"Amikor európai jogászok aktuális európai jogi problémákról beszélnek, tulajdonképpen intellektuális tagállami párbeszédet folytatnak."
Interjú Dr. Darák Péterrel, a Kúria elnökével, az Európai Jog Nemzetközi Szövetsége (Fédération Internationale pour le Droit Européen, FIDE) Magyar Tagozatának elnökével a 2016. május 18-21. között Budapesten megrendezésre kerülő FIDE kongresszus magyar jogásztársadalom és igazságszolgáltatás presztízsére gyakorolt hatásáról.
A FIDE 2010-ben Madridban tartott kongresszusán elfogadta Magyarország pályázatát a 2016-ban esedékes világkongresszus megrendezésére. A FIDE 2014-ben Koppenhágában tartott kongresszusán Elnök Úr és a Magyar Tagozat alelnöke, Dr. Varga Zs. András professzor úr ünnepélyes keretek között átvették a következő két évre a Nemzetközi Szövetség elnökségét. Miért fontos, hogy Magyarország tagja az Európai Jog Nemzetközi Szövetségének?
A FIDE az egyik legjelentősebb jogász szervezet, amit európai joggal foglalkozó jogász professzorok alapítottak 1961-ben, Brüsszelben. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy támogassa a nemzetközi joggal, európai joggal foglalkozó nemzeti jogászegyesületeket, és biztosítson lehetőséget az információcserére közöttük, próbálja meg ezáltal összekapcsolni az európai jog iránt érdeklődő, azzal foglalkozó jogászokat, és próbáljon meg válaszokat találni az európai közösséggel szervezetileg, jogintézményileg összefüggő problémákra. Ennek érdekében kétévente szerveznek európai szintű konferenciákat az aktuális európai jogi problémák megvitatására. Walter Hallstein, akit az Európai Bizottság elnökévé választottak 1958-ban, azt nyilatkozta, hogy az erőszak és a politikai nyomásgyakorlás helyére a jog dominanciája fog lépni, és ez határozza meg a jövőben a tagállamok egymás közötti viszonyát. Ezt számtalan alkalommal idézett mondást juttatja eszembe a Kongresszus is, hiszen amikor európai jogászok aktuális európai jogi problémákról beszélnek, tulajdonképpen intellektuális tagállami párbeszédet folytatnak.
A soron következő Kongresszusnak a FIDE történetében először ad helyet Magyarország. A FIDE Magyar Tagozatának határozata alapján a rendezvényt a Kúriával együttműködésben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara szervezi. Hogyan jutott el a konferencia Budapestre?
Az egyes nemzeti egyesületek versengenek azért, hogy a rendezés jogát megkaphassák, ugyanis óriási esemény az európai jogászéletben egy ilyen konferencia, amelyre 400500 professzor érkezik, és valóban rendkívül élénk viták folynak nyitott kérdésekről. Budapest Czuczai Jenő és Király Miklós professzor urak erőfeszítéseinek köszönhetően kapta meg a rendezés jogát, és tulajdonképpen 2010 óta készül a magyar FIDE Egyesület arra, hogy ezt a rendezvényt méltó módon megszervezze. Elképesztő háttérmunkára van szükség, ahhoz, hogy a konferencia létrejöhessen, és ennek az oroszlánrészét a Pázmány Péter Tudományegyetem végzi, külön szeretnék köszönetet mondani Bándi Gyula professzor úrnak a Szervezőbizottság elnökének, és nagy hálával tartozunk az egyetem rektorának és dékánjának, és személyesen az igazságügyi miniszter úrnak is, akik szívügyüknek tekintik a rendezvényt.
A Kongresszus témáit a szervező tagország nemzeti tagozata a FIDE Kormányzótanácsával együttműködve határozza meg, amely kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a magyar jogászság bekapcsolódjon az uniós jog tudományos művelésébe, és egyben tematizálja is azt. Mennyire volt szabad mozgástere a szervezőknek a témaválasztásban, sikerült a magyar javaslatokat elfogadtatni?
