Jelen tanulmány célja nem annak vizsgálata, hogy a területet érintő legutóbbi szabályozás mennyiben akadályozza vagy szünteti meg az interszex, illetve transznemű személyek alapjogi védelmét. Írásomban az anyakönyvi igazgatás oldaláról vizsgálom meg a nem mint adat körül kialakult anomáliákat. Nemcsak az új anyakönyvi szabályozás, hanem már a két évvel korábban hatályba lépett, az Európai Parlament és Tanács (EU) 2016/679 rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: GDPR), továbbá az alapvető jogok biztosának AJB-883/2016. számú jelentése eredményeként megszűnt gyakorlat is sok esetben eredményezte bírósági eljárások megindítását. Az ennek során hozott döntések ráirányították a figyelmemet a jogintézmény tartalmának téves meghatározására, amely a jogalkalmazás legfelsőbb szintjein is megjelenik. Kétrészes tanulmányom első részében bemutatom a nemre vonatkozó adat kijavításával kapcsolatos korábbi gyakorlatot és a jogintézmények elméleti alapjait. A cikk második részében a már megismert gyakorlati és elméleti alapokból levezetve megvizsgálom a 2020. május 29-ével hatályba lépett szabályozás hibáit, hiányosságait, valamint a 6/2018. (VI. 27.) AB határozatban (a továbbiakban: ABH I.) és a III/2030/2020. AB határozatban (a továbbiakban: ABH II.) megjelenő vitatható jogértelmezésre hívom fel a figyelmet.
A címben szereplő két fogalom közötti különbségtételnek egészségügyi szempontból van jelentősége. Míg a "változtatás" az egyén részéről cselekvő magatartást feltételez, addig a "változás" biológiai fejlődés eredménye, az anyakönyvi eljárásban viszont mindkettő azonos módon, adatmódosításként jelenik meg. Míg a nemváltozás az interszexualizmusnak, addig a nemváltoztatás a transzszexualizmusnak feleltethető meg, ez utóbbi párhuzam azonban nem egészen helytálló, amiről a C) pontban fejtem ki az álláspontomat. A két megfeleltetés azzal magyarázható, hogy e két csoport esetében jöhet csak szóba az anyakönyvi bejegyzés esetleges módosulása. Az anyakönyvi bejegyzéssel érintett személy neme adatának változása nem ismeretlen az anyakönyvi gyakorlatban és szabályozásban.
Már az első anyakönyvi törvény, az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. törvénycikk 38. § c) pontja rendelkezett arról, hogy a születés anyakönyvi bejegyzése magában foglalja a gyermek nemét, amely a mai napig adattartalma az anyakönyvi bejegyzéseknek. Azt, hogy az ember neme megváltozhat, az állami anyakönyvek vezetése tárgyában kiadott 80.000/1906. BM rendelet (a továbbiakban: Au.) 81. §-a szabályozta. Az Au. rögzítette, hogy a gyermek neméül "fiú" vagy "leány" jegyzendő be. A kétneműeknél az a nem jegyzendő be, amelyik inkább ki van fejlődve. Az anyakönyvi jogszabályok magyarázatára kiadott könyvben azt is előírták, hogy "ha a gyermek neme (hermafroditáknál) később megváltozik, a születés újból való anyakönyvezésének van helye".[1]
Az 1950-60-as évek anyakönyvi jogszabályai kizárólag arról rendelkeztek, hogy a gyermek nemét "fiú" vagy "leány" szavakkal kell bejegyezni. Az 1960-as években íródott anyakönyvi igazgatásról szóló kézikönyv[2] szerint az olyan születési bejelentés alapján azonban nem lehet teljesíteni az anyakönyvi bejegyzést, amely nem tartalmazza a gyermek nemét. A születési anyakönyvi bejegyzésben "a gyermek nemét feltüntető rovatban szigorúan tilos a kettős nemre való, tehát »kettősnemű« vagy »hermafrodita« szavakat bejegyezni".[3]
