Húsz évvel a Gyermek Jogairól szóló New York-i Egyezmény elfogadása[1] után Magyarország, Európa ünnepelhet - és teszi is - hiszen a gyermek "ügyeiben" érintett szakemberek, kormányok (részes államok), nemzetközi szervezetek, civil szervezetek óriási eredményeket értek el, hogy különböző jogterületeken, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt megalkossák vagy harmonizálják a hazai és nemzetközi jogszabályokat annak érdekében, hogy a XXI. században Európa közepén a gyermekre már, mint autonóm személyre tekinthessünk, aki ítélőképessége birtokában - megfelelő tájékoztatás mellett - szabadon fejtheti ki véleményét az őt (is) érintő eljárásokban. Húsz év hosszú idő és hosszan méltathatnánk akár a hazai, akár a nemzetközi eredményeket a gyermeki jogok különböző területein. Egyik oldalról talán ez lenne illendő, mert méltatni és elismerni sokkal gyakrabban kellene - nem csak gyermekeket a mindennapokban, de - a gyermekekkel akár csak érintőlegesen is foglalkozó/dolgozó szakembereket. Mindegy, hogy e tevékenység a jogalkotásban, a jogalkalmazásban vagy éppen az elméleti munka területén valósul meg, egy mindenképpen közös, hogy az elhívatott, felkészült és lelkiismeretes szakemberek nehéz és komplex ismereteket igénylő feladatra vállalkoztak, ami elismerést érdemel, hiszen a jövő nemzedéke - részben - tőlük függ.
Amellett, hogy nem akarok ünneprontó lenni, mégis úgy gondolom a kerek évfordulók arra is lehetőséget adnak, hogy az eredmények mellett a hibákra, hiányosságokra is jobban figyeljünk. Jelen cikk keretein belül arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egyezmények, jogszabályok rendelkezései és a mindennapi gyakorlat között olykor nincs összhang, például a gyermek legfőbb/legjobb érdeke szempontjából.
Az Egyezménynek, a Családjogi törvénynek[2], az új Családjogi Könyvnek valamint a Gyermekvédelmi törvénynek vannak alapelvei. Az alapelv (jogelv) a Jogi lexikon szerint: "általános tétel, iránymutatás vagy előírás, amely kiindulópontul szolgál a jogi érvelés és döntéshozatal számára olyan esetekben, amikor a konkrét jogi szabályozás hiányzik vagy hézagos. Az alapelvek egyrészt örök érvényűnek tekintett értékek kifejezői, másrészt a jogrendszer egészét vagy annak egyes jogágait jellemző iránymutatók. Mindkét esetben az alapelvek az általánosságnak a jogszabálynál magasabb szintjét képviselik, így belőlük számos konkrét szabály vagy jogi döntés vezethető le."
Tehát megismételve, az alapelvek többek között "örök érvényűnek tekintett értékek kifejezői". Az említett törvényekben - sok egyéb mellett - az egyik közös, hogy mindegyikben az alapelvek között szerepel egy ilyen örök érvényű érték: a gyermek legjobb(legfőbb)mindenek felett álló érdekének képviseleti kötelezettsége.
