Amikor először felmerült Szegeden egy olyan büntetőjogi konferencia megszervezésének ötlete, amelyet az Alexander von Humboldt Stiftung szponzorként támogatna, kétkedést láttam a szervezőség szemében. Most, majd egy évvel a nagysikerű konferencia lezárását követően kezemben tarthatom a kötetet, amelyben az egykori Humboldt-ösztöndíjas előadók kutatásait lezáró tizennyolc német és angol nyelvű tanulmány pihen.
1. Sikerült Szegedre hozni egy olyan rendezvényt és egy olyan szervezet üzenetét, amelyet világhírű kutatók tartanak fenn világszínvonalú értékek teremtésére és megőrzésére számtalan tudományágban. Az Alapítvány ösztöndíjasait az ösztöndíjas időszak letöltését követően évtizedekkel is összefogja többek között konferenciák szervezésével és kiadványok szponzorálásával. A Szegedi Tudományegyetem Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszéke ebből csupán egy kicsiny csoportot, a büntetőjog-tudomány képviselőit szólította meg a Szegeden, a 2010. november 24. és 28. között megrendezett Humboldt Kollegen, ahol a résztvevők a szabadság, a biztonság és a (büntető)jog egyetemes kérdéseiről foglaltak állást, érveltek és alkották együtt a világ három kontinenséről érkező kollégáikkal.
A vendéglátó tanszék tanszékvezető-helyettese, Karsai Krisztina által vezetett szervezők szerint a szabadság és a biztonság olyan alapvető szimbolikus garanciák, melyeket a modern államok legtöbbje biztosítandó célként tételez. A klasszikus liberális államok jogrendszerei a 20. században e két kategória közötti érzékeny egyensúly mentén szerveződtek meg. Az államok igyekeztek megfelelő mértékű biztonság szavatolása mellett a legteljesebben biztosítani az alapvető jogok érvényesülését. A tételezett célok megvalósulása azonban a büntetőjoggal szemben a 21. század kezdetén jelentkező újszerű kihívásokat figyelve egyre inkább veszélybe kerül.
A konferencián e kérdés körüljárása mellett különös figyelmet érdemelt a jogalkotás egy újszerű nemzetközi és belső jogi tendenciája, a büntetendőség előbbre telepítése (Vorverlagerung der Strafbarkeit). E megnevezéssel azt a jelenséget illetjük, amikor a jogalkotó jogszabály-értelmezés vagy új jogi norma alkotása útján klasszikus bűncselekmények elkövetésének virtuális idősíkján előbbre telepíti a büntetendőséget, és ezzel egyben távolabb hozza azt a tényleges, materiális sérelem okozásától. Ilyenkor például a befejezett alakzatokhoz és a tényleges sérelemhez képest távoli, előkészületi magatartásokat rendel büntetni, vagy adott esetben nem követeli meg a sértő eredményt a büntetendőséghez. Ezzel gyakorlatilag - óvatosságból vagy más okokból - a büntetőjog által védett értékek tényleges sérelmének mintegy "előterébe" kerül a büntetendőség.
E problémák felvetik a kérdést, hogyan lehet a szabadság és biztonság egyensúlyát megőrizni, újraértelmezni, kell-e, és ha igen, milyen mértékben kell gátat szabni a büntetendőség előbbre telepítésének mint a biztonságot garantálni hivatottjogtechnikai megoldásnak.
2. A tartalomhoz lépve, a könyv talán legkitüntetettebb közreműködője Shizou Wang, a Pekingi Egyetem tanára, a Humboldt Alapítvány 2009. évi nagydíjasa. Wang professzor néhány hasonlóan távolról érkezett kutatóval együtt a szabadság és biztonság kérdését elméleti-globális vonatkozásaiban vizsgálja. Tanulmánya a jogbiztonságról mint az állam biztonságának alapjáról szól.[1] A jogbiztonság állapotát a jelen Kínájában a modern kínai jogrendszer kiépülésének történetével illusztrálja. Wang professzor többek közt a leghaladóbb európai jogelvek mentén méri meg Kína lépéseit a jogrendszer fejlesztésében, ami kutatását egyedülállóvá teszi az európai közönség számára is. A professzor által a jogalkotás irányában javasolt négy fő lépés között az első még a halálbüntetés eltörlése, a többi ugyanakkor olyan modern problémákra vonatkozik, mint a szervezetbűnözés elleni harc, a szervkereskedelem leküzdése vagy a büntetési rendszer racionalizálása. A reformok célja - írja - alapvetően nem a nemkívánatos intézmények elvakult leépítése, hanem egy biztonságos, szabad társadalom megteremtése, ami átgondolt, következetes lépéseket kíván.