A nem megváltozásáról először az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Atvr.) rendelkezett, amelynek 32. § (2) bekezdés b) pontja rögzítette, hogy az adatok változása esetén anyakönyvezni kell a gyermek nemének megváltozását. A szabályozást még nem az érintett nemének megváltoztatása, hanem az interszexuális (hermafrodita) gyermekek érdekében vezették be. Ezt támasztja alá az Atvr. hatálybalépésekor
- 17/18 -
az anyakönyvvezetők részére készült kézikönyv[4] is. Eszerint "előfordul, amikor a születés bejelentése a gyermek nemét nem tartalmazza egyértelműen. Az ilyen bejelentést elfogadni nem szabad, hanem az igazolást adó orvos, illetőleg az intézet vezetőjének figyelmét fel kell hívni arra, hogy a gyermek nemi hovatartozása vizsgálatánál a férfi vagy a női jellegre való tekintettel a nemhez való tartozást állapítsa meg."[5] Az orvostudomány fejlődése ellenére, ha nem is nagy számban vagy éves gyakorisággal, de napjainkban is előfordulnak olyan esetek, amikor a szülésnél közreműködő orvos nem tudja megállapítani a gyermek nemét. A kézikönyv is hangsúlyozta, hogy a gyermek nemének megállapítása orvosszakmai kérdés, az anyakönyvi bejegyzés javítása csak orvosi igazolás ellenében történhet meg. A javítást a gyermek születési anyakönyvi bejegyzése "Utólagos bejegyzések" rovatába kellett teljesíteni a következő szöveggel: "A gyerek neme fiú, utóneve: Tamás."[6] Az Atvr. szabályozása a nem megváltozását kijavítási eljárásként kezelte, ami azt jelentette, hogy úgy tekintették, mintha a gyermek születési anyakönyvi bejegyzésében a neme adatot az anyakönyvi bejegyzés teljesítésekor elírták volna, majd orvosi igazolás csatolásával ennek javítására került sor, azaz nem születik újabb születési anyakönyvi bejegyzés, mint korábban, hanem az eredeti bejegyzés "Utólagos bejegyzések" rovatába jegyezte fel az anyakönyvvezető a neme adat megváltozását. Az így kijavított születési anyakönyvi bejegyzésről kiállított anyakönyvi kivonatban már az új nem szerepel. Fontos kiemelni, hogy a korabeli kézikönyv összekötötte a nemváltozást az utónév módosításával, azonban ez utóbbit a nemváltozás következményének, és nem a névváltoztatás egyik esetének tekintette.[7]
Az 1990-es években az anyakönyvi szabályozás nem változott, az alkalmazását viszont már kiterjesztően értelmezték, nemcsak a nem megváltozására, hanem a megváltoztatására is kiterjedt. Ez utóbbi eljárás a múlt század első felében még világszerte sem volt jellemző, az átalakító műtétek javaslatára első ízben 1966-ban Baltimore-ban állítottak fel bizottságot.[8] Magyarországon a születési anyakönyvi bejegyzés nem megváltoztatásából eredő javítására először 1995-ben került sor. Mivel hazánkban ekkor még nem végeztek ilyen jellegű műtéti beavatkozásokat, az ügyfeleknek magyar egészségügyi okiratok nem álltak rendelkezésére. Tekintettel arra, hogy a nem megváltoztatásának kereteit jogszabály nem jelölte ki, annak feltételeit jogi norma nem határozta meg, a közigazgatási gyakorlat fokozatosan alakította ki az eljárási szabályokat, a csatolandó iratok körét és az anyakönyvi bejegyzés teljesítésének módját. "Ha az ember neme (pl. transzszexuális műtét következtében) megváltozik, a születési anyakönyvben ezt az adatot az anyakönyvvezető kijavítja."[9] A kézikönyv is hangsúlyozta, hogy a nem megváltozása maga után vonja az utónév megváltozását is.[10] Ez a következtetés az anyakönyvi jogszabályok azon rendelkezéséből adódik, hogy a gyermek részére a nemének megfelelő utónév adható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
