Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának friss ítélete lehetséges, hogy új irányba viszi világszerte az abortusszal kapcsolatos gondolkodást. A cikkben előbb az ítélet eddigi precedensekkel való szakításának, és a kérdés tagállami szintre utalásának indokait vázolom, majd az abortusszal kapcsolatban megjelenő jellemzőbb érveket vizsgálom "gazdasági jogi szemüvegen át", az alapjogi kontextust csak érintőlegesen említve. Ezeket az érveket gazdasági jog, illetőleg a magánjog olyan szabályai felől veszem górcső alá, amelyek tartalmilag lényegében azonosak a legtöbb mai jogrendszerben. Végül a konklúzióban javaslatot teszek ennek a nagyon megosztó kérdésnek az univerzális rendezésére.
A recent judgement by the US Supreme Court may take discussions about abortion in a new direction worldwide. This article firstly outlines the reasons for the judgment's break with previous precedents, as well as the reasons for the referral of the question to member state level. Then it examines the most typical arguments about abortion through the lens of economic law, with only a passing reference to the fundamental rights context. These arguments will be examined from the perspective of economic law and private law rules that are essentially identical in substance in most modern legal systems. Finally, in the conclusion it gives a proposal for the universal settlement of this very divisive issue.
2022. június 24-én az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kihirdette a Dobbs v. Jackson ügyben[1] hozott döntését. Az ítélet kihirdetése után szinte azonnal nem csak az Egyesült Államokban, de a világ számos országában is civilek és politikusok fejtették ki véleményüket az ítélettel kapcsolatban. A következőkben alapvetően az ítélet gazdasági és gazdasági jogi hatásait veszem sorra, a média számára sokkal "magasabb hírértékű" alapjogi kérdéseket csak érintőlegesen ismertetem gazdasági szemszögből.
Az amerikai jogi kultúra jelentősen eltér a magyartól. Amerikában a "precedenseknek" kitüntetett szerepük van, ezektől a régi ítéletektől hasonló tényállás mellett a későbbi bírók nem térhetnek el. A Legfelsőbb Bíróság, mint neve is mutatja, az Egyesült Államok legfőbb bírói fóruma, az itt hozott ítéletek mindenhol követendő precedensnek számítanak. A Legfelsőbb Bíróságon kilenc bíró dolgozik, ahol - magyar fogalmak szerint - az "előadó bíró" által készített tervezetet a kilenc tagú bíróság többségi szavazással elfogadja, vagy elutasítja és új tervezet készítésére kérik fel az előadót.
Az amerikai kultúrában a "lobbyzás" sokkal inkább része a közéleti kultúrának, mint Magyarországon, ott, ha a döntés "épp csak átment" 5:4 szavazati aránnyal, nagy erőkkel kezdenek keresni olyan bírót, akitől egy hasonló ügyben a kisebbséget támogató döntés várható, és megkezdik lobbytevékenységüket ezen bíró mellett, hogy később esélye legyen a Legfelsőbb Bíróság tagjává válni. A Legfelsőbb Bíróság tagját az elnök jelölése alapján a Szenátus választja meg[2]. A különböző érdekcsoportok mind a képviselők, mind a szenátorok, mind az elnök vonatkozásában ki tudják fejteni a törvények által szabályozott lobbytevékenységüket. Tekintettel arra, hogy a bírói tisztség élethosszig, vagy lemondásig szól, az érdekcsoportok előre nem tudhatják, mikor lesz lehetőségük az általuk preferált bíró kinevezésére. Ha a preferált új bíró elfoglalta tisztségét, "próbapert" indítanak, hogy az ügy eljusson a Legfelsőbb Bíróságig és ott - reményeik szerint - a megváltozó szavazati arányok révén számukra kedvező ítélet születik.
A bíróknak, hasonlóan a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatához, lehetősége van az elfogadott ítélethez - kvázi az ítéletet ellenző szavazatát indokoló - különvéleményt, valamint - ha alapvetően egyetért, de megítélése szerint az ítélet indokolása jelentős kérdést nem tisztázott kellően - párhuzamos indokolást fűzni. Az ügyben Alito bíró volt az előadó bíró, az ítélethez párhuzamos indokolást fűzött Thomas, valamint Kavanaugh és Roberts bíró, és közös különvéleményt írt Breyer, Sotomayor és Kagan[3] bíró. Vagyis az ítélethez csak Barrett és Gorsuch bírók nem fűztek kiegészítést.
A hosszú, az ítélethez fűzött jogtörténeti példákat felsoroló kiegészítések tételesen felsorolják, hogy az egyes tagállamokban a XIX. és a XX. század első felében hogyan szabályozták az abortuszt. Az idézett tagállami jogszabályok abban megegyeznek, hogy elítélték, valamilyen módon szankcionálták az abortuszt.
- 45/46 -
A Dobbs ítélet indokolásához fűzött két függelék[4] 37 oldalon keresztül ismerteti az egyes tagállamok korábbi saját, az abortuszt szabályozó rendelkezéseit. Ebből látható, hogy jogtörténetileg Missouri állam 1825-ös szabályozása a legkorábbi és New Mexico állam 1911-es szabályozása a legkésőbbi, de volt olyan tagállam, amely ez idő alatt változtatott saját abortusz szabályain.
Az 1973-as, az abortuszt engedélyező Roe ítélet után, már csak annak precedens ereje miatt is a tagállami abortusz rendelkezések eltűntek. Első pillantásra szimpla "jogtörténeti érdekesség", hogy az ítélethez mindössze White bíró fűzött különvéleményt, amihez Rehnquist bíró is csatlakozott[5]. Érdemes azonban emlékezetünkbe idézni Kilényi Géza mondását a 90-es évekből, aki alkotmánybíróként arra volt a legbüszkébb, amikor egy korábbi különvéleménye lett évekkel később egy másik, hasonló jogkérdést érintő ügy többségi véleményének az alapja. Úgy vélem, ilyen jellegű "bírói jogfejlesztés" valamennyi alkotmánybíróság vonatkozásában megtalálható.
Az 1973-as Roe v. Wade, valamint az 1992-es Planned Parenthood v. Casey ítélet precedens ereje eltörlésének indokolása egyfelől a tagállamok régi, az abortuszt tiltó törvényeire, valamint arra a tényre alapoztak, hogy "abortuszhoz való jog" az Alkotmányban nincs deklarálva. Az "abortuszhoz való jog" létét az 1992-es ítélet az Alkotmány XIV. kiegészítéséből vezette le. Eszerint "egyetlen állam sem hozhat vagy alkalmazhat olyan törvényt, mely csorbítja az Egyesült Államok polgárait megillető előjogokat vagy mentességeket; egyetlen állam sem foszthat meg valakit életétől, szabadságától vagy tulajdonától megfelelő törvényes eljárás nélkül; és egyetlen állam sem tagadhatja meg a törvények nyújtotta egyenlő jogvédelmet a joghatósága alatt élőktől."[6] Annak az ítéletnek az indokolása szerint az abortuszt tiltó törvény csorbítja a polgárokat megillető jogokat, ezért alkotmányellenes. A mostani ítélet indokolásában rámutat arra, hogy az abortusz szabályozása a XIV. alkotmánykiegészítés előtt és után is tagállami hatáskör volt, és már jóval az 1868-ban elfogadott kiegészítés előtt születtek az abortuszt szabályozó tagállami szabályok, de a kiegészítés után is sok ilyen tagállami rendelkezés keletkezett. Ezt alátámasztandó az ítélet mellékletei ismertetik az ilyen tagállami rendelkezéseket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
