Az Európai Bizottság 2005 májusában a C 35/2004 (volt HU 11/2003) számú ideiglenes eljárásban döntést hozott a Magyarország - Postabank és Takarékpénztár Rt. / Erste Bank Hungary Rt. ügyben, és ezzel a támogatási döntések között először állapította azt meg, hogy Magyarország jogellenesen állami támogatást nyújtott.
A cikkben röviden bemutatjuk az eljárás előzményeit és a vonatkozó jogszabályi hátteret, azaz az Európai Unió idevágó állami támogatási joganyagát, valamint az eljárás lehetséges következményeit.
A támogatások elsődleges szabályait a Római Szerződés versenyszabályokat tartalmazó VI. címében található 87-89. cikkei tartalmazzák. A 87. cikk határozza meg az állami támogatás fogalmát és a közös piaccal való összeegyeztethetőség kritériumait, a 88. cikk szól a Bizottság állami támogatási rendszerek felügyeletével és eljárásával kapcsolatos tevékenységéről, a 89. cikk pedig a Tanácsot hatalmazza fel jogalkotásra, ideértve a csoportmentességi rendeleteket is. Mindehhez szorosan kapcsolódik a Római Szerződés 88. cikke alkalmazásának részletes szabályairól szóló 659/1999. (EGK vonatkozású) Tanácsi rendelet,1 amely rendezi a Bizottság eljárása során alkalmazandó szabályokat.
A Bizottság és a Bíróság a cikkek értelmezése és alkalmazása során kiterjedt joggyakorlatot alakított ki. A Bizottság továbbá soft-law jellegű eszközökkel, többek között közleményekkel és iránymutatásokkal is orientálja az állami gyakorlatot.
A Bizottság a magyar állam bejelentett intézkedéseit a szerkezetátalakítási támogatásokra vonatkozó 1999-es iránymutatás alapján vizsgálta.2 Magyar vonatkozásban a Csatlakozási Szerződés3 részét képező Csatlakozási Okmány4 IV. mellékletének 3. szakasza határozza meg a csatlakozást követően az új tagállamokban a csatlakozás időpontja előtt hatályba léptetett és ezt követően is alkalmazandó támogatási programokkal és egyedi támogatásokkal kapcsolatos eljárást, más néven az ideiglenes eljárást.
A magyar jogszabályok közül a Római Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 85/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet releváns.
A garanciális kötelezettségek feltételeit az állam tulajdonában levő kereskedelmi bankok privatizációjával összefüggő egyes kérdésekről szóló 2165/2003. (VII. 22.) számú Korm. határozat rögzítette. A Postabank eladása kapcsán (az ÁPV Rt. révén) vállalható, és ez állapította meg a Postabank konszolidációjában érintett eszközök eladásából származó eredményen való osztozás szabályait is.
Az ügy szempontjából relevánsak a jogszabálysértő, nem rendeltetésszerű vagy szerződésellenes módon felhasznált európai uniós forrásokból származó és a kapcsolódó állami támogatások behajtásának eljárási rendjéről szóló 55/2005. (III. 26.) számú Korm. rendelet rendelkezései, és háttérjogszabályként az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. számú törvény is.
A Postabankot 1988-ban alapították a Magyar Posta és magánrészvényesek részvételével. Alapvetően lakossági profilú bankként jött létre és rövid idő alatt, már 1994-re Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. A 1998-ra azonban a Postabankot - vezetési és szakmai hibák miatt, valamint a bankkonszolidációból való kimaradása miatt - már az összeomlás fenyegette, és a magyar Kormánynak tőkeemeléssel kellett megmentenie a bankot, amelyben így 99,9%-os részvényessé vált. Az 1998-as stabilizációt és feltőkésítést követően a Pénzügyminisztérium és a Postabank 1998 decemberében konszolidációs megállapodást kötött.5
A Postabank tőkeinjekciójának célja a szerkezetátalakításon túl a magánosításra történő felkészítés is volt. A Kormány első ízben 2000-ben döntött a Postabank privatizációjáról és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. meg is kezdte a szóba jöhető privatizációs lehetőségek vizsgálatát.6 Végül a Magyar Posta Rt. lett a befutó, amely 2002-ben megszerezte a Postabank részvényeinek 96,75%-át.
A magyar Kormány 2003 májusában határozatban erősítette meg a Postabank privatizációjára vonatkozó tervét, és egy kétfordulós, nyílt pályázati eljárás mellett döntött. Ezen minden pályázónak ugyanazokat a szerződéses feltételeket kínálták, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve, amely kiterjedt a részvényvásárlási megállapodás megkötését követő legkésőbb öt éven belül esetlegesen felmerülő vagy ismeretlen peresített követelésekből származó fizetési kötelezettségekre.7 A garanciavállalás a bank esetleges kötelezettségeinek három válfaját nevesítette: a) a folyamatban lévő és a szokásos üzletmenettel nem összefüggő pereket; b) az ismert "perfenyegetettségeket"; valamint c) az adásvételt követően az azt megelőző időszakra vonatkozóan adódó kötelezettségeket vagy pereket. A határozat a Garanciavállalás időtartamát az adásvételi szerződés hatálybalépésétől számított öt évben korlátozta.8
A Kormány 2003. szeptember 4-én a garanciavállalás hatályát kiterjesztette a Postabank stratégiai és járulékos érdekeltségeire, és pontosította, hogy mit fedezhet az ötéves időtartamra szóló garancia.9 2003. október 20-án a Kormány végül az osztrák Erste Bankkal kötött részvényvásárlási megállapodást, amely a benyújtott ajánlatok közül a legmagasabb árat kínálta. A felek a megállapodásban konkretizálták a per esetére vonatkozó kártérítés feltételeit és meghatározták az eladó és a vevő közötti kockázatmegosztást.10
Az Erste Bank a vételt követően magába olvasztotta a Postabankot.
A magyar hatóságok 2003. szeptember 23-án kelt levelükben tettek bejelentést a Csatlakozási Okmány IV. mellékletének 3. szakaszában meghatározott ideiglenes eljárás alapján a Postabanknak nyújtott állami támogatási intézkedésekről. A Bizottság az értesítés áttekintését követő hónapok során több ízben további tájékoztatást kért. E kéréseknek a magyar hatóságok 2004 szeptemberéig eleget tettek, sőt további, a Postabank javára hozott intézkedésekről is bejelentést tettek.11
A Bizottság ezután 2004. október 20-án kelt döntésében értesítette a Magyar Államot arról, hogy a vizsgálata alapján feltételezi, hogy a Magyar Állam a Római Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében foglaltakat kimerítő állami támogatást nyújtott a Postabanknak. A Bizottság közölte továbbá, hogy álláspontja szerint a kifogásolt állami intézkedések nem tartoznak a Római Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott kivételek közé, ezért elindítja a Római Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében rögzített eljárást.
A Bizottság először azt vizsgálta, hogy a Római Szerződés 87. cikk (1) bekezdése alapján az állami intézkedések megfelelnek-e az állami támogatás definíciójának azaz megállnak-e a következő feltételek: állami forrásból származó előnyt képeznek, amely torzítja a versenyt és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Ezt követően a Bizottság azt vizsgálta, hogy - feltéve, hogy az előző kérdésre igen a válasz -, akkor nem alkalmazhatók-e a Római Szerződés 87. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt kivételek, azaz a támogatás nem egyeztethető-e mégis össze a közös piaccal. A Bizottság fentiekkel kapcsolatos álláspontjáról bővebben a döntés ismertetésekor szólunk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
