A tisztességtelenségi verseny elleni jog - szemben a közigazgatási jogérvényesítés körébe (is) tartozó versenykorlátozási (antitröszt) joggal, valamint a fogyasztóvédelmi versenyjoggal (fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása) - nem generált kiterjedt gyakorlatot hazánkban. Ez már csak azért is sajnálatos, mert az antitröszt joggal ellentétben - amely a versenyt mint intézményt védi, és elsősorban közgazdasági megfontolásokon alapul - a tisztességtelenségi versenyjog az üzleti erkölcs, a versenyetika terepe, amelyet a magyar társadalomnak a rendszerváltozás után a piacgazdasággal együtt fel kellett elevenítenie.[2] Árulkodó azonban, hogy a tisztességtelenségi versenyjog lassan 18 éve alatt[3] nem alakult ki ilyen irányú gyakorlat. Ennek pedig az a következménye, hogy a magánjogi jogérvényesítés és az ilyenkor rendszerint felmerülő következménykárok bizonyításának nehézségei mellett egy potenciális felperesnek számos értelmezési problémával is szembe kell néznie. Ezeket a hiátusokat a bíróságok, elegendő számú ügy hiányában, sajnos nem tudták megszüntetni. Mint ilyenkor lenni szokott, ez a helyzet többletfeladatokat ró a jogirodalomra. Ezen többletfeladatok teljesítéséhez szeretne e tanulmány hozzájárulni a tisztességtelenségi versenyjog egyik nagy fontosságú jogintézményével, az üzleti titok-védelemmel kapcsolatos értelmezési, gyakorlati jogalkalmazási kérdések vizsgálatával.
A fenti célmeghatározásnak megfelelően a tanulmány az alábbi felépítést követi. Első lépésben meghatározom az üzletititok-védelem fontosabb elméleteit. A jogintézmény megértése szempontjából elengedhetetlen ugyanis megérteni annak miértjét. Másrészt, itt szükséges elhatárolni az üzleti titok fogalmát a kizárólagosságot biztosító szellemi alkotásokhoz fűződő jogoktól (szabadalmak, védjegyek, szerzői jog stb.). Következő lépésben vizsgálom a kérdés nemzetközi jogi alapjait. Ezután elemzem az üzleti titok szabályozását a magyar tisztességtelenségi versenyjogban; tekintettel azonban a versenyjogi gyakorlat csökevényességére, felhasználom más jogágak (polgári jog, büntető jog) bírói gyakorlatát, amelyek megfelelő analógiával szolgálhatnak ebben a tekintetben. A polgári jog vizsgálata már csak azért is elengedhetetlen, mert ez a jogág tartalmazza az üzleti titok egész jogrendszerre kiterjedő érvényességű meghatározását. Az elemzést az üzleti titokkal kapcsolatos vizsgálat összefoglalása zárja.
Az üzleti titok védelmére vonatkozóan az egyes jogrendszerekben eltérő elméletek alakultak ki, amelyek különböző okokra vezetik vissza az üzleti titok-védelmet, illetve annak jogpolitikai alapját.[4] Bár a jelen mű
- 553/554 -
terjedelmi korlátai nem tesznek lehetővé egy részletes összehasonlító jogi elemzést, szükséges az üzletititokvédelem lehetséges jogpolitikai alapjainak körvonalazása, valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) vonatkozó rendelkezéseinek elhelyezése ebben a rendszerben.
Az üzleti titok-védelem kronológiai sorrendben első alapja az ún. szerződéses elmélet. Ennek értelmében, aki szerződéssel vagy egyoldalú nyilatkozattal kötelezettséget vállalt valamely titok megőrzésére, erre a pacta sunt servanda elve alapján köteles. A szerződéses elmélet előfeltételezi azonban a fél titoktartási kötelezettségvállalását, ennek hiányában titoksértésről nem beszélhetünk.
