https://doi.org/10.59851/jk.80.04.3
Tanulmányomban először azt kívánom áttekinteni, hogy mit tekintünk a büntetés-végrehajtási intézményrendszer céljának, és milyen jogi eszközökkel juttatható érvényre ezen célok közül a reintegráció. Jelen tanulmányomban kizárólag a jogi szabályozást elemzem, középpontba állítva a büntetés-végrehajtási bírók kezében lévő eszközöket. Célom, hogy bemutassam a reintegráció elősegítése érdekében megtehető jogalkalmazási és jogalkotási lépéseket, mivel meglátásom szerint a jelenlegi rendszerben a pusztán extenzív, forrásigényes lehetőségeken túl intenzív fejlődési potenciál is rejtőzik. Az alapvető célok és megoldásra váró problémák feltárását követően a büntetés-végrehajtási bírók szerepkörét fókuszba helyezve a reintegrációt leginkább szolgáló jogintézményeket veszem górcső alá, valamint de lege ferenda javaslattal élek, ahol a statisztikai adatok alapján ez szükségesnek mutatkozik.
Tárgyszavak: reintegráció, reintegrációs őrizet, büntetés-végrehajtás, bírósági gyakorlat
The study provides a brief overview of the objectives of the prison service and the legal instruments that can be used to achieve reintegration in the hands of sentence enforcement judges. The aim is to show how the application of the law and legal instruments can be used to promote reintegration. The current system uses only extensive and resource-intensive possibilities, but there is potential for intensive development. After identifying the basic objectives and the problems to be solved, the study focuses on the role of sentence enforcement judges and legal institutions.
Keywords: reintegration, legal instruments of reintegration, prison service, case law
A kezdeti, abszolút teóriák idejében a szabadságvesztés büntetés célja nem volt más, mint a megtorlás. Ahogy Kant fogalmaz: "A büntetésnek mint olyannak a fogalmához mármost egyáltalán nem kapcsolódhat a boldogságban való részesülés."[1] Az abszolutisták a büntetést olyan megtorlásnak tekintették, amelynek alapja a megsértett jogrend helyreállítása, a büntetés mértékének pedig elegendő a tett mértékéhez igazodnia. Kant és Hegel szerint is igaz, hogy a bűnt elkövető személy a büntetés kiállásával őrizheti meg emberi méltóságát.[2] Véleményem szerint az emberi méltóság megőrzésének ez a gondolata ma már igencsak anakronisztikusnak tűnik, hiszen mai felfogásunk szerint az emberi méltóság megőrzése nem a fogvatartottal, hanem a végrehajtó szervvel szembeni elvárás.
A relatív teóriák térnyerésével a büntetések célja is megváltozott, így például Jeremy Bentham szerint a büntetés célja annak hasznosságában áll, a büntetés hasznossága pedig akkor a legnagyobb, ha az alkalmazása által a társadalom tagjainak minél szélesebb körét képes megóvni a bajtól. Bentham utilitarista felfogása szerint a büntetés kiszabására az állam kizárólag akkor jogosult, ha egy nagyobb rosszat, azaz egy újabb bűncselekmény elkövetését hárítja el. A méltán sokat idézett Beccaria szerint: "A cél tehát nem más, mint megakadályozni a bűnöst abban, hogy polgártársainak további károkat okozzon és elejét venni annak, hogy mások így cselekedjenek."[3] Ezt a mondatot lefordítva tehát a cél az általános és speciális prevenció érvényre juttatása Beccaria szerint. A relatív teória képviselői leginkább a társadalom védelmének fontosságát hangsúlyozták, amelyre a jelenlegi magyar szabályozás is épül, hiszen a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 79. §-a szerint: "A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el."
A Btk. tehát meghatározza a büntetési célokat, a büntetés végrehajtásának céljáról pedig a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv. tv.) rendelkezik az alábbiak szerint:
"1. § (1) A büntetés-végrehajtás feladata a büntetési célok érvényesítése a büntetés, illetve az intézkedés végrehajtásán keresztül, azzal a célkitűzéssel, hogy a végrehajtás során az egyéniesítés szempontjait biztosítani kell annak érdekében, hogy az megfelelően szolgálja az egyéni megelőzési célok elérését.
(2) A büntetések és az intézkedések végrehajtásának rendjét úgy kell kialakítani, hogy az
a) a büntetésben és az intézkedésben megnyilvánuló joghátrányon, illetve a megelőzést szolgáló rendelkezések érvényesítésén túl elősegítse az elítélt társadalmi beilleszkedését és a jogkövető magatartás kialakulását."
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Bv. tvr.) nem nevesített semmilyen büntetés-végrehajtási
- 172/173 -
célt. A progresszivitást és a reintegrációt zászlajára tűző új Bv. tv. az alábbiak szerint határozta meg a szabadságvesztés végrehajtásának célját:
"83. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának célja az ügydöntő határozatban meghatározott joghátrány érvényesítése, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként annak elősegítése, hogy az elítélt szabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen és a társadalom jogkövető tagjává váljon."
A végrehajtás során tehát azon túl, hogy a büntetés maga szükségszerűen rossz, a büntetés fő célja az, hogy az elítélt a büntetését követően a társadalomba vissza tudjon illeszkedni és jogkövető életmódot folytasson. A visszailleszkedés folyamán számos jogintézmény hivatott szolgálni, hogy a társadalomba való visszatérés a lehetőségekhez képest valamiféle átmenettel történjen. A (4) bekezdés a lépcsőzetes átmenet érdekében kifejezetten előírja, hogy "törekedni kell arra, hogy az elítélt életkörülményei közelítsenek a szabad élet általános körülményeihez, és ezáltal a szabadságvesztés káros hatásai enyhíthetők, illetve ellensúlyozhatók legyenek".
A Bv. tv. miniszteri indoklása is kiemeli, hogy kifejezetten cél volt az új szóhasználat megjelenítése és a reintegráció kifejezés előtérbe helyezése. A reintegráció kifejezés adaptációja a terminológia gyökeres megváltozásán túl azt is jól mutatja, hogy a jogalkotó szakmailag is többet vár el a büntetés-végrehajtástól.
A reintegráció és a nevelés mint célkitűzés hasonlóságokat is mutat egymással, ugyanakkor a reintegráció minőségileg is többet takar, hiszen magában foglal minden olyan programot és tevékenységet, amely elősegíti a társadalomba való visszailleszkedést. A valódi reintegráció tehát többet jelent, mint a jogkövető magatartás elérése vagy még szűkebb értelemben a visszaesés elkerülése, mivel a visszaesői minőség elkerülése még nem jelenti azt, hogy a korábbi bűnelkövető a társadalomba vissza is tud illeszkedni.
A Bv. tv. a reintegrációt szolgáló programcsoportokat csak példálózó jelleggel sorolja fel, ezek közé tartozik a munkáltatás, a munkaterápiás foglalkozás, az általános iskolai és középfokú iskolai oktatás, felsőfokú tanulmányok végzése, szakképzés, szakmai gyakorlat megszerzése, valamint egyéb reintegrációs programok biztosítása.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
