítsa igazságszolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettségének a teljesítését annak ellenére, hogy alkalmas vagy nem alkalmatlan bíróság".[95]
A "világosan alkalmatlan fórum" teszt szempontjából a többségi bírói álláspont egyrészt a "leglényegesebb kapcsolat" (most substantial connection) megállapítását, másfelől az eljárással kapcsolatos főbb eljárásjogi különbségeket emelte ki. A "leglényegesebb kapcsolat" szempontjából az nyert megállapítást, hogy mivel a mulasztások Missouri államban következtek be, az alperes működési területéből adódóan a könyvelői szakmával szemben Missouriban támasztott szakmai követelményeknek van jelentősége, a kár nagyrészt az Egyesült Államokban következett be, továbbá a bizonyítékok nagyobb része is Missouriban található, ez a Missouri bíróság előtti perlést indokolna, még akkor is, ha a felperesek új dél-walesi illetőségűek és az ügyleteknek az ausztrál társasági adó szempontjából is volt negatív konzekvenciája. Az eljárásjogi kérdésekkel kapcsolatban ugyan megállapították a bírák, hogy számos szempontból előnyösebb lenne a felpereseknek Ausztráliában pereskedni, a Missourival való kapcsolat súlya ezeknél az előnyöknél többet nyom a latban[96].
A Regie National des Usines Renault SA v Zhang[97]
9/10
ügyben a Legfelsőbb Bíróság újfent megerősítette a korábbi precedensekben tükröződő gyakorlatot, bár a határozat indoklása azt is rögzítette, hogy pusztán az a tény, hogy a jogvita ledöntésére külföldi jogot kell alkalmazni, még nem minősíti az ausztrál bíróságokat "világosan alkalmatlan" fórumoknak. A bírák többsége úgy vélte továbbá, hogy a "világosan alkalmatlan fórum" teszt nem lép a "vexation" and "oppression" kritériumok helyébe, hanem csupán annak egyik esete, amikor e kritériumok megvalósulnak. A Legfelsőbb Bíróság a Puttick v Tenon Ltd. ügyben[98] ismét megtagadta, hogy felülvizsgálja a Voth döntést, így Ausztráliában továbbra is minden maradt a régiben.
A forum non conveniens doktrína a skót jogban alakult ki a XIX. században. Fejlődése az idők során két önálló irányt vett, az egyiket Angliában, azzal, hogy az angol jogfejlődést konzekvensen követte a főbb common law országok többsége is, mint például Kanada és Új-Zéland, míg Ausztráliában az angol verzió egy sajátságos vadhajtása bontakozott ki. Ez az irányzat a MacShannon és a Spiliada döntésekben megfogalmazottak szerint azt vizsgálja, hogy mely fórumot fűzi a legvalósabb és leglényegesebb kapcsolat az ügyhöz a "világosan alkalmasabb fórum" (illetve Ausztráliában a "világosan alkalmatlanabb fórum") teszt elvégzésével. Ettől némiképp eltérő a megközelítése az Amerikai Egyesült Államok jogának, amely a Gulf Oil, Koster és Piper döntések alapján magán- és közérdekek sajátos összevetésével igyekszik választani az alternatív fórumok között.
A tartalmi eltérések ellenére az mindenképpen kijelenthető, hogy a forum non conveniens az angolszász jogrendszerek ma is élő jogintézménye, azzal együtt, hogy az Európai Unió tagjaként a Brüsszel I Rendeletet alkalmazó Egyesült Királyságban teljesen elveszítette gyakorlati jelentőségét.
