Az igénybevételi járulékok fogalmát a környezetvédelmi szabályozás rögzíti. (1995. LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól.) Az igénybevételi járulék olyan fizetési kötelezettség, amely a környezeti elem igénybevételéért, azaz valamely környezeti elem természeti erőforrásként való felhasználásáért szabják ki. (Csák Csilla: Környezetjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2008. 38. o.)
Az erőforrások között különbséget teszünk aszerint, hogy megújuló és nem megújuló erőforrásról van szó. A nem megújuló erőforrások közé sorolja a szakirodalom azokat az erőforrásokat, amelyek újratermelődnek ugyan, de olyan hosszú távon, hogy gazdaságilag irreleváns, illetve olyan intenzív a kitermelés, hogy az újratermelődés fenntarthatósága nem biztosított.
Így az erőforrás az elfogyasztása révén a jövőben nem fog rendelkezésre állni. Az erőforrás tulajdonosa extrajövedelemre tesz szert azáltal, hogy az erőforrás tulajdonosa lehetőséget biztosít az erőforrások kitermelésére, elhasználására. Ez jelentkezhet járadék (royalty) vagy bérleti díj (rent) formájában. Hazánkban a föld méhének kincsei az államot illetik meg (a fosszilis energiahordozók is). Az állam tehát a használóktól járadékot szed, amely a központi költségvetés bevételét képezi, illetve többletköltséget jelent az erőforrás kitermelőjének, felhasználójának. A közgazdasági szakirodalom jellemzően két igénybevételi járulékot emel ki a fizetési kötelezettségek rendszeréből a bányajáradékot és a vízkészlet-járulékot. (Kiss András-Bela Gyöngyi-Krajner Péter-Valené Kelemen Ágnes: Ökológiai adóreform II. Magyar Környezetgazdaságtani Központ, Budapest, 2000. 41-45. o.) A jogi szakirodalom nem foglal el ilyen egyértelmű álláspontot. A környezetvédelemről szóló törvény a környezethasználattal összefüggő díjak rendszerében helyezi el az igénybevételi járulékot azzal, hogy ennek részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza. A jogszabályi rendelkezés hiányában a részletszabályok nem állnak rendelkezésre, azonban vannak olyan a környezetvédelem körében található jogintézmények, amelyek analógiát, rokonságot, hasonlóságot mutatnak az igénybevételi járulékkal. Ezek közé tartozik többek között a bányajáradék, illetőleg a vízkészleti járulék, amelyek kétségtelenül a környezeti elemek természeti erőforrásként történő hasznosításával összefüggésben keletkeztetnek fizetési kötelezettséget. A bányajáradék esetében a környezetvédelmi törvény a kapcsolódási pontot is megfogalmazza, amikor úgy rendelkezik, hogy nem kell igénybevételi járulékot fizetni, ha a környezethasználó bányajáradékot fizet. Ez az összefüggés hasonlóságot feltételez, de jogi terminológia szerint nem tükröz azonosságot. Mindebből az következik, hogy a jogi szabályozást illetően kifejezetten nem azonosítható igénybevételi járulék szisztéma, de a közgazdasági szakirodalmat alapul véve a bányajáradék az igénybevételi járulékok körébe sorolható.
Elméleti oldalról megközelítve a bányászati tevékenységgel összefüggő járadékok kérdésnél két alapvető megállapítás rögzíthető a szakirodalomi álláspontok alapján. (Mádai Ferenc: Ásványvagyon-gazdálkodás - Járadékok képződése a bányászatban, Miskolc, 2011. www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom 1-6. o.) Egyrészt a kitermelés előtt álló nyersanyagok általában állami tulajdonban vannak, ezért egyfajta kompenzációra tart igényt az állam, mert a tulajdonát képező nyersanyagot átengedi a vállalkozónak. Másrészt, az ásványi nyersanyagok a nem megújuló természeti erőforrások körébe tartoztak, ezért a kitermelésükkor egy ún. haszonáldozat költség jelentkezik, mivel amit kitermeltek, az már a jövőben nem áll rendelkezésre.
