Rousseau egyik főműve a társadalmi szerződés a felvilágosodás, a polgárosodás államelméletében az állam polgárai valamint a hatalmon lévők demokratikus alkotmányban rögzített megállapodása. Ahogy Rousseau írja, a társadalmi szerződés kölcsönös kötelezettséget foglal magában a közület és az egyén között, s így minden egyes egyén mintegy önmagával szerződött, kétszeres kötelezettséget vállal: először mint az államhatalom részese az egyénekkel szemben és mint az állam tagja az államhatalommal szemben. Itt azonban nem alkalmazható az a magánjogi elv, hogy senkit sem kötelez az önmagával szemben vállalt kötelezettség, mert nagy különbség, hogy önmagunkkal vagy azzal az egésszel szemben vállalunk kötelezettséget, amelynek tagja vagyunk. Rousseau szerint tehát az emberek a polgári társadalomban veleszületett jogaik egy részéről lemondanak a közösség, az állam javára, de amellett, hogy joguk van az ellenőrzésre közvetlen módon is, maguknak is a modern állam működéséhez az ellenőrzés mellett hozzá kell járulni ahhoz, hogy megfelelő módon tudjon az működni. Rousseau úgy ír, hogy a társadalmi rend szent jog, amely minden más jog alapjául szolgál. Ugyanakkor azonban ez a jog egyáltalán nem a természettől származik, következésképpen megállapodásokon alapul. Az a feladat, hogy megtudjuk, hogy melyek ezek a megállapodások. Rousseau szerződéselmélete a kettős szerződés elmélete, amely beiktat egy úgynevezett előzetes megállapodást, amelynek a funkciója, hogy a nép közös akaratú néppé válik és létrehozza az általános akaratot. A társadalmi szerződés megkötése ezek után annyit jelent, hogy a társadalom minden tagja egyenlő feltételekkel valamennyi jogával együtt vesz részt a társulásban és mindegyikünk alárendeli személyét és minden képességét a közakarat legfelsőbb hatóságának és minden egyes tagot testületileg az összesség elválaszthatatlan részének fogadja be. A társadalmi szerződéssel megszülető polgári létben az ember ugyan elveszti természeti szabadságát és korlátlan jogát, cserébe viszont jogot szerez a tulajdona felett. A főhatalom egyes és kényszerítőerővel bír. Ahhoz, hogy ez az elv teljesüljön, a főhatalmat csak a nép gyakorolhatja, és ezáltal biztosított, hogy a főhatalomban mindenki részesedik. A főhatalomnak azonban mindig a köz érdekét szem előtt tartva kell cselekednie döntést hoznia és csak ő hivatott eldönteni, hogy mi szolgálja a közösség érdekét. A társadalmi szerződés a modern polgári társadalmakban a főhatalom működését segítő értelmiségi gondolkodást külön reflektorfénybe helyezi. A polgárosodás Magyarországon együtt kell, hogy járjon a társadalmi szerződést segítő változások kapcsán a magánkezdeményezések támogatásával, a civilközösségek önszerveződésének bátorításával, szemben a refeudalizáció és kollektív felelőtlenség szirénhangú csábításával.
Egy polgári társadalomban a jogi ügyek intézése történelmi példával szólva nem tekinthető allódiumnak. A problémákat tisztán és egyértelműen fel kell tárni, és közösségelvű, minőségközpontú és megtartóerejű konzervatív polgári gondolkodásra van szükség. Ez a gondolkodás a hagyományokon és a törvények tiszteletén alapszik. A törvény és a gazdaságtörténelmi folyamatosság előbbre való, mint az abszolút centralizáció gondolata, ami eredendően Rousseau művében nem volt idegen felfogás. Visszatérve Rousseau-hoz ez adott esetben az alkotmányos fékeknek is az egyik bástyája. Az állam nem foszthatja meg a polgárokat, mint magánjogi alanyokat a jog által szentesített és megszerzett pozícióktól. John Locke, a felvilágosodás gondolatát az államelméletben ugyancsak Rousseau nyomán megerősítő filozófus ezt úgy írja, hogy "noha a törvényhozó hatalom minden államban a legfőbb hatalom, mindazonáltal... nem rendelkezik és nem rendelkezhet teljesen önkényesen az emberek életével és vagyonával..." (Locke: Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetéről, hatásköréről és céljáról). Formális társadalmi szerződés helyett ma már valódi társadalmi szerződésre van szükségünk. Deák Ferenc korának a pozitív tapasztalatai segítik a megerősítést az újfajta, de régi elvű kompromisszumok irányában. Az újfajta, XXI. századi társadalmi szerződés kiemelt szerepet ad polgárai önszerveződésének, bizonyos döntési jogköröket biztosít az állammal kötött szerződés keretében. Ennek a választottbíráskodás egy alapvető kifejezési formája, mikor a gazdasági élet szereplői maguk kívánnak arról határozni, hogy a vitájukat milyen fórummal és milyen szereplőkkel kívánják lefolytatni. A bizalom, a gazdasági élet szereplőiben a gazdálkodó polgárokban, az intézményben, a választottbíráskodásban, illetve az ő általuk jelölt választottbírákban van. A civil társadalom ezen igényét az állam maga is felismerte, bár számos törekvésnek voltunk szemtanúi, amely a bíráskodást is az állam bíróságának privilégiumává kívánta tenni. Ezen törekvés nem a magyar gyakorlat aktualitása, a vita nemzetközi szintéren is zajlik. Az Európai Unió
- 1/2 -
