Az európai integráció létrejöttekor sejteni sem lehetett, hogy egyszer céljai között fog szerepelni a gyermekek jogainak védelme, és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) a gyermek mindenekfelett álló érdekének mérlegelésével kell a közösségi (uniós) jogforrásokat értelmeznie. Az utóbbi bő egy évtized során azonban - miután az Unió hatásköre a gyermeki jogok védelmére is kiterjesztést nyert, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) pedig a gyermekek jogainak külön cikket szentelt - a Bíróság számos ügyben foglalkozott a gyermekek jogaival és érdekeivel, és a 2008-ban bevezetett sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás egyik alkalmazási körét is a gyermekeket érintő ügyek képezik. Jelen cikk célja ezeknek az ügyeknek a gyermeki jogok szempontjából történő, rövid bemutatása.
A Bíróság eljárási szabályzatának[1] 107. cikk (1) bekezdése szerint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség körébe tartozó területekre vonatkozó kérdést felvető előzetes döntéshozatalra utalás - az előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból - sürgősségi eljárásban is elbírálható. A Bíróságnak az előzetes döntéshozatali kérelmek előterjesztésére vonatkozó ajánlása[2] rögzíti, hogy sürgősségi eljárást csak olyan körülmények esetén lehet kérni, amikor feltétlenül szükséges, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra utalás tárgyában a legrövidebb határidőn belül döntsön; így például akkor, ha az ügy fogva tartott személyt érint, illetve, ha a szülői felügyeletre vagy gyermekelhelyezésre vonatkozó jogvita során az uniós jog alapján eljáró bíróság hatásköre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó választól függ. A sürgősségi eljárás korlátozza az eljárás egyes szakaszait, ezért a hagyományos eljárásnál lényegesen gyorsabb.[3]
A Bíróság a polgári jog területén tehát különösen a szülői felügyelettel és gyermekelhelyezéssel kapcsolatos ügyekben lát okot sürgősségi eljárásra, és elsősorban akkor, ha a kérdésre adandó választól függ az eljáró bíróság hatásköre, a gyakorlatban azonban nemcsak a hatáskört (joghatóságot) érintő esetekben került sor az eljárás alkalmazására
A gyermekeket érintő sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás elrendelésének leggyakoribb indoka, hogy az eljárás elhúzódása a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolat megszűnésének veszélyével jár. A Bíróság sürgősségi eljárást rendelt el egy három gyermeket érintő ügyben[4], illetve egy másfél éves gyermekkel kapcsolatos esetben[5], akik több mint egy éve el voltak választva apjuktól, mert e helyzet fenntartása súlyosan károsíthatta volna a gyermekeknek az apával való kapcsolatát.
A gyermek és a szülő közötti kapcsolat megszakadása mellett - párhuzamosan - gyakran más ok is megjelenik. Az egyik jellemző érv az, hogy az eljárás elhúzódása megnehezítheti a gyermek esetleges visszailleszkedését a különélő szülő környezetébe. A Bíróság rögzítette, hogy a gyermekek elvitelét érintő helyzetekben különösen akkor állapítja meg a sürgős eljárás szükségességét, ha a gyermeknek az azon szülőtől való elválása, akire a felügyeletet előzetesen - akár csak ideiglenesen is - ruházták, azzal a kockázattal jár, hogy a gyermek és e szülő kapcsolata megromlik, vagy az elválás károsítja e kapcsolatot, és pszichológiai kárt okoz. Ebben az ügyben fennállt annak veszélye, hogy a nemzeti bíróság előtti eljárás során a az egymástól két éve távol élő gyermek és apja között semmilyen érintkezés nem lesz, így az előzetes döntéshozatali eljárás elhúzódása komoly kárt okozhatott volna a kapcsolatban, és tovább nehezíthette volna a gyermek beilleszkedését az apa országába való visszatérés esetén.[6] Egy másik ügyben az eljárás sürgős lefolytatása azért volt indokolt, mert a gyermek és az apa közötti kapcsolat megszakadt, ezért a gyermek visszavitelét elrendelő határozat vég-
- 23/24 -
