Wiesner Edit[1]: Alternatív vitarendezés és coaching* (MJSZ, 2018. 1. Különszám, 94-98. o.)

"Amikor már minden lehetséges tudományos kérdésre választ kaptunk, akkor érzékeljük, hogy az életünk problémái még nem kerültek szóba "

(Ludwig Wittgenstein)

2001 óta dolgozom coachként, 2003-ban képződtem ki a berlini Jutta Groth-nál (Neustart - Institut für Mediation und kreative Lősungen) mediátorként. Mindkettő módszertan relatív új Magyarországon, a hagyományos segítő, tanácsadó műfajok képviselői nem feltétlenül tudnak velünk mit kezdeni. Pedig a hatókörünk és a potenciális ügyfeleink bátorsága, bizalma, hogy felkeressenek bennünket és igénybe vegyék szolgáltatásainkat meghatározó módon azon is múlik, hogy a tudományos közeg és a társszakmák milyennek látnak bennünket és milyen hírünket keltik. Így lesz sorskérdés, hogy vagyunk-e eléggé tudományosan megalapozottak működésmódunkban, módszereink hátterének prezentálásában. Talán mert elsősorban coachnak tekintem magam, mint az egyszeri ember, akinek kalapácsa van, és ezért mindenben szöget lát, a mediációs munkáimban is mindig a coaching szemléletét, alapvetéseit és kommunikációs eszközeinek bevethetőségét keresem. Ezek közül a szemléleti alapvetések közül úgy érzem, hogy a tudományos figyelmet leginkább a rendszerszemlélet és a megoldásorientáltság szemléleti elemeinek kell megkapnia.

1. Rendszerszemlélet a coachingban és mediációban

A rendszerszemléletnek sokféle megközelítésmódjával találkozhatunk a világban,. A konstruktivista befolyásból születettek közül Mario Bunge önszerveződésen alapuló és Niklas Luhman szociológiai rendszerelméleti megközelítésmódja talán a leghasznosabb háttér a coachingban és mediációban aktív szakemberek számára.

- 94/95 -

1.1. Mario Bunge alapján. Bunge szemléleti modelljei arra bátorítják a gyakorló szakembereket, hogy a rendszereket alkotó elemek önszerveződésében bízva új rendszerek kialakulását remélhetik. Konkrétan, ha egy ügyfél megkapja a segítséget ahhoz, hogy meglévő erőforrásait másképp csoportosítsa, gondolatait másként rendezze, akkor ezen keresztül és nem valamilyen külső beavatkozás, felsőbbrendű akarat, stb. által tud a környezetére, helyzetére is hatással lenni. A coachingban és a mediációban is az egyéni beszélgetések célja, hogy az ügyfél számára letisztuljon mi is a célja, merre tart az életével, milyen erőforrásokkal rendelkezik, illetve a hiányzókat hogyan tudja beszerezni önmaga számára. Hisz mindene rendelkezésre áll már ahhoz, hogy a saját sorsán, hozzáállásán változtatni tudjon.

1.2. Niklas Luhman alapján. Luhman szociális mikro (párkapcsolat)- és makrórendszereket (politika) tanulmányozva jutott arra, hogy a rendszerek alapja a kommunikáció. Az ő rendszerszemlélete szerint mindannyian rendszerekbe ágyazva működünk és a rendszereink struktúrája, kommunikációja határozza meg gyakran működésünket, nem pedig a saját erőforrásaink vagy gondolataink.

Ez a megközelítésmód arra emlékeztet, hogy mint társadalom rendszereket építettünk, illetve ilyenek körénk kapcsolatainkban, helyzeteinkben a kommunikációnkból fakadóan kialakulnak. És ezek a rendszerek az alapadottságainktól függetlenül befolyással tudnak lenni a viselkedésünkre. Mi lehet, hogy nem "olyanok" vagyunk, az adott kommunikációs helyzetben azonban így reagálunk.

