Egy nemrégiben megjelent recenzió a végrehajtási publikációs irodalom "mostohagyermekének" nevezte a visszvégrehajtást.[1] E szóhasználat azt sugallta, hogy a jogintézmény jóval kevesebb figyelmet kapott, mint a végrehajtási gyakorlatban gyakrabban előforduló "édestestvérei". A megállapítás azonban nemcsak a jogirodalomra érvényes. Ha rövid pillantást vetünk a visszvégrehajtás szabályozásának történetére, azt láthatjuk, hogy a jogalkotó sem bánt kevésbé mostohán a jogintézménnyel. A szabályozás nyelvi hiányosságai, a nem kellően világos normatartalom olyan jogszabályi környezetet teremtettek, amelyek bizonytalanná tették a jogértelmezést.
A visszvégrehajtásról szóló, jelenleg hatályos szabályozáshoz hasonló szövegezésű rendelkezést az 1908. évi XLI. törvénycikk iktatta törvénybe. A tc. 43. §-a szerint visszvégrehajtásnak akkor volt helye, "[h]a azt a határozatot, amelynek alapján a végrehajtást elrendelték és foganatosították, jogerős bírói határozat megváltoztatta, hatályon kívül helyezte vagy korlátozta."
A rendelkezést az 1955. szeptember 1-jétől hatályos bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. törvényerejű rendelet váltotta fel. A tvr. 43. § (1) bekezdése így rendelkezett: "[h]a bizonyítást nyer, hogy a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte vagy megváltoztatta, a végrehajtási lapot kiállító bíróság az adós kérelmére végzéssel kötelezheti a végrehajtást kérőt, hogy - teljesen, illetőleg részben - térítse vissza az adósnak a végrehajtás során kapott összeget." A visszvégrehajtás elrendelésének lehetséges esetei közötti kapcsolatot az új szabályozásban tehát a "vagy" kötőszó jelezte. Ezen a tvr.-t követő 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet 18. §-a sem változtatott.
A szabályozás történetében a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 1994. szeptember 1-jétől hatályba lépő rendelkezései hoztak jelentősebb változást. A Vht. 56. § (1) bekezdésben a tvr. szerinti "vagy" kötőszót az "illetőleg" kötőszó váltotta fel. Az akkori Vht. 56. § (2) bekezdése e törvényhelyre visszautalva határozta meg a visszvégrehajtás elrendelésének feltételeit. Eszerint visszvégrehajtásnak akkor volt helye, ha "[a] végrehajtandó határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte, illetőleg megváltoztatta vagy jogerős bírósági határozat - ide nem értve a végrehajtás megszüntetési (korlátozási) perben hozott jogerős határozatot - megállapította, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott okiratba foglalt végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre."
A Vht.-t a 2017. évi CXCVII. törvény 36. §-a 2018. július 1-jétől ismét módosította: az "illetőleg" kötőszót a normaszövegben a vessző írásjel váltotta fel, míg a visszvégrehajtás elrendelésének harmadik esete elé az "illetve" kötőszó került. A jelenleg hatályos 56. § (1) bekezdés a) pontja és az 56. § (4) bekezdése értelmében a visszvégrehajtás akkor rendelhető el, ha a "[v]égrehajtandó határozatot jogerős határozat (...) hatályon kívül helyezte, megváltoztatta, illetve a végrehajtandó határozat hatályát vesztette".
- 605/606 -
A szabályozás története azt mutatja, hogy a jogalkalmazónak a visszvégrehajtás elrendelésének feltételeit összekapcsoló kötőszavak értelméhez kellett igazítania a jogértelmezést. E kötőszavakon múlt, hogy a bíróság mikor rendelhette el a visszvégrehajtást. A szabályozás azonban jó néhány nyelvtani értelmezési dilemmát vetett fel.
