A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) XLIII. fejezetében 2014. március 15-i hatállyal vezeti be a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét a magyar írott jogba. Erre, valamint arra tekintettel, hogy egyes jogtudósok szerint[2] a bizalmi vagyonkezelés rokon jogintézményének, a trustnak a legjellemzőbb vonása a jogintézmény harmadik személyre is kiterjedő joghatása, a jelen dolgozatban kifejezetten a bizalmi vagyonkezelési kötelem alapján létrejövő harmadik személyre kiterjedő joghatásokat mutatom be egyes trust modell-szabályok - így az Európai Trust Jog Elveinek (a továbbiakban: PETL)[3], az európai Közös Hivatkozá-
- 197/198 -
si Kerettervezet trustokra vonatkozó X. Könyvének (a továbbiakban: DCFR)[4] és az amerikai Egységes Trust Kódex (a továbbiakban: UTC)[5]vonatkozó rendelkezései -tükrében.
Bár az alább bemutatott rendelkezések a Ptk. Kötelmi Jogi Könyvében kerültek elhelyezésre, azok mégis a szerződő partnerektől eltérő, harmadik személyekre (tipikusan előbbiek hitelezőire) is kihatnak, ilyen értelemben dologi (extern) hatályúak. E körben említendő, hogy Hansmann és Mattéi[6] szerint a trust jog leglényegesebb feladata a trust legfontosabb szereplői személyes hitelezőinek várakozásai szabályozásában érhető tetten. A szerzők egyes, lényeges megállapításait, azok jelentőségére tekintettel részletesebben is ismertetem.
A Ptk. kifejezetten nem rendelkezik e viszonyról, a szakértői indokolás szerint azért, mert a kezelt vagyon kikerült a vagyonrendelő vagyonából, arra a vagyonrendelő hitelezői kielégítést nem kereshetnek, ha nem volt fedezetelvonó a vagyonrendelés. Ez a megoldás nem nevezhető szükségszerűnek, különösen a vagyonrendelő közgazdasági értelemben vett tulajdonának fenntartására tekintettel. Ehhez igen közel áll a PETL megoldása,[7] amely kizárólag akkor enged a vagyonrendelő hitelezőinek a kezelt vagyonból kielégítést, ha a trust létrehozása szemben áll a vagyonrendelő hitelezői, házastársa, örökösei jogait védő jogszabályi rendelkezésekkel. A DCFR is védi a vagyonrendelő örököseit,[8] egyébként annak hitelezőiről - valószínűleg a Ptk. indokolásában rögzítettekkel egyező okokból - nem rendelkezik. A UTC[9] ezzel szemben jelentős kielégítési jogokat biztosít a vagyonrendelő hitelezőinek. Így pl. a visszavonható trust esetén a trust vagyonból a vagyonrendelő hitelezői közvetlenül kielégítést kereshetnek, míg a visszavonhatatlan trust esetén a vagyonrendelőnek kiadható legnagyobb összegű juttatásból kereshetnek kielégítést.