Nagyon izgalmas három nap elé nézünk. A három fő témánk közül az első a bankunió kérdése. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy vajon azok az intézmények, amelyekkel az egységes felügyeleti mechanizmust, az egységes szanálási mechanizmust, illetve, amelyekkel az egységes szabályozást létrehozták, hogyan illeszkednek az Európai Unió hagyományos szervezeti struktúrájába. Ezen intézmények tevékenysége és hatóköre ugyanis messze túlmutat a hagyományos szervezeti feltételeken. A 2008-as gazdasági és pénzügyi válság legfontosabb kérdésévé emelte az Uniónak azt, hogy az eurót sikerül-e fenntartani. Ellentmondásos a helyzet abban az értelemben, hogy közös pénznem és nemzeti fiskális politika létezik egymás mellett, ami alapvetően befolyásolja az árfolyamot. Ezt a problémát igyekszik kezelni a bankunió gondolata, amelynek a magyarországi elfogadása és a csatlakozás mértéke is még vita tárgya.
A másik téma, ami az utóbbi években Magyarországon is egyre nagyobb nyilvánosságot kap, az Európai Unió által gyakorolt hatáskörök viszonya a tagállami hatáskörökhöz. Régen nem arról van már szó, hogy lesznek az EURÓPAI UNIÓ-nak kizárólagos hatáskörei és emellett vannak a tagállami szervek hatáskörében maradt ügyek, hanem beszélünk együttdöntési, kiegészítő hatáskörökről is. A tudomány ezeket a fogalmakat már szépen kimunkálta, ezeknek az egymás melletti működése azonban bonyolult rendszerben történik, egyes szabályozási tárgyakat illetően egész más döntéshozatali súlypontokkal. Ennek a rendszernek a mértékadó elemzése még nem történt meg. A kongresszus egyik fő célkitűzése, vállalása, hogy ebben a zegzugos erdőben irányokat találjon. Kimondottan magyar hozzáadott érték az, hogy a strukturális alapokkal kapcsolatos
- 5/6 -
igazgatás legyen részterülete az uniós és a tagállami hatáskörök megosztása programpontnak. A közép-kelet-európai országokat különösen közelről érint a strukturális alapoknak az odaítélése, folyósítása, ezért örültünk, hogy ez a témakör javaslatunkra bekerült a programba.
A harmadik téma pedig hagyományosan gazdasági jogi téma, tekintettel arra, hogy az Európai Unió is gazdasági unió, annak ellenére, hogy mi jogászok nagy jelentőséget tulajdonítunk a jogi szabályozó rendszereknek. A közös piac hasznos működésének elengedhetetlen feltétele a hatékony verseny, amelynek megteremtését egyértelműen az szolgálja, hogy a versenyjogi jogsértéseket fel lehessen tárni, és azokat megfelelő szankciókkal lehessen sújtani az Unióban és a tagállamokban egyaránt. Itt kiemelést érdemel különösen az a probléma, amelyet Peter-Christian Müller-Graff, a Heidelbergi Egyetem nagy tekintélyű professzora gondoz, hogy vajon hogyan kapcsolódik össze a közösségi jogsértés, és az azért való elégtétel mechanizmusa a versenysértések folytán keletkező magánigények érvényesítésével, tehát jogalap-e egy közösségi jogsértés megvalósítása egy nemzeti bíróság előtti magánigény érvényesítése szempontjából vagy sem, hogyan történhet a bizonyítás a nemzeti bíróság előtt, lehetőség van-e csoportos keresetek előterjesztésére a nemzeti jogrendszerekben vagy sem, ezek mind-mind olyan kérdések, amelyek a konferencián tisztázásra várnak.
A megvitatásra váró témák ezek szerint a FIDE hagyományainak megfelelően egy belső piaci, egy uniós intézményi-alkotmányos, és egy versenyjogi kérdést ölelnek fel, mely mind a jogtudomány, mind pedig a gyakorló jogászság érdeklődésére számot tarthat. A témák kiválasztásán túl milyen előkészítő munkálatokra kerül még sor?
