A jogi vitákban (peres és alternatív vitarendezési eljárásokban) alkalmazható mesterséges intelligencia (MI) egyik - a felületes szemlélődő számára mindenféleképpen- ígéretesnek tűnő, és egyre több figyelmet érdemlő területe a kvantitatív alapú peres előrejelzésre szakosodott algoritmusok fejlődése. Ezeknek az algoritmusoknak a hatékonysága azon alapszik, hogy elvitathatatlan fölényben vannak az emberi megismerési folyamatokhoz képest: az MI képes az emberi megismerés számára észrevehetetlen, az egyes bíróságok és bírók működésére vonatkozó viselkedésmintákat azonosítani. A témát azonban egyre növekvő aggodalom és szkepticizmus övezi, amely abból ered, hogy az emberek és az algoritmusok közötti kapcsolat reflexív jellege könnyen azt eredményezheti, hogy kognitív torzításainkat tovább örökítjük az algoritmusainkra.
Unásig ismételt tétel és talán már senki számára nem újdonság, hogy a technológia rohamléptekben változtatja meg a jogi szakmákat. Bár a változás forradalmi jellegét és gyorsaságát illetően lehetnek köztünk viták, jogászként mára mindannyian látjuk és tapasztaljuk, hogy a mesterséges intelligencia (MI) és a Legal Tech (jogi technológia) miként képes pozitív hatásokat kifejteni az igazságszolgáltatás és a jogérvényesítés területein. Az MI egyik legizgalmasabb és különösen az igazságszolgáltatás és a vitarendezés számára ígéretes alkalmazási köre az ún. kvantitatív alapú előrejelzés.
Az előrejelzések adása a jogvitákkal kapcsolatos gyakorlat egyik különösen hangsúlyos részét képezi, és az MI jelentős változásokat ígér ebben a körben. A téma propagálói az MI létjogosultságát ezen a területen azzal indokolják, hogy az empirikus tapasztalatok szerint a jogászok meglehetősen gyengén teljesítenek, amikor jogvitákkal kapcsolatban kell előrejelzésekbe bocsátkozniuk.[1]
Itt érdemes megjegyezni, hogy jogi típusú előrejelzések megalkotása során az automatizálás módja a közelmúltban markánsan eltolódott az adatalapú modellek és az adatvezérelt gépi tanulási technikák felé[2]. Vagyis egyre kevésbé érhetőek tetten arra irányuló ambíciók, hogy az MI-t a jogi előrejelzések kapcsán oly módon használjuk, hogy megpróbáljuk vele modellezni a logikán alapuló jogi következtetéseket. Ennek alapvető oka az, hogy a jogot meglehetősen nehéz (ha nem lehetetlen) logikai alapú rendszerekkel megragadni, és az MI-t komoly kihívások elé állítja annak modellezése és utánzása, hogy miként gondolkozik és érvel (vagy miképpen kellene gondolkoznia és érvelnie) egy jogásznak.[3] Ugyanakkor azoknak az adatalapú modelleknek és az adatvezérelt gépi tanulási technikáknak, amelyek a jog szemantikai szempontú megértését szándékosan nem tűzik ki célul maguk elé, nem kell szembesülniük ezekkel a kihívásokkal. Egyelőre úgy tűnik, hogy ezek az algoritmusok képesek érdemben hozzájárulni a jogi előrejelzések sikerességéhez. Ennek köszönhetően a kvantitatív alapú előrejelzésekre szakosodott termékek egyre nagyobb teret nyernek a jogi piacon.[4]
A kvantitatív alapú előrejelzés lényege abban ragadható meg, hogy egy algoritmus statisztikai eszközöket alkalmazva nagy hatékonysággal képes előre jelezni a jogvita szempontjából lényeges eseményeket és körülményeket, úgy mint, hogy
- miként fognak alakulni a jogvita (per, alternatív vitarendezés) költségei,
- milyen hosszúra fog nyúlni az eljárás,
- mely érvek vezethetnek sikerre és melyek nem, és
- mi lesz az ügy végső kimenetele (pervesztesség/pernyertesség vagy elítélés/felmentés).[5]