- 198/199 -
A Ptk. 6:313. §-a mentesíti a kezelt vagyont a vagyonkezelő személyes hitelezőinek igényeivel szemben, összhangban a PETL[10], a DCFR[11] és a UTC megoldásával.[12]
Hansmann és Mattei[13] szerint e mentesítés fontos előnye, hogy mindhárom főszereplő érdekében áll, így a vagyonrendelő számára egy plusz biztosítékot jelent arra, hogy a vagyon rendelt céljának megfelelően kerül a kedvezményezettnek kiadásra. Meglátásuk szerint tipikus esetben sem a vagyonrendelő, sem a kedvezményezett nincs megfelelő helyzetben a vagyonkezelő tevékenységének és fizetőképességének ellenőrzésére, viszont a vagyonkezelő hitelezői egyszerű számviteli szabályoknak megfelelően vezetett nyilvántartásokból meggyőződhetnek arról, hogy a vagyonkezelő mely vagyona elérhető számukra, és mely vagyonrészek tartoznak trust vagyonba. Ezen információ alapján pedig a vagyonkezelő hitelezői könnyen és biztonságosan felmérhetik a ténylegesen elérhető vagyon körét. Meglátásuk szerint, amennyiben a vagyonkezelő mégis megtéveszti hitelezőit, a trust jog ennek ellenére a kedvezményezetteket részesíti előnyben, azaz nem enged kielégítést trust vagyonból a vagyonkezelő hitelezői számára. A magyar jog e megoldást azzal árnyalta, hogy bár általában feltételtől függetlenül mentessé tette a vagyonkezelő hitelezőinek igényétől a kezelt vagyont, vélelmezte annak hitelezők számára elérhető, vagyonkezelő személyes vagyonába tartozását az elkülönítési kötelezettség elmaradása esetére (Ptk. 6:312. § (4) bek.). Mindez a szerzők szerint arra enged következtetni, hogy a jog a társadalmi összhasznosságot jobban előmozdíthatónak tartja e megoldással, arra tekintettel, hogy a vagyonkezelő hitelezői a vagyonrendelőnél és kedvezményezettnél jobb helyzetben vannak a megtévesztés költségeinek elkerülésére, Calabresi szóhasználatával ők a legolcsóbb költség-elkerülők (cheapest cost avoiders))[14] Azaz, amikor a vagyonkezelő személyes hitelezői igénnyel lépnek fel, a trust jog - úgy tűnik - az összes érintett fél teljes információ-megszerzési és -ellenőrzési költségei mértéke alapján oldja fel az érdekellentétet. A trust jog hiányában ugyanis éppen fordított eredmény születne, a vagyonkezelő személyes hitelezői kielégítést kereshetnének a kezelt vagyonból.
A Ptk. 6:314. §-a szabályozza a kedvezményezett hitelezőinek igényét, és azokat a vagyonkezelési szerződés által szolgált vagyonrendelői érdekek alá rendeli azáltal, hogy csak a kedvezményezett igényének esedékessé válása esetén enged kielégítés-keresést
- 199/200 -
a kedvezményezettnek szerződés szerint járó juttatásból. Érdekessége ezen rendelkezéseknek, hogy normatartalmuk arra tekintettel vitatható, hogy e § hiányában alkalmazandó általános szabályok vélhetően ugyanezen eredményre vezettek volna.
A PETL egyáltalán nem, míg a DCFR[15] közvetve tartalmaz rendelkezést a kedvezményezett hitelezőinek jogaira, így az általános szabályok alkalmazása vélhetően a Ptk. szabályozásával azonos eredményre vezethetne vonatkozásukban is. Ezzel szemben a UTC[16] elismeri - az alább részletezett - tékozló klauzula érvényességét, azonban annak hiányában - a Ptk. megoldásával egyezően - kizárólag a kedvezményezett juttatásából (distribution) engedi meg a kedvezményezett hitelezőinek a kielégítés-keresést.
Hansmann és Mattéi[17] úgy látták, hogy igen lényeges módja a kedvezményezett számára a kezelt vagyonból való haszon kinyerésének az, hogy az abból való részesedéshez való jogát hitelbiztosítékként ajánlja fel és annak terhére hitelt vesz fel. Ezt a kedvezményezett teheti explicit módon, kifejezetten szerződésben való lekötéshez hozzájárulva, illetve implicit módon teljes vagyonával való helytállás körében, amelybe tehát a kezelt vagyonból való juttatás is beletartozik. Ésszerűnek tartották azt feltételezni, hogy a vagyonrendelő szándékában áll általában lehetővé tenni azt, hogy a kedvezményezett hitelezői a kezelt vagyonból hitelezőnek járó juttatásokból is kielégítést kereshessenek, ezért ésszerűnek tűnt számukra az is, hogy a trust jog szintén általában lehetővé tegye azt.