Például egy vitás ügy résztvevői egyenként kiváló, intelligens, megállapodásra, talán még konfliktuskerülésre is inkább hajlamos emberként ismertek. Mivel azonban ebben a vitás ügyben egy hierarchikus struktúrát hoznak - egyikük a másik felettese, illetve beosztottja - ezért a rendszerbeli szerepükből ágálnak, vitájuk gyorsan fejlődik egy osztozkodási ügyletből erős érzelmi töltetű konfliktussá. 2004 óta coach szakembereket képzek is. Kiképzőként fontos feladatomnak tekintem, hogy mindkét oldalról felkészítsem kollégáimat. Azaz az egyén fejlődésére megerősítőként, öntudatosítóként ható eszközöket is tanítsak, illetve a családi, munkahelyi, társadalmi rendszereinket és az azokban elfoglalt helyeinket, szerepeinket és az ezekhez kapcsolódó kommunikációt is tanulmányozzuk.

2. Rendszerbeli vakságaink

Barry Oshry - a rendszerszemléletet a gyakorlatban, un. minitársadalmak létrehozásával és megfigyelésével tanulmányozta. Ő vakságnak hívja, amikor egy beszélgetési helyzetben - legyen az coaching vagy mediáció - a szakember számára kiderül és ezért a kérdéseit is ide kell irányítania, hogy az ügyfele az életét, illetve egyes életterületeit nem látja.

A rendszerbéli vakságaink lehetnek 1) az időre vonatkozóak: Ha valami történik, akkor az sokakat derült égből villámcsapásként ér - saját bevallásuk szerint. Kis odakérdezés után már kiderül, hogy a történésnek számos előjele/múltja volt. Ez

- 95/96 -

az időbeli vakság sokakat hajlamosít, hogy szem elől tévesszék a lehetséges változtatásokat és a jövőt. 2) A térbeli vakság azzal jár, hogy magunkat egyedül érezzük a problémánkkal, elfelejtkezünk szövetségeseinkről, drukkereinkről, támogatóinkról. 3) A kapcsolati vakság eredményeképpen minden helyzetben azt keressük, hogy az hogyan szólt rólunk és nekünk, illetve úgy véljük, hogy a történés miattunk volt, nekünk akar valamit tanítani. Pedig nagyon gyakran eseményeknek, egy másik ember viselkedésének nem szándékolt áldozatai vagyunk - rosszkor voltunk rossz helyen és így váltunk részeseivé valaki szorongásának, dühének, agressziójának. Ezért is fontos, hogy a rendszerszemlélettel menjen a coach illetve mediátor bele a beszélgetéseibe ügyfeleivel, érzékelje és kezelni tudja a vakságokat.

3. Megoldásorientáltság a coachingban és mediációban

A kommunikáció, mint a levegő, majdnem magyarázatlanul természetes az emberi együttműködésben. Jelentőségét a rendszereink látásában és leírásában talán ezért is folyamatosan kutatjuk és tanulmányozzuk.

A nyelvezet szerepe. A coach és a mediátor is szavaival alakítja a folyamatait, az ügyfelek szavain, nyelvezetén keresztül érti meg azok értékrendjét és világképét és az együttműködési folyamatainkban is folyamatosan az általunk megvalósított nyelvezettel igyekszünk hatni beszélgetőtársainkra. Ahogyan a kommunikációról ma gondolkodunk, abban az osztrák Ludwig Wittgensteinnak van nagyon nagy szerepe. A világ megismeréséhez írta filozófiájában: "A nyelvezetem határai a világom határai" és "A szavaim is tettek."

