A jogeset lényegi kérdése, hogy az emberkereskedelem (és kényszermunka) törvényi tényállásában megjelölt "elszállásol" elkövetési magatartásba a szálláshely tényleges biztosításán felül olyan magatartások is beleértendők-e, mint például a sértettek ellátása, ruházatuk és egyéb személyes szükségleteik biztosítása.
Címszavak: emberkereskedelem, nemzetközi jogalkotási kötelezettség, kiterjesztő értelmezés
A büntetőügynek a címben írt jogkérdés szempontjából releváns tényei a következők. A külföldön prostituáltakat futtató bűnszervezet mindennapi tevékenységében a prostitúciót folytató sértettek felügyeletében, szállításában, ellátásukban és az általuk megkeresett jövedelem összegyűjtésében, nyilvántartásában, felosztásában és az azzal való gazdálkodásban elsősorban a III. r., a IV. r., a VII. r. terhelt, majd az V. r. terhelt vett részt. A szervezet tagjai kizárólag a prostitúcióból származó jövedelemből biztosították megélhetésüket. A IV. r. terhelt 2010. április hónapjától 2013. szeptember 23. napjáig terjedő időszakban vett rész a szervezet működésében. A bűncselekmény helye szerinti külföldi városba érkezése után csatlakozott az I., a III. és a VII. r. terheltek tevékenységéhez oly módon, hogy az I. r., valamint a III. r. terheltekkel történt megállapodásnak megfelelően a IV. r. terhelt a külföldi városban gondoskodott a sértettek mindennapi szükségleteiről, főzött a prostituáltként dolgozókra, nekik ételt, kozmetikumokat, ruházatot vásárolt, öltözködési, sminkelési és frizura tanácsokat adott a nagyobb kereseti lehetőség reményében, valamint a terhelttársaival egyeztetett a sértettek mindennapi tevékenységéről, és ő tartotta személyesen is a prostituáltakkal a kapcsolatot annak érdekében, hogy a szükségleteik kielégítésre kerüljenek. Ezen túl a IV. r. terhelt mosott is a sértettekre annak érdekében, hogy amikor a prostituáltak nem a munkájukat végezték, ki tudják magukat pihenni. Szükség esetén segített a prostituáltak hivatalos ügyeit intézni, őket orvoshoz kísérte, mely szükségletek költségeit a prostituáltak által megkeresett összegekből fedezték. A IV. r. terhelt alkalomszerűen beszámoltatta a sértetteket a keresetükről, és szükség esetén ösztönözte őket a jobb kereset elérésére. 2011 augusztusától a II. r. terhelt napi szinten egyeztetett a IV. r. terhelttel a sértettek napi tevékenységéről, a velük kapcsolatban felmerült problémákról, mely során a IV. r. terhelt részére tanácsokat adott, miként kezelje a prostituáltakat, valamint a részükre ruházatot vásárolt, melyet a külföldi városba kijuttatott. A IV. r. terhelt összesen 19 prostitúciót folytató személlyel került a fentiek szerint kapcsolatba.
A bűncselekmény elkövetésekor még a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) korábbi időállapot szerinti szövege volt hatályban. Eszerint aki mást kizsákmányolás céljából elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [emberkereskedelem, Btk. 192. § (2) bekezdés]. A jogerős ítélet a IV. r. terhelt cselekményeit - más bűncselekmények mellett - emberkereskedelem bűntettének minősítette a fent írt törvényhely szerint. A törvényszéki és az ítélőtáblai ítéletek nem jelölték meg pontosan, hogy a IV. r. vádlott cselekményei az emberkereskedelem melyik elkövetési magatartásának feleltethetők meg. Ezért a felülvizsgálati indítványt előterjesztő védő úgy érvelt, hogy az elsőfokú ítélet történeti tényállásában a IV. r. terhelt terhére rótt tevékenység, így a sértettek "ellátása", "gondoskodás a mindennapi szükségletükről" és számukra "tanácsadás" a Btk. szerinti elkövetési magatartásoknak egyikének sem feleltethető meg. Az ítélet történeti tényállásában konkrét elkövetési magatartás nem szerepel, még csak utalás szintjén sem, így nem tartalmazza azt, hogy a IV. r. terhelt bármilyen tevékenységet kifejtett volna az "elszállásolás ügy[é]ben" (Indokolás [5]-[6]).
A védői érveléssel szemben a Kúria az elszállásolással elkövetett emberkereskedelmet aggálytalanul megállapíthatónak találta. Ehhez kiindulásnak felidézte a Btk.-beli törvényi tényállás hátterében álló nemzetközi instrumentumokat: így a 2006. évi CII. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Jegyzőkönyvét; továbbá az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-én kelt 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet, annak is a büntetendő magatartásokat listázó 2. cikkét. Érdekes módon, a Kúria azt emeli ki érvelésében, hogy sem a Palermói Egyezmény, sem az EU irányelv nem említi az "elszállásolást" olyan magatartásként, amely - az emberkereskedelemmel összefüggésben - kötelezően büntetendő a részes államok számára. Az irányelv a személyek kizsákmányolás céljából való toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása magatartásokat rögzíti, ideértve az adott személyek feletti ellenőrzés megváltoztatását vagy átadását is. Vagyis a zavartalan bűnözés tárgyi feltételeinek biztosítása is üldözendő, mégpedig tettesi elkövetői alakzat formájában (Indokolás [40]-[42]).
- 553/554 -
Maga az indokolás nem mondja ki, hogy a Kúria a nemzetközi instrumentumokkal kapcsolatos fent írt helyzet miatt az "elszállásolás" elkövetési magatartásnak valójában az önálló értelmezését végzi el. A végzés felidézi, hogy köznapi értelemben az "elszállásolás" az éjszakai szálláshely (lakhatás) biztosítását jelenti (Indokolás [38]). Ugyanakkor a Kúria szerint a fogalom büntetőjogi értelmezése a köznapi jelentéshez képest tágabban indokolt. A kiszolgáltatott személyek tartózkodási helyének kijelölése, szabad mozgásuk korlátok közé szorítása vagy ellenőrzése, a kiszolgáltatottságuk miatt szükséges ellátásuk biztosítása mind olyan magatartás, amely az emberkereskedelem véghezvitelét, a kizsákmányolást, illetve annak fenntartását hivatott szolgálni. A külföldön dolgoztatott sértettek kiszolgáltatott helyzetét növelte az önálló jövedelem hiánya, a munkavégzés jellege és annak költségei. Saját ellátásukra (étkezés, ápoltság, egészség, tiszta ruházat biztosítása) a sértettek - kiszolgáltatott helyzetük miatt - önállóan nem voltak képesek, a terhelteknek viszont feltétlenül szükséges volt a sértettek napi ellátása a prostitúciós tevékenység, és az ebből eredő jövedelem folyamatos biztosításához. Ekként pedig ezek a cselekmények az elszállásolás mint elkövetési magatartás körébe vonhatók, a törvényi tényállást megvalósítják, és nem bűnsegédi bűnrészességként értékelendők. A Kúria elvi éllel mutatott rá, hogy az elszállásolás a tényleges szállásadáson kívül magában foglalhatja a szálláson történő ellátást (élelmezés, ruházat, egyéb személyes szükségletek biztosítása) és a sértetteknek a szálláshelyen történő állandó vagy időszakos felügyeletét (ellenőrzését, számonkérését) is (Indokolás [44]).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