A szerzők úgy látták továbbá, hogy amikor a vagyonrendelő pl. tart a kedvezményezett felelőtlen, költekező magatartásától, úgy ésszerű számára az általa kitűzött cél megvalósításának biztosítása érdekében eltérően rendelkezni a sztenderd feltételekhez képest, és elérhetetlenné tenni a kedvezményezettnek a kezelt vagyonból járó juttatást a kedvezményezett hitelezői számára. Az amerikai trust jog meg is engedi az alapítónak ezt egy külön trust típus - a spendthrift trust, vagy protective trust[18] - alapításának lehetővé tételével. A UTC szerint[19] az ún. tékozló klauzula az a trust feltétel, amely kizárja a kedvezményezett jogának - mind az önkéntes, mind a kényszeren alapuló - átruházását, és érvényesen ilyen kikötés tételére a vagyonrendelő csak mindkét átruházás együttes kizárása esetén jogosult.[20] A szerzők rámutattak azonban arra, hogy miközben a vagyonrendelő céljait jól szolgálja a fenti lehetőség
- 200/201 -
jogszabály általi biztosítása, a kedvezményezett szerződő partnereit megtévesztheti, akik bíznak a kedvezményezett látható jólétében. A szerzők ezért a spendthrift trust hatékonyságát vitathatónak tartották, ahol a költekező kedvezményezett paternalista állami védelmének lehetővé tételénél társadalmi aggregált összhasznosság szempontjából nagyobb súllyal látszik a latba esni a látszatban bízó hitelezők védelme.
A magyar jog nem vezeti be a spendthrift trustot (ld. Ptk. 6:314. §). A vagyonrendelő tehát érvényesen nem rendelkezhet arról, hogy mentesen kíván juttatni a kedvezményezettnek. E körben említendő, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvényben bevetten alkalmazott végrehajtás alóli részbeni mentesítés[21] a kedvezményezett juttatására való kiterjesztésével hasonló eredményt lehetne elérni, és az méltányos középutat jelenthetne a teljes mentesítés és a korlátlan kielégítés-engedés két véglete között.
A Ptk. 6:313. § (2) bekezdése szerint a vagyonkezelő házastársával, élettársával, továbbá személyes hitelezőivel és az általa kezelt más vagyonok hitelezőivel szemben a kedvezményezett és a vagyonrendelő is felléphetnek, kérve a kezelt vagyon elkülönítését. Továbbá a Ptk. 6:318. § (3) bekezdése szerint, ha a vagyonkezelő a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségét megsérti és jogosulatlanul ruház át harmadik személyre a kezelt vagyonhoz tartozó vagyontárgyat, a vagyonrendelő és a kedvezményezett jogosult azt a kezelt vagyon számára visszakövetelni, ha a harmadik személy nem volt jóhiszemű vagy nem visszterhesen szerzett. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni a kezelt vagyontárgy jogosulatlan megterhelése esetén.
A DCFR lényegileg ugyanezt a hatást annak kimondásával[22] váltaná ki, hogy az ingyenes és a bizalmi vagyonkezelő szerződésszegő rendelkezéséről tudó harmadik személy trusttal terhelt vagyontárgyat szerez (tehát bizalmi vagyonkezelővé válik azon vagyontárgy vonatkozásában). Fontos megjegyezni, hogy a bizalmi vagyonkezelővel szerződő fél védelme érdekében a DCFR azt is rögzíti, hogy utóbbi jóhiszeműségének vizsgálatakor figyelembe veendő utánajárási kötelezettségének hatóköre meddig terjed.[23] A UTC[24] szintén tartalmazza e szabályt, azzal, hogy ilyen igényt a kedvezményezettre kifejezetten nem ruház.
