A munkaviszonyban álló munkavállaló külföldre kiküldetése és külföldön történő foglalkoztatása több féleképpen történhet.
A munkavállaló külföldön történő foglalkoztatása - a munkáltatónak harmadik személlyel kötött vállalkozási szerződésével összefüggésben - a fennálló munkaviszonyán alapulhat, vagy pedig ún. munkaerő-kölcsönzés keretében történhet. Előbbi esetben az általános munkajogi szabályok, munkaerő-kölcsönzés esetében pedig ugyanezek megfelelő kiegészítésekkel és eltérésekkel az irányadók. Nem tartozik az előbbi körbe az az eset, ha belföldön élő személy külföldre utazik és ott vállal munkát, erre ugyanis általában a munkavégzés helye szerinti szabályok az irányadók.
Azt a kérdést, hogy munkaviszonyban álló munkavállaló milyen szabályok szerint küldhető ki külföldre és foglalkoztatható külföldön, elsődlegesen a munkaviszonyra irányadó jog rendezi. Ilyenkor a magyar jog irányadó volta esetében a külföldön történő foglalkoztatás, illetve munkavégzés szabályait általában a Munka Törvénykönyve, különösen annak 105. §-a foglalja magában.
Nem kizárt azonban az sem, hogy a munkaviszonyra nem a magyar, hanem külföldi jog az irányadó, ebben az esetben a nemzetközi magánjog munkaviszonyra vonatkozó szabályaiból kell kiindulni, és az azok alapján figyelembe veendő anyagi jogszabályt kell alkalmazni.
Külföldre történő kiküldetés és foglalkoztatás esetében bizonyos körben egyébként is jelentősége lehet a munkavégzés helye jogszabályának, kollektív szerződésének.
Érintik ezt a kérdést további szabályok is, különösen az európai közösségi szabályok, ezek között a vállalkozói szabadság, illetve a munkavállalók szabad áramlásának szabálya, valamint egyéb idevágó szabályok, például a munkavállalók szolgáltatás nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló 96/71/EGK irányelv és az azon alapuló, illetve azzal összefüggő állami jogszabályok, hazánkban az Mt. 106/A.-106/B. §-a.
A magyar jog irányadó volta esetében a külföldre történő kiküldetés általában megengedett, és a törvényben, illetve a munkaszerződésben meghatározott keretek között a munkáltató által utasítási jogkörben egyoldalúan elrendelhető. A külföldre történő kiküldetés általában nem érinti a munkavégzésre irányadó jogszabályokat [Mt. 1. § (1) bek.]. Ez alól azonban kivételnek van helye, például a munkavédelmi és egyes más, meghatározott szabályok tekintetében [1993. évi XCIII. tv. 1. § (2) bek., 69. §]. Külföldön történő foglalkoztatás esetében az irányadó jognak az általánost meghaladó, különös rendelkezéseit is meg kell tartani, például ilyen esetben a magyar jog szerint a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni tájékoztatási kötelezettsége a belföldi foglalkoztatáshoz képest szélesebb körű és kiterjed a külföldi munkavégzés helyére és tartamára, az annak idejére járó juttatásokra, azok pénznemére, és a hazatérésre irányadó szabályokra is (Mt. 76/A. §).
A munkaviszonyra irányadó jogként a magyar helyett külföldi jog alkalmazandóságával, illetve alkalmazhatóságával a Gazdaság és Jog 2001/10/3. oldalán már foglalkoztunk.
A munkaviszonyra irányadó jog kiküldetés esetén is alkalmazandó szabályai alól a munkavégzés helye szerinti jog is megállapíthat eltérést, például a munkavédelmi, a pihenőnapokra vonatkozó szabályok tekintetében.
