Jelen tanulmány az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének és a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének összefüggéseit vizsgálja szerzői jogi, szabadalmi jogi és üzletititok-védelmi szempontból. Fő tézise, hogy az AI Act jelentős előrelépés az átláthatóság, a kockázatalapú szabályozás és az alapjogvédelem intézményesítése terén, de nem célja és nem is funkciója önálló, teljes körű szellemi tulajdonjogi jogérvényesítési rezsim létrehozása. Ebből következően az uniós szerzői jogi, szabadalmi és titokvédelmi szabályok, valamint a Jogérvényesítési irányelv eljárási garanciái továbbra is meghatározóak maradnak. A tanulmány amellett érvel, hogy a generatív modellek képzési adatainak átláthatósága, a jogosulti bizonyítás lehetősége, az üzleti titkok védelme és az alapjogok közötti egyensúly csak akkor kezelhető koherensen, ha az AI Act rendelkezéseit a digitális alkotmányosság tágabb keretében értelmezzük.
Kulcsszavak: mesterséges intelligencia, szellemi tulajdon, szerzői jog, szabadalmi jog, alapjogok, AI Act, jogérvényesítés, alkotmánybíróság
This article examines the relationship between the EU Artificial Intelligence Act and the enforcement of intellectual property rights from the perspectives of copyright, patent law and trade secret protection. Its main thesis is that the AI Act represents a major advance in transparency, risk-based regulation and the institutionalisation of fundamental-rights protection, yet it does not establish a self-standing and comprehensive IPR-enforcement regime. As a result, EU copyright law, patent doctrine, trade secret law and the procedural framework of Directive 2004/48/EC remain decisive. The article argues that questions concerning transparency of training data, rightsholders' access to evidence, the protection of confidential business information and the balancing of competing rights can only be addressed coherently if the AI Act is interpreted within the broader framework of digital constitutionalism.
Keywords: artificial intelligence, intellectual property, copyright, patent law, fundamental rights, AI Act, enforcement, constitutional courts
A generatív mesterséges intelligencia európai jogi megítélésének központi kérdése ma már nem pusztán az, hogy a technológia szabályozható-e, hanem az is, hogy a szabályozás milyen normatív rendbe illeszkedik. Az uniós AI Act kétségkívül korszakhatárt jelent: a rendelet az első olyan horizontális uniós jogi aktus, amely a mesterséges intelligencia fejlesztését, bevezetését és használatát egyetlen, kockázatalapú rendszerbe rendezi.[1] Ugyanakkor már az AI Act célmeghatározásából is kitűnik, hogy a jogalkotó elsődleges fókusza az emberközpontú, megbízható mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI), az egészség, a biztonság és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapjogok védelme; a szellemi tulajdonjogok érvényesítése ehhez képest csak közvetett, származékos dimenzióként jelenik meg.[2] Az AI Act szellemi tulajdonjogi jelentőségét ezért nem abban kell keresni, hogy a rendelet önálló anyagi jogi vagy perjogi igényrendszert alkotna, hanem abban, hogy a meglévő szerzői jogi, iparjogvédelmi és titokvédelmi rezsimek gyakorlati működéséhez új, közjogi megfelelési és információs infrastruktúrát kapcsol.
Ez a közvetettség különösen élesen jelentkezik a generatív és általános célú modellek körében. A nagy nyelvi modellek és más, szintetikus tartalmakat előállító rendszerek üzleti értékének jelentős része abból fakad, hogy tömegesen képesek korábban emberi kreativitáshoz, szakértelemhez vagy kutatási kapacitáshoz kötött műveleteket automatizálni. E technológiai fordulat a szerzői jogban az eredetiség, az emberi szerzőség és a felhasználási engedélyezés klasszikus kategóriáit, a szabadalmi jogban pedig a feltalálói minőséget, a feltárási kötelezettség tartalmát és a szabadalmazhatósági küszöböket teszi próbára.[3] A kérdés tehát nem csupán az, hogy az MI által előállított vagy MI közreműködésével létrehozott eredmények milyen oltalomban részesülhetnek, hanem az is, hogy a jogrendszer képes-e a fejlesztési és képzési folyamatok input-oldalán, valamint a generált tartalmak output-oldalán a jogosulti pozíciókat hatékonyan megvédeni.
E ponton indokolt külön is utalni az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2024. októberi, AI & IP - Mesterséges intelligencia és szellemi tulajdon című különszámára, amely a magyar szellemitulajdon-jogi diskurzusban elsőként fogta össze tematikusan a mesterséges intelligencia szerzői jogi, iparjogvédelmi és jogpolitikai dilemmáit.[4] A különszám tanulmányai - töb-
- 12/13 -
bek között a generatív MI szerzői jogi hatásairól, a szerzőség és az eredetiség kérdéseiről, valamint az adat- és modellhasználat jogi kereteiről - azt erősítik meg, hogy az AI Act nem önmagában, hanem a CDSM irányelv, az InfoSoc irányelv, a Jogérvényesítési irányelv és a titokvédelmi szabályozás összefüggésében értelmezhető.
A tanulmány fő állítása szerint az AI Act a szellemi tulajdonjogok szempontjából kettős hatással bír. Egyfelől új kötelezettségeket vezet be - különösen az átláthatóság, a képzési adatok összegzése, valamint az uniós szerzői jog tiszteletben tartását biztosító belső szabályzatok kialakítása terén -, amelyek a jogosulti jogérvényesítés szempontjából kiemelten fontosak.[5] Másfelől azonban nem helyettesíti a meglévő ágazati rezsimeket: sem a szerzői jogi irányelvek, sem a szabadalmi jogi dogmatika, sem az üzleti titkok védelmének uniós szabályai, sem pedig a 2004/48/EK irányelv - a továbbiakban: Jogérvényesítési irányelv - szerinti polgári jogérvényesítési mechanizmusok nem olvadnak bele az AI Act rendszerébe.[6] Az AI Act így inkább egy compliance és felügyeleti keretrendszert kínál, nem pedig teljes értékű szellemitulajdon-jogi szankciós modellt.
Ebből következően a mesterséges intelligencia és a szellemi tulajdon összefüggéseit nem lehet kizárólag technológiai vagy iparjogvédelmi koordináták mentén értelmezni. A szellemi tulajdon és az alapjogok kapcsolata ugyanakkor nem az MI-korszak terméke: a szabad felhasználások, a hasznosítási és használati korlátozások, valamint a közérdekű hozzáférési kivételek mindig is olyan mérlegelési helyzeteket teremtettek, amelyekben a tulajdonvédelmet a véleménynyilvánítás, a tájékozódás, az oktatás, a kutatás vagy a kulturális részvétel szabadságával kellett összehangolni. A kérdés szükségképpen alkotmányjogi is: a fejlesztők vállalkozási szabadsága, a kutatás szabadsága, a felhasználók véleménynyilvánítási szabadsága, a jogosultak tulajdonvédelme, a személyes adatok és a magánszféra védelme, valamint a hatékony jogorvoslat követelménye ugyanabban a normatív térben ütköznek. A digitális alkotmányosságról szóló szakirodalom ezért helyesen hangsúlyozza, hogy az algoritmikus társadalomban a piacszabályozási és az alapjogi racionalitás már nem választható el élesen egymástól.[7] Az AI Act és a szellemi tulajdon viszonyának elemzése csak akkor lehet tudományos igényű, ha e kettős - piaci és alkotmányos - logikát egyaránt számításba vesszük.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
