Mint ismeretes, hazánk azon kevés országok egyike,[1] ahol a konszern társasági jogi kérdéseire - az "általános" társasági jogitól eltérő - "különös" szabályokat alkottak. Az is közismert, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) Harmadik rész, XIV. Fejezetének 288-295. §§-ai úgy készültek, hogy az 1965-ös német részvénytörvény (továbbiakban: AktG) részesedésszerzésen alapuló konszernjog szabályait vették alapul,[2] s hogy a Gt. ezen szabályai ismét[3] lényegi változások előtt állnak. A kodifkációs bizottság ugyanis a "német... vállalatvezetési-nyereségátcsoportosító szerződések (szerződéses konszernjog)"[4] rendszerének "a Gt.-be illetve a Ptk.-ba való beillesztésére"[5] készül,[6] és célja, hogy a magyar társasági konszernjogot - az AktG mintájára - egy "kétszintű modell"-é[7] alakítsa át, amelyben a taktikus konszern"[8] mellett a "kvalifikált - szerződéses - konszern"[9] jelentené a másik - és egyben új - formációt. Ugyanakkor az AktG uralmi szerződés (Beherrschungsvertrag) útján keletkező konszern szabályai terra incognita, ismeretlen terület hazai jogirodalmunkban, mivel az eddig megjelent, s a szerződéses konszernt - is - érintő hazai tanulmányok, ha egyáltalán megkísérelték, akkor nem a hatályos rendelke-
- 10/11 -
zésekkel egyezően tárgyalták a német szabályokat.[10] Ezért a hazai disputa a szerződéses konszernről - még ma is - megfelelő definíció hiányában folyik. Megfelelő definíció nélkül azonban nem tudni, hogy mit is szándékoznak a magyar társasági konszernjogba recipiálni. Egy hatékony, európai színvonalra törő társasági jogi törvényhozás dogmatikai tisztánlátást feltételez, ami viszont ennek a kérdésnek a tisztázását követeli meg.
Hazai irodalmunk adós még olyan (elő)kérdéseknek a megválaszolásával is, melyek természetszerűen merülnek fel abban, aki értesül a törvényhozó szándékáról. Így például: milyen ok(ok)ból vezette be a - kodifikációs bizottság számára mintául szolgáló - német törvényhozó a világon elsőként a szerződéses konszern tényállását a részvénytársasági jogba, s mi volt a célja a kodifikációval? A válaszok hiánya - a jogintézmény küszöbön álló hazai átvételére tekintettel - aggályokat vet fel. Egyrészt, mert ha nem ismert, hogy a német kodifikációra miért került sor, akkor nem állapítható meg, hogy van-e hazánkban olyan ok, ami a szerződéses konszern "meghonosítását" szükségessé teheti. Másrészt pedig azért, mert ha nem ismert a német törvényhozó célja, akkor - viszonyítási pont hiányában - nincs mivel összevetni az AktG hatályba lépése óta kialakult konszernjogi gyakorlatot, s ebből kifolyólag nem lehet "mérni" a német szerződéses konszern 1965-ös részvényjogi kodifikációjának eredményét sem, s ezért nem tudhatjuk, hogy az sikeresnek, vagy sikertelennek bizonyult-e. E kérdés tisztázása nélkül azonban nem adható válasz arra a (fő-)kérdésre, hogy érdemes-e a szerződéses konszernt a magyar társasági konszernjogba recipiálni?
Mindezekre tekintettel jelen tanulmányunkban először a szerződéses konszern tényállását határozzuk meg mégpedig oly módon, hogy összevetjük a hazai irodalom értelmezését az AktG vonatkozó szabályaival. Ezt követően vázoljuk a szerződéses konszern jogintézményének kialakulását, bemutatva az 1965-ös kodifikációhoz vezető okot, valamint annak célját. Megjegyezzük, hogy dolgozatunk - terjedelmi korlátok miatt is - nem vállalkozik a német részvénykonszernjog teljes bemutatására; az AktG más konszernformációira csak annyiban utalunk, amennyiben azt a szerződéses konszerntől való elhatárolás szükségessé teszi.