A PETL[25] sem védi a jóhiszemű, ellenérték fejében szerzőnek nem minősülő trust vagyonból szerző harmadik személyt, és utóbbit az átruházott vagyontárgy vagyonkezelőként való kezelése mellett a PETL kifejezetten kártérítésre is kötelezi - ez az új Ptk-ból is levezethető -, és rögzíti, hogy bármely jóhiszemű, ellenérték fejében szerzőnek nem minősülő szerzőt követő szerző az előző szerzőkkel azonos feltéte-
- 201/202 -
lekkel felel. E valamennyi követő szerzővel szembeni anyagi jogi igényérvényesítési jog kifejezett említése a Ptk. 6:318. § (3) bekezdéséből hiányzik. Amennyiben ezt egy speciális fedezetelvonási tényállásnak tekintjük, akkor az annak körében kialakult bírói gyakorlatra[26] tekintettel vonhatnánk le azt a következtetést, hogy a magyar jog alapján is nyitva áll a vagyonkezelőtől közvetlenül szerzőt követő szerzővel szembeni igényérvényesítési jog.
Hansmann és Mattéi[27] a trust jog lényegileg egyező szabályát (tracing)[28] hatékonysági alapon azzal magyarázták, hogy az átruházás alapján szerző harmadik személy alacsonyabb költség mellett képes ellenőrizni a vagyonkezelő kötelezettségszegését, mint a kedvezményezett, vagy a vagyonrendelő. A szerzők szerint e szabály szintén a trust jog fontos sajátossága, azonban szerintük e szabály nem tekinthető a trust jog egyedi vonásának, mert a megbízási és képviseleti jogot vegyítő agency law körében a képviseltet megillető jogorvoslati jog a képviselő által megbízási és képviseleti jogosultság nélkül eszközölt tulajdon átruházások esetén hasonló jellegű.
A Ptk. a kezelt vagyon hitelezőinek a szerződéses jogviszonyába is belenyúl, amikor egyrészt nyilvánvalóvá teszi, hogy főszabály szerint a bizalmi vagyonkezelő kizárólag a kezelt vagyon erejéig felel (Ptk. 6:323. §), másrészt a vagyonkezelő csak e minőségében szerződő partnere a kezelt vagyon hitelezőinek, és a vagyonkezelői tisztségben beálló jogutódlás esetén a jogutód lesz a hitelezők szerződő partnere is (Ptk. 6:328. § (3) bek.), miközben nemcsak hogy továbbra is a kezelt vagyon áll annak hitelezői kielégítésére rendelkezésre, hanem mögöttesen a vagyonkezelő is felel, ha nem a Ptk. 6:323. §-ban foglaltak szerint járt el (lényegében megtévesztette a kezelt vagyon hitelezőjét a kezelt vagyon mértékét illetően), valamint végső mögöttes felelős a vagyonrendelő, aki korlátlanul felel a kezelt vagyon kielégítetlen tartozásaiért (Ptk. 6:328. § (3)-(4) bek.).
Ezzel szemben a DCFR[29] kifejezetten mentesíti a vagyonrendelőt és a kedvezményezettet a trust hitelezőkkel szemben. A UTC,[30] és a PETL[31] pedig nem biztosít kifejezetten a kezelt vagyon hitelezőinek igényérvényesítési jogot a vagyonrendelővel, vagy a kedvezményezettel szemben.
Hansmann és Mattéi[32] szerint a trust jog alapján vélelem áll fenn, hogy a vagyonkezelő személyesen felel minden, a kezelt vagyon kezelésével összefüggésben kötött szerződés hitelezőjével szemben a kezelt vagyonból ki nem elégíthető követelések
- 202/203 -
vonatozásában. A vagyonkezelő azonban elkerülheti e személyes felelősséget, ha a szerződéskötéskor egyértelműen jelzi, hogy a kezelt vagyon kvázi képviseletében, annak jogképességében, és nem saját jogképessége alapján, nem saját javára jár el. Meglátásuk szerint mindez azért tűnik ésszerűnek, mert amennyiben a harmadik feleknek tudomása van arról, hogy a kezelt vagyon kezelőjével szerződnek, valószínűleg nem volna hatékony a vagyonkezelőt személyében felelőssé tenni a kedvezményezett javára a kezelt vagyon kezelése során vállalt kötelezettségekért. Úgy látták, hogy e mentesítő szabály hiányában a trust számára elérhetővé váló csökkent hitelköltségek általában nem tudnák kompenzálni a vagyonkezelő hitelfelvételei költségeinek növekedését személyes és más üzletkörében megkötött ügyletei során a hitel ellenőrzésének megnövekedett komplexitása miatt, amelyet e szabály terhelne a hitelezőkre. Egy ilyen szabály a vagyonkezelőt szigorúan konzervatív vagyonkezelésre ösztönözné azáltal, hogy személyes kockázatvállalásra kötelezné a veszteségekből való részesedés által, míg a nyereségből részesedésből főszabály szerint kizárná. A szerzők szerint a hatékony szabály alapján ezért az elvárható magatartást tanúsító vagyonkezelőt vagyonkezelés körében történő eljárásáért nem terheli személyes felelősség a kezelt vagyon hitelezői felé. Indokoltnak tartották ugyanakkor a személyes felelősség kizárás feltételességét is, hiszen amennyiben az feltétlen volna, a vagyonkezelő következmények nélkül vezethetné félre a kezelt vagyon hitelezőit.
