A deliktuális felelősség megállapításának elengedhetetlen feltétele, hogy a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekek elsődlegességét figyelmen kívül hagyó magatartása következtében az adós vagyona csökkenjen, a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsuljon.[1]
Az egyes időállapotok eltérően rendezik ezt a 'kár' fogalmat. A Csődtv. kezdeti szövege szerint a "társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent", a második időállapot pontosított, és példálózóan több esetet is felsorolt, miszerint "a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes [mértékben történő] kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését", a harmadik csak pontosított ('mértékben történő' szöveggel kiegészült), majd a negyedik a környezeti terhek szükségtelen külön említését eltörölte.
A Ctv. olyannyira lemásolja ezt a fogalmi elemet, hogy a 2012-es időállapotban még egy 'gazdálkodó szervezet' fogalom is benne maradt a szövegben, vélhetően a Csődtv.-ből történt másolásból fakadó elírás miatt. Ezt 2014-ben javították, az aktuális szöveg szerint a cég vagyona csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult.
A jogszerűtlen gazdálkodás és a vagyoncsökkenés (illetve a hitelezői követelések kielégítésének meghiúsulása) között tehát okozati összefüggésnek kell fennállnia, erre utal az 'ezáltal' kifejezés.
A kár egyrészt abban jelenhet meg, ha a hitelezői igények kielégítését meghiúsította a vezető. Utóbbira akkor lehet hivatkozni, ha a szervezet vagyonában nincsen csökkenés, hanem a vezető más módon (pl. szerző-
- 7/8 -
dés teljesítésének megtagadásával, megtévesztéssel, fenyegetéssel) éri el azt, hogy a hitelező ne jusson hozzá a követeléséhez. Hibásnak tartom azokat a bírói döntéseket, ahol valamennyi hitelezői igény kifizetésének ellehetetlenülését, és ennek bizonyítását várják el a felperestől.[2] Helyesen úgy kell érteni, hogy akár csak egy követelésének a kielégítését meghiúsította a vezető (ez már megfelel annak is, hogy a teljes mértékben történő kielégítést meghiúsította).
A másik kár típus, a vagyoncsökkenés a vezető tisztségviselői mulasztást követő sikertelen gazdasági döntéseknek a következménye az adós vagyonában.[3]
"A vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettsége szempontjából a vagyoncsökkenés akkor is bekövetkezhet, ha az ügylet eredményeként egyes hitelezői követelések megszűnnek, az ugyanis az aktív vagyon csökkenését jelenti. Vagyoncsökkenést okoz a társaság tartozásának növekedése, a követelések behajtásának elmulasztása, és vagyoncsökkenést okoznak a fiktív, illetőleg értékaránytalan szerződések."[4]
Az, hogy a számviteli elvek szerint ez hogyan jelenik meg a szervezet könyvelésében, a bíróságok gyakran tévesen értékelik:
- "...a halliszt vásárlás önmagában nem károkozó magatartás, az adós vagyonát semmiképp sem csökkentette, sőt a vételár nem fizetés miatt még 'növelte' is. A vagyoncsökkenést az értékvesztés leírása okozta, a vásárlás a vagyoncsökkenés bekövetkeztével okozati összefüggésben sem állhat".[5]
- "...a szarvasmarha vásárlási ügylet az adós vagyonát nem csökkentette, sőt a pénzeszközeit sem csökkentette, mivel a szerződésben kikötött vételár az adós részéről kifizetésre sem került."[6]
Ez az érvelés már-már arra sarkallja az ügyvezetőket, hogy nyugodtan vásároljanak olyan árut, amit a társaság úgysem tud kifizetni, hiszen károkozásként a bíróság szerint nem értékelendő.
Véleményem szerint az ilyen döntések elkerülésére a vagyoncsökkenés fogalmát félreérthetetlenül a számvitel szóhasználatával kellene meghatározni.
Ki kell emelni, hogy a vagyoncsökkenés egyrészt nem azonos a kielégítetlen követeléssel, másrészt nem azonos az egyes hitelezők kielégítetlen követelésével. A marasztalási perben az egyes hitelezők a saját kielégítetlen követelésük mértékéig indítanak pert, ami a kártérítés összegének fog megfelelni.
A megítélhető kártérítés mértékét a Csődtv. a marasztalási per szabályánál határozza meg, ami az első három időállapotban így szólt: "a ki nem elégített követelése erejéig - bármely hitelező keresettel kérheti a bíróságtól, (...hogy) kötelezze az adós volt vezetőjét követelésének kielégítésére". Több követelés esetén "a követelések arányos kielégítéséről rendelkezik" [60. § (3) bekezdés, majd 33/A. § (6) bekezdés]. Az aktuális szövegben kissé módosult a szabály: "az okozott vagyoni hátrány mértékéig kötelezze az adós volt vezetőjét a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett, de ott meg nem térült követelésének kifizetésére" [33/A. § (11) bekezdés].
A bíróság több döntésében rámutatott, hogy a helytállási kötelezettség csak a ki nem elégített hitelezői követelések olyan mértékéig állnak fenn, amilyen mértékben a gazdasági társaság vagyona a vezető tisztségviselő felróható magatartása folytán csökkent.[7]
A felelősségi alakzat tehát összegszerűen korlátozott, hiszen a vezető tisztségviselők csak annak az összegnek az erejéig kötelesek helytállni, amilyen összeggel a társaság vagyona a jogellenes magatartásuk miatt csökkent.[8] Ezen túl a társaságtól másként, akár a felszámolási eljárásban vagy egyéb módon kielégítést nyert részt is le kell vonni a követelés összegéből.[9]
A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a vezető tisztségviselő ellen indított felelősség-megállapítási perben tényállási elem a vagyoncsökkenés, ha a felperes ezt rója a vezető tisztségviselő terhére; ezért a vagyoncsökkenés összegének előadása a keresetlevél kötelező tartalmi eleme.[10] Ez tehát azt jelenti, hogy a hitelezőnek nem elég a perben azt bizonyítani, hogy mekkora a saját kielégítetlenül maradt követelése, hanem az okozott kár mértékét is bizonyítania kell (utóbbi pedig nem lehet alacsonyabb az előbbinél).
Amikor a felszámoló indítja meg a pert, nem okoz gondot az a kérdés, hogy valamennyi hitelezőre kiterjedően határozza meg azt az összeget, amellyel az adós vagyona csökken. Amikor a hitelező indítja meg a pert, a saját ki nem elégített követelését könnyen meg tudja jelölni a kár összegeként, azonban nehézséget jelent a rendelkezésre álló iratokból meghatározni a teljes kár összegét. Kivételes eset, ha csak egy hitelezői tartozás van, azonban általában a vagyoncsökkenés nem azonos egyetlen hitelező (a felperes) kielégítetlen tartozásával.
A gondot az okozza tehát, hogy jelentős bizonyítással lehet a vagyoncsökkenés mértékét megállapítani. Amennyiben egyes hitelezők indítanak pert, nem is gondolnak arra, hogy a marasztalási perben azok is felléphetnek, aki megállapítási pert nem indítanak, így a vagyoncsökkenést nekik már nem kell újra bizonyítani. A bíróság keze viszont kötve van, a kereseti kérelmen nem terjeszkedhet túl. Ez a kérdés különösen a közbenső mérleg után indítható marasztalási pereknél oko-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