Irodalomjegyzék
Batog, Andrew J.: Federal Forum Non Conveniens Doctrine: Still Problematic After Sinochem (http://respondeat.wordpress.com/2011/07/16/federal-forum-non-conveniens-doctrine-still-problematic-after-sinochem/
Brand, Ronald A.: Comparative Forum Non Conveniens and the Hague Convention on Jurisdiction and Judgments (http://www.tilj.org/content/journal/37/num3/Brand467.pdf)
Brereton, Peter: Forum Non Conveniens in Australia: A Case Note on Voth v Manildra Flour Mills - International and Comparative Law Quarterly, vol. 40, 1991
Burke, John J. A.: Foreclosure of the Doctrine of Forum Non Conveniens under the Brussels I Regulation. Advantages and Disadvantages [The European Legal Forum (E) 3-2008]
Castel, J-G.: Introduction to Conflict of Laws (Toronto, 2002)
Edinger, Elizabeth R.: Conflict of Laws - Discretionary Principles - Forum Non Conveniens - Anti-suit Injunctions: Amchem Products Inc. v. British Columbia (Workers Compensation Board)
Gallacher, Scott: After The Spiliada - Forum Non Conveniens in New Zealand and Australia - Otago Law Review (1996) Vol 8 No 4
Kellam, Jocelyn - Mouledoux, Rene J.: Forum Non Conveniens in Australia - May 2009 - http://www.thefederation.org/documents/6-CLE%20Annual%2009-Kellam.pdf.
Koehnen, Markus - Delanghe, Ben: Jurisdiction and Forum Issues in Canada (Practicing Law Institute International Litigation 2010)
Morse, C. G. J.: Not in the Public Interest? Lubbe v. Cape PLC (Texas Law Journal Vol. 37, 2002)
North, P.M. - Fawcett, J. J.: Cheshire and North Private International Law (London, 1987)
Nygh, P.E.: Conflict of Laws in Australia (Sydney, 1991)
Peacock, Mark G.: Doctrine of Forum Non Conveniens in Ontario and Quebec: The Two Solitudes (The Canadian Bar Review - Vol. 47, no 1 (1987)
Pistis, Marco: Forum non conveniens (http://judicium.it/news/pistis01.html) ■
JEGYZETEK
1 North, P. M. - Fawcett, J. J.: Cheshire and North Private International Law (London, 1987) 221-222. old. ("Cheshire - North"). Ehelyütt érdemes külön is felhívni a figyelmet arra, hogy a common law-ban a külföldi fórum kizárólagos illetékességének a kikötése nem jelenti automatikusan a hazai bíróságok illetékességének a hiányát és a bíróságoknak széles mérlegelési jogkörük van annak eldöntésére, hogy a fórumválasztási klauzula ellenére eljárnak-e az ügyben vagy sem.
2 John J. A. Burke: Foreclosure of the Doctrine of Forum Non Conveniens under the Brussels I Regulation. Advantages and Disadvantages [The European Legal Forum (E) 3-2008] 122. old. ("Burke")
3 Burke: 122. old. Burke ezt követően Storyt idézi, aki szerint "egy ellentétes doktrínából a kényelmetlenség érzése származna" és a forum non conveniens elismerésének a szükségessége "az igazságszolgáltatás egyfajta morális szükségességéből ered, annak érdekében, hogy viszonzásképpen igazságot szolgáltathassanak nekünk" [Story: Commentaires on the Conflict of Laws (1841), § 23].
4 Igaz, a skót jogot sokkal inkább civiljogi, de legalábbis vegyes jogrendszernek szokás tekinteni, semmint common law jogrendszernek.
5 Judgment of June 7, 1833, Sess., Scot., 11 Sess. Cas., First Series [S. Sess. Cas.] 685. old.
6 Judgment of Jan. 16, 1845, Sess. Scot., 7 D. Sess. Cas. 270. old. ("M’Morine")
7 M’Morine, 272. old.
8 Ronald A. Brand: Comparative Forum Non Conveniens and the Hague Convention on Jurisdiction and Judgments (http://www.tilj.org/content/journal/37/num3/Brand467.pdf - a letöltés időpontja: 2012. augusztus 28., 467. old. ("Brand")
9 1926 SC (HL) 13, 22. old. ("Société du Gaz")
10 Dunedin bíró szerint: "In my view, ‘competent‘ is just as bad a translation for ‘competens’ as ‘convenient’ is for ‘conveniens’. The proper translation for these Latin words, so far as this plea is concerned, is ‘appropriate." (idézi Brand: 470. old.)