A szerzők úgy látták: arra tekintettel, hogy a vagyonrendelőnek vagy kevés irányítása van, vagy egyáltalán nincs irányítása a vagyonkezelés körében, sőt a trust jogban diszpozitív szabály, hogy a vagyonrendelő nem jogosult a vagyonkezelő kötelezettségeinek kikényszerítésére, nem vet fel aggályokat az a trust jogi szabály, amely szerint az alapító e jogállása alapján nem felel a kezelt vagyonból ki nem elégíthető követelések teljesítéséért. Meglátásuk szerint e szabály hatékonyságát az is alátámasztja, hogy a kezelt vagyon hitelezői és az átruházó személyes hitelezői számára az ellenőrzési költségeket minimalizálja, hogy a vagyon hitelezői számára csak a vagyonkezelést, az átruházó hitelezői számára csak a vagyonrendelő személyes finanszírozását szükséges ellenőrizni. Megjegyzendő, hogy a Ptk. nem mentesítette a fentiek szerint a vagyonrendelőt végső, mögöttes felelőssége alól. A szerzők utalnak rá továbbá, hogy a trust jog szerint a kedvezményezett sem felel személyesen a vagyonkezelés körében a vagyonkezelő által vállalt kötelezettség teljesítéséért.
Hansmann és Mattei a harmadik személyre kiterjedő hatályú jogok szerződésekkel való pótlásának a lehetőségét a trust jog vonatkozásában is vizsgálva utalt arra, hogy elméletileg a trust jog nélkül is elérhetőek volnának a trust egyes harmadik személyre kiterjedő joghatásai. Így az az eredmény, hogy pl. a vagyonkezelő személyes hitelezői ne érhessék el a kezelt vagyont.[33] A vagyonkezelő számára ugyanis
- 203/204 -
(szintén elméletileg) nyitva áll az a lehetőség, hogy személyes hitelezőivel minden szerződésében abban állapodjon meg, hogy azok lemondanak a kezelt vagyonból való kielégítés keresésről ilyen joguk megnyílása esetén. A trust szerződéssel való pótlását szolgáló konstrukció ezzel párhuzamosan szükséges eleme lenne a vagyonkezelő vagyonrendelővel kötött bizalmi vagyonkezelési szerződésben tett kötelezettségvállalása, hogy minden szerződésébe beilleszti a fenti hitelezőkre vonatkozó joglemondásokat. A konstrukció elvi lehetősége ellenére a szerzők szerint a trust jogintézményének szerződésekkel való pótlásának tranzakciós költsége ésszerűtlenül magas (prohibitively high). Figyelembe véve pl. azt az esetet, amikor a vagyonkezelő olyan szerződő partnerbe botlana, aki maga is általános szerződési feltételeket használ, vagy egyéb okból zárkózna el ilyen kikötéstől, miközben az általa nyújtott szolgáltatás nem nélkülözhető a vagyonkezelés céljának eléréséhez. Hansmann és Mattei szerint az egész konstrukció törékeny volna, annak sikerét veszélyeztetné az a lehetőség, hogy a vagyonkezelő néhány alkalommal - bármilyen okból - elmulasztana ilyen joglemondó kikötést szerződéseibe iktatni, miközben szerződéses gyakorlatát a vagyonrendelő és a kedvezményezett éppen annyira nehezen tudná ellenőrizni, mint vagyonkezelői tevékenységét. Hansmann és Mattei úgy vélik, hogy a civil law jogrendszerek válasza a trust-szerű szabályok hiányára nem a bizalmi vagyonkezelő hitelezői jogának vagyonkezelő személyes vagyonára korlátozása, hanem fizetésképtelensége bekövetkezési