Nem született egyetértés az alábbi pontban:
7. Állítás: A 26. § (3) bekezdése alapján az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére adható 30 napos fizetési határidő kezdő időpontja az erre irányuló kérelemnek a bírósághoz való benyújtásának napjával kezdődik.
Alapvetően kétféle megoldást használunk.
A többségi álláspont szerint az adós részére történő kézbesítéssel indul a bíróság által adott 30 napos határidő. A hitelező számára a 30 nap lejárata vagy az iratokból tudható meg, vagy onnan, hogy ő is körülbelül ugyanakkor kapja meg a határozatot.
Ha az adós részére nem kézbesíthető a határozat, mert "nem kereste" jelzéssel visszaérkezik, akkor a kézbesítés szabályai szerint kiszámított átvétel időpontjától számít a 30 nap.
Ha "eltűnik" az adós és nem lehet neki kézbesíteni, akkor a bíróság folytatja az eljárást, és nem veszi figyelembe a 30 napra vonatkozó határozatát.
A másik - kisebbségi - álláspont szerint a feleknek egyértelműen tisztában kell lenniük azzal, hogy mikor jár le az adós számára adott határidő. Ezen a csoporton belül van olyan megoldás, amikor
- az erre irányuló kérelem bírósághoz érkezésének napjától számítják a 30 napot (Ennek az indoka az, hogy az adós ezzel a kérelmével a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának az elhalasztását kéri 30 napos határidőre, hiszen elismeri a 8 napon belül tett nyilatkozatával, de kéri, hogy a határozat hozatalt a bíróság halassza el 30 napra. A 30 napos határidő engedélyezése nem arra szolgál, hogy az adós elhúzza vele az időt hanem arra, hogy a 8 napos határidő lejárta után ne azonnal rendeljék el a felszámolását, hanem még 30 napos határidőt kapjon tartozása kifizetésére - vagy a hitelezője meggyőzésére.) Ennek a megoldásnak a hátránya az, hogy eltelik bizonyos idő addig, amíg az adós értesül arról, hogy megkapta a 30 napot.
- a bíróság határozatának meghozatalától számítják a 30 napot - az előző megoldás hátránya, tehát hogy már folyik a 30 nap, mire kézbe veszik a végzést, itt is megvan, s ráadásul még további időt kap az adós a bírósági végzés meghozataláig,
- a bíróság meghatározza a 30 napos határidő lejártát - ez az előzőek egy változata.
Nem volt egyetértés a következő pontban:
8. Állítás: A felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően a hitelező elállhat felszámolási kérelmétől mindaddig, amíg a bíróság el nem küldte a felszámolást elrendelő végzését a Cégközlönybe közzétételre.
A résztvevők többségi álláspontja szerint a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésével (ami akár lehet a másodfokú bíróság döntésének a következménye is) a bíróság érdemi döntéséhez már kötve van, nincs lehetőség arra, hogy a hitelező elálljon, illetőleg ennek nincs jogi relevanciája, és emiatt a bíróság az eljárást nem is szüntetheti meg. Gyakorlatilag a jogerőre emelkedés és a közzététel (ami a felszámolás kezdő időpontja) közötti időszak egy olyan időszak, amikor a bíróság már kötve van a határozatához, s hiába jelenti be a hitelező, hogy már nem kívánja az eljárás folytatását, mert már nincs is hitelezői igénye az adóssal szemben, a bíróság nem szüntetheti meg az eljárást, közzé kell tenni, s ameny-nyiben az adós nem tud megállapodni a hitelezőivel, úgy fel is kell számolni.
Az álláspontot a Pp. szabályai indokolják. Ha ezen álláspontot követjük, akkor egy olyan objektív időpont lesz az a végső határidő, amíg még az eljárás megszüntethető, amely a bíróság számára védelmet nyújt, mert nem rajta múlik ezen határidő bekövetkezése. Az a szubjektív elem tehát - amely szerint a bíró vagy a jegyző leterheltségétől függ az, hogy az egyik esetben a bíróság megszünteti az eljárást, mert még nem lett elküldve a közzététel, a másik esetben pedig gyorsan dolgoznak és már elküldték - fel sem merül, hiszen a jogerőt kell csak vizsgálnia a bíróságnak. Ha ez bekövetkezett, akkor nem szüntetheti meg az eljárást, ha nem, akkor helye van a megszüntetésnek.