A FIDE arról híres, hogy részletesen kimunkált, íratlan szabályrendszer szerint dolgozza fel a kiválasztott témákat. Ennek a része az, hogy kérdőív készül minden egyes adott kérdéskörre vonatkozóan. Ezeket a kérdőíveket egy intézményi és egy szakmai rapporteur együttesen gondozza, előbbi általában a Bizottság valamely szervének jelentéstevője, utóbbi pedig egyetemi szaktekintély. A kérdőíveket minden FIDE-tagállam nemzeti egyesülete megválaszolja, húsznál több ország küld tehát jelentést minden témára vonatkozóan. Ezeket a jelentéseket összefoglalják a jelentéstevők és könyv formájában, a konferencián elhangzott hozzászólásokkal, felvetésekkel kiegészítve megjelenik.
A konferencia rangját jelzi még, hogy a Bíróság és a Bizottság saját tolmácsainak rendelkezésre bocsátásával is hozzájárul a három nyelven (francia, angol, német) zajló esemény sikeréhez.
A Kongresszus szervezésén túl milyen előnnyel jár a soros elnökség betöltése a magyar jogásztársadalom számára?
A koppenhágai konferencia óta standard kísérő rendezvényként megrendezésre kerül a doktoranduszok konferenciája, amelyet most a Pázmány Péter Tudományegyetem szervez. Ezzel ifjú tudósoknak adunk lehetőséget arra, hogy ezekről a komoly, országok sorsát befolyásoló kérdésekről elmondhassák véleményüket, sőt részt vehetnek a Kongresszuson is, hogy közvetlenül tapasztalhassák meg a nemzetközi vitakultúrát. Koen Lenaerts, az Európai Unió Bíróságának elnöke, aki nyitóbeszédet tart a Kongresszuson, készségesen vállalta, hogy a kísérőrendezvényen is részt vesz egy kötetlen beszélgetés erejéig. A jogtudomány vezető alakjai mellett tehát ragyogó lehetőséget jelent az esemény a fiatal jogászok számára is.
A nagyhírű Kongresszust az Európai Unió is elismeri és támogatja, az Európai Unió Bíróságának bírái és főtanácsnokai nagy létszámban vesznek részt a konferencián. A Kúria elnökeként hogy látja, mennyire érvényesülnek az Európai Unió Bíróságának döntései a hazai joggyakorlatban?
A Kúria szakmai irányultsága sokat változott, nyitottabbá vált az európai uniós gyakorlatra és a strasbourgi gyakorlatra is, amire a többrétegűvé vált jog rá is kényszeríti a nemzeti bíróságokat. Ez az átállás azonban nem megy zökkenőmentesen, elég, ha a német alkotmánybíróság emberi jogi jogvédelmi szinttel kapcsolatos eszmefuttatásaira gondolunk, amelynek értelmében nem volt hajlandó átengedni a végső alkotmányos megméretés jogát a nemzetközi fórumoknak. Természetesen nekünk is vannak szakmai dilemmáink, ezeket azonban véleményem szerint az elmúlt évek során jól kezeltük. A szükséges alkalmakkor fordultunk az Európai Unió Bíróságához, például devizahiteles ügyekben, ahol a válaszhatározat előrevitte a magyar devizahiteles probléma megoldását, és a kollégáink számára már nem idegen, ha egy európai uniós jogszabályi rendelkezést értelmezni kell, ha kétség merül fel, gond nélkül szerkesztenek megkeresést az Európai Unió Bíróságához, valamint megtanultuk elemezni az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát. Ennek érdekében minden jogterületen működik európai szaktanácsadónk, a bírák közül kapnak ilyen kinevezést azok, akik az európai jog iránt érdeklődnek. Azt gondolom, hogy itt egy hosszabb, de mindenképpen pozitív folyamat zajlik, amin egy ilyen találkozó csak lendíthet.
Mennyire számítanak aktívnak az előzetes döntéshozatali eljárások tekintetében a magyar bírák az európai mezőnyben?
