https://doi.org/10.59851/jk.81.02.6
A Húsz év - húsz elvi jelentőségű határozat. A magyar bíróságok által az Európai Unió Bírósága előtt kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások című kötet 2025-ben jelent meg Osztovits András, Papp Mónika, Varju Márton és Várnay Ernő szerkesztésében, az (akkor éppen) HUN-REN TK Jogtudományi Intézet és az és az ORAC Kiadó gondozásában. Az előzetes döntéshozatali eljárás az európai bírósági intézményesített együttműködés pillére. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés meghatározott esetekben kötelezővé teszi az előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtását, és ezzel egy kötelező párbeszédet hoz létre az uniós jogot alkalmazó tagállami bíróság és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) között.[1] Ebben a "párbeszédben" a magyar bíróságok mindig is az aktívabb bírói fórumok közé tartoztak Európában,[2] ezért joggal dicsérhetők a szerkesztők, amikor igazán méltó módon, az elmúlt húsz év húsz legfontosabbnak tartott magyar kezdeményezésű előzetes döntésével emlékeztek meg Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának huszadik évfordulójáról. A kötetben kiváló magyar bírák (közülük többen egyben egyetemi oktatók is) mutatják be az általuk (illetőleg a kötet szerkesztői által) választott előzetes döntéseket, valamint azok szűkebb és tágabb jogszabályi és joggyakorlati környezetét.
A kötetet lapozva az olvasónak hiányérzete leginkább csak azért lehet, mert a könyvben nem szerepel egyetlen, a magyar Alkotmánybíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás sem. Ennek oka azonban nem a szerzők és szerkesztők "hanyagsága", hanem az a tény, hogy a magyar rendesbíróságok kimagasló aktivizmusa mellé a magyar Alkotmánybíróság "passzivitása" társul, legalábbis az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésével összefüggésben. És bár kétségtelen, hogy a "fontolva haladó" Alkotmánybíróság immáron már eljutott annak kimondásáig, hogy adott esetben akár ő maga is kezdeményezhet előzetes döntéshozatali eljárást,[3] sőt egy egészen friss ügyben már azt is részletesen megindokolta, hogy az adott ügyben az alkotmányjogi panasz indítványozójának kifejezett kérése ellenére miért is nem él az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének lehetőségével (kötelezettségével?),[4] a nagy áttörés mind ez ideig még várat magára.
A kiválasztott húsz előzetes döntés a fontosabb jogterületek teljes spektrumát lefedi: egyaránt találhatunk írást a közigazgatási jog (ide sorolva ezúttal a termőfölddel és a versenyjoggal kapcsolatos döntéseket is, abban a megközelítésben kétségtelenül helyesen, hogy az alapul fekvő, az előzetes döntésre okot adó magyarországi eljárások a közigazgatási bíróságok előtt zajlottak), a polgári jog, a büntetőjog és a munkajog köréből is. Így a könyv szerkezete a magyar bírósági szervezetrendszer horizontális (közigazgatási-polgári-büntető szakág, és a hosszú éveken keresztül sajátos jogállású munkajog) felépítését követi. Ez a megközelítés nem csupán azért helyeslendő, mert a kötet szerzői maguk is a hazai bíróságokon dolgozó bírák, hanem azért is, mert ezzel a csoportosítással látványosan érzékeltethető, hogy az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének lehetősége a bírósági szervezetrendszer egészét áthatja, és e lehetőséggel valamennyi hazai bírói fórum rendszeresen él. Talán a C-564/19. számú IS ügy[5] bemutatása is helyet kaphatott volna a kötetben, ugyanakkor, tekintettel annak a bírósági szervezetrendszert és működést érintő érzékeny meg-
- 93/94 -
állapításaira, érthető és helyeselhető, ha ennek az ügynek a részletes elemzését nem egy gyakorló bíró végzi el.[6]
A kötet szerkesztésével kapcsolatosan talán csak azokban az olvasókban ébredhet némi hiányérzet, akik maguk nem ismerik részleteiben az uniós jogot: a tartalomjegyzékből ugyanis nem derül ki egyértelműen, hogy melyik írás mely előzetes döntéshozatali eljárás bemutatására vállalkozik. Más olvasatban ugyanakkor ez is egy kiváló szerkesztői eszköz arra, hogy a kíváncsi olvasó ne csupán a tartalomjegyzékig jusson a kötet olvasásában.