11 Société du Gaz, idézi Brand: 470. old.
12 Société du Gaz, idézi Brand 469. old.
13 Lásd például: Logan v Bank of Scotland [1906] 1 K.B. 141; Egbert v Short [1907] 2 Ch 205, St. Pierre v South American Stores (Gath & Chaves) Ltd. [1936] 1 K.B. 382.
14 [1974] AC 436. old. ("Atlantic Star")
15 Marco Pistis: Forum non conveniens (http://judicium.it/news/pistis01.html - a letöltés időpontja: 2007.09.27.)
16 [1978] AC 795. old. ("MacShannon")
17 MacShannon, 817. old. Sőt Lord Salmon az indoklásban egészen annak kijelentéséig elment, hogy "ez a doktrína ... sosem képezte Anglia jogának részét, és álláspontom szerint ma már igencsak késő, hogy azzá tegyük, hacsak törvény nem rendelkezik így".
18 MacShannon, 822. old. Lord Diplock sokat idézett gondolatmenete szerint "(a)hhoz hogy az eljárás megállítását igazolni tudjuk, két feltételnek kell teljesülnie, egy pozitívak és egy negatívnak: (a) az alperesnek meg kell győznie a bíróságot arról, hogy létezik másik olyan fórum, amelynek a joghatósága alá vonható és hogy e másik joghatóság alatt a felek között lényegesen kevesebb kellemetlenséggel és költséggel tehető igazság, és (b) az eljárás megállítása nem fosztja meg a felperest semmilyen legitim személyes vagy törvényszéki előnytől, amely akkor volna elérhető a számára, ha az angol bíróság joghatóságát hívná segítségül" (MacShannon, 812. old.).
19 [1984] AC 398. old. ("Abidin Daver")
20 Abidin Daver, 411. old. Lord Diplock indoklása szerint "a bírósági sovinizmust felváltotta a bírósági udvariasság" méghozzá olyan mértékben, hogy eljött az ideje azt tudomásul venni, hogy az angol megoldás semmiben sem különbözik a forum non conveniens skót jogban kialakult elvétől.
21 [1986] 3 All ER, 843. old. ("Spiliada")
22 Cheshire - North: 225. old.
23 Spiliada, 987. old.
24 Trendtex Trading Corpn v Crédit Suisse [1980] 3 All ER, 721. old. ("Trendtex")
25 Kuwait Oil Co (KSC) v Indemnitsu Tankers KK, The Hida Maru [1981] 2 Lloyd’s Rep, 510.old.
26 Erre érdekes példa az European Asian Bank AG v Punjab and Sind Bank perben született döntés ([1982] 2 Lloyd’s Rep, 356. old.). A felperes egy nyugatnémet bank volt, amely az indiai bank ellen Angliában indított pert. A keresetlevél az alperes angliai fióktelepéhez volt kézbesíthető, így az angol bíróság joghatósága fennállott. A keresetlevélben a felperes akkreditív alapján követelt fizetést. Az alperes az eljárás megállítását kérte, mégpedig arra hivatkozással, hogy a fizetési elszólítást az akkreditívvel kapcsolatos különféle, Indiában és Szingapúrban lezajlott események előzték meg. Az elsőfokú bíróság az eljárás megállítását megtagadta. A Court of Appeal az elsőfokú határozatot helyben hagyta, miután megállapította, hogy sem India, sem pedig Szingapúr nem világosan alkalmasabb hely az eljárásra, mint Anglia. Természetes fórum hiányában a megállítási kérelmet el kellett utasítani. Ezen túlmenően a bíróság nem vizsgálta azt, hogy a felperesnek milyen előnyei származnak abból, hogy Angliában perel.
27 Abidin Daver, 411. old.
28 A MacShannon ügyben például Lord Diplock a felperestől várta annak igazolását, hogy miért Angliában indított pert annak ellenére, hogy volt az ügynek természetes külföldi fóruma, Lord Salmon viszont úgy vélte, hogy az alperesnek kell azt igazolnia, hogy a felperes nem remélhet előnyt attól, hogy a per Angliában indult meg. Mindkét megközelítésnek voltak követői a későbbi precedensekben.
