A rendszerváltás 25 éves, az adatvédelem-információszabadság pedig a rendszerváltás gyümölcse. Való igaz, hogy az 1992-ben elfogadott adatvédelmi törvény a világ egyik legszigorúbb adatvédelmi szabályozását hozta létre. Azt is mondhatjuk, hogy ez a szocializmus hozadéka, amennyiben a totalitárius berendezkedésű államokban az állampolgár átlátható volt az állam számára, az állam viszont nem volt átlátható az állampolgárok számára. Ezen kellett változtatni. Kérdés, hogy ez mennyiben sikerült? A változás két alkotmányos jog kialakításával következhet be - vélték a rendszerváltó atyák -, ebből alakult ki az információs önrendelkezési jog, illetőleg a közérdekű adatok nyilvánossága. A jogalkotónak ez a lépése, hogy e két alapjogot egy törvénybe iktatta, unikum volt abban az időszakban, nagy vívmány és komoly elismerést váltott ki Magyarország számára. Azóta is ez a követendő példa. Hogy mennyire fontos volt ez a két alapjog már a rendszerváltáskor, arra talán az is utal, hogy a jogok akkori jelentősége változatlanul megmaradt.
Budapesten, 2006-ban rendeztük meg az európai adatvédelmi konferenciát, amelyet Sólyom László egy levélben köszöntött. Levelében úgy fogalmazott, az adatvédelem mindig példával szolgál a nagyközönség számára, hogy semmilyen jogos politikai igény sem hagyhatja figyelmen kívül a szabadságjogokat. A köztársasági elnök úr arra is tett utalást, hogy az adatvédelem és az információszabadság területén érezhető a jogok kikényszerítésének az a szenvedélyes volta, megközelítése, amely általában jellemezte a rendszerváltást is. Korábban az adatvédelmet a személyiségi jogok keretében a Polgári Törvénykönyvünk szabályozta, de ebből élő gyakorlat nem lett. A '89-es alkotmánymódosítás az adatvédelmet és az információszabadságot beemelte az alapjogok közé, és létrehozta az Országgyűlési Biztos intézményét, de nem szabályozta az Adatvédelmi Biztosét. Az a változás, mely a jelenlegi alkotmányos reform keretében létrejött, miszerint ma az Alaptörvény VI. cikke utal az adatvédelmi hatóságra mint független, a két jog érvényesülését figyelni hivatott autonóm szervre, mindenképpen pozitív a korábbiakhoz képest.
A történetben alapvető fontosságú a korai személyi számról szóló határozat, hiszen ez az egész megközelítésnek az alfája és ómegája. Ebben mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jog információs önrendelkezési jogot jelent. Az 1992-es adatvédelmi törvény volt az első olyan törvény a közép- és kelet-európai országok között, "az új demokráciákban", amely ezt a területet szabályozta. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az Államigazgatási Főiskolán tanítok 1986 óta, illetőleg annak utód intézményeiben is figyelemmel tudtam kísérni a jogi szabályozásban történő változásokat. Kezdetben mint tudományos munkát, majd szakértőként a törvény elfogadását, azt követően az első adatvédelmi biztos szakértőjeként, a továbbiakban adatvédelmi biztosként, most pedig a Hatóság elnökeként - így van rálátásom a területre. Tartja a mondás, ha tudta volna az Országgyűlés, hogy milyen törvényt fogad el, akkor valójában talán nem is tette volna meg, hiszen a magyar szabályozás az adatvédelem területén ténylegesen nagyon szigorú volt, az információszabályozás területén viszont nagyon liberális.
A törvény módosításai elsődlegesen az uniós, 95-ben elfogadott adatvédelmi irányelv harmonizációja miatt történtek, illetőleg a csatlakozásunk miatti kötelező harmonizáció követelménye volt. Azonban az uniós csatlakozásunkkor nem volt politikai konszenzus arra nézve, hogy egy teljes összhang valósuljon meg és tényleges hatóság legyen az Adatvédelmi Biztosi Hivatalból. Így olyan változások következtek csak be, amelyek fogalmi pontosításokat jelentettek, illetőleg kvázi hatósági jogkört kapott az adatvédelmi biztos, de ez a szabály kezdetekkor még azt sem tartalmazta, hogy milyen eljárásban születik ez a kötelező érvényű határozat. Arról sem rendelkezett a jogszabály, hogyan kell ezt végrehajtatni. Ilyen formában nem is igazán lehetett volna végrehajtatni. Még maga a bíróság se tudta, hogy az ilyen határozat elleni keresetet milyen ügyszakba iktassa be. Módosítani kellett az adatvédelmi törvényt ahhoz, hogy a bíróság a közigazgatási per szabályai szerint és ne normál személyiségi jogi perként tárgyalja ezeket az ügyeket.