Az előrebocsátottak szerint külföldi foglalkoztatás esetén az általános munkajogi szabályok megfelelő kiegészítésekkel és eltérésekkel irányadók. Ezeknek megfelelően a munkavállalók szolgáltatás nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i, 96/71/EGK irányelv arra irányul, hogy a foglalkoztatás helye szerinti egyes munkajogi szabályok, különösen a kollektív szerződések ún. kemény magjának hatályát a más országból kiküldött munkavállalókra is kiterjessze. Ezzel kívánja az irányelv biztosítani azt, hogy a kiküldött munkavállaló a fogadó ország munkajogának bizonyos védelmében részesüljön, illetve, hogy az előbbi munkavállalót foglalkoztató munkáltató vagy annak jogán más ne jusson indokolatlan előnyhöz a belföldi munkáltatókhoz képest.
Az irányelv a tagállamok közötti szolgáltatás-nyújtás keretében valamely közösségi tagállamba kiküldött arra a munkavállalóra vonatkozik, akit a szokásos munkavégzési helyének tagállamában működő vállalkozás küldött ki másik tagállamba, a küldő és a fogadó vállalkozás közötti szerződéssel összefüggésben, vagy ha azonos vállalkozáscsoporton belüli kiküldetésről, illetve munkaerő-kölcsönzésről van szó, kivéve esetleg, ha a kiküldetés tartama egy hónapnál rövidebb. A tagállami munkáltatóhoz képest nem részesülhet kedvezőbb elbírálásban a nem tagállamban működő munkáltató. Hogy ki minősül munkavállalónak az irányelv alkalmazása szempontjából, azt a kiküldetés helye államának joga szerint kell megítélni.
Ezekben az esetekben a foglalkoztatásnál meg kell tartani a munkavégzés helye szerinti jogszabályban, hatósági rendelkezésben vagy az építőipari általánosan kötelező ágazati kollektív szerződésben
a leghosszabb munkaidőre és legrövidebb pihenőidőre,
- a legrövidebb fizetett évi szabadságra,
- a kötelező legkisebb munkabérre,
- a munkaerő-kölcsönzés feltételeire,
- a munkahelyi biztonságra és egészségre,
- a terhes nőkre, a kisgyermekes anyákra, a fiatal munkavállalókra,
- a férfiak és a nők egyenlő elbírálására, illetve hátrányos megkülönböztetésének tilalmára
meghatározott követelményeket.
Az előbbiekre irányuló szabályokat Magyarországon a 2001. évi XVI. törvénnyel kiegészített Mt. 106/A-106/B. §-ai tartalmazzák. A szabályozás a külföldi kiküldetés tekintetében általános jellegű, túlmegy az irányelv azon rendelkezésén, amely a tagállamból tagállamba történő kiküldetés esetét szabályozza. Kiegészítő szabályok értelmében
- a magyarországi munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállaló külföldi kiküldetése esetén - a munkavégzés helyén irányadó jogszabály hiányában - a magyar munkajogi szabályokat kell alkalmazni az irányelvben, illetve annak alapján az Mt. 106/A. § (1) bekezdésében meghatározott kérdésekben [Mt. 106/A. § (5) bek.],
- a magyarországi munkáltató köteles biztosítani, hogy a telephelyére a külföldi munkáltató által az Mt. 106/A. §-ában meghatározott módon kiküldött munkavállaló tekintetében az Mt. 106/A. §-át alkalmazzák [Mt. 106/B. § (3) bek.].
Németországban az irányelven alapuló rendelkezéseket a határokat átlépő szolgáltatásoknál kötelező munkafeltételekről szóló, 1996. február 26-i - 1998. december 19-én módosított és 1996. március 1-jén hatályba lépett (ún. munkavállalók kiküldetéséről szóló) - törvény tartalmazza (AEntG, BGBl I 227, illetve 3843).
A német törvény értelmében az építőipar, ideértve az építési munkahelyen működő szerelőipart is, általánosan kötelező kollektív szerződése
- a legkisebb munkadíjazásra,
- a szabadság mértékére és
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
