A huszadik század utolsó évtizede nem csupán a magyar történelemben és jogfejlődésben volt sorsfordító, de új jelenségeket produkált glóbuszunk egészén ugyanúgy, mint az európai kontinensen. A mindennapok jogalkalmazója számára nem érdektelen tágabb perspektívából áttekinteni mindazt, ami kontinensünkön a büntetőjog jövőjén gondolkodókat foglalkoztatja, ami a harmadik évezredben talán hétköznapi megoldás lesz, ma azonban még többnyire merész, újszerű elgondolás.
Az első rész vázlatos helyzetkép napjaink ama ellentmondásának illusztrálására, amely egyfelől a mindinkább nemzetközivé - ha úgy tetszik, globálissá - váló bűnözés, másfelől a nemzeti joghatósági keretekben folyó bűnüldözés között feszül. Közelebbről annak, hogy a bűnözők számára államhatárok szinte de facto nem léteznek, miközben a bűnüldöző hatóságok számára az államhatárnál véget ér a joghatósági jogosultság. Ennek az ellentmondásnak a feloldásához már nyilvánvalóan nem elegendő az egyetlen hagyományos eszköz, a nemzetközi bűnügyi jogsegély. Mint tudjuk, a bűnüldözési potenciált jelentősen gyengítik a nemzeti büntetőjogok és eljárásjogok eltérő szabályai, a jogsegélyeljárás lassúsága, az egyezmények áttekinthetetlensége, összességében a jogsegélyeljárások nehézkessége és bonyolultsága.
A második rész azokkal a lehetőségekkel foglalkozik, amelyekkel elvileg oldható az államhatárokon átívelő bűnözés és nemzeti keretek között folyó bűnüldözés ellentmondása. Ezek: egyfelől az intenzívebb bűnügyi együttműködés; másfelől a nemzeti büntető jogszabályok 1.) harmonizációja; illetve 2.) egységesítése. Figyelemre érdemes e körben az Európa Tanács égisze alatt kidolgozandó Európai Modell Büntetőkódexre vonatkozó elgondolás, illetve az Európai Unió keretében már kidolgozott büntetőkódex-tervezet, a Corpus Juris. Mindkettő határozott elképzelést tartalmaz az ügyészségre nézve is.
Befejezésként az írás az uniós csatlakozásra felkészüléshez kapcsolódó reflexiókkal zárul.
Kiindulásként emlékeztetni kell arra, hogy ma a globalizáció mindennapi életünk ténye: a földrajzi távolságok és ezeken belül a nemzeti határok fizikailag és virtuálisan mindinkább eliminálódnak. Életünk színtere maga a faluvá zsugorodott világ. Nem véletlen, hogy társadalomelemzők a "távolság kiiktatódásáról" és a territorialitás végéről beszélnek.
A mai technika mellett egyetlen nap alatt a világ legtávolabbi pontja fizikailag elérhető, az emberek mobilitása soha nem tapasztalt méreteket ölt. Bárhová is megyünk a világban, fogyasztóként jószerivel mindenhol ugyanazon árukat és szolgáltatásokat vásároljuk. A piac globalizált: a nemzetállamok állította kereskedelmi korlátok lebontásának elvét valló szabadkereskedelem jegyében a piac egyetlen világméretű arénává alakult, amelynek nehézsúlyú aktorai maguk is világcégek, vagyis nemzeti határok nélkül operáló multinacionális társaságok. A termelés oly mértékben globalizált, hogy a multinacionális cégek jövedelmüknek jelentős hányadát a világ legkülönbözőbb országaiban termelik. A mindennapok híradásaiban talán a pénzpiac és a tőzsdeindex mozgásán figyelhető meg leginkább a globalizáció egyik jellemző kockázata: bármi történjék a világ valamely pontján, annak hatása nem marad lokális, hanem villámgyorsan végigsöpör planétánkon.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az Európai Közösség gazdasági lényege sem más, mint a belső nemzeti határok nélküli egységes piac, amelynek köszönhetően kifelé, azaz a globális színtéren egységes kereskedelmi blokként, sőt gazdasági és monetáris unióként jelenik meg, nem utolsó sorban a világ más régióval szembeni verseny sikere érdekében. Az EU azonban nem izolált erődítmény: a sokrétű interfúzió a globális környezettel az EU-n belül éppúgy jelen van, mint azon kívül.
