A sport társadalmi és gazdasági szempontból is kiemelten fontos területté vált, nem véletlenül lett 2010-ben nemzetstratégiai ágazat. Jelenleg a technológiai fejlődés tölti be az egyik legfontosabb szerepet a sport fejlődésében, hatalmas változások zajlanak, amelyekre reagálni szükséges. Az infokommunikáció, az információ technológia, a digitális technológiák, magának a digitalizációnak minden eddiginél gyorsabb ütemű fejlődése, elterjedése, kiteljesedése alapjaiban változtatják meg a gazdaság és a társadalom minden területét. Ma már nem kérdés, hogy a digitalizáció minden ágazatban kifejti hatását, így a sportban is.
A sport a XX. század végén, a XXI. század elején társadalmi és gazdasági szempontból is kiemelten fontos területté vált, nem véletlenül lett 2010-ben nemzetstratégiai ágazat. A sport rendkívül komplex jelenség, érinti a testkultúrát, az oktatáspolitikát, az egészségügyet, gazdasági és szociálpolitikai jelentősége is egyre nő. Ma már megalapozottan beszélhetünk "sportiparról". A sport egyre nagyobb bel- és külpolitikai jelentőségre tesz szert, az országimázs növelésének egyik fontos eszköze. Ez különösen igaz a labdarúgásra, amely a legnépszerűbb látvány-csapatsportágként a sportjog világában szintén számos szemléletes példát szolgáltat.
A sport ma a szórakoztatóipar egyik meghatározó elemének is számít, amely egyre nagyobb részt képvisel a szabadidő "aktív", illetve "passzív" eltöltésében. Emellett népszerűsít, felkelti az érdeklődést, alakítja, formálja a közgondolkodást, példát mutat a fiatalok számára, így az utánpótlás biztosítása mellett a gyermekek fizikális és mentális állapotának erősítésében is szerepet játszik.
A sport világszerte fontos iparág és a magyar nemzetgazdaságnak is kiemelt stratégiai szektora. Jelentősége számos területen és kapcsolódási ponton meghatározható, az üzleti szempontok tekintetében is: például az élsportban, a tömeg-, és szabadidősportban, a rekreációban, a szórakoztatóiparban (sportközvetítések), az idegenforgalomban, a turizmusban (sporteseményeken való részvétel, konferenciák).
Jelenleg a technológiai fejlődés tölti be az egyik legfontosabb szerepet a sport mint iparág fejlődésében: nemcsak a sportolók teljesítményét segítik például adatelemző eszközök, hanem a sportközvetítések is teljesen átalakulnak, illetve a hobbisportolók technológiai lehetőségei is évről évre bővülnek.
A rend, a biztonság, a lakosság és a sportolók biztonságérzetének a megteremtése, fenntartása és fejlesztése az utóbbi években szintén egyre inkább fontossá vált, elsősorban azért, mert a látvány-csapatsportok, látvány és egyéni sportok csúcseseményei tömegeseményekké váltak, valamint tömegek vesznek részt szabadidős sportrendezvényeken. Az élsport és a tömegsport számos rendezvénye több tízezer embert mozgatnak meg, nemcsak a sportlétesítményeken belül és kívül, hanem azt megelőzően, valamint azokat követően is. A sportrendezvények egyre jellemzőbben show-elemekkel is rendelkeznek, mindez új biztonsági követelményeket támaszt.
A sportesemények biztonságos lebonyolítása alapvetően a rendezők feladata, ugyanakkor az állami szerepvállalás is nélkülözhetetlen. Vagyis mindez együttes civil és állami rendészeti feladatnak tekinthető.
A sportlétesítményekben az elsődleges intézkedési kötelezettség a rendezőt terheli. A jogszabályok értelmében a rendőrség a nyilvános helynek minősülő stadionokban csak szerződéses formában, vagy - amennyiben a mérkőzés biztonsági kockázata indokolja - közfeladatként végezheti a mérkőzések biztonságának védelmére irányuló tevékenységeket.