A könyvet mindenkinek megéri elolvasnia, aki akár uniós joggal, akár a magyar jog uniós jog által érintett valamely szegmensével foglalkozik - azaz szinte minden magyar elméleti és gyakorlati jogásznak. Az egyes fejezetek (esetelemzések) legnagyobb hozzáadott értékét az adja, hogy azok nem csupán az egyes konkrét előzetes döntéseket mutatják be, hanem az ügyek szűkebb és tágabb jogi környezetét, valamint a joggyakorlatra gyakorolt hatását is: megismerhetjük az alapügy releváns tényállását, az előzetes döntéshozatalra feltett kérdéseket, a főtanácsnoki indítványt, az EUB döntését és jogi érvelését. Mégis, a könyv (és az egyes fejezetek) igazi jelentőségét álláspontom szerint nem elsősorban ez adja, hanem az egyes fejezetek végén található "Észrevételek" és "Az ítélet jelentősége" címek, melyek segítenek mind magyar, mind uniós jogi szempontból kontextusba helyezni az adott ügy jelentőségét, az ügyben felmerült jogkérdéseket.
A magyar bíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások tekintetében aligha lehet okunk szégyenkezni. A Cartesio ügy[7] például mind az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésével (a kontradiktórius eljárás mint az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező bírói fórum eljárásával kapcsolatos követelmény kérdése), mind a székhelyáthelyezés kérdésével összefüggésben összeurópai jelentőséggel bír.[8] Magyarországi vonatkozásban pedig talán a legnagyobb hatásúnak a "devizahiteles" ügyekkel[9] kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárások tekinthetőek, melyek közül a legelsőt, a Kásler ügyet[10] mutatja be részletesen a könyv, éppen az eljárást kezdeményező bíró tollából.[11] A "devizahiteles" ügyek ugyanakkor arra is kiváló példát szolgáltatnak, hogy akár majd Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának 25. évfordulóján is helye lehet egy hasonló inspirációjú és szellemiségű tudományos kiadvány megjelentetésének - immár a mostanitól eltérő ügyek bemutatásával. A könyv kéziratának lezárását követően hozta meg ugyanis az Európai Unió Bírósága ítéletét a C-630/23. számú, AxFina ügyben,[12] mely bizonyosan jelentős hatással lesz a magyar ítélkezési gyakorlatra.[13]
A luxemburgi joggyakorlat a strasbourgi bíróság joggyakorlatától sem választható el mereven, amelyre a jó példát a menekültügyi eljárásokkal kapcsolatos esetek jelentik. A kötet ezek közül három ítéletet is bemutat.[14] A menekültjog egyes kérdéseivel összefüggésben Magyarországgal szemben már kötelezettségszegési eljárások lefolytatására (sőt, egy a jelen recenzió írásakor is hatályban levő napi kényszerítő bírság fizetésére kötelező döntés meghozatalára[15]) is sor került. Emellett az Emberi Jogok Európai Bírósága is több, Magyarországgal kapcsolatos döntést hozott már a menekültügyi eljárásokra vonatkozó szabályozással összefüggésben.[16]
Az egyes előzetes döntéshozatali eljárásokkal összefüggésben sokszor adja magát a "mi lett volna, ha?" kérdése. Nincs ez másként a kötetből végül kimaradt, a készpénzellenőrzési bírság hazai szabályozásával kapcsolatos előzetes döntés esetében sem. Az EUB Chmielewski ügyben[17] hozott előzetes döntése nyomán a magyar jogalko-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