Hangsúlyozni kell, hogy a globalizáció egyik hajtóereje az utóbbi évtizedek információs forradalma. Az információ a posztmodern társadalom bázisértéke, sajátos áru és nyersanyag. Az államok, a gazdaság és jóformán minden szféra számára életfontosságúak az adatbázisokat tartalmazó komputerrendszerek, hálózatok és kommunikációs összeköttetések, amelyek lehetővé teszik információk gyors átvitelét a világ bármely virtuális pontjáról a világ bármely virtuális pontjára.
Ehhez járul, hogy glóbuszunkat a 90-es évektől információs szupersztráda szeli át, amelyre a világ bármely sarkából bárki ráhajthat. Az Internetnek nevezett elektronikus interaktív kommunikációs rendszer a 90-es években a globális közvetlen kommunikációnak és adatátvitelnek eddig elképzelhetetlen távlatait nyitotta meg az átlagemberek százmilliói számára is, mintegy új - virtuális - univerzumot teremtve.
A XX. századvég posztindusztriális társadalmának eme új fejleményei természetesen nem maradtak hatás nélkül a bűnözésre sem. Egyrészt a bűnözésnek új terü-
letei és módozatai jöttek és jönnek létre, másrészt a hagyományos bűnözés is mindinkább átszőtt nemzetközi elemekkel. Mindkettő közös jellemzője a globális hatás, illetve kockázat.
Gondoljunk csak arra, milyen következményekkel járhat, ha egy ún. "hacker" (romboló) behatol egy katonai létesítmény vagy nukleáris erőmű komputerrendszerébe, vagy netán egy tőzsde, egy bank vagy egy államkincstár rendszerébe, és ott az adatokat manipulálja, megsemmisíti vagy megszerzi. Gondoljunk arra, hogy egy nagy múltú londoni bankot csődbe lehet juttatni Szingapúrban végrehajtott illegális elektronikus tranzakciókkal. Gondoljunk magunkra: elektronikus úton bármely földrészről kifoszthatók vagyunk, ha bankkártyánk adatait illetéktelenek megszerzik. Gondoljunk arra, hogy az Interneten milyen tiltott ügyletek bonyolódnak, és milyen tiltott anyagok kerülhetnek szó szerint a világ szeme elé. Gondoljunk a környezetet károsító cselekményekre.
Az ilyen új típusú cselekményeknél irreleváns, hogy az elkövető és közvetlen sértett földrajzi értelemben hol tartózkodik. Ugyanakkor az elkövető cselekménye a közvetlen sértetten túl emberek millióinak életét, biztonságát, vagyonát, emberi méltóságát, erkölcsi érzékét sértheti.
A hagyományos bűnözésnél a globális hatás nem ennyire nyilvánvaló. Gondoljunk azonban pl. a transznacionálissá vált, határokat nem ismerő szervezett bűnözésre, annak az utóbbi évtizedben kialakult új világrendszerére. A különféle szervezett bűnözői hálózatok - amelyek a kelet-európai országok nyitottá válásával és a Szovjetunió szétesésével a 90-es években új utánpótlást kaptak és új területeket nyertek - világméretekben ténykednek, a bűncselekményekből szerzett milliók tisztára mosásával beépülnek a legális nemzetgazdaságokba, anyagi erejük és befolyásuk révén kihívást és fenyegetést jelentenek a demokratikus államok közössége és a törvénytisztelő polgárok számára.
Milyen az Európai Unió tagállamainak helyzete e globális kontextusban? Helyzetüket két körülmény határozza meg. Egyfelől a tagállamok szuverenitása büntetőjogi tekintetben ma még érintetlen, tehát szembe kell nézniük mindazokkal a nehézségekkel, amelyek a határokon átívelő bűnözés és nemzeti keretek között folyó bűnüldözés ellentmondásából adódnak bármely szuverén államban. Másfelől a tagállamok integrációja olyan fokú, hogy az Unió ma már komoly potenciállal rendelkezik a föderatív állammá válásra, tehát a tagállamoknak az integráció előrehaladtából - mondhatni a szupranacionalitásból - adódó speciális problémákkal is szembe kell néznie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
