Tavaly decemberben ünnepelte a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 10 éves fennállását. Ünneplésre volt is ok, hiszen az eltelt évek során - akár az ügyszámok alakulásából is - egyértelművé vált, hogy a kereskedelem szereplői bizonyos típusú vitáik (a választottbírósághoz való fordulás lehetőségének ugyanis a Vbt. 3. § (1) bekezdésében szereplő egyik feltétele, hogy legalább a vitás felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy legyen és maga az elbírálandó nézeteltérés is e tevékenységével kapcsolatban merüljön fel) rendezését előszeretettel bízzák a mind hazai, mind nemzetközi szinten elismertséggel rendelkező intézményre. A választottbírósági eljárás, ami - ideális esetben - egyet jelent a magas fokú jogi, gazdasági és egyéb ismeretekkel rendelkező bírók személyének, valamint az alkalmazandó jog, az eljárás helye, nyelve és egyéb ismérveinek felek általi megválaszthatóságával, a tapasztalatok szerint egyre népszerűbb mind hazánkban, mind a nemzetközi porondon. A választottbírósági szerződés érvényben léte esetén az állami bíróság előtt indított ügy idézés kibocsátása nélkül történő elutasítsa, valamint a választottbírósági ítéletnek az állami bíróság által hozott (jogerős) ítélettel való egyenrangúságát kimondó nemzeti jogszabályok és nemzetközi egyezmények a hagyományos bírói út mellé méltó "alternatívává" emelték a választottbírósági eljárást. Ez az alternatíva azonban nem hatáskörelvonást, sokkal inkább hatáskör és munkateher megosztást jelent, hiszen a jogalkotó továbbra is meghagyta az állami intézményrendszer partneri együttműködő, de mégis kizárólagos szerepét olyan esetekben (pl.: jogsegély, érvénytelenítés, végrehajtás), ahol - a felek rendelkezési jogának korlátok közé terelésével - célravezetőbbnek, vagy biztonságosabbnak tartotta szuverenitásának megtartását a "magán-bíróságokkal" szemben.
Az esetjog ismertetése előtt fontos megjegyeznünk, hogy a választottbírósági eljárás főszabályszerűen nem nyilvános, így a publicitás esélye is jóval kisebb, mint a rendes bírói eljárások tekintetében. Mivel az eseti (ad hoc) választottbíráskodásról adatok ebből következően lényegében beszerezhetetlenek, jelen cikkünk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság rendelkezésére álló ismereteken alapszik. Célja pedig az, hogy a hazai gyakorlat összehasonlítható legyen a nemzetközivel, amelynek legalkalmasabb "standardja" az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Joggal Foglalkozó Bizottsága (UNCITRAL) által megfogalmazott Mintatörvény (Model Law) rendelkezésein alapuló nemzetközi bírósági gyakorlat. Ez abból is következik, hogy maga a Vbt. is - a világ mintegy negyven országában megalkotott választottbíráskodással foglalkozó jogszabályaival egyetemben - a Mintatörvényen alapszik. E tényt támasztja alá nemcsak a törvényjavaslat miniszteri indoklása - amely szerint: "a mintatörvény átvétele azért indokolt, mert az a megalkotása óta eltelt idő alatt a nemzetközi választottbíráskodás meghatározó dokumentumává vált, s egyértelműen kijelöli a választottbíráskodás jogának fejlesztési irányát" - hanem az arra alapuló jogalkalmazás is (Lásd: Legfelsőbb Bíróság BH 2003. 127. sz. alatt közzétett ítélete).
Sajnálatos módon az utóbbi időben - feltehetően a nemzetközi szinten is megfigyelhető, agresszívabbá váló pervitel következményeként - egyre nyilvánvalóbb, hogy a pervesztes felek mind többször választották az ítéletben foglaltak önkéntes teljesítése helyett az állami bírósághoz fordulást az ítélet érvénytelenítése érdekében. Köztudott, hogy a választottbírósági eljárás kikötésének egyik oka és lényege, hogy az egyfokú eljárás miatt a viták általában lényegesen hamarabb zárulnak le jogerős (és végrehajtható) ítélettel, - itt megkockáztatjuk azt a megjegyzést, hogy a kereskedelmi kapcsolatok fenntartásában érdekelt személyek számára véleményünk szerint előnyösebb egy fél-egy év alatt meghozott ítélet még akkor is, ha elmarasztaló (mely után a veszteség elkönyvelhető, s a kölcsönös profitra törekvő kereskedelem a felek között tovább folytatható), mint egy négy-öt évig is elhúzódó (a korábbi bizalmi kapcsolat folytatását teljesen ellehetetlenítő), de végül pernyertességet eredményező eljárás - amelyből következik, hogy az érvénytelenítés, mint quasi másodfok valóban "rendkívüli jogorvoslatnak" tekintendő. Ez a szándék érhető tetten abban is, hogy a "nemzetközi jogalkotó" - melyhez, mint fent említettük, a hazai is csatlakozott - az érvénytelenítés indokait szigorú keretek közé szorította. A jelen cikk egyszerűbb áttekinthetősége érdekében idézzük a Vbt. vonatkozó rendelkezését:
55. § (1) A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha
(a) a választottbírósági szerződést megkötő félnek nem volt jogképessége vagy cselekvőképessége;
(b) a választottbírósági szerződés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek alávetették, ilyen kikötés hiányában a magyar jog szerint érvénytelen;
(c) a választottbíró kijelöléséről, illetve a választottbíróság eljárásáról nem volt szabályosan értesítve, vagy egyébként nem volt képes az ügyét előterjeszteni;
(d) az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik, illetve amelyre a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjednek ki; ha a határozat a választottbírósági szerződés keretein kívül eső ügyre is tartalmaz rendelkezést, de a választottbíráskodásra tartozó kérdésekre vonatkozó döntések elválaszthatók azoktól, amelyekre a választottbíráskodás nem volt kikötve, az érvénytelenítést csak ez utóbbi rendelkezések vonatkozásában lehet kérni;
(e) a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának - kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezően alkalmazandó szabályával -, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek.
(2) A választottbírósági ítélet érvénytelenítése arra hivatkozással is kérhető, hogy
(a) a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik, vagy
(b) az ítélet a magyar közrendbe ütközik.
Bár a közrendbe ütközésre alapított eredményes érvénytelenítési keresetek csekély számát figyelembe véve egységes hazai jogalkalmazói gyakorlatról még nehéz beszélni, mégis érdemes megvizsgálni az eddigi bírói megnyilatkozások megállapításait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