esélyének minimalizálása, azzal, hogy korlátozzák a vagyonkezelők alanyi körét hatalmas, tőkeerős intézményekre. A szerzők szerint a korlátozó döntés ésszerűsége azért nem egyértelmű, mert a common law jogrendszerekben magánszemélyek rendszeresen látnak el vagyonkezelői feladatot, amelynek különös előnye, hogy e személyek jól ismerik az alapítót és bírják bizalmát, illetve a kedvezményezetthez is gyakran személyes kötelék fűzi őket, amely tényezők együttesen biztosíthatják azt, hogy vagyonkezelői kötelezettségeiket szerződésszerűen teljesítik. E körben jegyzendő meg, hogy a magyar jogalkotó - bár eddig a magánjogban ismeretlen rendszer bevezetése mellett - a napvilágot látott, kapcsolódó jogalkotást tartalmazó tervezetek[34] tanúsága szerint nem korlátozta a nem üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelési szerződést vagyonkezelőként megkötni jogosultak körét, az üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelővé válás feltételeit viszont korlátozta, amelyben a szerzők által felvetett megfontolások tetten érhetőnek tűnnek.
A fentiek alapján látható, hogy a magyar bizalmi vagyonkezelés jogintézményének harmadik személyre is kiterjedő joghatásai jelentős hasonlóságot és egyezőséget mutatnak egyes mértékadó, európai és amerikai trust modell szabályok megoldásaival.■
JEGYZETEK
[1] A jelen dolgozat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara által 2013. április 5. napján "Mi változik az új Polgári törvénykönyvvel? Milyen magatartásra, döntésekre ösztönöznek a Ptk. szabályai?" c. joggazdaságtani konferencián elhangzott előadásom egyik részének továbbgondolt változata. Külön köszönettel tartozom konzulensemnek, Menyhárd Attilának, Jójárt Eszternek, Nemes Andrásnak, Selyem Melindának a dolgozatban megfogalmazottak vonatkozásában segítő szándékú ötleteikért, különösen a kritikáikért, azzal, hogy a dolgozat valamennyi hibájáért természetesen engem terhel a felelősség. A jelen dolgozat lezárásának napja: 2013. december 10.
[2] Ld. pl. Austin W. Scott - William F. Fratcher: The Law of Trusts. 1989. 4. kiad. 556-573.; Henry Hansmann - Ugo Mattéi: The Functions of Trust Law: A Comparative Legal and Economic Analysis. New York University Law Review, May 1998. 469.; Thomas P. Gallanis: The New Direction of American Trust Law. Iowa Law Review, 215., 2011. 234-237.; M. W. Lau: The Economic Structure of Trusts. Oxford University Press, 2011. 21. skk.
[3] D. J. Hayton - S. C. J. J. Kortmann - H. L. E. Verhagen: Principles of European Trust Law. The Hague, Kluwer Law International, 1999. 1. és 3. cikk 38-42., 44-47. [a továbbiakban: PETL]
[4] Christian von Bar - Eric Clive - Hans Schulte-Nölke et al. (szerk.): Principles, Definitions and ModelRules ofEuropeanPrivateLaw Draft CommonFrame of Reference, Full Edition. Sellier, 2009. 5669-5743. Tekintettel arra, hogy ezen írás egy rövid bevezetőtől eltekintve nem tartalmaz részletes indokolást, valamint arra, hogy az "outline" kiadás korlátozás nélkül hozzáférhető on-line a továbbiakban a DCFR oldalaira utalás ez utóbbi műre vonatkozik.