Ez az álláspont nem veszi figyelembe azt a helyzetet, amikor nem vitásan a jogerő után, de az adós kiegyenlíti a tartozását, s nincs más hitelező által kezdeményezett eljárás az adós ellen, s most már nincs hitelezője sem, s mégis felszámolás alá kerül, amely-lyel azonnal lejárttá válnak a tartozásai, s lehetséges, hogy ebből már nem is tud kimenekülni.
A másik - kisebbségi - álláspont szerint azonban azzal, hogy a felszámolás kezdő időpontja hátrébb tolódott, ezzel a felek mozgástere is tágult, azaz a hitelező mindaddig az ügy ura marad, amíg a felszámolás meg nem indul. Ha a hitelező kérelmétől eláll, akkor nem a fizetésképtelenség kérdésében kell újabb döntést hozni, hanem egyszerűen abban, hogy folytassa-e a bíróság az eljárást, vagy sem. Tehát a hitelező nem azt kéri, hogy a bíróság most azt állapítsa meg, hogy az adós nem fizetésképtelen, hanem azt, hogy szüntesse meg az eljárást, mert ő már nem kéri a folytatást. Lényegtelen, hogy miért nem akarja folytatni.
A határozatok egymáshoz való viszonyát úgy kell tekinteni, mint ha egy peres eljárásban a bíróság meghozná a közbenső ítéletet a jogalap kérdésében, s ezt követően a felperes azt mondaná, hogy köszönöm, de nem kérem az eljárás folytatását. Jelen esetben is megtehetné ezt ezen elv alapján egészen addig a hitelező, amíg a közzététel meg nem történik, amennyiben azonban a bíróság döntése alapján a határozat a bíróságtól elektronikus úton a Cégközlöny szerkesztőségébe elment, az kikerül a bíróság hatásköréből, tehát ezt követően nincs helye az eljárás megszüntetésének. Nincs helye tehát a végzés "visszakérésének" a Microsectől.
Ennek a megoldásnak a gyenge pontja pontosan ez a bizonytalanság, hogy ki és mikor tudja elküldeni a jogerős határozatot, s a jelenlegi helyzet alapján még kb. 3 hétig nem is jelenik meg a közlemény.
Ha a megoldás gazdasági hátterét nézzük, úgy mindenképpen ez a megoldás előnyösebb, mert ha az adós - ugyan késve - de megfizeti a tartozását és a továbbiakban is gazdálkodó szereplőként részese marad a gazdaságnak, úgy az mindenki számára hasznosabb (adófizető, munkáltató stb.)
Másik problémaként merült fel a tanácskozáson ezzel kapcsolatban, hogy a bíróság közmegítélése romolhat attól, hogy egyes ügyekben megszüntetik az eljárást, másokban pedig nem, ugyanakkor a kívülállók nem értik az eljárás mechanizmusát, illetve ez a bizonytalanság rossz fényt vethet a bíróságra.
Idő hiányában nem sikerült megvitatni az alábbi állítást:
9. Ha a felszámoló a 2007. január 1-jét követően benyújtott felszámolási kérelmek alapján indult eljárásokban a 27/A. § (10) bekezdése szerint a jogszabályban meghatározott szakképzettségű (közgazdász, jogász, könyvvizsgáló), kötelezően foglalkoztatandó személyeket polgári jogi jogviszonyban foglalkoztatja, a konkrét felszámolásra eső díját, - ha külön polgári jogi jogviszonyt létesít
- egy külön szakértelmet igénylő feladat ellátására, vagy
- a felszámolási tevékenységhez általában nem szükséges, vagy a szükséges mértéket meghaladó tevékenység elvégzésére, vagy
- jogszabály által kötelezően előírt esetben, továbbá
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
