A Parlamenti Kutatások Központja (a továbbiakban: PKK) 2016. december 1-jén tartotta "A parlamentarizmus Magyarországon és Európában" című műhelykonferenciáját, amelyen a Széchenyi István Egyetem Alkotmányjogi és Politikatudományi Tanszékének (a továbbiakban: APT) munkatársain kívül mintegy tucatnyi kolléga vett részt több felsőoktatási intézmény, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja és az Országgyűlés Hivatala képviseletében. Rajtuk kívül az APT tanszéki demonstrátorai és győri joghallgatók is figyelemmel kísérték a tanácskozást. A műhelykonferencia keretében elhangzott előadások, hozzászólások az alábbiakban foglalhatók össze.
Elsőként Kukorelli István professzor, a PKK vezetője köszöntette a megjelenteket, aki kiemelte, hogy 2016 a parlamentarizmus "gyakorlatának" és "elméletének" egymásra találásának éve volt, példaként említve az Országgyűlés Hivatala (a továbbiakban: OGYH) által életre hívott "Házszabályon túl" című programsorozatot, a május 2-án az Országházban tartott "Parlamentarizmus napja" című rendezvényt, továbbá Szabó Zsolt nyugat-balkáni parlamentekről szóló könyvének szintén országházi bemutatóját, amelyre ősszel került sor. Ugyancsak az OGYH és a tudomány együttműködésének gyümölcseként jelennek meg sorra az OGYH közművelődési igazgatóságának gondozásában a parlamentarizmustörténeti tárgyú monográfiák.
A parlamentarizmuskutatás mind-mind intézményesebbé válásának bizonyítékaiként emelte ki a Parlamenti Szemle c. folyóirat és a Parlamenti Kötetek c. monográfiasorozat 2016-os beindítását, s reménykeltőnek nevezte azt, hogy a PKK szakmai partnerségében megjelenő folyóirat második száma már a nyomdában van, és a könyvsorozatnak az első évben két kötete jelent meg. A PKK bővítése, külső kutatók bevonása szintén az intézményesülés folyamatába illeszthető, amelynek sikerét mutatja a PKK külső kutatóinak száma és a műhelykonferencia iránti érdeklődés is. Kukorelli professzor felszólalása végén áttekintette a PKK szellemi és infrastrukturális bázisát, és megnyitotta a rendezvényt.
- 147/148 -
A műhelykonferencia másik házigazdája, az APT vezetője, Smuk Péter üdvözölte a résztvevőket, röviden felelevenítette a győri tanszék és a parlamenti jogi kutatások összefonódásának történetét hangsúlyozva az iskolaalapító professzorok - Bihari Mihály és Kukorelli István - szerepét. Kitért a PKK alapítójának, Szente Zoltánnak a tevékenységére, valamint a legfiatalabb generációt képviselő Erdős Csaba parlamenti jogi tárgyú monográfiájára is utalt.
A délelőtti szekció előadását Stumpf István professzor, alkotmánybíró tartotta "Jogállam és parlamentek" címmel. Az előadás három nagyobb tézis köré épült fel, úgy mint (1) a jogi és politikai konstitucionalizmus küzdelme, (2) a frakciófegyelem parlamentarizmusra gyakorolt hatása, valamint (3) a politika perszonifikációja és mediatizációja köré. A jogi és politikai alkotmányosság viszonyát az Egyesült Államok példáján szemléltette Stumpf István, méghozzá arra hívva fel a hallgatóság figyelmét, hogy a hivatalba lépő Donald Trump nemcsak a nemrég elhunyt, textualista Antonin Scalia helyére nevezhet ki új tagot a Legfelső Bíróságra, minthogy várhatóan ezen elnöki ciklus alatt más bírák pozíciója is megüresedik. Már Scalia halálával is felborult a Supreme Court "4-1-4-es" felállása, amelyben a demokrata és republikánus beállítottságú bírák között a mérleg nyelvét Anthony Kennedy töltötte/tölti be, aki hol egyik, hol másik csoporttal szavazott. Trump tehát történelmi lehetőség előtt áll, hiszen az alkotmánybíráskodási funkciót ellátó testületben meghatározó republikánus többséget alakíthat ki. Márpedig a republikánusok politikai konstitucionalizmus iránti elkötelezettségét Ted Cruz texasi szenátor véleménye is jól tükrözi, aki a "senki által meg nem választott" bírák döntési kompetenciáját kérdőjelezte meg a társadalmi együttélés legfontosabb kérdéseiben. Az élethosszig kinevezett bírákkal szemben a közvetlen(ebb) legitimációval és ténylegesen is érvényesíthető politikai felelősséggel rendelkező politikai hatalmi ágaknak kell nagyobb mozgásteret biztosítani Cruz szerint, akinek érvelésében a Bruce Ackerman-i monista demokrácia álláspontját láthatjuk visszaköszönni. Mindez Trump ciklusa alatt egy hatáskörét visszafogottan értelmező, a bírói aktivizmust kerülő Legfelső Bíróság kialakulása irányába mutat, amely az elnök mellett a Kongresszus térnyerését, és ezzel párhuzamosan - Pokol Béla szóhasználatával élve - a jurisztokrácia visszaszorulását feltételezi.
