Érdeklődéssel vettem kézbe egy miskolci professzorom részére ajánlott és általa nagy becsben tartott kötet egy példányát, melynek címe Régi idők tömlöcei, büntetések, börtönök, bakók, alkotója pedig dr. Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, az MTA közgyűlési doktorképviselője. Tettem ezt annál is inkább, mert jómagam is érdeklődöm a büntetés-végrehajtás intézményrendszerének története, illetőleg történeti strukturáltsága iránt. E százhetvenöt oldalnyi terjedelemben testet öltő kötet kiválóan alkalmas a büntetés-végrehajtásban alkalmazott intézmények szisztematikus történeti áttekintésének megismerésére irányuló tudásszomj csillapítására, sőt oltására, hiszen a kultúrhistória időtengelyén visszatekintve egészen a "fogva tartás természeti korától" röpít bennünket a modern, az elkövetőt megjavíthatónak, és a társadalomba visszailleszthetőnek ítélő modern büntetés-végrehajtási intézetek közegéig.
Az előzőekben nem a véletlenül, s rutinszerűen formálódó, hétköznapi terminológia alkalmazása következményeképpen használtam a többes számot. A "bennünket" szókép jelentése e helyütt kifejezni hivatott a művel kapcsolatos első olvasat után keletkezett határozott impressziót, mely szerint a kötet nyelvezete a tárgykör által megkívánt szakszókincs alkalmazását oly mívesen ötvözte az olvasmányosság érdeklődést felkeltő és fenntartó könnyedségével, amely - a mű korántsem könnyen emészthető témája tekintetében is - egészen egyedivé és mondhatni kellemessé teszi azt. Ennek okán pedig ezen opus sokkalta szélesebb címzetti körrel rendelkezhet, mint azt az első benyomás sejtetni engedi. A könyvet így meglátásom szerint nemcsak gyakorló, vagy a téma iránt elkötelezett szakemberek, hanem a laikus olvasók is nagy haszonnal és érdeklődéssel forgathatják. Úgy hiszem, a mű becsének felmérésekor igen fontos látni, kinek alkotó keze vetette azt papírra.
A recenzált kötet szakmaiságára, tudományos nívójára garancia alkotójának korábbi magas színvonalú, és mindemellett igen sokrétű jogtörténeti munkássága. Mezey Barna már a kilencvenes évek legelején publikált az önálló magyar büntetés-végrehajtás jogi és szervezetei kereteinek tárgykörében, nem sokkal később pedig a magyar polgári börtönügy kezdeteinek jogtörténeti vonatkozásait dolgozta fel. Alkotmánytörténeti és jogtörténeti tárgyú kutatásai mellett - melyek számos formában (köztük több egyetemi tankönyvként megjelenve) formáltak gyümölcsöt - tehát vizsgálódásainak egyik központi magját a büntetés-végrehajtás történeti aspektusai képezték. Kandidátusi disszertációja a magyar polgári börtönügy kialakulásával foglalkozott, s habilitációs eljárása folyamán is a büntetés-végrehajtás tárgykörébe tartozó problémakört világított meg. Mindemellett aktívan részt vesz a büntetés-végrehajtás történetének oktatásában is. Egy a büntetés-végrehajtás történetének szakterületén ilyen módon és mértékben otthonosan mozgó szakember felé úgy gondolom - kimondva, kimondatlanul - a tudományos közösség egyfajta elvárásként fogalmazza meg a hazai horizonton való túllépést, melynek a szerző e munkával maximálisan eleget is tett.
Alapvetően narratív, illetőleg kisebbrészt elemző stílusban íródtak ezen oldalak, valamint az egész műre nézve karakterisztikus a logikus szerkesztettség, átláthatóság, érthetőség (e tulajdonságok egyébként adaptálhatók egyéb műveire, például tankönyveire is), mely értékek sorát a gazdag illusztráció tovább gyarapítja. Találkozunk mind szürkeskálás, mind pedig színes illusztrációkkal - utóbbiakkal a kötet közepére helyezve -, melyek közt a német ajkú forrásokból gyűjtött ábrázolások vannak egyértelmű túlsúlyban, ugyanezen tendencia figyelhető meg a felhasznált források tekintetében is, mely nem szokatlan, ha tudjuk, hogy a szerző főként magyar, illetőleg német nyelven publikál. Az illusztrációk kérdéskörénél maradva, jómagam kívánatosnak tartottam volna, ha a színes ábrázolások az egyházi börtönök tárgykörét taglaló fejezet előtt vagy után kerültek volna bemutatásra, mert - csupán személyes tapasztalat alapján - kissé megtörik az olvasóban az egyházi büntetés-végrehajtás carcer bemutatása előtti bevezetőjére irányuló figyelem folytonosságát.