A megoldásorientáltság szemléletének ezért az első és talán legfontosabb eszköze a segítő, vitarendező szakmákban a szakember által működtetett nyelvezet. Coachként különösen is ügyelek rá, hogy az ügyfelemet is megtanítsam arra, hogy amikor céljait, törekvéseit, szándékait fogalmazza, akkor valami felé irányuljon a szóhasználata. Pozitív legyen a szónak abban a nyelvtani értelmében, hogy nem valamitől elfelé illetve negatív megfogalmazást alkalmazóan. Pl.: "Nem bírom ezt a helyzetet tovább " - Változtatni akarok ezen a helyzeten "Nem bírom megérteni, hogy mi az ok, amiért nem tudok előre lépni "- Mozdulni, változtatni akarok." "Tönkreteszi az életemet" - Másképp akarok élni

Ehhez hasonlóan az önmagunkról való felelős gondolkodásnak egyik fokmérője, hogy ki mennyire vállal aktivitást a helyzet alakításában. Társadalmilag a hétköznapi beszélgetések megállnak a panasznál illetve a vágyaink kinyilatkoztatásánál. A coachingban és a mediációban is ennél határozottabb cselekvési elköteleződést várunk. Pl: "Szeretnék végre boldogan, felszabadultan élni" - Tenni akarok azért, hogy több legyen a boldog és felszabadult pillanat az életemben "Az lenne a legjobb, ha ez a helyzet megoldódna" - Megteszek a magam részéről mindent azért, hogy megoldást találjunk ebben a helyzetben.

A fenti példák un. nyelvi átkeretezések, ezeknek a nagyasszonya Virginia Satir volt. Ő személyében és működésében is - bár elsősorban a családterápiában

- 96/97 -

emlékeznek meg róla hangsúlyosan - példaképe lehet minden, az általa megvalósított kommunikációra igényes coachnak és mediátornak.

4. A megoldásorientáltság alapelvei

A megoldásorientáltságnak a coaching (és a szervezetfejlesztés) gyakorlatában van néhány alaptézise, amelyeket Steve de Shazer és Insoo Kim Berg (megoldásorientált rövid terápia megalkotói) fogalmazott meg, illetve szedett listába. Amire minden coachnak és mediátornak a munkájában figyelnie kell:

- A jövő alakítható.

- A megoldás nem mindig kapcsolódik közvetlenül a problémához (ezért is a coaching és mediációs folyamatok elején a célt illetve a közös célt egyeztetjük a felekkel, ami már a lehetséges megoldást előre is vetíti).

- A megoldás nem egyenlő a probléma megszűntével.

- Ami jó, abból több legyen (coach csinálja többször, az ügyfél lehessen büszke rá, gyűjthesse...).

- Ha valami nem működik, akkor azon változtass (ha egy coach v. mediátor megközelítésmódjára az ügyfél ellenállással reagál, akkor nem az ügyfél készüléke hibás, hanem a szakembernek kell más szögből, más szóhasználattal, más kérdéssel a területet feltérképeznie...).

- Ha valami nincs elromolva, akkor nem kell megjavítani (a coach és mediátor a saját misszióit, fejlövéseit a folyamatai erejéig félre kell tudja tenni és megbízás alapján az ügyfél által nehéznek megélt helyzetek javítására kell a közös energiákat fókuszálja).

- Más nyelvezet szükséges a megoldáshoz és más a probléma leírásához.

- Minden problémás helyzetben vannak kivételek.

Ismertebb megközelítésmódok összehasonlításban

Függőleges tengely: fent - Előre lépés fókusz, lent - Magyarázat fókusz

Vízszintes tengely: balra - Hiány fókusz, jobbra - Erőforrás fókusz

- 97/98 -

A cikket fogalmazva éreztem rá, hogy az elméleti háttér - minden értéke mellett -mennyire nem irányadó ezeknél (coaching és mediáció) a nagyon gyakorlat alapú műfajoknál. Ezért egy Wittgenstein idézettel zárok is: "Amiről beszélni lehet, azt tisztán el lehet mondani. Amit nem tudunk beszélni, arról inkább hallgassunk. " Bármilyen kérdéseik vannak a téma kapcsán, azokat az info@elni-tudni.hu mail címre irányítsák! ■

JEGYZETEK

* Egy gyakorló coach "hitvallása".