A konszernjog elméleti alapjainak bemutatására is vállalkozó (egyik) hazai monográfiában[11] a német részvénytársasági szerződéses konszernről a következő értelmezés olvasható: "A szerződéses (polikorporatív) konszern viszonylag tiszta változata..., amikor a társaságok egymással uralmi szerződést (Beherrschungsvertrag) kötnek, ez lehet vezetési jogokat biztosító szerződés (Unternehmensführungsvertrag) vagy nyereség-veszteség elosztási-átcsoportostási szerződés...."[12] "Magam részéről - a német részvénytársasági törvény logikáját követve - ...a pusztán szerződéses konszern nem lehet konszern társasági jogi értelemben, legfeljebb versenyjogilag. "[13] "...Ha ugyanis nincs részesedés, a vállalatcsoport tagjainak vezetése sem történhet társasági jogi eszközökkel. "[14] "A német szabályozás lényeges része, hogy uralmi szerződést csak a részvénytörvény 17. §-ban meghatározott függő vállalat köthet, amelyben az uralkodó vállalatnak közvetlenül vagy közvetve meghatározó befolyást biztosító részesedése van. Részesedés nélküli uralmi szerződést tehát ma már a német joggyakorlat nem ismer el - szerintem ez elméletileg nyilvánvalóan helyes."[15] Az idézettek alapján az AktG-ben a szerződéses konszern sine qua non-ja, hogy az uralkodó vállalat az uralmi szerződés megkötése előtt a részvénytársaságban (továbbiakban: Rt.) közvetlenül vagy közvetve meghatározó befolyást biztosító részesedéssel rendelkezzen. A kérdés az, hogy a német részvényjogban a szerződéses konszernre vonatkozóan van-e ilyen jogi feltétel, azaz az uralkodó vállalat valóban csak egy - az AktG 17. §-a értelmében - függő Rt.-vel köthet-e uralmi szerződést? A következő (III.) pontban e kérdésre keressük a választ.
1. A részvényjogi függőség meghatározását az AktG (össze)kapcsolt vállalatok (verbundene Unternehmen) jogában - vagy a jogirodalom által gyakran használt kifejezésben - a "konszernjog általános részében"[16]
- 11/12 -
találjuk [17. § (1) bekezdés].[17] Eszerint függő vállalat (abhängiges Unternehmen) - minden olyan jogilag önálló - azaz jogi személyiségét megőrző - Rt.,[18] amelyre egy másik - uralkodó - vállalat[19] (herrschendes Unternehmen) közvetlenül[20] vagy közvetve[21] uralkodó befolyást (beherrschenden Einfluß) képes gyakorolni. A Bundesgerichtshof (továbbiakban: BGH) szerint a részvényjogi függőség megítélésében nincs jelentősége annak, hogy az uralkodó befolyás gyakorlására ténylegesen sor kerül-e. A függő Rt. szemszögéből nézve elegendő, ha az uralkodó vállalat az uralkodó befolyás gyakorlásának lehetőségével rendelkezik.[22] A BGH értelmezésében ez a lehetőség adott akkor, ha a befolyás állandó[23] (beständig), terjedelme átfogó[24] (umfassend), eszköze pedig társasági jogilag behatárolt (gesellschaftsrechtlich bedingt).[25] Utóbbi követelményt a részesedésszerzésen vagy az uralmi szerződésen (Beherrschungsvertrag) alapuló uralkodó befolyás elégíti ki, mivel ezek képezik az AktG két uralmi eszközét (Beherrschungsmittel).[26] Ebből adódik, hogy ha a függőség -pl. egy hitelszerződés útján - jön létre az Rt. - mint hitelbe vevő - és a vállalat - mint hitelező - között, akkor "mindössze" külső csereviszonyokon nyugvó tiszta gazdasági függőségről (reine wirtschaftliche Abhängigkeit) van szó, de nem a 17. § (1) bekezdése értelmében vett - társasági jogi uralmi eszközön nyugvó - részvényjogi függőségről. Ezért a tisztán gazdasági alapon nyugvó függőség esetén a polgári jog - benne az általános szerződési feltételek jogával - és/vagy a versenyjog vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, de nem az AktG-ben a függőség tényállásához (17. §) "tapadó" jogkövetkezményeket.[27] Gazdasági függőség csupán egy már amúgy is fennálló társasági jogi befolyást "erősíthet" uralkodó befolyássá.[28]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