A mű hét elméleti csomópontra tagolódik, melyek közül a harmadik, a "Fogva tartás természeti kora", a negyedik, az "Egyházi börtönök", illetőleg az ötödik, a "A középkori tömlöc" fejezet adja a kötet nagyobb részét. A művel való ismerkedés elején azonnal feltűnik, hogy a tudomány, vagy mindennapi élet bármely témáját feldolgozó kötetek elején általában helyet foglaló és többféle funkcióval is bíró bevezetés mint olyan, e helyütt nem kerül megnevezésre. Ez a tény nem szükséges, hogy negatívumként tűnjön fel, recenzióm látószögei egyébként sem erre fokuszálnak. Meglátásom szerint a bevezetés funkcióját átveszi a legelső, "Börtön a történelemben" címet viselő fejezet, mely a jelenkori munkában szereplő "korhű terminológia" (például megbetegedések helyett "ragályok") alkalmazásának köszönhetően befogadhatóbbá teszi a kiinduló gondolatokat. Ezek a gondolatok a börtön intézményének korban való elhelyezését célozzák, melyekben a büntetés, a társadalomra veszélyes individuum kiiktatása iránti igény összekapcsolódik az agresszivitással, mint alapvető emberi tulajdonsággal. Az ember, mint gondolkodó lény fizikai és pszichikai sérülékenységének ténye először triviálisnak hathat, ám létfontosságú kezdőlánc a börtön, mint intézmény kialakulásának folyamatában. Összes-
-126/127-
ségében az első egység kielégíti a bevezető gondolatokra háruló követelményeket, és sikeresen helyezi el a büntetések és a fizikális kínok síkján magát a végrehajtási intézményt.
A második gondolati egységben kapott helyet a börtön fogalmának, nyelvi értelmének kérdésköre, mely a börtön három lehetséges értelmét taglalja (a börtön funkciói, az eljárás, az őrzésnek a helye), s mely során a börtön, a tömlöc és fogház szavaink eredetének és kialakulásának vázolása történik. Emellett az első zárójeles pont tekintetében igen árnyaltan kerül bemutatásra a börtön funkciója, mint kezdetben kiegészítő szankciónem és egyfajta mellékbüntetés, illetve azok a funkciók, melyeket egyéb őrzésre alkalmas intézmény híján ellátni kényszerült. "A fogva tartás természeti kora" nevet viselő fejezet már terjedelmesebb, mint előtte helyet foglaló két társa. A szerző arra a tényre alapozza a mű e részének létjogosultságát, hogy könnyen belátható, hogy már ősközösségi, őstársadalmi szinten is megjelenik a büntetés-végrehajtásra, de főleg a (idegen) fogoly őrzésére irányuló igény, ennek megfelelően pedig ezen igény kielégítésének technikai, fizikális "infrastruktúrájáról" is beszélhetünk.
Ebben a fejezetben a fogva tartási megoldások egyre magasabb fejlettségi szintjeinek irányában haladva jut el a szerző az első - mai értelemben is börtönnek nevezhető - intézmények megjelenéséig, az épített börtönökig. A megkötözéstől, mint a távozás megakadályozásának az egyik legegyszerűbb, legősibb formájától, majd későbbi helyettesítőjétől a pellengértől (kalodától) indulunk el a történelem előtti és utáni példákkal gazdagon kikövezett úton, melyen bibliai, illetőleg Kína, India és Róma területéről származó - idézetek formájában közölt - történelmi példák is szerepelnek. E fejezeten belül a kötél és bilincs alfejezetben találkozni lehet a kötet borítóját díszítő középkori angol börtönábrázolással, mely véleményem szerint - az eredeti szöveget a könyvcímre leleményesen kicserélve - a könyv külcsíne tekintetében egy eredeti és szép megoldás. Kifejezetten tetszett "A ketrec és a rács" című alfejezet, ugyanis a büntetés-végrehajtás tárgyában íródott munkák hajlamosak inkább pusztán technikai, kiegészítő funkcióján keresztül szemlélni ezeket a rabigákat. Ez úgy gondolom méltatlan, mert - ahogyan olvashatjuk is - önmagukban is alkalmasak voltak, lehettek mind a speciális, mind a generális prevenció céljainak megvalósítására, egyébként pedig e témakör fontosságát az is igazolja, hogy "az európai középkor büntetőjogi praxisa teli van ketrecekkel" (47. o.) Az első börtönházak tárgykörét szemügyre vevő alfejezet a carcer intézményének, történetének és fogalma fejlődésének ismertetésével indít és kiemelkedő fontosságú, ugyanis eljutunk a "fogva tartás természeti keretei"-től az emberkéz alkotta börtönökig.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