[5] Ld. a National Conference of Commissioners on Uniform State Laws: Uniform Trust Code. St. Augustin, Florida 2000. (utolsó módosítás 2010.) 103. cikk (12) bekezdését. A UTC tekintélyét jól mutatja, hogy - a Nemzeti Konferencia honlapjának tanulsága szerint - azt 26 állam alkalmazza. Ld.: http://www.uniformlaws.org/LegislativeFactSheet.aspx?title=TrustCode. Az amerikai trust jog egységesítésére irányuló jogi aktusokra vonatkozó tömör összefoglalásért ld. pl. Edward C. Halbach: Uniform Acts, Restatements, and Trends in American Trust Law at Century's End. California Law Review, Vol. 88., 2000. 1877-1921.
[6] Ld. Hansmann-Mattei i. m. 469.
[7] Ld. A PETL III. cikk (2) bekezdését. 15. 46.
[8] Ld.: A DCFR X. - 2:402. és 403. cikkét. 508.
[9] Ld.: A UTC 505. cikkét. 94.
[10] Ld.: A PETL I. cikk (3) bekezdését és a III. cikk (2) bekezdését. 13., 15., 41., 46.
[11] Ld.: A DCFR X. - 1:202. cikk (2) bekezdését. 502.
[12] Ld.: A UTC 507 cikkét. 98. skk.
[13] Ld.: Hansmann - Mattei: i.m. 454. skk.
[14] Ld.: Guido Calabresi - A. Douglas Melamed: Tulajdoni szabályok, felelősségi szabályok és az elidegeníthetetlenség: A székesegyház látképe in: Harmathy Attila - Sajó András (szerk.): A jog gazdasági elemzése (válogatott tanulmányok) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1984. 272-313.
[15] Ld. A DCFR X. - 4:202. cikk (3) bekezdését, amely utal a kedvezményezett juttatáshoz való jogának korlátozott dologi vagy egyéb biztosítéki joggal való terhelhetőségére. 513.
[16] Ld. A UTC 501. cikkét. 85.
[17] Ld. Hansmann-Mattei i. m. 451. skk.
[18] Ld. Maurizio Lupoi (ford.: Simon Dix): Trusts - A Comparative Study. Cambridge Universtiy Press, 2000. 133-135.
[19] Ld. A UTC 103. cikk (16) bekezdését 12.
[20] Ld. A UTC 502. cikkét. 86. skk.
[21] Ld. A Vht. levonásra vonatkozó közös szabályait (61-63. §-ok).
[22] Ld. különösen: A DCFR X.-10:401. cikkét.
[23] Ld. A DCFR X.-10:502. cikkét. 543.
[24] Ld. 1012. cikket. 181.
[25] Ld. A PETL VII. cikkét. 19., 59. skk.
[26] Ld. különösen a Legfelsőbb Bíróság a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK véleményének 9. pontját. Bírósági Határozatok, 2011/8.
[27] Ld. Hansmann - Mattéi i. m. 463. skk.
[28] A tracing angol trust vonatkozásában való érvényesüléséért ld. pl. Lupoi i. m. 58-65.
[29] Ld. A DCFR X.-10:203. cikkét. 540.
[30] Ld. A UTC 1010. cikk (c) pontját. 198.
[31] Ld. A PETL III. cikk (2) bekezdését. 15. 46.
[32] Hansmann-Mattei i. m. 459. skk.
[33] Hansmann-Mattei i. m. 457. skk.
[34] Ld. pl. Magyarország Kormánya által T/13218. számú törvényjavaslatot a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól. elérhető: http://www.parlament.hu/irom39/13218/13218.pdf, letöltés napja: 2013. december 5.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató (ELTE ÁJK)
Visszaugrás
