1. A Kúria legfrissebb döntéseiből szemezgetve - figyelemmel a Cstv. sorrendjére is - elsőként a Cspkf. VII. 30.146/2013/3. számú határozatban kifejtett álláspontra hívnám fel a figyelmet. Az ügy lényegi kérdése az volt, hogy ha a vagyonfelügyelővel szembeni kifogást érdemi vizsgálat nélkül utasította el az elsőfokú bíróság, akkor ez ellen a döntés ellen a) nincs helye jogorvoslatnak, vagy b) nincs helye külön fellebbezésnek, de az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható, illetve c) van ellene helye fellebbezésnek - s persze ennek alkérdése az volt, hogy milyen fellebbezési határidőn belül lehet fellebbezéssel élni.
A Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a) miután a bíróság az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás esetén a felet a bírósághoz fordulás jogától zárja el, s az e határozat elleni fellebbezési jogtól való megfosztás az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott alapjogba ütközne, ezért biztosítani kell a jogorvoslatot. A jogorvoslat mikéntje tekintetében b) a Kúria utalt a Gfv. X. 30.127/2012/9. számú végzésében kifejtett álláspontra, mely szerint a másodfokú bíróság az érdemben el nem bírált kifogást az eljárást befejező határozat elleni fellebbezés kapcsán érdemben elsőként nem bírálhatja el, tehát az érdemi vizsgálat nélkül elutasított kifogások esetén a Cstv.-ben az érdemi végzések elbírálására meghatározott eljárási rend nem alkalmazható. Ebből következően maradt a c) pontban írt lehetőség, azaz - eltérő rendelkezés hiányában - van fellebbezési lehetőség a végzés ellen, mégpedig a Pp. szabályai szerint, ugyanis a Cstv. eltérő fellebbezési határidőt tartalmazó rendelkezései konkrét tartalmú végzésekhez vannak kötve, nem értelmezhetők ezek a határidők általános jellegű olyan határidőként, amelyeket minden csődeljárás során hozott végzés esetében alkalmazni kellene.
Nem vitásan szükség lenne arra, hogy a jogalkotó kimondja: a Cstv.-ben külön nem szabályozott esetekben a csődeljárás során minden végzés elleni fellebbezési határidő 3 nap, vagy 5 nap, s ki kellene mondani azt is, hogy a fellebbezéseket (esetleg felülvizsgálati kérelmeket) soron kívül kell elbírálni.
2. A Gfv. VII. 30.330/2012/6. számú ügyben az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy ha a bíróság az eljárás befejezése előtt felmenti a felszámolót és helyette új felszámolót jelöl ki, akkor az eljárásban alkalmazandó Cstv. rendelkezései alapján meg kell-e állapítania a felmentéskor a felszámoló díját, vagy esetleg a felmentett felszámoló az erre irányuló követelését hitelezői igényként jelentheti be az újonnan kijelölthöz, s ha vita van közöttük, csak akkor dönthet a bíróság.
Jóllehet a problémát a Kúria az adott ügyben alkalmazandó - már nem hatályos - szabályok alapján vizsgálta meg és fejtette ki álláspontját, ám az ott rögzített elv a Cstv. valamennyi változata alapján indult eljárásban irányadó: ha a felszámoló tisztsége az adós tekintetében megszűnik - az eljárás végén, vagy akár az eljárás közben is - az addig elvégzett munkája alapján a díjazásra igényt tarthat. (A felszámoló magatartását a díj mértéke tekintetében kell értékelni, amely ebből következően lehet akár nulla is.) A felszámolói tisztség a bíróság határozatával keletkezik, ebből eredezteti a felszámoló a rendelkezési jogosultságát az adós vagyona felett, és a bíróság határozatával szűnik meg általában az eljárás befejezésekor, s ekkor kerül megállapításra az elvégzett munkájáért járó díj is. Ha a bíróság határozata alapján nem az eljárás befejezésekor, hanem korábban szűnik meg a kijelölt felszámoló tisztsége, akkor a bíróságnak a megszűnéskor kell határoznia az addig elvégzett tevékenység alapján a díjazásról.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.298/2011/6 számú végzésében kifejtette (http://www.lb.hu/hu/fizkepugy), hogy a felszámoló szervezet a bíróság által a felszámolási tevékenység lefolytatására kijelölt szakértő, mely a felszámolási nemperes eljárás szabályai szerint végzi speciális szakértői tevékenységét. A felszámoló szervezet díját ugyan elsősorban az adós vagyonából kell kiegyenlíteni a Cstv. rendelkezései szerint, de nem hitelezői igénye keletkezik a felmentett felszámolónak az adóssal szemben, hanem a felmentésig végzett szakértői tevékenysége alapján díjigénye, amelyet a bíróságnak kell megállapítania, és az adósnak kell viselnie. A felszámolói tisztség megszűnésekor tehát a bíróságnak a felszámoló felmentésével egyidejűleg az addig végzett tevékenysége alapján a díját is meg kell állapítania, illetve fel kell hatalmaznia annak felvételére.
E kérdéshez kapcsolódik az a probléma is, hogy ha nem a felszámoló felmentésére kerül sor az ügyben, hanem a már megindult felszámolás után akár azért kerül vissza a felszámolás kezdő időpontja előtti helyzetbe az ügy, mert a kézbesítési vélelmet megdöntik, akár mert az igazolási kérelemnek helyt ad, és a hitelező elállása, illetve más okból a Pp. szabályai szerint szünteti meg a bíróság a felszámolási eljárást, akkor is meg kell állapítani a felszámoló díját. Ilyen esetben rendelkezni kell a ki nem fizetett felszámolási költségekről, illetve a felszámoló által végzett jogcselekmények hatályának fennmaradását is ki kell mondani. (lásd: Gfv. X. 30.388/2011/4., http://www.lb.hu/hu/fizkepugy )
3. Egy másik érdekes ügyben - Gfv. VII. 30.110/2012 - a Kúria a Cstv.-nek a 2007. január 1. napját megelőzően hatályban volt zálogjogi rendelke-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