Adem Sözüer Törökország büntetőjogának fejlődésén mutatta be a szabadság és biztonság közötti vá-
- 140/141 -
lasztás dilemmáját.[2] Az isztambuli professzor meglátása szerint a török jogfejlődés többnyire szembe ment a nemzetközi tendenciákkal, amit csak tovább bonyolítanak azok az ellentmondások, amik még mindig megakadályozzák a büntetőjog egységessé formálását. Itt különösen a rendkívül súlyos büntetésekre, és a büntetőjogi fellépés szélsőségeire utal. A Törökországban nemrégiben végbement büntetőjogi reform alapvető rendelkezéseit mutatja be, melyek az individuális szabadságjogok érvényre juttatásának igénye és a jogtárgy-védelem racionalizálásának törekvése fémjelez. Így például a nemi bűncselekmények vagy a közösség elleni bűncselekmények szabályozása nagyban enyhült a büntetőjogi reform révén.
Hasonlóan távoli jogrendszer alapján lefolytatott kutatások, amelyekre Fabio Roberto D'Avila, a Pontifícia Universidade Católica do Rio Grande do Sul (Porto Alegre, Brazília) tanára alapozta tanulmányát.[3] Álláspontja szerint a büntetőjogban olyan modern tendenciák figyelhetők meg, melyek egyre inkább elvonják a mindennapi joggyakorlat figyelmét a szabadság védelméről, a szabadság és biztonság közötti harc súlypontja pedig máshová kerül. Nagy jelentőségre tesz szert a kriminálpolitika, a bűncselekményt megalapozó jogtalanság materiális tartalma pedig - mely annak büntetendőségét hivatott megindokolni - egyre kevésbé jelentős a tényállásszerűség mellett. D'Avila e hatásokat vizsgálva aláhúzza, hogy az individuális szabadságjogoknak mindig is józan korlátot kell szabniuk az állam biztonságigénye számára, mert - és ezzel talán a kötet egyik legbátrabb kijelentését teszi - ilyen nehéz időkben a kriminálpolitikának ilyen mértékben alárendelt büntetőjog gyakorlatilag hasznavehetetlen.
Körinek László is a szabadság és biztonság legáltalánosabb összefüggéseiről és azok jelenkori jogi kihatásairól ír.[4] Meglátása szerint a két fogalom egyensúlyban tartható, azok között nem feszül antagonisztikus ellentét, ugyanakkor a magasabb biztonság biztosítása érdekében, amint azt történeti példák is alátámasztják, az ember hajlamos kompromisszumot kötni, és engedni a szabadságjogaiból. A szerző több példával is szemlélteti, hogy az alapjogok közül több definiálására a büntetőjogon keresztül került sor, hiszen ez a normarendszer korlátozza a legjelentősebben a szabadságjogokat. Ugyanakkor különösen az Európai Unióban megfigyelhető jelenség, hogy az emberi jogok védelmének rendszere egyidejűleg épült ki például a (nemzetközi) terrorizmus erősödésével. Ez rendkívül nehézzé tette a szükségessé váló magasabb biztonság biztosítását, amit a büntetőjogon kívüli eszközökkel is szavatolni kellett.
3. A biztonság előtérbe kerülésének extrémitásait vizsgálták tanulmányaikban Eduardo Demetrio Crespo és Nagy Ferenc. A spanyol professzor a jogtárgyak és a büntetendőség előbbre telepítésének talán legszélsőségesebb kérdéseiről ír, az ún. ellenség-büntetőjog koncepcióját elemzi filozófiai és politikai szemszögből.[5] Az elmélet szerint a legsúlyosabb bűncselekményeket elkövetőkkel szemben az állam fokozott szigorral léphet fel, ami a konkrét tettért járó büntetésen túl az - akár csak potenciális - elkövetőnek a társadalom ellenségeként való azonosításával párosul. E koncepció a biztonságot helyezi előtérbe a szabadsággal szemben, aminek megítélése a professzor szerint filozófiai kérdés is. A tettes-büntetőjog koncepciója a klasszikus büntetőjogi elvekkel mind Magyarországon, mind Németországban és számos más államban szemben áll.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
