A határokon átívelő aktivitású és/vagy hatású kemény-, többnyire szervezett bűnözés nem vitásan jelentősen átalakítja az egyes Régiók, így az Európai Gazdasági Térség - benne az Európai Unió - bűnüldöző (alapjában bűnfelderítő-, majd pedig a büntetőjogi felelősséget megállapító és szankcionáló) struktúráit és azok működését. Ebben a körben bátran bennfoglalhatjuk a kijelentést: nincs feltétlenül jó passzban a bűnüldözés.
Óriási területeket kebelez be a szervezett bűnelkövetés: áru- és védjegyhamisítás, szellemi tulajdonjogok szándékos megsértése, terrorizmus, emberkereskedelem, gyermekek szexuális kizsákmányolása, prostitúció és drogbűncselekmények - hogy csak a legérzékenyebb területeket említsük. Ezek a kriminalitás speciális területei, a hagyományos bűnözés klasszikus formáiról akkor még nem is szóltunk.
A Tamperei Csúcs (1999) ennek a felismerésnek a jegyében határozta el egy közös bűnüldöző hálózat létrehozását, majd a Stockholmi Folyamat elhatározásainak jegyében mára - mondhatni - teljes mértékben testet öltöttek ezek az elképzelések a 2002-ben végleges formájában létrehozott Európai Igazságügyi Együttműködési Egységgel (továbbiakban: a EUROJUST-tal), amely mintegy szervezeti "ráépülésben" kooperál ezekben a kérdésekben a hamarabb létrehozott és valójában önálló szervezetiséggel nem is rendelkező Európai Igazságügyi Hálózattal (ugyancsak a közismertebb nevén: EJN-nel)1.
A EUROJUST Alapító Határozatában foglalt célokat a legfőbb irányító testület, a Kollégium által megalkotott Eljárási Szabályzat2 olvastán ismerhetjük meg.
Az elemzés aktualitását az adja, hogy ez év június 4-én hatályba lépett az új Eurojust Határozat számos rendelkezése - párhuzamosan az Europol határozat módosított verziójával, vagy inkább annál fogva. Az eredeti elképzelés szerint a hatálybalépés időpontja április 8. napja lett volna, de bizonyos tagállami egyeztetés miatt az végül is kitolódott.
Hazánkat az EUROJUST-ban a legfőbb ügyész által kinevezett legfőbb ügyészségi csoportvezető ügyész3 képviseli. Legnagyobb sajnálatunkra azonban kell rögzíteni, hogy az EUROJUST határozat nem nyert transzpozíciót belső jogunkban, az erre irányuló záradékának megfelelően azonban az ügyészi szervezet feje a képviseletet illetően megteremtette a határozat és a belső jog összhangját.
Miért e sajnálkozás?
Nem öncélú a jelzés és nem is az Unió jogának mindenáron (értsd: a határozat jogforrási helyzetéből adódó kötelezettséget) való megfelelés igénye motivál ennek rögzítésében, hanem az a felemás helyzet, hogy hazánk magas rangú ügyésszel (és a múlt év decemberéig asszisztenciával) képviselteti/képviseltette magát a III. pilléres, de egyre inkább szupranacionális szervezetben, annak ellenére, hogy a Határozatban biztosított jogosítványai nem nyertek még csak utalásszerűen sem leképezést a magyar Be.-ben. Írjuk ezt annak tudatában, egyben aláhúzva, hogy a nemzeti tag jogállása bipoláris: egyrészt az EUROJUST nemzeti tagja, felelős a Kollégiumnak, másfelől tagja marad a magyar ügyészi szervezetnek mint közvádlónak és vádképviselőnek is (ideértve egyéb eljárási jogosítványait is), amely jogállásának ugyancsak garanciája kell legyen egyfajta belső jogi, egyben az acquis communautaire-rel is norma-konform koherencia.
Hasznos megnéznünk, melyek azok a jogosítványok és kötelezettségek, amelyek a nemzeti tagot illetik, illetve terhelik az első, alapító Határozat4 betűi szerint:
"2. cikk
Összetétel
(1) Az Eurojust az egyes tagállamok által jogrendszerüknek megfelelően kinevezett egy-egy tagból áll, akik azonos jogosultságokkal rendelkező ügyészek, bírák vagy rendőrségi tisztviselők.
(2) Minden nemzeti tag munkáját egy személy segítheti. Szükség esetén és a 10. cikkben említett testület egyetértésével a nemzeti tag munkáját több személy is segítheti. A segítők egyike a nemzeti tagot helyettesítheti. …..
6. cikk
A nemzeti tagjai révén eljáró Eurojust feladatai
Az érintett nemzeti tagjai révén5 eljárva, az Eurojust:
a) kérheti az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságait, hogy mérlegeljék:
i. a konkrét cselekmények tekintetében a nyomozás vagy büntetőeljárás elrendelését;
ii. annak elfogadását, hogy egyikük kedvezőbb helyzetben lehet az adott cselekményekkel kapcsolatban a nyomozás vagy a büntetőeljárás megindítása terén;
iii. az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti koordinációt;
iv. közös nyomozócsoport létrehozását az együttműködés megfelelő eszközeivel összhangban;
v. a feladatainak ellátásához szükséges információ rendelkezésére bocsátását;
b) gondoskodik arról, hogy az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai tájékoztassák egymást a nyomozásról és a büntetőeljárásokról, amelyek a tudomására jutottak;
c) a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak kérelmére segítséget nyújt a nyomozások és büntetőeljárások lehető legmegfelelőbb összehangolásához;
d) segítséget nyújt a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok együttműködésének javításához;
e) együttműködik és konzultál az Európai Igazságügyi Hálózattal, így igénybe veszi a Hálózat dokumentációs adatbázisát, és hozzájárul annak javításához;
f) a 3. cikk (2) és (3) bekezdésében említett esetekben, a testület egyetértésével segíti a csak egyetlen tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát érintő nyomozást és büntetőeljárást;
g) céljaival összhangban és a 4. cikk (1) bekezdésének keretében, a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti együttműködés és koordináció javítása érdekében jogsegély iránti megkereséseket továbbíthat, amennyiben:
i. azokat egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága terjeszti elő;
ii. a megkeresések az adott hatóság konkrét ügyben folytatott nyomozást vagy büntetőeljárást érintik;
iii. az összehangolt fellépés céljából beavatkozásra van szükség. …….
9. cikk
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
