Köszöntöm a Fontes Iuris e tematikus számának olvasóit, amelyet teljes egészében a koronavírus-járvánnyal folytatott küzdelem jogpolitikai és kodifikációs kérdéseinek szenteltünk. Nyugodtan mondhatom, hogy rendkívüli időket élünk. Szívesen tenném ezt az állítást múlt időbe. Ez azonban nem lehetséges, dacára annak, hogy Magyarországon a koronavírus-járvány mintha lecsengőben lenne: az új esetszámok alacsonyak, és napok telnek el úgy, hogy nem fordul elő a vírusnak tulajdonítható haláleset. A világba kitekintve azonban a helyzet továbbra is komoly. Egyes országokban a fertőzések száma rekordokat dönt. Az áldozatok száma világviszonylatban jóval félmillió fölött jár. Ígéretes kísérletek folynak ugyan, ám a betegség elleni oltóanyag megjelenésére egyelőre várni kell. Megbízható, általános gyógymód pedig szintén nem áll rendelkezésre.
A világjárvány hazai kezelése ugyanakkor minden mutató szerint sikeres volt - még ha ezt a jelzőt szigorúan viszonylagos értelemben kell is használnunk, hiszen egyetlen ember halála is tragédia, különösen, ha figyelembe vesszük a körülményeket: a látogatási tilalom miatt kórházakban vagy idősek otthonaiban elhunytak sok esetben nem tudtak elbúcsúzni szeretteiktől. Helyénvalóbb talán eredményes védekezésről beszélni. Hazánk esetében ezt sokféle mutató is alátámasztja, így például az egymillió lakosra jutó koronavírus-áldozatok számát tekintve nemzetközi összehasonlításban a legalacsonyabb tartományban vagyunk[1].
Az eredményes védekezésért dicséret az egészségügyben és a védekezés más területein dolgozókon kívül azokat is illeti, akik a jogrendszerünket készítették föl a járvánnyal szembeni fellépésre. A járvány soha nem látott módon igényelt összetett kormányzati és társadalmi választ. Így egyebek között a jogrendszernek is meg kellett felelnie a kihívásnak. Az itt olvasható tanulmányokból olyan jogrendszer képe bontakozik ki, amely kellően szilárd és dogmatikailag munkált, ugyanakkor rugalmas is volt ahhoz, hogy reagálni tudjon. De tudjuk, hogy mindez nem a rendszer, hanem az azt létrehozó és működtető emberek érdeme.
Külön megtiszteltetés és öröm számomra, hogy az interjúrovatnak ezúttal Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter állt rendelkezésére. Ő mint a Rendkívüli Jogrendi Szabályozásért Felelős Akciócsoport vezetője a leghitelesebb és a legközvetlenebb forrásunk arról, mit jelentett élesíteni azokat az alkotmányos és jogrendszerbeli eszközöket és felhatalmazásokat, amelyek birtokában a kormányzat meghozhatta a szükséges intézkedéseket. Bár a keretek kellően kimunkáltak és rugalmasak voltak, a rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy a gyakorlatban is alkalmazzuk őket - fel kellett tehát nőnünk a feladathoz, Gulyás miniszter úr szavaival élve. Hatalmas felelősséget jelentett, hogy a Kormány az Alaptörvényen kívül kormányrendeleti úton bármely más törvényt megváltoztathatott, természetesen a szükségesség és az arányosság kritériumainak megfelelve. Számomra is óriási megtiszteltetést és szakmai kihívást jelentett, hogy az Akciócsoport kodifikációért felelős társelnöke lehettem.