Stumpf István ezután a két, "politikailag motivált" hatalmi ág, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom viszonyára tért át, amelyben szerinte mind kisebb szerep jut a parlamenteknek. Ez egyrészt - az USA-ban kevésbé szigorú, de Európában hagyományosan erős - frakciófegyelemnek köszönhető, amely a parlamentáris kormányformájú államokban elengedhetetlen a kormányválság elkerüléséhez. Ez azonban a parlamentarizmusra leselkedő egyik legnagyobb veszély is egyben, hiszen olyan szerepre kárhoztatja a törvényhozást, amely csak egy előre megírt forgatókönyvet hajt végre, hiszen az érdemi döntések már a parlamenti ülés előtt a kormányülésen, a frakciók, illetve koalíciós partnerek közti egyeztetéseken megszületnek. Ehhez szorosan kapcsolódik
- 148/149 -
a törvénygyárszemlélet, amely a parlamenti munka hatékonyságát állítja a középpontba; ez azonban a minőségi jogalkotás rovására érvényesülhet.
A professzor rámutatott arra a jelenségre is, hogy világszerte csökkenőben van a parlamentek politikai súlya, s a főszerepet a végrehajtó hatalom veszi át. Ennek több indoka is megjelölhető, de legfontosabb a végrehajtásban rejlő hatékonyság, amely az információs előnyéből és a gyors reagálás képességéből fakad. A végrehajtó hatalom politikai megerősödése ellenére a parlament a közjog legerősebb szereplője marad, mivel legitimációs erejével semelyik más állami szerv sem vetekedhet.
Az előadást követő hozzászólások sorát Smuk Péter nyitotta meg azzal, hogy a jogi és politikai alkotmányosság problémaköre mellett az a kérdés sem kerülhető meg, hogy van-e "védeni való", védelemre érdemes alkotmányunk. Erre Stumpf István szerint egyértelmű igen a válasz, azonban a védelem körét tekintve a közeljövő legfontosabb kihívása az alkotmányos identitás problémája lesz.
Sebők Miklós kérdése nyomán Stumpf professzor hangsúlyozta, hogy a hatékony, jó kormányzás nem az aktív parlamenti munka rovására valósítható meg. Példaként állította az első Orbán-kormány háromhetente ülésező parlamentjét, amelyben az ülések közti hosszú időtartam a törvényalkotás fékjévé vált, a Kormány a saját törvényjavaslatait is csak lassan tudta átfuttatni a T. Házon.
Petrétei József - Smuk Péter kérdésére is reagálva - kifejtette, hogy jogállami alkotmányként az Alaptörvény is érdemes a védelemre, mivel az állam működését a joghoz köti. Ezzel a szellemiséggel csak a korlátozott hatalom - így a népképviseleti szerv - korlátozottsága fér össze. Noha a jogállamiság és a hatalommegosztás elveinek megfelel az Alaptörvény, az két súlyos deficitben szenved: az egyik az Alkotmánybíróság közpénzügyi hatáskör-korlátozása - amelynek köszönhetően az állami működés széles terrénuma marad alkotmányossági kontroll nélkül -, a másik pedig a Költségvetési Tanács parlamentet blokkolni képes előzetes hozzájárulása a költségvetési törvény elfogadásához. A professzor a parlamentarizmus válságát és a populizmus előretörését tágabb kontextusba helyezte a perszonifikációnál és mediatizációnál. Szerinte ez a demokrácia válsága is egyben, méghozzá azért, mert a demokrácia alapértéke, az egyenlőség nyilvánvalóan meggyengült. Ez elsősorban az egyenlőség vagyoni aspektusára igaz, amely a középosztálybeli tömegek leszakadásában napi tapasztalattá vált. Az ókori Athén óta ismert az összefüggés a feszítő társadalmi szakadék és a demokrácia válsága között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