29 MacShannon, 819. old.
30 Atlantic Star, 468. old.
31 MacShannon, 814-815. old.
32 Atlantic Star, 469. old.; Spiliada, 991. old.
33 Spiliada, 991. old.
34 Amin Rasheed Shipping Corpn v Kuwait Insurance Co [1984] AC, 50. old.
35 Abidin Daver, 424-425. old.
36 The Traugutt [1985] i Lloyd’s Rep, 119. old.
37 Abidin Daver: 410. old.
38 MacShannon: 812. old.
39 Atlantic Star, 468-469. old., Castanho v Brown and Root (UK) Ltd. [1981] AC 557, 575. old.
40 Trendtex, 720. old. A The Jalakrishna ügyben ([1983] Lloyd’s Rep, 628. old.) a bíróság megállapította például, hogy bár az a tény, hogy mindkét peres fél indiai volt és a kereset is egy indiai hajón bekövetkezett balesettel függött össze azt sugallná, hogy alkalmasabb lenne a pert Indiában megindítani, ez a felperest rosszabb helyzetbe hozná, hiszen megfosztaná őt a gyorsabb angliai eljárástól és az angol jog alapján elérhető magasabb kártérítéstől. A Spiliada-ügyben aztán a Lordok Háza ez utóbbi kritériumot felülírta: Lord Goff immáron azon a véleményen volt, hogy nem lehet indoka a megállítás megtagadásának az, hogy a felperes a megállítással esetlen magasabb kártérítéstől esik el (Spiliada, 991. old.)
41 Brüsszel Egyezmény 21. cikk:
(1) Amennyiben azonos jogalapból származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző az Egyezményben részes államok bíróságai előtt indítottak, a később megkeresett bíróság hivatalból megállapítja saját hatáskörének a hiányát az első bíróság javára.
(2) Az a bíróság, amelynek meg kellene állapítania joghatósága hiányát, megállíthatja az eljárását, ha a másik bíróság joghatósága vitatott.
42 A polgári joghatóságról és ítéletekről szóló 1982. évi törvény (Civil Jurisdiction and Judgments Act) 49. szakaszába be is került az a rendelkezés, hogy a bíróságok akkor jogosultak a forum non conveniens alapján megállítani az eljárást, ha az nem összeegyeztethetetlen a Brüsszeli Egyezmény szabályaival.
43 [1990] 4 ALL ER 334, CA
44 A teljesség kedvéért érdemes rögzíteni, hogy az ügy fellebbezés folytán a Lordok Házához került, amely az Európai Bíróság állásfoglalását kérte a kérdésben. Mivel azonban időközben a peres felek megegyeztek egymással, a jogvita anélkül zárult le, hogy az Európai Bíróság véleményt mondhatott volna.
45 [2000] 1. W.L.R. 1545 (H.L.) ("Lubbe")
46 Brüsszeli Egyezmény 2. Cikk:
"Ezen Egyezmény rendelkezéseire is figyelemmel valamely Szerződő Államban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott szerződő állam bíróságai előtt perelhető.
Arra a személyre, aki nem állampolgára annak az Államnak, ahol lakóhellyel rendelkezik, az Állam állampolgáraira irányadó joghatósági szabályokat kell alkalmazni."
47 Lubbe, 1561-1562. old. Az ügyet részletesen ismerteti C.G. J. Morse: Not in the Public Interest? Lubbe v. Cape PLC (Texas Law Journal Vol. 37, 2002) 541-557. old.
48 ECJ 13 July 2000 - C-412/98, [2000] E.C.R. I-5925 ("Group Josi")
49 ECJ 1 March, 2005 - C-281/02, [2005] E.C.R. I-1383 ("Owusu")
50 Brüsszel I Rendelet 27. cikk:
(1) Amennyiben azonos jogalapból származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később megkeresett bíróság az elsőként megkeresett bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.
(2) Amennyiben az elsőként megkeresett bíróság joghatóságát állapítják meg, a később megkeresett bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.
Ezek a rendelkezések szóról szóra megegyeznek a Brüsszeli Egyezmény 21. Cikkének 1989-ben módosított szövegével.