rehajtására vonatkozó döntés késedelme tovább fokozta volna a gyermek lelki károsodásának kockázatát.[7] A másik párhuzamos indok a jogbizonytalanság elkerülése: sürgős eljárást indokolt az amiatt kialakult bizonytalan jogi helyzet, hogy két tagállami bíróság ellentétes tartalmú ideiglenes intézkedést hozott a szülői felügyeleti jog gyakorlásáról, emellett pedig a késedelem a gyermek és az apja közötti kapcsolat helyrehozhatatlan megromlásával is járt volna.[8]
A gyermek biztonsága is indokolhatja az eljárás sürgős lefolytatását, mint abban az akarata ellenére bentlakásos intézményben elhelyezett, őrzött gondozásba vett gyermeket érintő ügyben, akinek közeledett a nagykorúsága, és különleges felügyeletet igénylő állapota megkövetelte, hogy az addig hátralévő időre bentlakásos intézményi gondozásban maradjon.[9]
A vizsgált ügyekből megállapítható, hogy a Bíróság a gyermekeket érintő családjogi ügyekben általában - jellemzően kérelemre - elrendeli a sürgősségi eljárást, az erre irányuló kérelmet ritkán utasítja el.[10] Érdekesség, hogy az első ügy, amelyben a sürgősségi eljárás alkalmazásra került, egy gyermeket érintő családjogi ügy volt.[11]
A büntetőjog területén a Bíróság eddig a sértetti, illetve tanúi pozícióban lévő gyermekeket érintő ügyekkel foglalkozott. Az első e területre tartozó ügy a sértett jogairól szóló kerethatározat[12] értelmezését igénylő C-105/03. számú ügy[13] volt, melynek központi kérdését az képezte, hogy a gyermekek különösen veszélyeztetett sértetteknek minősülnek-e, illetve miként viszonyulnak egymáshoz a gyermekek jogai és a tisztességes eljáráshoz való jog. Az ügy alapját képező büntetőeljárásban egy óvónőt azzal gyanúsítottak, hogy növendékei sérelmére fegyelmi eszközzel visszaélés, illetve súlyos testi sértés bűncselekményét követte el. Az ügyész indítványozta a gyermekek vallomásának az olasz büntetőeljárási törvényben szabályozott előzetes bizonyítás felvételi eljárás keretében történő rögzítését, amit a vádlott arra hivatkozással ellenzett, hogy az eset nem tartozik azon bűncselekmények körébe, melyek tekintetében a törvény szerint az eljárás alkalmazható. Az olasz bíró ezért a Bírósághoz fordult a kerethatározat rendelkezéseinek és a veszélyeztetett sértett fogalmának értelmezése céljából. A Bíróság ítélete szerint, ha egy ügyben kisgyermekek azt állítják, hogy az óvónő bántalmazta őket, e gyermekek, tekintettel többek között korukra, valamint az általuk állítottan sérelmükre elkövetett bűncselekmények jellegére és következményeire, a kerethatározat rendelkezéseiben előírt különleges védelem vonatkozásában különösen veszélyeztetett sértettnek minősülnek. A nemzeti bíróság számára ezért biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy engedélyezze a magukat bántalmazás sértettjeinek valló kiskorú gyermekek részére, hogy tanúvallomásukat számukra megfelelő védelmet biztosító szabályok szerint tehessék meg. A Bíróság azonban hangsúlyozta, hogy a vallomástételi feltételeknek az adott tagállam jogrendjének alapvető elveivel összeegyeztethetőeknek kell lenniük, különös tekintettel a tisztességes eljáráshoz való jogra. Az ügyben előterjesztett főtanácsnoki indítvány rámutatott, hogy a gyermekek tekintetében nemzetközi szinten már minden tagállam elismerte a védelem különös szükségességét, így bűncselekmény sértettjeként különösen veszélyeztetettnek kell őket tekinteni. Mindemellett a főtanácsnok is rögzítette, hogy a gyermekek részére különleges védelmet biztosító eljárásra akkor van lehetőség, ha ez a tagállam jogrendjének alapvető elveivel - így a gyanúsított tisztességes eljáráshoz való jogával - összeegyeztethető. A szintén kiskorú gyermekeket érintő C-507/10. számú ügyben[14] a Bíróság a fentieket azzal egészítette ki, hogy a kerethatározat rendelkezéseiből nem következik szükségszerűen a sértettek azon joga, hogy minden esetben alkalmazható legyen velük szemben az előzetes bizonyítás felvétel rendszere.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