1. A legkorábbi, 1908. évi XLI. tc. 43. §-a szerinti szabályozás értelmében a visszvégrehajtás elrendeléshez elegendő volt, ha a végrehajtás alapjául szolgáló jogerős határozatra a három feltétel közül (megváltoztató, hatályon kívül helyező vagy korlátozó határozat megléte) akár egy is teljesült. A rendelkezés nyelvi megformálása világos normatartalmat hordozott és megfelelt a ma is hatályos jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: R.) előírásainak. A R. 7. § (2) bekezdés b) pontja szerint a jogszabályba foglalt felsorolás utolsó eleme elé tett kötőszóval kell az elemek közötti logikai kapcsolatot egyértelművé tenni.[2] Vagyis: az elemek közé tett semleges értelmű vesszőt az utolsó elem elé tett kötőszó ruházhatja fel konkrét jelentéssel. A tc. 43. §-ának "jogerős bírói határozat megváltoztatta, hatályon kívül helyezte vagy korlátozta" fordulatainak nyelvtani értelmezése szerint e három feltétel közti logikai kapcsolat ezért vagylagos volt.
2. Az 1955-től hatályos végrehajtási rendeletek a normatartalmat még világosabbá tették. A hatályon kívül helyező, valamint megváltoztató határozat fordulatok közé tett "vagy" kötőszó ugyanis kizárólag vagylagos nyelvtani értelmezést engedett a jogalkalmazó számára. E szabályozás megerősítette, hogy a jogerős ítéletet hatályon kívül helyező határozat önmagában is elégséges a visszvégrehajtás elrendeléséhez. Mindezt a kommentárirodalom is egyértelművé tette, amely szerint visszvégrehajtást akkor lehetett elrendelni, "[h]a bizonyítást nyer, hogy a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte vagy megváltoztatta."[3]
3. A szabályozás körüli nyelvi bizonytalanságok a Vht. hatálybalépésével kezdődtek el. Ekkor módosította a jogalkotó az elrendelés feltételeit összekötő "vagy" kötőszót az "illetőleg" kötőszóra. A bizonytalanság abból adódott, hogy az illetőleg kötőszó a magyar nyelvben többes jelentéssel bír, a konjunktív és a vagylagos mellérendelő viszonyt egyaránt közvetítheti.[4] Ebből a megfontolásból tiltotta meg később a R. 7. § (4) bekezdése az illetőleg szó jogszabály-tervezetekben történő alkalmazását.
A R. 7. § (1) és (2) bekezdései a jogszabályokban alkalmazott felsorolások esetére ma már kifejezetten előírják, hogy az elemek közötti logikai kapcsolatot egyértelművé kell tenni. A R. külön kiemeli a konjunkció és a vagylagos kapcsolat egyértelműsítését: eszerint világos normaszöveget kell alkotni, ha a joghatás kiváltásához a feltételek közül valamennyinek teljesülnie kell, vagy legalább egynek kell teljesülnie.[5] Adott esetben a Vht. 56. § (1) bekezdésének a) pontjának illetőleg kötőszava ennek a normaszerkesztési követelménynek nem felelt meg.
4. A Vht. 56. §-át a 2017. évi CXCVII. törvény 36. §-a 2018. július 1-jétől módosította. A korábbi rendelkezést egyfelől kiegészítette a büntetőeljárás során hozott határozatokra vonatkozó rendelkezésekkel, másfelől a "hatályon kívül helyezte", "megváltoztatta" fordulatok között az "illetőleg" kötőszót a "vessző" írásjel váltotta fel, egyúttal a felsorolás utolsó eleme ("a végrehajtandó határozat hatályát vesztette") elé az "illetve" kötőszó került.
A módosítás már a R. hatálybalépése után történt, de mégsem felelt meg a 7. § (2) bekezdés b) pontjába foglalt előírásoknak. A törvényi felsorolás első két eleme közötti "vessző" és az utolsó elem előtt álló "illetve" kötőszó továbbra sem hordoz egyértelmű normatartalmat. Tény, hogy a felsorolás elemei közötti vessző írásjel is kifejezhet akár konjunkciót, akár vagylagosságot, de ebben az esetben az "illetve" kötőszó jelentésbeli bizonytalanságai nem teszik explicitté és egyértelművé a kapcsolat jellegét. Az "illetve" szó sem adott árnyaltabb normatartalmat a jogalkalmazók számára, mert e kötőszó is alkalmas a konjunkció és a vagylagosság egyidejű kifejezésére.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