Ezen a megközelítésen lép túl az ún. bizalmi/fiduciárius elmélet, amelynek értelmében a titoktartási kötelezettség ilyen irányú vállalás hiányában is megállapítható, ha a felek közötti viszony bizalmi jellege ezt alátámasztja. Fontos kiemelni, hogy ebben az esetben magából a bizalmi viszonyból származik a titoktartási kötelezettség, és nem a fél explicit vagy implicit vállalásából. A bizalmi/fiduciárius elmélet talaján áll például az Egyesült Királyság joga.[5]
Az USA ezzel szemben a jogellenes/tisztességtelen elsajátítás (misappropriation) elméletet követi,[6] amelynek merőben más a logikája. Ha valaki jogellenesen megszerzi vagy használja fel más üzleti titkát, akkor ezzel begyűjti azokat a gyümölcsöket, amelyek a titokjogosult erőfeszítésének az eredményei, ezáltal pedig megül egy olyan hullámot, amelyet valaki más generált. A cél a hasznos tudás létrehozásának ösztönzése, ami a potyautas effektus kiküszöbölésével érhető el. Ha ugyanis a jog, akárcsak tiltó megközelítéssel is, de védelmet biztosít a számomra az általam létrehozott tudás (műszaki eljárások, receptek stb.) tekintetében, akkor sokkal inkább érdekelt vagyok ezen tudás létrehozatalában. Tudom ugyanis, hogy amennyiben a tudás hasznos, akkor annak gyümölcseit magam fogom élvezni. Ez a szellemi alkotások védelmének közérdekű logikájához hasonló megfontolás.
Az üzleti titok védelmének negyedik elmélete a személyiségből, annak védelméből indul ki, és az üzleti titkot a jogi személy személyisége részének tekinti, ahogyan a magántitok a természetes személyek személyiségének része.[7]
Végül, ötödikként említendő a tisztességtelenségi verseny elmélet: a piaci szereplők a versenyben az általános üzleti etika elvárásainak megfelelően kell kialakítsák magatartásukat, nem szerezhetnek versenyelőnyt tisztességtelen magatartással.[8] Az általános üzleti etikával ellentétes, ha valaki tisztességtelen eszközökkel szerzi meg más üzleti titkát, és ezáltal maga számára versenyelőnyt kovácsol, vagy az üzleti titkot jogosulatlanul mással közli, és ezáltal a titokjogosult versenyelőnyét megszünteti.
Bár a fenti összehasonlító jogi modellek alapján egyértelmű, hogy a Tpvt. 4. §-ában található szabály per definitionem az utóbbi elméletet követi, a többi modell figyelembe vétele is fontos abból a szempontból, hogy a magyar jog más jogágai (polgári jog, büntető jog stb.) adott esetben a titokvédelem más-más elméletét követik, ezért más nézőpontból közelíthetik meg az üzleti titok kérdését. A versenyjog üzletititok-védelmének tehát az a célja, hogy az üzleti vagy versenyetikát jogi eszközökkel érvényesítse. Ez utóbbi, bár más megközelítésben, de természetesen átfoghatja a más befektetésének vagy egy jogviszony bizalmi jellegének tiszteletben tartását.
Az üzleti titok kérdéskörével kapcsolatban fontos röviden kitérni az üzleti titok védelme és a szellemi alkotások joga közötti kapcsolatra. Kétségtelen, hogy az üzleti titok védelme sok szempontból egy tőről fakad a szellemi alkotások védelmével. Fontos különbség azonban, hogy míg a szellemi alkotások esetén erga omnes jellegű kizárólagosságról beszélhetünk, addig a titokvédelem körében a jogosult csak a titok tisztességtelen megszerzése, felhasználása vagy jogosulatlan közlése ellen igényelhet védelmet. A titok tartalmát illetően azonban távolról sem rendelkezik kizárólagossággal. Az üzletititok-védelem csak a tudás megszerzésének és közlésének módja tekintetében fogalmaz meg követelményeket, nem ad azonban a jogosultnak kizárólagosságot a tudás felett. Bár az üzleti titok quasi tulajdoni jellegét több jogrendszer elismeri, így használja rá vonatkozóan a tulajdonjogi frazeológiát, ez a tulajdonihoz hasonló helyzet csak a tisztességtelen, illetve jogosulatlan megszerzés, felhasználás, illetve közlés elleni tilalom eredménye. Nem ad azonban védelmet arra az esetre, ha valaki a tudást - a titoktól függetlenül - önállóan (újra) felfedezi vagy a titokjogosult által forgalmazott termékekből azt visszafejtéssel kideríti (reverse engineering). Ehhez képest magának a titok tartalmát jelentő tudásnak a használata és a felek közötti korábbi viszony jellege közvetett bizonyítékként szolgálhat az üzletititok-sértésre vonatkozóan.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