- 141/142 -
A belső védelmi funkció az állam rendjének biztosítására irányuló rendészeti feladatok ellátásának kötelezettségét eredményezi. A közrend és a közbiztonság fenntartására irányuló rendészeti feladatokat a modern államokban a közigazgatási szervek látják el. A sportigazgatás a közigazgatási jog különös részét képező sajátos jogalkotási és jogalkalmazási szakterület, a sporttal kapcsolatos feladatokat az állam a sportigazgatáson keresztül valósítja meg, így egyfajta szakpolitikának is nevezhetjük. A sportjog alapvetően közjogi alapállású, hiszen jellemzően az egyik fél maga az állam, a résztvevők között pedig alá- és fölérendeltségi viszony van, természetesen azonban van a területnek egy civiljogi vetülete is, amelyben az autonóm struktúrában lévő jogalanyok egymással egyenlők, egyenjogúak és mellérendeltek.[1] Közjogi jellegűek az alkotmányjogi szabályok (maga a sport lényegéhez tartozó önszerveződés, egyesülési joggal kapcsolatos szabályozás is idetartozik), az állami sportigazgatás szervezetrendszerét, a sportfinanszírozást, a sporttevékenységhez fűződő adókedvezmények rendszerét szabályozó jogalkotás, a büntető és szabálysértési tényállások (dopping, sporthuliganizmus, eredmények manipulálása). Magánjogi, polgári jogi eszközök dominálnak az amatőr sportolói jogviszonyokban, a kereskedelmi, reklám- és arculatátviteli szerződésekben, a versenyjogi és kártérítési, felelősségi szabályokban. Hivatásos sporttevékenység ma már csak a munkajog által szabályozott módon folyhat. A sportot szabályozó normák között egyaránt jelen vannak a kógens és diszpozitív jellegűek, és nagyon gyakori a keretjellegű szabályozás (úgy az állami, mint a szövetségi jogalkotás szívesen él ezzel az eszközzel, teret adva a jogalkalmazóknak a szabályok kitöltésére).[2]
A sportoláshoz való jog állampolgári jogi jellege egyúttal állami feladatokat is feltételez, ami azt is jelenti, hogy az állami szervek és az önkormányzatok számára meg kell határozni, hogy mi a számukra kötelező és mi a fakultatív sportfeladat, mit kell tenniük azért, hogy a sportolásban való emberi, állampolgári jog hatékonyan érvényesüljön. A sporttevékenység elősegítése és biztosítása tehát - többek között - állami feladat, így egyben közfeladat is, ebből következően államháztartási alrendszerekből - elsősorban központi költségvetésből történő - finanszírozást is feltételez. Mindezekre tekintettel a sporttörvény[3] egységes szabályozást valósított meg, amivel átlátható és világos feladatokat határoz meg az állami intézmények részére is.
Az egyik legfontosabb ilyen állami feladat a rend biztosítása a sport világában. A rendészettudomány művelőinek definícióit felhasználva lehet eljutni a sportrendészet meghatározásához, mely a sportigazgatásnak egy sajátos része. Ez a szűkebben értelmezhető terület szakrendészetként egyértelműen definiálható, jogszabályok sora rendezi mindazt, ami a sportrendészethez kötődik, kiegészítve a sportági szakszövetségi szabályozásokkal, amelyek például a sportrendészeti nyilvántartás vezetése és a sportrendezvények biztosítása során is iránymutatásul szolgálnak.[4]
A sportrendezvények biztosításával összefüggő kérdések össztársadalmi, jogi, rendészeti és morális problémákat egyaránt felvetnek. 18 törvény, 14 rendelet, valamint a labdarúgás terén a sportági szakszövetség, az MLSZ öt belső szabályzatának következetes alkalmazása szavatolja a sportrendezvények, a labdarúgó mérkőzések biztonságos lebonyolítását. Ezen a területen jelentős változás történt a Sporttörvény 2019. január elsején hatályba lépett módosításának eredményeképpen. Ezeket a változásokat okaival együtt elemzem a továbbiakban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