A kodifikáció témakörében jelenik meg a lapszám kiemelt tanulmánya Salgó László Péter jogszabály-előkészítés összehangolásáért és közjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkár tollából: A hazai veszélyhelyzeti jogalkotás a kodifikátor szemével. A szerző szakmailag pontos, mégis olvasmányos krónikáját adja az eseményeknek, érzékeltetve az elvégzett munka történelmi léptékeit: a spanyolnátha, azaz száz év óta ez az első világjárvány, amely azonban most egy egészen más, sokkal inkább globalizált társadalmat és intézményrendszert talált, amelynek alapvonása a korábban nem tapasztalt mobilitás. A kórokozó terjedését egyelőre azonban csak az emberek - sok helyen nehezen kivívott - mozgásszabadságának korlátozásával lehet elérni. Ennek az ellentmondásnak a feloldása a jogrendszer feladata. A Kormánynak először is bizonyos fogódzókat kellett keresnie az Alaptörvényben és a már meglévő törvényekben ahhoz, hogy alkotmányos módon, a szükségesség és az arányosság szempontjainak megfelelő korlátozó intézkedéseket vezethessen be. Ilyen fogódzó volt kezdetben a katasztrófavédelmi törvény, amely bizonyos derogációs lehetőségeket eleve tartalmazott a Kormány számára - ugyanakkor ezt a törvényt nem humánjárványra szabták. Ebből következően látható volt, hogy új jogalkotásra van szükség. A tanulmány által az olvasó bepillantást nyer a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény megalkotásának körülményeibe, a benne kodifikált intézkedéscsomag tartalmába, illetve az azzal kapcsolatos vitákba. Ezzel a törvénnyel az Országgyűlés a Kormánynak széles körű, de korántsem parttalan felhatalmazást és mandátumot adott. A vészhelyzeti jogalkotás hamar kettős csapásirányt vett: az egészségvédelem és a gazdaságvédelem szempontjait kellett magas fokon összehangolni. Nem csupán korlátozó intézkedések meghozataláról volt szó: a cél az volt, hogy a Kormány visszavegye a kezdeményezést a járványtól. Ebben a tanulmányban persze elsősorban a kodifikációs kihívásokról van szó: a veszélyhelyzeti különleges és a rendes jogrend közötti
- 3/4 -
zökkenőmentes átmenet biztosítása, a jogforrási hierarchia átmeneti felfüggesztése bizonyos körben és feltételek melletti, átmeneti felfüggesztése, a gyorsaság, hatékonyság biztosítása az alkotmányosság megőrzése mellett.
A közjogi rovatot gazdagítja Vajna Zita Barbara és Czigle Evelin közös cikke, akik a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő alapvető jog érvényesülésének és korlátozásának veszélyhelyzeti szabályozását választották témául, európai uniós kitekintéssel. A járvány okozta vészhelyzet olyan korlátozásokat kényszerített ki a kormányoktól, amelyek az Európai Unió egyik legbecsesebb vívmányát, a személyek szabad áramlását érintették. De még ezt megelőzően a belföldi mozgásszabadságot is beszűkítette szinte minden európai országban. A jogalkotónak példátlan helyzetet kellett tehát kezelnie. A tanulmány nemcsak részletesen, hanem mélységében, nagy elméleti felkészültséggel és kiterjedt szakirodalmi hivatkozásokkal mutatja be az ezzel kapcsolatos dilemmákat abból a kiindulópontból, hogy az alapvető jogok hierarchiájában legfelül az élethez való jog áll, amely elválaszthatatlan az egészséghez való jogtól. (Eszünkbe jut az idén harmincéves alkotmánybírósági ítélet, amely eltörölte hazánkban a halálbüntetést, és a Lábady Tamás és Tersztyánszky Ödön alkotmánybírák által az ítélethez fűzött különvélemény: az élethez való jog és az emberi méltóság több mint emberi jog, maga e jogok forrása.) Végső soron tehát az élethez való jog áll mindenek felett, s ennek védelme alapozza meg a mozgásszabadság korlátozását.
Vass Péter és Busch Balázs a büntetőjogi rovatban jelentkezik Különleges jogrendhez, különleges büntetőeljárás című írásával, amely különleges csemegét ígér. A járvány az élet minden területére, az intézményekre, így a büntető anyagi és eljárásjog, a büntető igazságszolgáltatás intézményrendszerére is súlyos hatással volt. A szerzők olyan kérdésekbe avatják be az olvasót, mint a bűnözés alakulása járvány idején, beleértve egyes járvány ihlette, csalás jellegű bűncselekmények felfutását; a büntetőeljárásban a személyes érintkezések minimalizálása a tárgyalás nyilvánossága, a fegyveregyenlőség és más garanciális elvek sérelme nélkül; a büntető igazságszolgáltatás folyamatosságának biztosítása a megváltozott körülmények között új eljárási és műszaki megoldásokkal. A tanulmány ismerteti az ezzel kapcsolatos, a körülményekhez képest gyorsan elkészült jogalkotást. Ahogyan az élet minden területén, a járvány a büntető eljárásjogban is forradalmasította a kommunikációt, és ennek megfelelően a jogalkotó sokféle eljárási cselekményt is online felületekre terelt át. Nem véletlenül írják a szerzők a cikk végén, hogy egyes újszerű megoldásoknak szívesen vennék az állandósulását a büntető eljárásjogban. (Never waste a crisis: az I. világháború alatt például a sebészet olyan fejlődésen ment keresztül, amelynek köszönhetően a háború áldozataival összemérhető számú embert lehetett azóta megmenteni.)