Az Egyezmény 3. cikke az egész dokumentumot átható alapelvet tartalmaz, amit mind jogalkotási, mind eljárásjogi szempontból követelményként fogalmaz meg, ez a gyermek legjobb érdeke (the child’s best interest). Az 1996-os Gyermeki Jogok Gyakorlásáról szóló Európai Egyezmény[3] a célok között említi, hogy a gyermeki jogok érvényesítésének a gyermek legjobb érdekében kell megvalósulnia például a tájékoztatás és eljárásban való részvétel biztosítása mellett.[4] A New York-i Egyezmény fordítása bár nem szószerinti, de találóan fogalmaz, amikor a "gyermek mindenek felett álló érdekét" említi. A Gyvt. is ezt a fogalmat használja. A Családjogi törvény "gyermek érdeke" szóhasználata között fokozati különbség van. Míg a Gyvt. minden más érdek, így a szülői (törvényes képviselői) érdek fölé helyezi a gyermek érdekeit, addig a Csjt. nem tartalmaz rangsorolást. A "mindenek felett álló érdek" érthető úgy is, hogy ez az érdek mások jogaival szemben érvényesül, pedig pusztán az adott helyzetben a gyermek szempontjából legjobb körülményeket kívánja biztosítani, ami nem biztos, hogy más személy érdekét sérti. A legjobb vagy a legfőbb érdek, de a jelző nélküli "gyermek érdeke" kifejezés is jelentheti a gyermeki jogok megfelelő érvényesülését mind a jogalkotásban, mind a bírósági, közigazgatási eljárásban.[5] Az elvárás azonban még nem megvalósulás. A gyermeki jogok elismerésével, egyre erőteljesebb érvényesülésével fogalmazódott meg a pozitív diszkrimináció igénye. A gyermeket megilleti a különös jogvédelem, a pozitív diszkrimináció, ugyanis a jogai érvényesítéséhez szükséges képességei és személyi feltételei hiányoznak. A pozitív diszkrimináció abban a felnőtti kötelezettségben jelenik meg, amely a konkrét jog érvényesülését biztosítja. A klasszikus jogszabályi szerkezet (hipotézis, diszpozíció, szankció) a gyermeki jogok esetében kiegészül egy negyedik elemmel: a felnőtti kötelezettséggel. E nélkül ugyanis deklaratívvá silányul a jogi norma, hiányzik belőle a megvalósulás alapfeltétele, a cselekvőképes személy jogérvényesítésre kötelezése.[6] Gyermekek esetében a pozitív diszkrimináció nem sérti a jogegyenlőség alkotmányos célját, hisz a diszkrimináció tilalma nem jelenti, hogy a nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos.[7]
A gyermek mindenek felett álló érdekének tételét, jogági és jogágazati határoktól függetlenül minden eljárásban és döntéshozatalban kötelező alkalmazni. Ha gyermekeink nem protestálnak ennek elmulasztása miatt, akkor az nem megértés, belátás vagy kompromisszum, hanem kiszolgáltatottság, védtelenség, tehetetlenség".[8]
Az Egyezmény azzal, hogy, részletesen felsorolja a gyermeki jogokat, segíteni, befolyásolni próbálja a különböző társadalmi és gazdasági rendszerekben élő és felnövő gyermekek helyzetét. A jog eszközeivel kíván hozzájárulni a gyermekek érdekeinek megfelelő feltételek kialakításához.[9] Ahhoz, hogy e jogok megvalósuljanak, az Egyezményben foglalt alapelveknek a belső jogban kell visszatükröződniük. A nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját pedig az Alkotmány biztosítja.[10]
Az Egyezmény az eljáró hatóságok és a törvényhozó szervek külön kötelességévé teszi, hogy minden a gyermeket érintő döntésükben a gyermek legjobb/legfőbb érdekét vegyék figyelembe, azaz kijelöli egyes gyermeki jogok érvényesülésének kívánatos módját is.[11]
A hatóságok minden ténykedését a gyermek legjobb érdeke kell, hogy vezérelje. Az Egyezmény a gyermek legjobb érdekét a szülők és a nevelők jogainak figyelembevételével kívánja elősegíteni, nem ad a gyermeknek külön jogokat a szülők ellenében, a szülőt kívánja olyan helyzetbe hozni, hogy biztosítani tudja a gyermek jogainak érvényesülését, amely egyben kötelessége is.[12]
Kijelenthetjük, hogy általánosságban a gyermeki jogok megfelelő érvényesülésének egyik garanciája a gyermek legfőbb érdekének képviseleti kötelezettségét jelentő eljárási alapelv.
A gyermek érdekének képviseleti kötelezettsége a gyermekkel kapcsolatos ellátás, ügyintézés vagy képviselet gyakorlása során az Egyezményben, és a hazai jogszabályokban (pl.: Csjt., Gyvt.) egyaránt több helyen (pl.: házasság felbontása, gyermek elhelyezése, szülői felügyeleti jogok gyakorlása, kapcsolattartás szabályozása, lakáshasználat rendezése, örökbefogadás engedélyezése) megfogalmazást nyer és irányadó a jogok (kötelezettségek) gyakorlói, alkalmazói, végrehajtói számára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