és az USA által tervezett szabadkereskedelmi megállapodás vitája (TTIP) kapcsán is neuralgikus kérdés a választottbíróság szerepe. Bécsben a 2015. novemberi, a Juridicumban tartott választottbíráskodással kapcsolatos szeminárium egyenesen azt a kérdést teszi fel, hogy a választottbíróságok vajon a demokrácia segítői vagy veszélyeztetői-e. Ez a tárgyalt szemináriumon az állam ez irányú törekvéseire célzott, amely az állam bíróságának primátusát helyezi előtérbe. Visszatérve a magyar példákra, erélyes törvényhozói törekvést lehet tapasztalni az állam bírósága szerepének növelésében, a gazdasági kereskedelmi ügyekben is. Különös tekintettel igaz volt ez azon esetekre, amikor az állam valamely szerve vagy az önkormányzat maga is gazdálkodó, magánjogi szerződő félként vett részt a gazdasági életben. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. tv. kizárta a választottbírósági forma igénybevételének lehetőségét. Felvetődik a kérdés, hogy talán az állami immunitáson keletkezett áttörések, repedések okozzák-e az állami szereplők aggodalmát? A tapasztalatok azt mutatják, hogy mintha az állam, illetve szervei aggodalommal tekintenének a választottbíráskodás intézményére és arra, hogy ezen magánbíróságok az állami és önkormányzati szervek jogvitáiban egyáltalán független fórumokként tudnak-e eljárni vagy sem. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság gyakorlata ezt a félelmet nem igazolta, és ez leginkább az egyes állami önkormányzati társulások és társaságok jogvitáiban igazolódott. Ezek a társaságok a kiemelt nagy perértékű ügyekben tapasztalhatták a neutralitást, tapasztalhatták a gyorsaságot, a szakszerűséget, amely az egyéb, hosszadalmas eljárások mellett a gazdasági élet szereplőinek alapvető érdekeit szolgálják. A bizalom tehát az állami intézkedéssel törvényhozási beavatkozással nem csappant, hanem ellenkezőleg, megerősödött. Itt nem szólunk azon egyedi esetekről, ahol a problémát az okozza, hogy a Választottbíróság nem a keresetben vagy a válasziratban foglaltaknak megfelelően dönt. Ez természetesen mindig szubjektív megítélést is hoz, de az általános tendenciák mindenképpen pozitívak és bátorítóak. Több fórumon hangoztatta jelen előadás szerzője, hogy nem tartotta helyesnek azt a megközelítést, hogy a nemzeti vagyon körébe tartozó, külföldi beruházásokat érintő jogvitákat csak az állam bírósága bírálhatja el a magyar jog alapján. A kétoldalú beruházás-védelmi egyezményekben az államok abban állapodtak meg, hogy a másik államban honos befektetők beruházásainak saját területükön, a saját cégeikkel egyenlő bánásmódot biztosítanak. A beruházás-védelmi egyezmények fontos eleme volt, és ma is az, a jogviták rendezésére kikötött mechanizmus, mely alapján az egyezményekben foglalt választottbírósági megállapodás keretei között a fogadóállam ellen a beruházó közvetlenül kezdeményezhet választottbírósági eljárást. 1965-ben az ún. Washingtoni Egyezményt aláíró szerződő államok, közöttük Magyarország is, létrehoztak egy nemzetközi beruházási, vitarendezési fórumot, az ICSID-et, abból a célból, hogy az mentes legyen a fogadó állam bíróságainak esetleges elfogultságától valamint a viták rendezését a beruházó és a fogadó állam fegyveregyenlősége mellett lehetővé tegye. Ismeretesek azon ICSID választottbírósági döntések, amelyek elmarasztaló döntést hoztak a magyar állammal szemben. Éppen ezért álláspontunk szerint erősíteni kell azt a lehetőséget, amely a külföldi befektetők és az elmarasztalt állam számára is a vitarendezésnek a felek számára egyenlő esélyeket kínáló formát és így a Választottbíróság lehetőségét kínálja. A hivatkozott ICSID választottbírósági fórum a fogadó állam beruházói érdekeit sértő rendelkezéseket jogosult többek között tárgyalni. Ezek akár az állam törvényhozási egyoldalú intézkedései lehetnek, amelyek sértik, illetve megváltoztatják a konkrét beruházások feltételeit és beavatkoznak a magánjogi kapcsolatokba. A vitáknak a magyar jog és a magyar állam bírósága elé utalása megnyitja az utat az ICSID bíróság előtt. Ezzel szemben a Választottbíróság, mint a felek által létrehozott magánbíróság nem megkérdőjelezhető a beruházás-védelmi egyezmények alapján. Mint hangsúlyoztuk az állam bíróságának kizárólagos fórumként való alkalmazása egyrészt mintha azt a félelmet jelentené, hogy a Választottbíróság elfogult az alperesként eljáró állami szervekkel szemben, velük szemben hátrányos döntést hozna, és mindez sértené a nemzeti vagyon védelmének alapvető érdekeit. A választottbíróságok döntései és itt különösen hangsúlyozva a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság döntéseit, ezt egyáltalán nem támasztják alá. Újból hangsúlyozzuk, hogy a döntések a nemzeti vagyontörvény hatálybalépése utáni ügyek száma és szubsztrátuma is igazolja mind a befektetői mind az állami szervek bizalmát. Hibás ez a megközelítés azért is, mivel azt is feltételezi, hogy az állami, illetve önkormányzati szervek felperesként nem járnak el, és nincsen igényük a Választottbíróság által történt vitarendezés lehetőségei által kínált gyorsabb lebonyolításra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