A magánjogot képviseli Kőrösy Judit - Szilágyi-Tóth Ágnes - Ribaritsné Győri Enikő közös tanulmánya: A veszélyhelyzet ideje alatt a magánjogi jogi személyekre, az egyéni vállalkozókra és a társasházakra vonatkozó eltérő szabályok megalkotásának jogalkotói célkitűzései, a szabályozással biztosított veszélyhelyzeti működés. A járvány az élet semmilyen területét, így a magánjogot sem hagyta érintetlenül. A tanulmány bemutatja az igazságügyi tárcának a rendkívüli jogrend idején e tárgyban végzett kodifikációs munkáját, amely egyébként kevesebb publicitást kapott a sajtóban, mint az eddig említett változtatások. Pedig a tanulmányban szereplő jogalanyok működését is át kellett állítani járvány-üzemmódra: döntéshozó testületeik eljárásrendjét kontaktmentessé tenni, jogszabályban rendelkezni azokról az esetekről, amikor nem lehetséges ülést összehívni, közgyűlést tartani... De olyan kérdésekkel is foglalkozik a cikk mint a gazdaságvédelmi akciótervben érintett cégnyilvántartási, csőd- és felszámolási eljárások szabályainak a helyzethez igazítása. Elég csak abba belegondolni, hogy a vészhelyzet mind az adós, mind a hitelező helyzetébe, üzletmenetébe durván beavatkozott, várakozásaikat akár egyik napról a másikra felülírta.
Rudi Alexandra és Újhelyi Dávid a szellemi tulajdonjog területén megvalósult különleges jogrendi jogalkotást mutatja be. A járvány egyik legnagyobb érdeklődéssel övezett következménye az iskolai tanítás átállítása volt online oktatássá szinte néhány nap leforgása alatt. A tanterven kívüli, digitális munkarenden alapuló oktatási tevékenység a szerzői jogot komoly kérdések elé állította, hiszen teljesen átalakult a jogi oltalmat élvező művek felhasználási köre, annak természete. A tanároktól és a diákoktól ez az áttérés olyan együttműködést és gyors reakciót kívánt, valamint olyan kapacitásokat hívott életre, amelyek a digitális forradalom további gyorsulásához vezethetnek. A másik cselekvési irány a közegészségügyi szükségletek kezelését szolgáló kényszerengedélyre vonatkozó szabályok újrafogalmazása volt. Járvány idején ugyanis előfordulhat, hogy bizonyos, szabadalmi vagy kiegészítő oltalom alatt álló egészségügyi célú találmányokon alapuló termékek iránti kereslet hirtelen megnő. Előfordulhat az is, hogy a szabadalmasnak nem áll rendelkezésére a keletkezett igényt kielégíteni, vagy nem tud megegyezni a hasznosítás feltételeiről. Ugyanakkor az állampolgárok egészségének és életének megóvása a járványügyi helyzetben is megköveteli azt, hogy e termékek megfelelő mennyiségben elérhetőek legyenek. A megoldást a kényszerengedély intézményének kiterjesztése jelentette. Ennek anyagi és eljárásjogi vonatkozásait tárgyalja a tanulmány, vagyis a járványügyi intézkedéseknek egy szintén kevéssé ismert aspektusát.
A tanulmány rövid bemutatását követően szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy őszinte köszönetet mondjak az igazságügyi tárca munkatársainak helytállásukért és kiemelkedő szakmai teljesítményükért. Imponáló gyorsasággal és magas színvonalon sikerült a magyar jogrendszert felkészíteni a Covid-19 okozta járvány következményeinek elhárítására, vagy legalább enyhítésére. Ennek a hatalmas munkának a hiteles keresztmetszetét nyújtja a Fontes Iuris jelenlegi kiadása. ■
JEGYZETEK
Visszaugrás