A bányászat területén kétféle járadék fontos az elméleti megközelítés szempontjából a Ricardo-féle különbözeti járadék és a Hotelling féle helyzetjáradék. [Mádai (2011.): i. m. 2-10. o.] A szakirodalom részletesen taglalja ezeket az álláspontokat. A Ricardo-féle járadék eredetileg a mezőgazdaságban képződő járadék, amely abból adódik, hogy az egyes területek természeti adottságaiktól függően egymástól eltérő hozamot produkálnak, a termelési költségek változása miatt. Mivel az ásványi nyersanyag lelőhelyek természeti adottságai is különböznek, így járadék a bányászatban is keletkezik. A különbözeti járadékot három részre lehet felosztani:
− helyzetjáradék (quasi-rent), amely azáltal keletkezik, hogy a termelés folytatása kisebb veszteséggel jár, mint a leállítása,
− kiegészítő járadék (other rent), amely a nyersanyagárak ciklikus változásából ered;
− tiszta járadék (pure rent), amely a valódi különbözeti járadék.
A Hotelling-féle járadék meghatározó a bányajáradék értelmezése szempontjából. (Hotelling elmélete csak a korlátozó tényezők együttes figyelembevételével érvényes. Ilyen tényező a teljes versenyhelyzet, nincs technológiai, technikai fejlődés, nem bővül a nyersanyagkészlet, nem változnak a piaci paraméterek.) Az elmélet rámutatott, hogy a bányászattal foglalkozó vállalkozások viselkedése eltérő más vállalkozások viselkedésétől. Az erőforrások mennyisége korlátos, ezért számolni kell azzal, hogy az a jövő generációi számára már nem áll rendelkezésre, így azt az értéket is figyelembe kell venni, amit az erőforrás a jövőben érne. Ez a jövőbeli érték a haszonáldozat-költség, azaz a jövőbeni profit jelenre diszkontált értéke. A Hotelling-szabály által meghatározott nominál árak növekedése addig tart, amíg az erőforrás ki nem merül, vagy az erőforrás iránti kereslet megszűnik a helyettesítő megoldás bevezetése miatt. Természetesen a szabály által meghatározott optimális körülmények a gazdasági életben más tényezőkkel egészülnek ki, így a szabályra ható tényezők változnak (monopolisztikus piac, bányászati technológia fejlődése).
Az elméleti megközelítés mellett a szakirodalom is kiemeli, hogy a nyersanyag-kitermelő iparra a többi iparágtól eltérő adózási módokat alkalmaznak, amelynek okai az iparág sajátos jellegében keresendőek: [Mádai (2011.): i. m. 11. o.]
− az ásványi nyersanyagok, a föld méhének kincsei általában állami tulajdont képeznek, így a termelésükre kivetett adó a tulajdonjog átruházásának egyfajta ellenértéke;
− az ásványi nyersanyag kitermelése jelentős profitot eredményez;
− az iparág erősen globalizált, jelentős multinacionális cégek vesznek részt a kitermelésben;
− a projektek jelentős hatással vannak az adott ország gazdaságára;
− a fejlődő országokban ez a szektor a legjövedelmezőbb.
A nyersanyag-kitermelés sajátosságait az adóztatás területén is figyelembe veszik. A szakirodalom többféle adózási modellről tesz említést az egyes országok gyakorlata alapján. Ilyen adózási modellek: [Mádai (2011.): i. m. 14-17. o.]
- tiszta nyereségadó modell,
- bányajáradék modell,
- nyereségadó és bányajáradék kombinált modell,
- termelés megosztásos modell,
- diszkontált cash flow alapú modell.
A tiszta nyereségmodell esetén a modell nem tesz különbséget a nyersanyag-kitermelő és a más szektorban működő vállalkozások adóztatása között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