51 Burke: 125. old.
52 Burke: 126. old.
53 29, F. Cas. 1283, 1284 (D. Pa. 1801) (No. 17,682)
54 Brand: 475. old.
55 Paxton Blair: The Doctrine of Forum Non Conveniens in Anglo-American Law, 29 Columbia Law Review, 1 (1929) - hivatkozza Brand: 47. old.
56 330 U.S. 501. old. (1947) ("Gulf Oil", egyes forrásokban az esetre "Gilbert" ügyként történik hivatkozás, mi a magunk részéről maradunk az eredeti verziónál)
57 Gulf Oil, 502. old.
58 Gulf Oil, 504. old.
59 Gulf Oil, 506. old.
60 Gulf Oil, 508. old.
61 Gulf Oil, 508-509. old.
62 330 U.S. 518 (1947) ("Koster")
63 Koster: 524. old.
64 Brand: 478. old.
65 USC 28. Cím 1404 (a) szakasz
66 Brand: 478. old.
67 Az International Shoe Co. v. Washington ügyben [326 U.S. 310 (1945)] ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az igazságos eljáráshoz szükséges, hogy az alperesnek legalább valamilyen olyan minimum kapcsolata legyen a tagállammal, amely alapján a fél "ésszerűen várhatta, hogy bíróság elé vonják" abban az államban. A Legfelsőbb Bíróság deklarálta azt is, hogy a joghatóság megállapítása nem jelentheti "a tisztességes eljárás és a lényegi igazság hagyományos fogalmainak a sérelmét".
68 A Shaffer v. Heitner ügyben [433 U.S. 186 (1977)] a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a joghatóság megállapításához nem elégséges, hogy az alperes valamely a per tárgyával kapcsolatban nem álló ingatlana az adott tagállamban található.
69 454 U.S. 235 (1981) ("Piper")
70 Brand: 482. old.
71 510 U.S. 443 (1994) ("American Dredging")
72 American Dredging, 450. old.
73 549 U.S. 422 (2007) ("Sinochem")
74 A szerző összeveti a Kaliforniai Északi Körzet szövetségi bírósága által az Air France 447 járatának tragédiájával kapcsolatban 2011. június 15. napján hozott döntést (Re Air Crash Over the Mid-Atlantic on June 1, 2009, 3:10-md-02114 (N.D. Cal. June 15, 2011) a Keren Elmaliach v. Bank of China Ltd. ügyben [102026/09 (N.Y. Co. 2011)] a New York Déli Körzet szövetségi bírósága által hozott döntéssel. Az első esetben a bíróság elfogadta a légitársaság érvelését, miszerint az ügy elbírálására francia bíróság jelenti az alkalmasabb fórumot, a másodikban viszont elutasította a kínai alperes kereset elutasításra vonatkozó kérelmét. "E két ügyben a végeredmények különbségei szembeszökőek. A forum non conveniens analízis szempontjából kicsi a különbség aközött, hogy a bizonyítékok Franciaországban vagy Kínában vannak-e. Különben is, Kína körülbelül olyan messze van New Yorktól, mint Franciaország Kaliforniától. Mindkét ügyben ugyanazok a nehézségek vannak jelen, tehát miért születtek ellentétes eredmények? Ha igazán van a forum non conveniens elutasításnak »iskolapéldája«, annak biztosan hasznos mérőrúdként kellene szolgálnia az elutasítás valószínűségének a méréséhez." (Andrew J. Batog: Federal Forum Non Conveniens Doctrine: Still Problematic After Sinochem (http://respondeat.wordpress.com/2011/07/16/federal-forum-non-conveniens-doctrine-still-problematic-after-sinochem/ - a letöltés időpontja: 2012. szeptember 5.)
75 A Texasi Legfelsőbb Bíróság például eltörölte a doktrína alkalmazását arra való hivatkozással, hogy azt tagállami jogszabály zárja ki. Louisianában úgyszintén - ahogyan azt az American Dredging ügyben láthattuk - hasonló a helyzet. A Washingtoni Legfelsőbb Bíróság pedig nyíltan szembehelyezkedett a Piper azon premisszájával, hogy a külföldi felperes általi fórumválasztás vélelmezhetően nem megfelelő. New York-i döntések pedig arra utalnak, hogy egy alternatív fórum létezésének az igazolása nem része a vizsgálatnak (Brand: 477. old.).
