1. A német versenykorlátozások elleni törvény (Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen -GWB) 7. novellájának elfogadása óta sorra jelennek meg a friss kommentárok a német szakirodalomban; ennek a magyar olvasó számára az a jelentősége, hogy a kommentárok értelemszerűen foglalják magukban az EU versenykorlátozások elleni joganyagának kommentálását is.[1] Sőt: a szakirodalomban csak "az" Immenga/Mestmäcker-ként emlegetett, alapműnek számító, immár sokadik kiadást megért mű negyedik kiadásában taglalja a német és az európai közösségi versenykorlátozások elleni jogot együtt.[2] Az sem véletlen, hogy az új kiadás 2007-ben megjelent első része két hatalmas kötetben éppen az európai jogot mutatja be (a német GWB kommentálása ezt hamarosan követni fogja).
Az európai versenykorlátozások elleni jog hazai joggal együtt (illetve időben azt megelőzően publikált) kommentálása is mutatja azt a szerepet, amelyet az európai jog e spektruma az EU jogi eszköztárában a tagállami jogokat megelőzve betölt. Az európai és a tagállami versenyjogok viszonya ugyanis a már korábban is az EU Bírósága által kidolgozott elsőbbségi elv alapján egyértelműen a közösségi jogot, így a közösségi versenyjogot részesítette előnyben, amennyiben a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége megállapítható volt. Ezt az elvet kiterjesztette az 1/2003 rendelet, amely - legalábbis - a 81. cikk vonatkozásában akkor is a tagállami versenyjog mellett kötelezően alkalmazni rendeli a közösségi versenykorlátozási szabályokat abban az értelemben, hogy a tagállami jog alkalmazása a 81. cikk potenciális alkalmazási körében nem vezethet a közösségi joggal ellentétes eredményre.[3]
Az európai versenyjog fejlődési iránya nem egyértelmű: a versenyjog is osztja az európai jog - dogmatikai kétségektől sem mentes - alakulásának sorsát.[4] Az európai jog rendszertani alapvetés nélküli, esetlegességeknek kitett - szakmai magánbeszélgetésekben "monstrumként" jellemzett - alakulása arra utal, hogy elsősorban fogyasztóvédelmi oldalról történő megközelítésben a tagállami jogok értelmezésében hagyományosan a tisztességtelen verseny elleni joganyagba sorolt jogi szabályozás is kifejlődőben van. Az erősen és egyre egyoldalúbban fogyasztóvédelmi kiindulású joganyag - melynek legutóbbi terméke a magyar jogba is átültetés alatt álló, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv[5] - belső dogmatikai ellentmondásaival együtt egyre izmosabban lép a hagyományosan a belső piac működőképességére fókuszáló, ezért a Római Szerződés megalkotása óta nagy, sőt: alapvető jelentőségű, hagyományosan a versenykorlátozási jogba sorolt kartell- és gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tiltó cikkelyek (kezdetben: 85-86., majd 81-82. cikkek) mellé.
Mindenesetre a versenykorlátozási jog még mindig meglévő belső konzisztenciája okot ad arra, hogy az új Immenga/Mestmäcker az említett két kötetes feldolgozásban a kialakulóban lévő európai versenyjog (ha egyáltalán?) eme nagy jelentőségű részét - az egyébként nyilvánvalóan vitatható - "Európai Kartelljog" címszó alatt mutassa be.
2. A megszokottan imponáló szerzőgárda - a német jogtudomány legnagyobb nevei - garanciát nyújtanak arra, hogy a legfrissebb stádiumban a megszokott igen magas színvonalon ismerkedhessen meg az olvasó az európai versenykorlátozások elleni jog minden aspektusával. Az önmagában 65 oldalas bevezetés általános alapvetést adva vezeti be az olvasót a jogforrásokba, az EU gazdasági alkotmányába, a versenyjogi szabályok értelmezésébe (itt említve a "more economic approach" sok vitát kiváltó tételét),[6] valamint az európai versenykorlátozások elleni joganyagnak az Európai Gazdasági Térségben való érvényesülését.
A kommentár 1. része három fejezetre tagolódik: az első a "nemzetközi versenyjog" címet viseli, a második az EKSz 81-89. cikkelyeivel, a harmadik pedig a csoport-
- 413/414 -
mentesülés kérdéskörével foglalkozik. A 2. rész ehhez képest egyfajta különös résznek is tekinthetően további öt fejezetben a szellemi alkotások versenyjogi aspektusait, a szervezeti összefonódások jogát (hagyományosan leegyszerűsített terminológiáéval: a fúziók ellenőrzését), eljárási kérdéseket, a közlekedésre vonatkozó speciális problémákat, valamint a mezőgazdaság versenyjogi problémáit tárgyalja.
3. A kommentár - a hazai kommentárok "rögvalóságától" üdítően eltérő módon - minden fejezet élén, sőt: az alfejezetek élén is részletes irodalomjegyzéket közöl, a fejezetek élén álló tartalomjegyzék megkönnyíti az eligazodást, könnyűvé teszi a kommentár kezelését. A második kötet végén elhelyezett jogesettár és tárgymutató a legapróbb részletkérdések tárgyalásának megtalálását is könnyedén lehetővé teszi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