A predikciós modell alapjául a korábbi ügyekből álló adathalmaz szolgál, amelyet az algoritmus az ügy jellemzői és az egyes lehetséges kimenetelek közötti összefüggések megtanulásához használ.[6] Érdemes megjegyezni, hogy az algoritmusok a bírósági ügyekben rendelkezésre álló konkrét adatok (például a bíró személye, az általa az ítéleteiben használt szavak, az általa hivatkozott precedensek, a jogvita jogi területe stb.) és az ügyek kimenetele közötti korrelációkat hivatottak kimutatni és előre jelezni, vagyis az egyes változók közötti okozatosságra nem lehet belőlük következtetni. Ahogy azt már fentebb is taglaltuk, ezek az előrejelzési modellek nem törekednek arra, hogy jogi ok-okozati összefüggéseket tárjanak fel, és meg sem próbálják utánozni azt a szemléletmódot és mechanizmust, amelyet egy jogász használna a jogvitával kapcsolatos előrejelzéshez. Ettől függetlenül ezek az eszközök értékes adatokat nyújthatnak olyan jelentős peres döntésekhez, mint hogy egyáltalán pereskedjünk-e vagy sem, illetve, hogy egy már folyamatban levő jogvita esetén érdemesebb-e inkább az egyezségre törekednünk. A Legal Tech vizionáriusai úgy látják, hogy ha ezeknek a modelleknek az előrejelzési pontossága továbbra is jelentősen növekszik, akkor ez végeredményben oda vezethet, hogy a bíróságok alternatívájaként elfogadhatjuk ezeket a jogviták megoldására is[7]. Bár amint láthatjuk, a kvantitatív alapú jogi előrejelzések alkalmazása igen sokrétű, ebben a cikkben mellőzzük ennek az utóbbi felvetésnek a taglalását. Ehelyett igyekszünk rávilágítani az algoritmusoknak egy igen sajátos jellemzőjére és az algoritmusok használata által felvetett egyes különös aggályokra.
A kvantitatív alapú jogi előrejelző rendszerekben rejlő egyik nagy potenciál, hogy a vitarendezési fórumok (bíróság/bíró/választottbíróság/választottbíró) múltbeli ítélkezési gyakorlatára vonatkozó adatok alapján olyan, az egyes bíróságok és bírók működésére vonatkozó mintákat képesek azonosítani, amelyek egyébként az emberi megismerési folyamatok számára láthatatlanok lennének, így többek között:
- a bíró milyen esetjogra hivatkozik szívesen a döntéseiben,
- miként szokott dönteni a bíró egy-egy adott tárgykörre vonatkozóan,
- egy konkrét ügyvéd képes-e a pert győzelemre vinni egy konkrét bírónál,
- milyen típusú érvekre nyitott a bíró stb.[8]
Az algoritmusok - egyfajta szuperprofilozóként - tehát képesek azonosítani a bíró viselkedésében jelen levő olyan tendenciákat, amelyek egyébként kívül esnének a jogászok kognitív képességein. Ez lehetővé teszi a peres felek számára, hogy az emberi agy kognitív korlátjait lebontva jobb stratégiai döntéseket hozzanak, és következtetéseket vonjanak le arra vonatkozóan, hogy egy-egy bíró mit preferál vagy mit nem az ítélkezés során és ily módon az ügyben tervezett lépéseiket az adott bíróhoz igazítsák. A kvantitatív alapú jogi előrejelző rendszerek befolyásolják a jogvitában részt vevők döntéseit, például azt, hogy pereskedjenek-e egyáltalán vagy egyezségre törekedjenek, milyen indítványokat nyújtsanak be, melyik lehet a legelőnyösebb fórum a vita eldöntéséhez.
- 20/21 -
Első ránézésére ez az újonnan jött többlettranszparencia lehetővé teszi a pereskedő felek számára, hogy megalapozottabb jogi döntéseket hozzanak, és hatékonyabban kezeljék a jogi folyamatokat. Azonban érdemes megvizsgálni azokat az aggályokat is, amelyeket ezeknek a szuperfelismerő algoritmusoknak a vitarendezésben történő alkalmazása felvet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