76 Mark G. Peacock: Doctrine of Forum Non Conveniens in Ontario and Quebec: The Two Solitudes (The Canadian Bar Review - Vol. 47, no 1 (1987) 113. old. Kivételt képeznek ez alól a civiljogi hagyományokkal rendelkező Québec tartomány bíróságai.
77 [1993] 1 S.C.R. 897. old. ("Amchem")
78 Sopinka bíró az alábbiakat rögzítette: "Amíg polgári ügyekben a jelenlegi bizonyítási elvek érvényesülnek, egyetértek az angol hatóságokkal abban, hogy egy alkalmasabb fórum létezését tisztán meg kell állapítani ahhoz, hogy a felperesek által választott fórum helyébe tegyük." (Amchem, 919-920. old.)
79 Elizabeth R. Edinger: Conflict of Laws - Discretionary Principles - Forum Non Conveniens - Anti-suit Injunctions: Amchem Products Inc. v. British Columbia (Workers Compensation Board) - The Canadian Bar Review 1995. 363-373. old.
80 J-G. Castel: Introduction to Conflict of Laws (Toronto Butterworths, 2002) 96. old.
81 Modelltörvény 11(2) Cikkely
82 Markus Koehnen and Ben Delanghe: Jurisdiction and Forum Issues in Canada (Practicing Law Institute International Litigation 2010), 3. old.
83 [2009] S.C.J. No.11 ("Teck Cominco")
84 Scott Gallacher utal rá, hogy a Spiliada előtt időkben az új-zélandi jogalkalmazás a St.Pierre döntést követte [Scott Gallacher: After The Spiliada - Forum Non Conveniens in New Zealand and Australia - Otago Law Review (1996) Vol 8 No 4, 606. old.]
85 [1989] 1 NZLR 216 ("Club Mediterranee")
86 Gallacher: 606. old.
87 HC Wellington CIV-2009-442-0514 Gendall J 8 November 2010)
88 Lásd például Ausztrália Családjogi Bíróságának (The Family Court of Australia) 1980-ban született döntését az In the Marriage of Takach ügyben (47 FLR 441) vagy a Nyugat-Ausztráliai Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court of Western Australia) 1979-es döntését a The Courageous Coloctronis ügyben (WAR 19).
89 (1988) 165 CLR 197 ("Oceanic Sun")
90 Deane bíró úgy vélte, hogy "az eljárás megállítására irányuló kérelmet jóvá kell hagyni, ha a helyi bíróság világosan alkalmatlan fórum" (Oceanic Sun, 247. old.)
91 Nygh, P. E.: Conflict of Laws in Australia (Sydney, 1991) 80. old., Peter Brereton: Forum Non Conveniens in Australia: A Case Note on Voth v. Manildra Flour Mills - International and Comparative Law Quarterly, vol. 40, 1991 895. old.
92 Gallacher: 604. old.
93 (1990) 171 CLR 538. old. ("Voth")
94 Voth, 559. old.
95 Voth, 560. old.
96 A Voth döntéssel kapcsolatban nem érdektelen megemlékezni a kisebbségi bírói álláspontokról sem: Brennan bíró egyetértett ugyan a "világosan alkalmatlan fórum" teszt alkalmazásával, de úgy vélte, hogy Új Dél-Wales nem tekinthető ilyennek. Toohey bíró viszont - bár egyetértett a többségi döntés konklúziójával - azt a Spiliada elvek alapján tette úgy találva, hogy Missouri volt az alkalmasabb fórum a felperesi kereset szempontjából (Jocelyn Kellam - Rene J. Mouledoux: Forum Non Conveniens in Australia - May 2009 - http://www.thefederation.org/documents/6-CLE%20Annual%2009-Kellam.pdf. - a letöltés időpontja: 2012. augusztus 28.)
97 (2002) 210 CLR 491
98 [2008] HCA 54
Lábjegyzetek:
[1] Molnár István János, PhD, egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem, ügyvéd, Kalas, Molnár, Erdei Ügyvédi Iroda
Visszaugrás