Nincs olyan mutató, ami az aktivitást hűen mutatná, hiszen nem minden ügyben kell az Európai Unió Bíróságához fordulni, ahol értelmezési kényszer merül fel. Azt a nemzeti bíróság maga is elvégezheti, mégis úgy tartják, hogy az Európai Unió Bíróságához előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelmek száma alapján mérhető egy bíróság európai felkészültsége, ebben népességarányosan, Közép-Európában az első helyen vagyunk, abszolút számokban Lengyelország előz meg minket.
Jogtudósként, közigazgatási bíróként kérdezem Elnök Úrtól, hogy látja, a magyar közigazgatási eljárásjog, perjog területén milyen európai uniós elvárások tekintetében kell még fejlődnünk, mennyire szolgálja ezt a folyamatban lévő eljárásjogi kodifikáció?
Két dolgot említenék ezzel kapcsolatban. Jó néhány évvel ezelőtt Párizsban vettem részt egy tanácskozáson, ahol az európai közigazgatási eljárási modellszabályok megalkotásának az első fázisa zajlott. Felszólalásomban felhívtam a figyelmet arra, hogy a nemzeti bíróságok bevonása nélkül
- 6/7 -
veszélyeket rejt magában egy közös európai közigazgatási eljárási modellnek a kialakítása, mert más a tárgya a közigazgatási eljárásoknak az Unióban, és más a nemzeti jogrendszerekben, és ha általános elveket határozunk meg, azok célt téveszthetnek egy más tárgyú eljárást illetően. Példaként említettem, hogy az Unióban nem folynak építési engedélyezési eljárások vagy szociális juttatások iránti eljárások, ellenben versenyfelügyeleti eljárásokat folytatnak, vagy támogatások felülvizsgálata folyik, egész más tehát az eljárás tárgya, irányultsága. Az Egyezmény elfogadása során ezt a felvetést, amelyet akkor más nemzeti bírósági elnökök is osztottak, figyelembe vették.
Egy másik példa arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar közigazgatási eljárásjogi rendszerben létezik egy rossz értelemben vett hagyománytisztelet. Az eljárási alapmodell kiválasztásánál nem élünk a lehetőségekkel, mindenhol a kérelem benyújtása-engedély kiadása modellt alkalmazzuk. Javasoltam egy évvel ezelőtt, egy a Pázmány Péter Tudományegyetemen tartott konferencián, hogy egyrészt bejelentésre, minden hatósági aktivitás nélkül is lehessen bizonyos tevékenységeket végezni, másrészt azt, hogy teljesen szabadon lehessen bizonyos tevékenységeket megkezdeni, amit a hatóság később hivatalból ellenőriz vagy hivatalból felügyeletet gyakorol, tehát próbáljunk elszakadni ettől az egyvágányú hatósági engedélyezési modelltől. Úgy látom, hogy már a Ket. (2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól) módosításával, de híreim szerint az új általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény megalkotásával is többrétegű modell rajzolódik majd ki.
Engedjen meg egy személyesebb jellegű kérdést. Ha nem Magyarországon, akkor melyik uniós tagállamban lenne szívesen közigazgatási bíró?
Nem lennék jó közigazgatási bíró egyetlen másik országban sem, mert véleményem szerint az tud jó bíró lenni - és tekintsünk el a közigazgatási jelzőtől -, aki jól ismeri a polgártársait, és ez mély ismeretet feltételez. Ha szeretnék valakit eltántorítani egy felesleges pénzkidobást jelentő pereskedéstől, vagy szeretném finoman jelezni számára, hogy az ügyben csak akkor van fantázia, ha ebben vagy abban az irányban megy tovább, azt csak olyan emberekkel tudom megtenni, akikkel egyívású vagyok, akiket ugyanolyan jól ismerek, mint magamat. Valószínűleg egy német közigazgatási bíróságon felsülnék ezekkel a kísérleteimmel.
2016. március 31. ■
Visszaugrás
