Ad. c) Díjalap a felszámolási eljárásban a közbenső és zárómérleg alapján
A felszámolási eljárásban az egyezségen túlmenően a közbenső és a zárómérleg alapján kerülhet sor díj megállapítására. A bevezető ismertetőjéből megállapítható, hogy eltérő szövegezéssel történt a díjalap megállapítása, ezért tisztázni kell, hogy mit értsünk "értékesített vagyontárgyakból és a behajtott követelésekből együttesen befolyt összeg" (közbenső mérleg), illetve "az eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele" (zárómérleg) alatt, és ezzel összhangban miként kell értelmezni az adós tevékenysége alatti "árbevétel" fogalmát.
Az adóhatóság egy konkrét ügyben a díjalapra vonatkozó kifogását az alábbiakkal indokolta: "Az adóhatóság nem ismeri el az árbevétel részének az értékesítés áfáját, mert egyrészt az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-törvény) 22. §-ának (1) bekezdése alapján az adó alapja a teljesítés ellenértéke. E törvény alkalmazásában pedig - 13. § (1) bekezdés 1. pont - ellenérték a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték. Az áfa nem része az ellenértéknek, nem tartozik bele az adó alapjába, ekként nem bevétel. Másrészt a számviteli törvény előírásai szerint a beszerzési értéknek nem része a levonható, előzetesen felszámított áfa." (APEH Baranya megyei Igazgatóság Felszámolási és Végelszámolási Osztály 1741438943 sz. határozata)
A másodfokú adóhatóság egyetértett ezzel az állásponttal, az indokolást azonban kiegészítette:
"A jelenleg hatályos, a számvitelről szóló 2000. évi C. tv 72. §-ának (1) bekezdése szerint az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a szerződés szerinti teljesítés időszakában az üzleti évben értékesített vásárolt és saját termelésű készletek, valamint a teljesített szolgáltatások árkiegészítéssel és felárral növelt, engedményekkel csökkentett - általános forgalmi adót nem tartalmazó - ellenértékét.
A számviteli törvény hatálya a 2. § (1) és (2) bekezdése szerint kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek. A törvény hatálya alá tartozik a gazdálkodó is. Így a Cstv. 52. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló a felszámolás befejezésekor többek között felszámolási zárómérleget készít (...) A zárómérleg készítésekor is az Sztv. szerint kell eljárni, amely meghatározza az árbevétel fogalmát is...
Az értékesített vagyontárgyak ellenértékeként valóban "bruttó" árbevételként befolyik az általános forgalmi adó is a felszámolóhoz, azonban az áfa-bevallásban ez a tétel majd mint befizetendő adó szerepel, és az állami költségvetés bevételét gyarapítja, ez után pedig felszámolói díjat nem lehet felszámítani." (APEH Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Baranya Megyei Hatósági Osztálya 1224070604/2001. sz. határozata.)
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény az eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értékéről szól, e szerint a bekerülési, beszerzési értéknek nem része a levonható, előzetesen felszámított általános forgalmi adó, továbbá az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint ellenérték arányában megosztott előzetesen felszámított általános forgalmi adó le nem vonható hányada.
A számviteli törvény az eredmény kimutatás tartalma, tagolása fogalmaknál az üzemi (üzleti) tevékenység eredményével kapcsolatban, az üzleti évben elszámolt értékesítés nettó árbevételéről szól [71. § (1) bekezdés, a) és b) pont, 72. §, 73. § és 74. §]. Ezekből a rendelkezésekből az állapítható meg, hogy a számviteli törvény fogalomhasználatában árbevétel alatt a nettó árbevételt kell érteni.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. §-ának 4. pontja foglalkozik az árbevétel fogalmával, és azt úgy határozza meg, mint a számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. §-a szerint az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetve végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 22. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az adó alapja termék értékesítésénél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés ellenértéke. A (2) bekezdés szövege a következő:
"Az (1) bekezdés szerinti ellenértékbe beletartozik minden, amit a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítésére kötelezett adóalany akár a megrendelőtől, akár egy harmadik személytől kap, vagy kapnia kell, így különösen az árkiegészítések és más, az árat közvetlenül befolyásoló államháztartási támogatások.
(3) Az adó alapjába beletartoznak:
a) az adók, és más, az árat közvetlenül befolyásoló kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót."
A fenti ismertetett adójogszabályokból egyrészt az állapítható meg, hogy a számviteli törvénnyel azonos módon, áfa figyelembe vétele nélkül határozzák meg az árbevétel fogalmát, másrészt minden törvény kifejezetten rendelkezést tartalmaz erre nézve, tehát a törvény rendelkezik arról, hogy a nettó értéket kell alapul venni. A csődjogi szakkönyvek közül csak a 2001-ben kiadott Csőd, felszámolás, végelszámolás kiskommentár (KJK-Kerszöv, Budapest, szerkesztette: Dr. Csőke Andrea) foglalkozik a témával.
"Itt két fogalomról kell mindenképpen szólnunk. Az egyik az árbevétel kérdése. Mit kell az eladott vagyontárgyak árbevételének tekinteni, a bruttó vagy a nettó árat? A válasz nem egyszerű. Az Szvt. rendelkezéseiből és elveiből indulunk ki, akkor egyértelmű, hogy a gazdálkodó szervezetnek a nettó árbevételt kell nyilvántartania, hiszen az általános forgalmi adó összege csak "átfolyik" a számláin, hiszen amit beszed, azt az adóhatóságnak át kell (vagy kellett) már utalnia, a tényleges, nála maradó vagyon csak a nettó árbevétel. Miután az Szvt. alapján történő könyvvezetésnek, mérlegkészítésnek az a célja, hogy a valóságos vagyoni helyzetet mutassa be a tulajdonosoknak, illetve a hitelezőknek, ez a rendelkezés logikus. Ugyanakkor a felszámoló díjának megállapításakor abból is ki lehet indulni, hogy a felszámolói díj megállapításánál a felszámoló eredményességének a mérésére szolgál az árbevétel, és ilyen esetben - mivel az adóhatóság a felszámolás alatti áfa-befizetések tekintetében felszámolási költséges hitelező ha a felszámoló a teljes bruttó árbevételt be tudja szedni - jóllehet csak a nettó árbevétel marad a többi hitelező részére -, a felszámolói díj alapja a ténylegesen befolyt bruttó összeg lehet. A felszámolás specialitását jelzi az is, hogy ha a felszámolást megelőző időszakban nem fizettek meg az adós részére mondjuk egy vételárat, akkor a felszámoló behajtja nemcsak a vételárat, hanem az ahhoz kapcsolódó áfát is, és ezután, a behajtott áfa-követelés után elszámolhatja a felszámolói díjat. A vita jogszabályi megoldása még várat magára."
Már idéztem a felszámolás és a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdését, mely szerint a felszámolás, a végelszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre a számvitelről szóló 2000. évi C. tv előírásait a hatályos Cstv.-ben és a Korm. rendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni. A számviteli törvénynek a Cstv.-vel és a Korm. rendelettel nem érintett előírásai a felszámolás, a végelszámolás időszaka alatt is érvényesek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