A 2011-es alkotmányos reform keretében a jogalkotónak teljes körű felhatalmazása volt és első ízben élt is azzal, hogy megváltoztassa a rendszerváltáskor létrejött intézményi struktúrát. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem önmagában az adatvédelmi biztos intézményét változatta meg, hanem az egész ombudsmani intézményt. Ennek következményeként az adatvédelmi biztosi intézmény átalakítása hatósággá nem önmagában kezelendő. Nyilvánvaló, hogy az Adatvédelmi Biztos helyettesként nem kerülhetett alárendelt viszonyba az Alapjogi Biztos kontextusában. Az uniós irányelv adatvédelmi hatóságokról szól, és azt is megmondja, hogy az adatvédelmi hatóságnak milyen jogkörrel kell rendelkeznie, amely egyben tartalmazza a bírságolás lehetőségét is.
Amit az Európai Unió Bizottsága kifogásolt, az a vélemény osztotta meg, legalábbis részben, a Luxemburgi Bíróságot is. A Bíróság véleménye szerint átmeneti időszakot kellett volna hagyni az átalakításra, tehát nem azt vonta kétségbe, hogy az intézmény átalakult, nem is az időpontját kifogásolta, hanem azt, hogy a korábbi Adatvédelmi Biztos mandátuma idő előtt szűnt meg. Természetesen ez a luxemburgi döntés nem érinti az adatvédelmi hatóság által hozott határozatok érvényességét, habár azóta történt ilyen jogorvoslat, mely
- 486/487 -
során a felperes azt kéri a bíróságtól, hogy függessze fel magát a felülvizsgálati eljárást is, és forduljon az Alkotmánybírósághoz, kérje annak megállapítását, hogy az Adatvédelmi Hatóság határozata érvénytelen, mert elmarasztalta a luxemburgi bíróság az átalakítást. Nyilvánvaló, hogy ez nem akceptálható érvelés, a hatóság határozatait ebből a szempontból, a luxemburgi bíróságnak az ítélete nem érinti.
Az Alaptörvény után az új törvény, a 15/91-es alkotmánybírósági döntésnek megfelelően már címében is az információs önrendelkezési jogot és az információszabadságot említi. Az információs önrendelkezési jog célja a magánszféra védelme. Természetesen a magánszféra védelmét nemcsak az adatvédelmi törvény védi, bár a magánszférának számtalan olyan eleme van, amely megjelenik személyes adatként is, akár titokra gondolunk, magántitokra, levéltitokra, a jó hírnév védelmére. Esetlegesen a nemleges, nem igaz adatnak a közlése is érinti a személyes adatokat.
Talán az első Adatvédelmi Biztos időszakában volt - hiszen annyi változata, módosítása készült akkor a Polgári Törvénykönyvnek -, hogy az Adatvédelmi Biztos egy ilyen jogszabály véleményezés kapcsán azt írta: akár ki is lehetne hagyni a Polgári Törvénykönyvből a nevesített személyiségi jogok rendszerét, hiszen az adatvédelem lefedi majdnem az egész területet. Természetesen ez nem történt meg, és azt is megállapíthatjuk, hogy az új Polgári Törvénykönyv szabályozása már sokkal jobban közelít az alkotmányos jogvédelemhez, mint a korábbi. Szerepel a személyes adatok védelméhez való jog megsértése és objektív jogintézményként vezeti be a sérelemdíjat. Ezzel közelít az adatvédelmi szabályozási kártérítéshez, amely szintén objektív alapon áll. A jogvédelem nemcsak alkotmányos és polgári jogvédelmet jelent, hanem kiterjed a büntetőjog védelmére is, hiszen mindkét alapjognak a megsértése büntetőjogi tényállásként is megjelenhet. Ennek a gyakorlatát a későbbiekben érinteni fogom.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
